Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-28 / 23. szám

1914. január 2S<*,«•.! I . Foerk által Önkényeskedés nem történt. A másik inditvány fölött pedig azért, mert fölöslegeanek tartja a Maros-tői földek megvásárlását és különben sínes rá pénz. A szegedi községi óvóiskolák államositáaának nagyfontosságú ügyét is a holnapi közgyűlés tárgyalja. A kultuszminiszter leiratot küldött a városnak, amelyben haj 'ondónak nyilatkozik az óvóiskolák államosítására, de ezzel szemben azt kívánja, hogy a város épitse iföl az óvóiskoláloat és az óvónői lakásokat és kötelezze magát a dologi kiadások fedezésére, miig az állam a személyi kiadásokat fedezné. Igy a város évenként mintegy 40—50,000 korona tehertől szabadul .meg. A tanács a közgyűlést előkészítő .ülésében, ugy határozott, hogy a kultuszminiszter aján latát elfogadja, csupán arra. kéri, hogy az óvónői lakásokat — amiket .a város építtet •föl — a lakbéreket a város szedhesse. Ha, a tanácsnak ehez az előterjesztéséhez ,a .közgyűlés hozzájárul és a miniszter is elfogadja ezt, akkor szeptemberben az évé iskolákat már államosítják és a meglévők mellé tizennégy uj óvóiskolát állítanak föl. A vásárcsarnok ügyében, azt az előterjesztést viszi a tanács a közgyűlés elé, amit a jogügyi és műszaki bizottságok tettek, tudniillik 8000 koronáért megvételre ajánlják Strasscr Albert terveit. DÉLMAGYARORSZÁG •IWM94MtMMa!»«« Győznek a mexikói kormánycsapatok. A Daily Mail mexikói távirata szerint a kormány csapatai újra győzelmet arattak a forradalmárokon. Durangó közelében volt a nagy harc, amelyben a forradalmárok köziil hatszázan elestek, háromszázan fogságba jutottak. A kormánycsapatok vesztesége csekély volt. A kormánycsapatoknák ezenkívül sikerült elfogni hét vonatát, amelyek élelmiszert és lövőszert szállítottak a forardalmároknak. •-ff*; V Aki börtön helyett fegyházat akar. (Saját tudósítónktól.) A szegedi törvényszéken ma olyan jelenet játszódott le, amely nemcsak a bírói és ügyvédi körökben hatott a szenzáció erejével, hanem mindenütt figyelmet kelthet. Ugyanis amikor egyik vádlottat börtönre ítélték, a vádlott tiltakozott, illetve súlyosbításért fölebbezett. Az elnök kérdésére azután indulatosan vallotta be, hogy Magyarországon a fegyházakban sokkal jobb dolguk van a raboknak, mitű a börtönökben, ugy, hogy a börtönbüntetés voltaképen súlyosabb, nehezebben elviselhető, mint a fegyház. Parlaty János az érdekes fölebbező. Harmincnyolc éves. A foglalkozását nehéz meghatározni. Volt egy izben munkás is, igy ezt vallotta be foglalkozási águl. Eléggé intelligens, makói lakos, aki azonban az egész országot bejárta és évtizedek óta csalásból él. A csalás mesterségében kitűnő tehetség, bár ezt a mai törvényszéki tárgyaláson kétségbe vonták, mivel Parlatyt összesen tizeimégy esetben leplezték le sikerrel és ítélték el •mindannyiszor. Az ország legtöbb vidékén iilt már, különféle börtönökben, majd fegyházakban. Legutoljára a mult év őszén fogták el működés közben. Makón élt és Csanádmegye községeit járta. Kiváltképen Magyarcsanád utcáin hódított, ahol földbirtokosnak adta ki magát s csalta az embereket. A beidézett tanuk egyértelmüleg ismerték be, hogy Parlaty nagyon ért ehez a mesterséghez és ők a hatósági emberek nélkül nem mertek volna még csak arra gondolni se, hogy csaló körmei közé kerültek. Voltak olyan családok is Csanádban, akik őtőle várták sorsuk jobbra fordulását. Parlaty János beismerte, hogy ismét csalt. Azzal védekezett, hogy annyira elszokott már a becsületes munkától, hogy kénytelen így ekzisztálni, ha élni akar. — Hányszor volt büntetve? — kérdezte