Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-04 / 3. szám

Sx«rke«z tó cég Kárász-utca 9. v Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN tgéaz évre . K 24 - félévre . . K 12-negyedévre K 6'— egy hónapra K 2-Eeyes szási ára !í altér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 — félévre . . K14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2-48 Egy** »ia ára 16 HUér. Kiadóhivatal Káráaz-otea «. Telefon-szám: 305. Szeged, 19(4. III. évfolyam 3. szám, Vasárnap, január 4. Bulgária válsága. Bulgária legutolsó parlamenti választásait két tényező formálta meg: az uj proporcionális választási rendszer és a tömegek hangulatának nagy megváltozása a háború Után. Eddig Bulgáriában olyan választási rendszer volt életben, hogy a relatív többség kapta meg mindig a mandátumot. A bolgár pártok széttöredezettsége és a hatóságok nyomása folytán a kormánypártnak mindig szinte valamennyi jelöltjét sikfcrült a parlamentbe bejuttatni. Ha pedig a kormány többsége kicsiny volt, akkor a kormány egyszerűen megsemmisítette az ellenzéki mandátumok nagy részét és uj választásokon hozta be a maga jelöltjeit, így a bolgár kamarában a tömör kormánytöbbséggel szemben mindig csak jelentéktelen, gyönge ellenzék állott. Ilyen módon igen egyszerű volt a bolgár parlamentárizrnus. A király megalkotta valamilyen neki tetsző minisztériumot. A minisztérium föloszlatta a szobranjet, az uj választásokon nagy többséget kapott és ennek segítségével szinte egészen parlamentáris ellenőrzés nélkül kormányzott. Kormány és parlament között nem törhetett ki viszály. A kormány és az uralkodó között levő ellentétek pedig mindig uj kormány kinevezésével oldódtak meg, amely föloszlatta a .parlamentet, uj választásokat rendezett és folytatta ugyanSzerelmi történet. —• Emma asszony meséiből. — Irta: Ignotus. A múltkor, egy végsőt vonagló jouron, valaki, férfiember, akivel magunk ültünk egy fülkében, egyszerre elhallgatott, letette csészéjét s olyan á propos-s hangon, mint akinek épen most jut valami eszébe, azt kérdi fölém: — Emma, tudja, hogy mi mind a ketten megöregedtünk? Én egyet hörpintettem a teámból s a csésze széléről föleltem: "' — Köszönöm szíves kérdését, tudom. Az emberem elpirult. — Talán megbántottam. Én •fejemet ráztam. — No mention, mint az egyszeri udvarias ember mondta, mikor elgázolták és a ló belelépett a szemébe. • • • A fülke voltakép csukott erkélv volt s én az ablaknál ültem, ahonnan kiláttam a Dunára, melynek szürke bőrét himlőhelyessé petyegette a szakadni kezdő télvégi eső. A híd lábánál egy toprongyos munkásféle lökött el magától, egy hajszál hijja, hogy nem a vízbe, valami vedlett, ropgyos némbert, a Kivel odajövet egy negyedórával azelőtt nagy röhögések közt láttam kergetődzni a Ilid ive alatt. Én is letettem csészémet, egy darabig belebámultam a leszálló estébe, a láthatatazt a kormányzási rendszert. Voltaképen tehát mindig a király tisztára személyes uralma vitte az ügyeket. Ez a rendszer a király hatalmát abszolutizmusig fejlesztette. Az ország ügyeinek nagy területei, a külpolitika, a hadsereg, a közlekedésügy lassanként egészen a király kezébe mentek át. Ez ellen a személyi uralom ellen való küzdelem lett az ellenzék íőjelszava a választási harcban. A néppártiak, a haladók és demokraták nem egyszer proklamálták azelőtt is a monarchia ellen váló küzdelmet, mialatt ellenzéken voltak. De harcuk pusztán a király ellen való személyi támadásokra szorítkozott és rögtön véget ért, mihelyst hatalomra jutottak. Akkor elfelejtették a személyi uralom ellen való gyűlöletüket, sőt eszközei lettek ennek az uralomnak és nem riadtak vissza a királyi hatalom kibővítésétől sem. Ami az úgynevezett szabadelvű pártokat illeti, ezek nem is számitanak a személyi uralom ellen való harcban, mert mindig hangoztatták királypárti érzelmeiket és a .király mindig hozzájuk folyamodott, amikor dinasztiája bajban volt. Most is ezeknek a pártoknak a segítségében reménykedik. A „szabadelvű" pártok csak erőszakkal, korrupcióval tarthatják magukat az országban. Ezekért a bűneikért egyszer