Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-22 / 18. szám

1914. Január 22. DÉLMAGYARORSZAÖ Az orosz kormány lóvásárlása a Bácskában. — Hetenként 60.000 rubelt utalványoznak át egy szabadkai banknak. — (Saját tudósitónktól.) Oroszország valamire készül. Ezt meg lehet ál lapítani minden nagyobb diplomáciai összeköttetés és prófétai tehetség nélkül Néhány hét óta orosz katonatisztek, állatorvosok és lószakértők járják be az egész Délmagyarországot, főleg azonban Bácskát és Szabadkát, ahol nagymennyiségben vásárolják össze a lovakat. Ezt bizonyára nem ok nélkül rendelte igy az orosz hadügyi kormány és valószínűleg rövid időn belül meg fogjuk tudni az okot. Hisz itt lesz nemsokára már a tavasz, amikor ismételten ki gyulád a balkáni tűzfészek és majd bevilágit újra a szövevényes, titokzatos orosz külpolitikába. Eddig akárhány államnak volt szüksége lovakra, annak megbízottai mindig Szabadkára jöttek s utána nemsokára vaggonszúmra viszik a bácskai teflivér paripákat. Igy volt cz az elmúlt évben is, a Balkánbonyodalmak idején. Vitték a lovakat Bulgáriába, Szerbiába és Tőrökországba. Most pedig Oroszország felé indítanak útnak egyegy nagyobb lótransportot. Az orosz hadseregnek lovakra van szüksége. Ezelőtt Oroszországból történt hozzánk a lóbehozatal. Most fordult a helyzet. A magyar ló kezd export lenni a minden oroszok cárja birodalmába. Százszámra vaggonirozzák a lovakat Bácsvármegye legkülönbözőbb helyein. A vasút tudja legjobban, hogy menynyi élő-rakomány adódik föl az orosz határ felé. Szabadkán megy át valamennyi küldemény 9 egy nagyrésze onnan is indul útra. Három megbízottja is jár Szabadkán napnap után az orosz hadügyminisztériumnak s a lóvásárlásmak privát jelleget iparkodnak adni, mintha nem az orosz hadsereg részére, hanem saját céljaikra szereznék be. Mindennél élénkebben beszél az a hetven-nyolcvanezer rubel, amelyet hetenként átutalnak egy rigai bankból a szabadkai Délvidéki Közgazdasági r.-t.-ba, amelynek Lányi Mór, volt Justh-párti képviselő az elnöke. És ezt a hatalmas summát a megbízottak négy-öt nap alatt kiszedték a szabadkai bankból. Az orosz lóvásárlás nagy izgalmat kelt a bácskai lótenyésztők között s a kiterjedtebb összeköttetéssel rendelkező lókereskedők valósággal fölhajszolják a megyéből most minden lovat, hogy a jófizető oroszoknak eladják. Zentán is nagyban folyik a Lóvásárlás, ott is százszámra veszik az orosz kormány megbízottai a lovakat. Egy titokzatos nőt keres a szegedi rendőrség. — A szállóban hagyta gyermekét és megszökött. — (Saját tudósitónktól.) Hétfőn este 9 órakor a Szegőd-állomással szemben lévő Piüféle szállóban, mely a Vaspálya-utca 1. sz. alatt lévő házban van, egy nő szállt meg. A vasútról a 4-es számú hordár vitte utána a csomagját és a negyven év körüli, szegényes külsejü, iparos-asszony kinézésű nő, a karján egy jól bepólyázott ós kendővel betakart csecsemőt tartott. Először a vendéglőbe ment be és Kiss Mária pincérleánytól szobát kért. A vendégkönyvbe Brünner Ilona nevet irt be és azt, hogy Budapestről érkezett. Miközben Kiss Mária bevezette az egyik utcai szobába az asszonynak megoldódott a nyelve és a következőket mondta el: — Budapestről jövök, ahol a nagynénémet megoperálták a Szent István kórházban. Nyolc napig kell most ápolnom, azért jöttem Szegedre, de