Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-18 / 15. szám

i ELŐFIZETÉSI ÁR SZEOEDEN egész évre . K 24-- félévre . . K 12negyetíévre K 6'— egyhónapra K 21r-,s?w ttla in ic 8IU«. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 — félévre . . K14.— negyedévre K T— egyhónapra K 2-46 Egyaa uÁm éra lé ffltór. KUdékiratal Kárán-aéea «. Telefon-szám: 985. III. évfolyam 15. szám* Vasárnap, január 18 •serkeszttség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. Szeged, 1914 Szociálpolitikai ügyosztály. I (d) Szitáló, fehér pillék havazzák be a város utcáit, melyeken zajtalanul, nehézkesen vánszorognak tovább :a jármüvek és fázósan sietnék napi dolguik után az emberek. A szunnyadó .téli világ e város megdermedt közéletét szimbolizálja e pillanatban, tni'kor uj korszak kárpitjai nyiladoznak,és a sejtelmes jövő készülő nagy események .árnyékát veti élőre. A közelgő tisztújításra gondolunk, a melynek hullámai már most széles köröket vefcnek a közélet felszinén. Minden jel ,arra vall, hogy ez a tisztújítás igen sokban különbözni fog rná's hasonló eseményektől, mert belső tartalomban jelentős elmélyülést nyer azoktól a várakozásoktól, tegyek megelőzik. Ki titkolhatná tovább, hogy a lakosság telve van reménységgel a mainál tökéletesebb és jobb közigazgatás iránt? A közéletet irányító és kitöltő eszmék folytonos változásnak vannak alávetve; mia már más igényekkel lépünk föl az autonóm hatóságok munkaprogramjával .szemben, mint a nem sokkal ezelőtt elfolyt lusztrumok alatt. A hatóságnak meg kell éreznie az uj kötelességeket, melyeket a változó kor változó eszmei tartalma ró reá és változnia kell magának a hatóságnak is, talán nem személyeiben, de a vállalt feladatok nagyságának átérzésében és a társadalom óhajtásainak megvalósítására irányuló törekvéseiben. Olvasás közben. Irta: Ignotus. A bölcs, a férfi és a nő közt való viszonyt nézi; a moralista a férj s a feleség közt valót. A bölcs a gyermeket, a moralista a törvényes vagy törvénytelen gyermeket. A bölcs a szerelmet, a moralista a tilos vagy törvényes szerelmet. Egy ostromlott váriban a Dumas fi Is igazságainak javarésze értéktelen volna. A bölcs, ba etlhikus. az erkölccsel foglalkozik. S ez a több soklka! kevesebb. A moralista gyáva, mert mikor megüt, arra számit, hogy diszkvalifikált arra, hogy vissza iithesd. A moralistának az emberek iránt való érdeklődését a káröröm fiiti. Ne irigyeljük szegénytől: a káröröm a szegény ember öröme. Nincs szebb az emberi testnél, kivéve, ha lyukas nadrágból látszik el. Okos ember: azt mondja, amit én. Kilencveti évet élt — micsoda egoista lehetett! Annyira már el kellett volna jutnunk, hogy valamint hivatalunkban biztosítottunk Hogy mindjárt egy kézenfekvő példára mutassunk rá, fölemlítjük, hogy a város hatósága alig mutatott eddig fogékonyságot a szociálpolitikai konstrukciók fontosságának megértése és méltánylása iránt. Egy nagy város, egy társadalmi jelentős közület, mely százhúszezer ember jólétének és megélhetési formáinak nyújt keretet, egészen másként kötele's polgárainak szociális szükségleteiről gondoskodni. Vannak intézmények és reformok, melyeknek megvalósítását nem lehet többé a közigazgatás rendes áktagyártási szisztémája szerint keresztül vinni. Vannak népjóléti intézmények, melyek Szegeden már akkor is elkéstek volna, ha csak ma kezdenék meg működésüket. Hiányzik a város méreteihez méltó nagy kórház, melynek szakadatlan sürgetése eléggé jelzi, hogy a közvélemény nem tűr .tovább semmiféle halasztást. Hiányzik a vásárcsarnok, mely közegészségügyi és közélelmezési viszonyainkat van hivatva modern színvonalra emelni. Halaszthatatlan a vizellátás kérdésének megoldása, melynek minden napnyi késedelme egy katasztrofális veszedelem csiráját rejti magában. És huszonnegyedik óráját éli a tanyai vasút, ez a szerencsétlen prédája a haszonlesésnek ós kapzsiságnak, mely már régen virágzó vál-, laiattá fejlődhetett volna ,a