már bíróság is elitélte őket és rövidesen az utóbb lemondott külügyminiszter, Genadiev és egykori kollégái, Savov tábornok, Qudev és Chalavsev is meg fog jelenni vádlottként a bíróság előtt. A szabadelvű pártok örültek, hogy a győzelmi trombiták tul fogják harsogni bűneiket. Bulgária veresége megbuktatta a Danev-minisztériumot és kompromittálta az oroszbarát politikát. Amikor a király látta a nagy vereséget, hirtelen fordulattal Oroszországtól Ausztriához pártolt külső politikájában. Hamarosan az osztrákbarát szabadelvű pártok tagjaiból minisztériumot alkotott, azzal az ürügygyei, hogy a hármas-szövetség segítségével fogják kivívni a bukaresti béke Bulgáriára kedvező revízióját. De a királynak és a szabadelvű pártoknak ez a szövetsége nem volt más, mint egymás kölcsönös biztosítása a nép föltámadó haragja elől. A szabadelvű koalíció és a király azt remélték, hogy mivel a háború idején más polgári pártok és az oroszbarátok kompromittálták magukat, most a proporcionális választójoggal is sikerül majd többséget szerezniök. De a kormány nem számolt azzal, hogy a háború nemrég átélt borzalmai és a vereség miatt föltámadó boszu revanskiáltása egyszerre fölnyitotta a szemét a bolgár népnek és fogékonnyá tette a demokráciát és köztársaságot követelő program iránt. És a választásokon a bolgár nép száztízezer szavazatot és harminchét mandátumot adott a bolgár szociáldemokráciának. A mezőgazdasági egyesülés pedig, amely keményen és halanná szürkülő esőbe, aztán megráztam egypárszor a kalapomat, mint a pompes funébres-lovak a tollbokrétájukat: — Tisztelt ur, mondok magának valamit. Tudom, hogy maga tulajdonkép nem egoista, sőt magából a szamaritánus beszél. De végre is én legalább már asszony vagyok, akinek gyerekei vannak, továbbá annyira vén mégsem vagyok, hogy egészen bizonyos volna, hogy igy fogok meghalni, anélkül, hogy tulajdonképen a szerelmet megismertem volna. Ellenben ma olvastam az újságban, hogy odakünn a szegényházban egy százhárom éves hajadon haldoklik. Százhárom éves! Hajadon! És haldoklik! Lássa, ha maga igazi szamaritánus és igazi lovag, akkor most rögtön kocsiba ül, kihajtat a szegényházba, és nem engedi, hogy ez a szegény nő igy háljon meg, anélkül, hogy a szerelmet megismerte volna! . . . Miért gondolják a .férfiak, hogy a szerelem oly nagy^ dolog? Azért, mert ök kellenek 'hozzá? Én nagyon tisztelek mindent, ami emberi, sőt mindent, ami állati, de egészen biztos vagyok benne, hogy a szerelmes szerelem bizonyos mértékben és koron tul épugy csak szokás és megszokás, mint a dohány vagy a szesz, ami nélkül igen jól el lehet az ember. Igaz, hogy én azt is bolondnak tartom, aki nem iszik, vagy nem dohányoz, noha jól esik neki — én bizony megtenném, ha kívánnám. De beteg ember, aki nem tud meglenni szesz, dohány és regény nélkül. Nem keresem az életben a holdvilágot, de mindig valami nevetségeset és sértőt találtam az udvarló férfi abbéli pretenziójában, hogy én, intelligens lény, töle, két lábon járó földi teremtéstől, exaltálódjam. Hogy fantáziáljak róla. Hogy megbóduljak töle. Az életnek egyáltalában nincs értelme és tartalma, s a temetők kapujára azt kellene fölirni: Tant de bruit pour une omelette! De aztán nem is eehaufíirozüm magam, hogy az én életem egy nuauce-szal kisebb vagy nagyobb szamárság legyen, s végül, a nagy leltározáskor, egygyel több vagy kevesebb semmi találtassék benne. Az uramat azért siettem az ügygyeí pukkasztani. Ez sohasem árt. Mikor vacsora után bevonult páíinkázni a szobájába, utána mentem: • , — Hallja, máma valaki ajánlkozott, hogy hajlandó megszakítani segiteni a maga oldalán való életem egyhangúságát, fcs figyelmeztetett, hogv elmúlt a szép nyár, használjam fel az órákat, az idő eljár. — Uuugv • • • dünnyögte a nagyságos ur, roppant egykedvűen. — Es maga mit felelt? — Éti? Semmit sem feleltem. De a dolog nyugtalanít. Ugy érzem magan,. mint a sivatag utasa, mikor megérzi, hogy közeledik a számum. A nagyságos ur nevetett és vállamra tette kezét: — Teringettét, ezt szépen mondta. Hát tegyen is ügy, mint a sivatag utasa. Mikor