még nagyon gyenge vagyok ós a bosszút ut annyira kimerített, hogy meg kell piliennem reggelig, mert már tovább nem bírtam volna ki a sok fáradalmat. Holnapig maradok csak itt a kis leányommal, aiki most körülbelül egy hónapos, aztán elmegyünk a szegedi rokonokhoz. A pincérleány csak ekkor tudta meg. hogy az idegen nő kis. leányt tart a karján. — Jézusom, talán nem is él ez a kis gyerek, — mondta sopánkodva, — hisz olyan csendben van ós annyira be van takarva. — Már hogyne élne, — válaszolt az aszszony megsértődötten és lehúzta a kendőt a gyerek fejéről. Csak hogy nem rég kapott enni és most csendben van, nincs neki semmi baja sem. A pincérleány amikor meglátta a szépen fejlett, feketeszemű, feketehajú kis leányt, megnyugodott; látta, hogy a gyereknek semmi baja sincs, de azért, hogy teljesen megnyugtassa lelkiismeretét, megkérdezte az a/szszonyt, hogy miért nem szoptatja meg a csecsemőt. — Nem szoptatom már meg, — mondotta a nő, — inkább lefektetem, majd szépen elalszik. (Ezután Kiss Mária kiment a szobából, de mivel később hallotta a csecsemőt sirni, néhány perc múlva ismét bement és a®t mondta az asszonynak, hogy melegítsen egy kis tejet a gyermeke részére, de az asszony ezt nem tette, hanem el kezdett minden félérői mesélni; nevezetesen, hogy milyen gazdag ura van neki és hogy már ez a negyedik leánya, tud ő bánni a gyerekkel. A pincérleány nem is sokat törődött ezután már az egész dologgal, kiment a vendéglőbe és reggel G órakor, szolgálatának teljesítése után eltávozott. Reggel .nyolckor az idegen asszony magához kérette Pill Györgynét, a szállodás feleségét és azt mondta az asszonynak, hogy ő ibemegy a városba bevásárlásokat teljesíteni, de nem sokára visszatér, addig vigyázzon a vendéglösné a kis leányára. Pilláé ebbe szívesen belegyezett és vállalkozott rá, hogy addig, amig az anya visszatér, gondját viseli a csecsemőnek. Ezután az asszony eltávozott, Pillnó pedig vigyázott és várt. Várt, várt, de hiába. Elmúlt dél, elmúlt délután, beállott az este és a gondos anya, aki már reggel eltávozott, még este 8 órára sem tért vissza. Pillné ekkor már sejtette, hogy miről van szó, elmondta a dolgot az urának. Pill György pedig azonnal a rendőrségre sietett, előadta az esetet és megtette a följelentést a titokzatos anya ellen, aki — ugy látszik — már azzal a célzattal érkezett Szegedre, hogy itt megmeneküljön a gyermekétől. Szakáll József dr. rendőrkapitány, a bűn ügyi osztály vezetője vette kezébe az ügyet. Tegnap este történt meg a följelentés és mára a rendőrség már nagyon sok fontos adat birtokába jutott ugy, hogy valószínűleg néhány nap múlva már ki lesz deritve a különös bűnügy. A rendőrségen először is Kiss Máriát, a pincérleányt hallgatták ki, aki a fentebbi adatokat a nő pontos szomélyleirásával is megtoldotta. Elmondotta, hogy a 30— 40 év körüli sovány, fokét® asszony, akinek » Szeme körül sötét karikák voltak, fekete, rövid kabátot viselt, alatta kék lüszter ruha volt, fejét sötétzöld .berliner kendő fedte. Megemlítette Kiss Mária azt is, hogy a nőnek a 4-es számú hordár vitte oda a csomagját és egy fekete posztó cipő a szállóban maradt az asszony eltávozása után — a gyereken kivül. A rendőrség intézkedésére először is a gyerekről gondoskodtak. A két-három hetes kis leányt az ujszegedi gyermekmenhelyre