Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-17 / 14. szám

2. D&LMAQ YABOBSSLLÖ 1614, január 17. Amikor tehát rmm'kanélküliernk a még elég hosszú télen a tavasszal remélhető munkaalkalmaknak ma még sovány vigaszával biztatják önmagukat és egymást, elmélkedjenek addig is arról, hogy „segíts magadon és ímegsegit az isten". Segíthet és bizonyára fog is segíteni a társadalom is, de mindent attól várni, dőreség. A képviselőház ülése. - Székely támad, Székely bánja. — (Saját tudósítónktól.) Ma elég csöndes illése volt a Háznak: nyugodtan folytatták a sajtójavaslat tárgyalását. Az ütés elején Székely Ferenc volt igazságiigyminiszter személyes kérdésben felszólalt, liogy védelmezze a miniszter korában vallott álláspontját. Balogh Jenő igazságügymimszter tegnapi beszédével szemben. A támadó védekezés nem igen sikerült, mert Balogh miniszter is azonnal fölszólalt és újból rámutatott Székely Ferenc következetlenségére. A sajtóvitában ma Jármy Béia mondott n a gy te rje de'limiü bes zéde t. A maii ülés nem tartott késő estig, mert a képviselők egyrésze ma este Fiúméba akart utazni a Szent István csatahajó vizrebocsátásánaik ünnepére, amely miatt holnap neim is lesz ülés. Tisza István gróf miniszterelnök délig jelen volt a Házban, ahonnan automobilon egyenesen Komáromba ment, hogy jelen legyen, Antal Gábor református püspök temetésén. A mai ülésen különben alig negyven képviselő vett részt1. (Az ülés.) Beöthy Pál; elnök háromnegyed tizenegy órakor megnyitja az ülést. Az elnök bemutatja az összeférhetetlenségi bizottság elnökének jelentését Farkas Pál képviselő mentelmi ügyében. A jelentést, amely szerint a mentelmi bizottság tegnapi ülésén Farkas Pálllail szemben nem állapitctta meg az összeférhetetlenségét, fölolvassák. ' Pirkner János előadó benyújtja a pénzügyi bizottság jelentését az egyes ármentesitő társulatok segítéséről szóló törvényjavaslatról. (Személyes meg támadta tás.) Székely Ferenc személyes megtámadtatás cimén szólal föl. Az igazságügyminiszter, úgymond, már novemberi beszédében is, de tegnap is arra hivatkozott, hogy ha a napirenden lévő sajtójavaslat büntető-expedieió a sajtó ellen, akkor ezt az expedíciót nem ő indította, hanem még a koalíciós kormány. amelynek Polónyi Géza volt az igazságügyminisztere és ihogy folytatta, ezt az elakészitö munkát a szóló is, igazságiigyminiszter korában. A dolgot ugy állítja he az igazságügyminiszter, mintha a szóló valaha azonosította volna magát a sajtójavaslattal. (Balogh Jenő miniszter tagadólag int.) Akkor imiért hivatkozott rám? Hogy a minisztérium foglalkozott a sajtóretform kérdésével az ő idejében is, most pedig a szóló azt mondja, hogy maradjon meg a 4<S-iki törvény mellett, nem jelent semmi ellentmondást, mert a minisztériumban a. kodaifiikáló osztály kötelességszerűen foglalkozik minden olyan kérdéssel, a melynek törvényhozási rendezését a képviselőház egyszer már szükségesnek mondotta ki, de az ily előkészítő munka nagyon hosszadalmas dolog és akárhányszor évtizedekig is eltart. A szóló semmi jelét sem adta annak, hogy a. sajtóreformot napirendre akarja juttatni, sőt ellenkezően többször kijelentette, hogy nem szándékozik a sajtóreform ügyében javaslatot tenni, a Háznak, Amikor ebben az ügyben a minisztériumban neki előterjesztést „Igen", — mondtam egészen közel hajolva a kőhöz — én vagyok, én a te Jane-od. — Oh, hogy féltem, hogy idegen lesz neíki a hangom és fölfedezi a csalásomat. De ugy látszik, a márványon keresztül nem lehet fölismerni a hangokat. Hallottam, hogy mélyen, elégedetten, fölsóhajtott. Elhitte! Elhitte! Es akkor beszélgetni kezdtünk, halkan, gyöngéden. Képzelheti uram, hogy eleinte óvatos voltam és csak olyan általános dolgokat mondtam, ami minden szerelmes párra vonatkozhatott. Nagyabbá r a ő beszélt, én pedig figyeltem. Megjegyeztem miniden szavát, hogy azután én is beszélhessek bátrabban és szabadabban. Ugy fájt volna, lva megtudta volna, bogy megcsaltam. Végre egy óra után. mindent tudtam és maga Jane nem felelhetett volna neki pontosabban minden kérdésére. Ott maradtam, amig bezárták a temetőt és másnap újból kimentem hozzá. Hárem hónapon keresztül nap-nap után. folytattuk kedves, meghitt beszélgetéseinket. Visszaemlékeztünk a tavaszi reggelre, amikor először láttuk egymást, az első mosolyra, az dlső titkos kézszoritá'sra. Hányszor sétált el minden este a kertünk előtt és hányszor dugott be a kulcslyukon forró, szerelmes verseiket. Azután a szüleink is beleegyeztek boldogságunkba. De a Sors nem egyezett bele. ö beteg lett. Szenvedve és mégis gyönyörködve beszéltünk a kinos órákról, amig ő beteg volt, a nagy fájdalomról, a hiábavaló reménységről ... És azután egy