Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-03 / 2. szám

Telefoa-czán: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN égisz évre . K 24-— félévre . . K12— negyedévre K 6*— egy hónapra K 2— Egyes tzá» ára 19 UUr. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN egész évre . K28- íéfévre . . K14.­negyedévre K T— egyfcónspra K >40 Ecr«> uáa ára 19 filiár. Tclefon-száa: 305. Szeged, 19(4. III. évfolyam 2. szám Szombat, január 3. Újévi ajándék. Újév napján vigasság uralkodott haj­danában az egész társadalmon. Az áhítat szárnyán csodálatos humánus érzés me­legsége forrasztott össze kicsinyeket és na­gyokat. Külön a falun, a téli pihenés erő­ifjitó környezetében, a városokban az évi munka után a téli szórakozások hangula­tában még vidámabbá lett a megújhodás­nak ez a vélt örömünnepe. A külső események és körülmények sehogy sincsennek összhangban az ünnep megnyugtató eszméjével. Tavaly százez­rek aggódtak, félve annak a percnek ki­törésétől, amelyben a harang zúgását el­nyeli az ágyúdörej, a béke tűzhelye üres lesz, csak az árnyak, a csatamezőn vérü­ket vesztett kedvesek árnyai lengik körül. Hiszen a villámlás, a vérzivatar ott tom­bolt már házunk körül. Ez a veszedelem elmúlt fölöttünk. De nem húzódott el a gyilkos, fertőzött levegő, amely a nagy égés nyomában járt. Megmérgeződött egész közéletünk; a gazdasági élet bajait tetézte a veszedelem pillanatában sem lá­tó politikai válság, belső háborúskodás. Mintha az egyszeri embernél most sem le­hetnénk okosabbak, hogy magunk pas­pofjuk a saját vetésünket, hogy még több kárt tegyünk benne, mint a külső jégve­rés. És ha már az 1912-iki ösz is valósá­Vörös leány. — Artista történet. — Irta: Mária Holma. » hat cirkuszi csillag nevetgélve, paj­, koCjva készült az előadásra — a színlap Za rint Snowy Girls volt a közös nevük, v r-su gyermeteg növésű angol lányok Hak mind. Szemük ragyogott, az arcuk piroslott a gondtalanságtól és a testéktől. Az öltöző nagy tükre előtt Li Jenkins, -irkuszi néven a vörös Li pirosította magát. Tpazi ír szépség volt, a haja sötétvörös, a eme ragyogó, arca — ha nem volt be­.®tve — finom fehér. Gyönyörű drága or­chideák övezték a nagy tükröt. Mert a vö­"i Li ünnepelt szépsége volt a világ min­i nagyobb városának, körül is hódolták vi­gokkal fejedelmi ajándékokkal és aján­gos csapás volt az országra, fokozta ezt az 1913-iki esztendő. Hiszen igaz, hogy elég jó közepes termés volt; de ha ez nincs, ek­kor egyáltalában éhinség szakadt volna az országra. Mert könnyű azt mondani, hogy hozhatunk máshonnan gabonát. A vasút elhozza ugyan, ha Van. De fölösleg más­hol is vagy kevés vagy semmi. És pénz nélkül nem hozhatjuk. A pénz pedig a le­hető legmostóháhban viselte magát Ma­gyarországgal szemben az idei esztendő­ben. Közismert dolog, hogy emiatt hányan buktak meg, hány kisember vesztette el nemcsak megtakaritott pénzét, hanem ke­resetét is. És ahol nincs pénz, ott munkát sem adhatnak, ott minden kiadást, minden vállalkozást redukálni kell. Azért lézeng ma, lesve az irgalmasság filléreit, vagy az alkalmi pénzforrást, hogy belőle néhány csöppet elfoghasson, sok-sok ezer ember s vele szűkölködik ugyanannyi család. Van okunk nemcsak a természet meg­szokott képéről, hanem lelki vonatkozás­ban is feketének nevelni, zz idei újévet. Szinte szükséges alkalom ez az újév, hogy a közelmúlt tanulságain épüljünk. Az eu­rópai béke egyelőre helyreállván, meg­könnyebbültek a lelkek, tehát alkalmas idő, éppen