jnagánváltalkozó, vagy az üzleti szellemű házi kezelés igazgatása alatt s melynek létesítésétől mintegy negyvenezer embernek jobb megraagiunknak három-négy hetet Szabadot és rnunkátalant: egész életünknek is legyen efféle szabadságideje — néhány esztendő, mikor könnyelműek lehetünk és bolondokat tóhetünk büntetlenül s következmények nélkül. Mulatságos és megalázó megfigyelni, hogy pénzszerzéshez nem kell értelmesség, még csak polgári okosság sem. Akárhány embert ismerek: nagy vagyon urát és megszerzőjét, aki egyszerűen buta — nemcsak, hogy nem értelmes, de ostoba is. Vannak alsóbbrendű állatok, akiknek, ha kiszedik agyuk velejét: nyugodtan élnek és kereskednek tovább. Pénzszerzéshez, ugy látszik, elég ilyen állatnak lenni. A konfortáblis lónak annyival jobb a dolga, mint nekünk, munkás embereknek, hogy ellenző van szeme mellett s nem lát jobb életet magáénál. Ha egyáltalán elszundikál vagy elgondolkozik, bizonyára nincs elragadtatva életétől, de mindenesetre azt gondolja: „ilyen az élet, jobb volna megdögIeni." Ha azonban látna és összehasonlítana, azt gondolná: „kutyának való az ilyen élet; meg tudnám gyilkolni, akiké jobb". Az amerikai embernek az a titka, liogy teljesen azonosítja magát azzal, amit cselekszik. S nem mindazonáltal, hanem éppen ezért tud oly könnyen mesterséget változtatélhetése és ^ piaci viszonyok általános konszolidációja függ. Nem először mutatunk rá ezeknek a nagyjelentőségű intézményeknek a végtelen fontosságára. A^ felsoroltak között egyetlen egy sincs, amely halaszthatatlannak ne lenne nevezhető. Az ilyen ügyeket ki kell emelni a közigazgatási útvesztő mocsarából. Lelkes embert keres a társadalom, világos és tiszta elmét, erős kart, gyöngéd és érző szivet. Aki ezeknek a tulajdonoknak birtokában van, az majd fog tudni életet lehelni a megpenészedett papirostömegekbe. Szervezni kell a városi tanács szociálpolitikai ügyosztályát, mely ébren tartsa és a megvalósulás félé vezesse a közérdekű intézmények hosszú sorát. Más városokban már külön szociálpolitikai bizottságok működnek, mig Szegeden a legéletrevalóbb tervezet is hónapokig vesztegel a jogügyi és pénzügyi retorták szűrőkészülékein. Ez az oka, hogy hatóságunkból hiányzik a társadalom szociális igényei iránti érzék, hogy egy korcsolyapálya létesítésének, egy népfürdőnek, vagy partfürdőnek a kérdését egyszerű élvezeti kérdéssé sülyesztik le épen azok taz emberek, akiknek kötelességük lenne fölismerni az ilyen társadalmi szükségletek hátterében rejlő nagy szociális igényeket. A szociálpolitikai ügyosztálynak lenne föladata, hogy megoldja a tankötelesek hiánytalan Oktatásának kérdését, hogy segítsen a munkanélküliek tízezrem, rendezni s ma éppoly veszekedetten bankárkodni, mint amily veszekedetten vargálkodott tegnap. A siker titka: megvetni az embereket, de számba venni őket: senkit sem tartani nagynak, de senkit se venni kevésbe. Vannak, akik egyre a holnapban élnek, a másholban s a máskorban s a mbstant az itteni s az eztet lerázzák magukról, sietve, idegesen, mint valami utolsó akadályt — s mégis: a ma ellen azzal narkotizálják magukat, hogy ézsaui módon eladják egy tál lencséért, egy pillanatnyi nyugalomért vagy haladékért mindenestül a dicső holnapot. Mi a legnehezebb munka? Az, ami: elvégezni eszébe sent jut az embernek, vagy a miihez lusta, vagy ami derogál neki. Herkulesnek nem nehéz herkulesi munkákat elvégeznie, de csak halála után jut az istenek közé. Aki már életében boldogulni akar, annak sent röstellenie, sem szégyellenie nem szabad a pislicár munkát. Egy fényes tehetségű és fényes pályát befutott férfi mesélte e! egyszer a pályafutás titkát. Kis legénykoromban, úgymond, egy nénikémnél laktam, aki jól bánt velem és szivesen megfőzte kedves ételemet, a töltött káposztát. Dc én ezt az ételt ugv kedvelem, ha van benne egy kanál tejfel. A nénikém többnyire lusta volt egy kanál tejfelért lemenni a pincébe. Én azonban sohasem voltam lusta, én mindig