nap, amikor ép a temetőbe készültem menni és egy nefelejts-csokrot akartam neki vinni, — ez a kedvenc virága — az anyáin két idegen emberrel belépett a szobáimba és elhurcoltak. Idehoztak. Itt sokkal szomorúbb, mint a temetőben és bár most már én is halott vagyok, nem beszélgethetek többé Róberttel, mert sírjaink nagyon mcszsze vannak egymástól. Hangosan fölzokogott és elhallgatott. A mikor újból fölemelte a fejéi ésjátta, hogy én szomorúan, részvéttel nézek rá, megértette, liogy nem azért jöttem, hogy el Vigyem magammal. — Legalább azt megtehetné, — mondta — hogy egy üzenetet visz Róbertnek. A Pere-Laehaise-ben van, a helyet nem nehéz megtalálni, jobbra, a nagy alilláe mellett. Kétszer kopogjon a kövön, mert néha alszik. Ez a kettőnk között megbeszélt jel:. Azután mondja kérem neki, hogy Jane, — érti uram? Jane — elutazott az anyjával messzi j útra, de hogy egy-két hét miul'va. szóval rövidesen vissza fog jönni. Es addig is ő ne legyen szomorú és türelmetlen, mert Jane mindig csak őt szereti. Azt is mondja meg néki, hogy Jane megbízásából egy csokor neielejtset hozott neki és tegye íe a sirkó közepére a virágot. Ennek örülni fog Róbert. Elvettem tőle a virágot és elmentem. A történetnek ezzel vége. Mégis kell még valamit mondanom, még akkor is, ha talán kinevetnének érte: Elvégeztem azt, amivél a szegény, őrült leány megbízott. tettek, rögtön kijelentette, hogy az előterjesztést még elolvasni sem hajlandó. Azt azonban megtette, hogy egyes kiváló jogászoktól a. minisztérium utján véleményt kért a sajtóreforrn ügyében. Az összes aktákból megállapítható, hogy ő a maga részéről sohasem foglalt állást a reform mellett. A sajtóreformra vonatkozó aktákat kötelességszerűen átadta utódjának, arra, a kérdésre azonban, hogy az ő javaslata-e, rögtön kijelentette, hogy még csak nem is olvasta. Már most kérdi az igazságügyminisztert, mi alapon állította azt, hogy a szóló 1911-ben még szükségesnek tartotta a sajtóreformot, most pedig nem tartja szükségesnek? Az elnök kéri a szónokot, hogy röviden nyilatkozzék, mert a házszabályok csak arra adnak jogot. Székely Ferenc: Kérem, egy félreértés van köztem és a. kormány között, azt akarom eloszlatni. Pongrácz János gróf: Amig itt volt a pártban, addig nem mondta, hogy félreértés van. Székely Ferenc tovább beszél ós eseteket hoz föl arra nézve, hogy ő hogyan értelmezte a szerkesztők felelősségét. Az elnök: Ezek a kérdések igazán nem tartoznak ide. Fráter Lóránt: Be kell hivni Gerő századost ás akkor mindjárt vége lesz a vitának. Az elnök: Kérem, tessék csöndben maradni ! Székely Ferenc röviden befejezi szavait azzal, hogy rája következetlenséget sohhsem fognak bizonyít,ami. (Balogh válasza..) Balogh Jenő igazságügyminiszter kijelenti, hogy nem állította soha, hogy a sajtóreformmal azonosította magát Székely Ferenc, de azt nem tudta megmagyarázni, hogy ha nem akart reformot csinálni, miért kért tiz szakembertől véleményt e kérdésben? - Ha nem akar a miniszter valamivel foglalkozni, akkor ráirja az aktára: irattárba teendő. De ha kiadják az aktát szakembereknek, akkor ez azt jelenti, hogy a tárggyal foglalkozni kiván. Hiszen a fölszólított szakembeerk hetekig és hónapokig igen komoly munkát végeztek a föLszólitás következtében. Székely Ferenc, aki a munkát bizonyára meg tudja becsülni, hiába nem dolgoztatta volna a jogtudósokat. Ezután áttér a Ház a napirendre, a sajtójavaslat. tárgyalására. (A sajtóreform.) Jármy Béla igen hosszasan foglalkozik a javaslat bírálatával, a terjesztésre vonatkozó rendelkezésekkel. A,mi a posta szerepét illeti, nincsen megelégedve a javaslat ama rendelkezésével, hogy a posta minden lapot egyenlő dijért köteles szállítani, mert a javaslat eme rendelkezésének nincsen szankciója, nincs kimondva, hogy milyen büntetésben részesül, aki a törvény rendelkezését nem teljesiti. Biztosítani kellene a terjesztés szabadsága érdekében azt is, hogy a pályaudvarokon bármely lapot árusíthassanak. Egyik legnagyobb hibája a javaslatnak az, hogy kizárólag a közigazgatási hatóság diszkréciójára bizza a terjesztés megengedését és nem állapítja meg azokat az eseteket, amikor terjesztésre az engedelmet meg kell adni. A terjesztést megtilthatják, ha a sajtóközlemény a közrendet, vagy a közerkölcsiséget sérti, de hogy mi sérti a közrendet vagy közerkölcsisége,ti, azt ugyanazi a köziigazgatási hatóság állapítja meg, amelytől függ a terjesztés megengedése. Nem lehetséges-e, hogy például két alispán véleménye eltér abban a kérdésben, liogy mi sérti a közrendet és közorkölcsiséget, de igen valószínűen meg is ; mm es vei n első kézből, nagy választékban csakis az Tisza-Lajos körút 19. szám alatt I kaphatók, esetleg részletfizetésre