a béke ünnepe, hogy önmagukat is vizsgálhassák. Magyarország társadalmi élete, éppen ugy, mint politikai élete ma erős bomlottsák tüneteit mutatja. Hogy az általános ideges elégedetlenkedésnek gaz­latokkal mindenüt, ahol csak megfordult társulatával. A nyakán csillogó kétsoros igaz gyöngyék, magában vagyont ért. Az ajtó félig nyitva volt. Odakint nagy­ban készülődtek a jelenésre. Egyik-másik izomgyakorlaíokat végez. Egy szikár, hatal­mas fiérfi, bámulatos erővel dob ki valami nagy vasgolyót, halvány, vonalazott arca ki­vörösödik a megerőltetéstől. Leonard An­drewsnek hivták. A leányok éretlen tréfák­kal boszantották a mindig komoly atlétát. Ajkait összeszorította. A magába fojtott gyűlölet és elkeseredés az arcára rajzoló­dott. öregnek, meggörnyedtnek látszott e pillanatban az erős férfiú. Az igazi artista megvetéssel fordult mindig e fiatal lányok­kal szemben, akik semmit nem dolgoztak, hanem húzták az óriási fizetést azért a ha­szontalan, semmi táncért meg énekért. Az atléta és a vörös Li szemei találkoz­dasági okai is vannak, azt éppen a közis­mert gazdasági válság mutatja. De nem szoktunk gondolni azokra a mélyebben rejlő gazdasági okokra, amelyek már vol­taképpen pszichologikus okok, a szertelen vágyak, a ferde nevelés következményei. Ezek az okok: hogy nem tudunk sem ele­get és helyes beosztással dolgozni, sem nem tudunk takarékosan élni. Ez alatt nem értjük azt, hogy lemondjunk a szükséges szórakozásokról, mulatságokról, lukszüs­kiadásokról. Mert a civilizáció együtt jár bizonyos fényűzéssel is, amely az egyén anyagi viszonyaihoz képest nemcsak hogy nemzetgazdasági haszon, hanem előkelő nemzetgazdák szerint még szükséges is. Ellenben nemzetgazdasági kár az, ha vala­ki, ami nálunk általános, első helyre teszi a lukszuskiadást, nem jövedelméhez ké­pest méri az elköltbetőt, hanem állandóan többet költ, mint amennyit keres, amig a rendellenes életmódot birja. Az ilyen ház­tartásnak, mihelyt a közgazdasági viszo­nyokban válság áll be, össze kell roppan­nia. A tékozlási hajlam visz azután az irreális üzletekre, mert a futó jólétnek vagy dicsőségnek mindig sok az irigye és vá­gyakozója. Ha könnyű valakit megcsalni, mindig fognak többen és többen találkoz­ni, akik ezt a gyöngeségét kihasználják. És nagyon jól tudják a külföldi üzleti vi­lágban, különösen Ausztriában, miképpen tak. A leánv hidegen, közönyösen mérte végig a férfit, akinek szemében vad szenve­dély lángolt. Ismerték egymást jól mind­ketten. Évekkel ezelőtt Leonard Andrews való­ságos éltető csillaga és dicsősége volt ennek a vándorcirkusznak, ö vette magához a kis vörös Lit, a szegény, elhagyott, kiéhezett fiatal leányt, miután a melegszívű erős em­ber megszánta őt London egy nyomortanyá­ján. Mindig az oldalán volt a serdülő, gyö­nyörű leányka, ő védte meg a cirkusz nyer­seségei és ütlegei ellen. Nagyot sóhajtott most Leonard. Mily izgatóan szép volt már akkor is az elhagya­tottságában. Éhezett volna, agyonfázott volna, ha nincs Leonard, aki állandóan vi­gyázott reá, mintha tulajdon gyermeke lett volna. Megvonta szájától a nyomorúságos idők utolsó falatját és a kis vörös leánynak pttges YJally ™ operaénekesnő, Qp a berlini udvari opera tagja hangversenye VRlhelmus ffenry ^ ^ — -a,- w zongoramővész közreműködésével jegím éví ianüár hÓ 13"án' esfc fél 9 órakor> a „Tisza"-szálloda nagytermében. válthatók VARNAY L. hangverseny-irodájában Szegeden, Kárász-utca 9. Telefonszám: 81.

Next

/
Oldalképek
Tartalom