Rigó Endre elnök. — Ha jól emlékszem, tizennégyszer. — És mindig csalásért? j — Ilyesfélékért. A bíróság rövid tanácskozás után másfélévi börtönre ítélte. \ — Megnyugszik az Ítéletben? — kérdezték Parlatytól. J — Nem! — volt a felelet. — Fölebbezést jelentek be. — Talán nem elég súlyos magának? — kérdezték újra, kissé gúnnyal. — Ugy van: súlyosbításéi\t felebbezek. Engem ne Ítéljenek börtönre, én fegyházat akarok, nem bánom, ha legalább két évi lesz is. — De hisz a fegyház súlyosabb, mint a 'börtön! Parlaty fölkacagott: — Dehogy; én csak jobban tudom, mint az urak. Megtapasztaltam a börtönöket és a fegyházakat és mondhatom, a börtönben rosszabb a koszt, a fekhely és a napi program, nincs is az embernek akkora tekintélye. Igy beszélt s a fölebbezést elfogadta a bíróság. Még majd csakugyan fegyházba teszik Parlaty Jánost, a börtön helyett, ahogy kívánta ... / Hirdessen a Délmagyarországbanl Sorfalat állnak a Kálvária-utcán. (Saját tudósítónktól.) ítéli egy óráig az árvaház növendékei mennek ós jönnek. Egy óra után a nagyobb szegények sorosak, a nagyobb árvák. Szegednek a Kálvária-utoa a legkedvesebb utcája, pedig itt találkozik a legtöbb szegényárva. ívül önösen az idei fagyban. Január 2. óta a város ingyeukenyeret osz togat ki azoknak, akik mérhetetlen keservükben jelentkeznek. S előttünk Somogyi Szil vesz ter dr. főkapitány jelentése. E szerint az árvaház udvarán délután 3 órakor ingyenkenyérkiosztás. Az első tizenkét napon 6355 kilogramm kenyeret osztottak'ki, 1334 korona értékben. — Aztán, még hidegebb lett, — irja a főkapitány ur jelentésében és hozzáfűzi: — amá sodik tizenkét napon már 8253 kilogramm kenyeret osztottak ki, 1773 korona értékben. És azóta is hidegebbek már a napok s az éjszakák. Naponkint ezer ember jelentkezik iAgyenkenyérre, — mondja a hivatalos írás. Most csak azt jó volna tudni, hány ezer az olyan, aki nem jelentkezik, aki még ingyenkenyeret se kap minden délután. Vagy talán ezt nem is volna olyan jó tudni. Naponkint ezer ember áll sorfalat. Az árvaház körül s a túlsó oldalon színes, élő sövény. A rongyok színesek rajtuk és tényleg az övéké :is élet. Tébolyító az egész — viszont nem szabad: mert fölösleges ma már a szegénységről irni. M-a már az az érdekes, ha valaki nem szegény. Amint sorfalat állnak ós úgy várnak, beszélgetnek is. Egy-egy szófoszlány áttör a monoton zümmögésen. 1. Az uram még tavaly meghalt; négy gyerek, ez a karomon a legkisebb. 2. Neon birtam tovább, ma én is idejutottam. 3. Nézze, mindnyájan itt, akik vagyunk . . . csak márciusig adnának a jé emberek. 4. örüljünk, hogy ezt is kapjuk! 5. Nekem senkim sincs. 6. Az éjjel volt a leghidegebb, a gyerekek rit-tak, az uram nem feküdt le hajnalig és azt mondta, bogy muszáj már lopni. 7. Na ne rijjon, mit szóljak én? 8. Már akármilyen munkát vállalnék. 9. Nézzétek, a bögyös Rozi, — már ő is ide jutott? 10. Megfagyunk itt. 11. Tegnap két darab kenyeret vittél — vigyázz, megfognak! És akkor — 12. De sokat tudnak beszélni! örülök, hogy élek. 13. Többet nem jövök ide. Minden szám egy-egy embert jelenít. Minden mondat szintén embert: egy-tegy soraot. Ha valaki egy mondatot őszintén, leplezetlenül kimond, elárulja az egész életét. De miért csak ezer árulja el a százezer közül? És miért csak egy mondatban, avagy egy gesztusban, illetve esak a hallgató megjelenésben! Azt mondja ma a főkapitány, hogy csak február közepéig lehet fentartani az ingyenkenyér kiosztást. Nincs kenyér tovább, nincs kenyérre való. Hát legyen! Akárhogy. Még ha a várostól és a társadalomtól ugy kell erőszakkal elvenni, még akkor is legyen! Szalay János.