szállitották el, ahol megfelelő ápolásban és gondozásban részesül. A kis leány élénk, egészséges, jól fejlett és a „körülményekhez képest" uj otthonában nagyon jól találja magát Üvegből táplálják és igen barátságos arcot csinált, amikor Jeney Mihály detektív lefotografálta, anyja személyazonossága kiderítésének érdekében. Kiss Mária kihallgatása után Bapkó és Posztós detektívek - k i mentek Szeged-állomásra, annak a megállapítása végett, hogy a magát Brünner Ilonának nevezett nő honnan érkezett, volt-e esetleg utitásra és tudnak-o tovább-utazásáról. Először is a 4-es számú hordárt hallgatták ki. A hordár állítása szerint a nő a temesvári személyvonatról szállt le, egy uriasan öltözködött, 30 év körüli aszszony társaságában, aki a szállóig együtt ment vele; a szállodánál azonban elváltak ós a másik nő a Galamb-utca felé vette az útját. A hordár többet -nem tudott * mondani, azon ,a már megállapított tényen kivül, hogy a pólyás-gyereket tartó nőnek a csomagját ő vitte a Pill-féle szállodáim. A detektívek ezután a hordár szavai után igazodva a Galamb-utcába mentek megkeresni az utitársnőt. A Galamb-utca mindegyik házába bementek és kérdezősködtek, hogy nem érkezett-e a napokban vendég. Vég ro is a 16-os szám alatt lévő házban megtalálták, akit kerestek. Borbély Sára 35 éves felírónő az illető, aki nővéreinek látogatására érkezett Szegedre. Délben 12 órakor a felirónő már a rendőrségen volt Szakáll kapitány előtt. Kihallgatása alkalmával értékes adatokat mondott: — Nohát igazán nem érdemes Szegedre jönni, bűncselekményt elkövetni, — ezzel kezdte, — mert itt olyan rendőrség van, hogy engem is egy-kettőre megtalált, pedig én csak együtt utaztam azzal a nőveL Ezután elmondotta, hogy személyesen nem ismeri az illetőt, ö Temesváron szállott fel a személyvonat egyik harmadik osztályú kocsijába és ott már két asszonyt talált. Az egyik negyven év körüli, sovány fekete aszszony volt, a szemei körül mély karikákkal: ez a karján egy csecsemőt tartott; a másik egy egyszerű sváb asszony volt. Először németül beszélgettek, majd később vele is szóba állt a fekete nő és tört magyarsággal beszélt. Neki azt mondotta, hogy Budapestre kell utaznia nagynénjéhez, aki beteg; de a hosszu utat nem bírja megtenni egyfolytában, mert nem régen kelt föl a gyermekágyból és ezért Szegeden akar az éjszaka megpihenni. Kérte a felirónőt, hogy ajáljon neki egy olcsó szállodát, ahol megpihenhet. Borbély Sári, aki Szegeden nem nagyon ösmerős, az állomás közelében lévő Pill-féle szállót ajánlotta. A felirónő elmondta még azt is, hogy útközben a titokzatos nő neki azt mondotta, bogy ez már a negyedik gyereke és olyan szerencsétlen, hogy mind a négy leány. Ez, aki vele van, három hetes. De hogy miért viszi magával amikor nyilván való, hogy nem szop tat ja, erre vonatkozólag nem adott felvilágosítást. A személyazonosság megállapítására vonatkozólag ugyanazokat az észrevételeket tette, melyeket Kiss Mária mondott, e szerint tehát kétségtelen, hogy az a nő, aki a Pill-féle vendéglőben megszállt, Temesvárról jött éa nem Budapestről, mint ahogy bejelentette. • Délutánra beidézték a rendőrségre a vendéglős feleségét, akinek a vallomásából kitűnt, hogy az ál-Brimner Ilona, direkt azzal a célzattal jött Szegedre, hogy a gyerekét itt elhagyja. Megjelent a délután folyamán a