Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-15 / 12. szám

1Y14. jttftttót 15. DÍJLMAGYAROBSZAJÖ 5. mc ellen van az egész román paktum! — mondotta energikus 'hangon. Tisza miniszterelnök azonnal válaszol Apponyinak. Röviden: válaszol,- úgymond, mivel reméli, hogy a legrövidebb időn belül tájékoztathatja a közvéleményt a román tár­gyalások ügyében. Kéri a közvéleményt, ne üljön fel rosszhírű hireszteléseknek, amelyek voltaképen tendenciát szolgálnak és abszo­lúte tájékozatlanok. — Én, — mondotta Tisza, — a magyar nemzeti állam jellegét tekintem s ennek az alapján tárgyaltam a románokkal. Élhez ra­gaszkodom is. Viszont a román kulturális és gazdasági fejlődésnek ne álljunk ridegen az útjába. Ugyanazt akarom elérni, minit a szá­szokkal való béketárgyalások után elér­tünk s amellyel tagadhatatlanul nyertünk mi is, a szászok is, de főként a magyar ál­lam. Apponyi Albert gróf kijdenfi, hogy Ti­sza válasza nem nyugtatja meg, sőt. Tisza gróf: Nem akar a románokkal al­kudozni, hanem meggyőzni ő'ket. Ismétli, azt akarja elérni, amit a szászokkal szem­ben. Kéri válasza tudomásul- vételét. A Ház tudomásul veszi a miniszterelnök válaszát. Pallavicini György őrgróf interpellál a trónörököst 50 éves évfordulója alkalmával üdvözölt irat formájára nézve. A Ház tekin­télyét sérelem érte, valamint az uralkodólhá­zat is, amikor nem a képviselőház elnöke, hanem Tisza István- gróf üdvözölte. Tisza István kijelenti, hogy etikett 'kér­déssel ő nem foglalkozik. A Ház elnöke fel­kérte, hogy üdvöz-ölje a trónörököst és igy ö üdvözölte, A Ház tudomásul vette Tisza válaszát. Azi íilési negyed kilenc órakor végző­dött. Kétezer korona a munkanélkülieknek. — Ennyit fog javasolni a tanács a januári közgyűlésen. — (Saját tudósítónktól.) Részletesen foglal­koztunk tegnap a szegedi munkanélküli mun­kások mozgalmával és ismertettük a város hatóságához intézett memorandumuk főbb pontjait. Bokor Pál helyettes-polgármester a munkanélíkiiliekbez intézett beszédében kilá­tásba 'helyezte a közmunkák mielőbbi meg­kezdését s megígérte, hogy a tanács rendki­vül'i iilés keretében 'intézkedni fog a nyomor­ban élő munkások rögtöni segélyezése iránt is. A tanács tagjai szerdán déldőtt össze is jöttek a rendkívüli ülésre, amelyen a munka­nélküliek támogatásának módjairól és esz­közeiről tárgyaltak. Bokor Pál helyettes-pol­gármester referált ebben az ügyben, elmon­dotta, hogy a munkanélkülieknek mint-egy kétszáz főből álló csoportja megjelent a vá­rosháza közgyűlési termében és a szószóló­juk, Var sandán László átnyújtotta neki a munkanélküliek memorandumát, -amelyben kérik a hatóságot, hogy a közmunkák mi­előbbi megkezdése iránt intézkedjék, a mun­kanélkülieket lássák d- ingyenken-yérral és ingyent ej jel és végül kérik a hatóságot, hogy keresseni módot arra, hogy a- város a téli időben intézményesen! gondoskodjék a mun­kanélküliek segítéséről. — Véleményem szerint, — mondotta Bo­kor Pá-1, — először is arról kdlene tájéko­zódnunk, hogy mennyi ezidőszeri-nt a szegedi­munkanélküliek száma, kik az-ok, akik rög­töni segélyre szorulnak, kik azok, akiket a téli hónapok alatt állandóan segélyezni kell, szóval pontos statisztikára lenne szüksége a város tanácsának a'hoz, hogy a munkanél­küliek segélyezéséről a város intézményesen gondoskodjék. Minthogy azonban, ez a sta­tisztika még nem áll a tanács rendelkezésé­re, az ügynek ez a része tárgytalan. Arról lehet tehát csak szó, hogy a tanács a munka­nélküliek rögtöni támogatásáról gondoskod­jék és ezt a támogatást részint természete­sen szolgákássa ki, részint pénzben. Fölvilá­gosítást kérek — úgymond — a főkapitány úrtól, hogy mégis mekkora azoknak a sza­ma, akik hát tényleg munk a nélkül vannak? Somogyi Szilveszter dr. főkapitány sze­rint pontos statisztikát adni erről nagyon­bajos. Bizonyos iparágak üzemében ugyanis a tél beálltával szünet következik be, ezek a munkásak tehát minden évnek egy bizonyos szakában munkanélküli vannak, de nem igen számithatók azok közé a munkanélküliek kö­zé, akik, hogy ne éhezzenek, néhány koro­nányi segélyre szorulnak. Tény, hogy sok m-unkanélküli van most Szegeden, de az nem­áll, hogy ezrekre rug a számuk, még Buda­pesten- sincs több, mint öt-hatezer. Néhány száz munkanélküli tényleg van Szegeden, de a munkanélküliség enyhítésére a hatóság ed­dig is megtett mindent, amit csak lehetett. Amikor -esett a hó, a köztisztasági telep száz­ötven munkanélkülit alkalmazott hósöpréshez és most is, állandóan foglalkoztat a város munkanélkülieket a jég elhordásánál. Azok­kal szemben, akik csakugyan nem tudnak munkát keríteni s nélkülözések között ét­nek, föltétlenül az a 'kötelesség hárul a vá­rosra, hogy segélyezze, támogassa őket nyo­morúságukban. Balogh Károly pénzügyi tanácsos azt javasolta, hogy a javadalmi palota két üres szobájában rendezzenek be melegedő szobáit' a munkanélküliek számára, A bérszékekre — mondotta — most ugy sincs szükség, ál­lítsák be azokat a szobákba, amelyek aztán egész na-p álljanak a melegedni akarók ren­delkezésére. Bokor Pál azt ajánlotta, hogy a tanláes terjesszen javaslatot a januári közgyűlés elé és nevezze meg azt az összeget' is. amit a munkanélküliek segélyezésére kiván -fordita­pí. Most pedig határozza el, ihogy öt öl fát azonnal kiutal a Munkás-Otthon fűtésére. Taschler Endre kétezer koronában java­solta megáll api tani a munkanélküliek segé­lyezésére fordítandó -összeget. Rövid vita után elhatározta a tanács, hogy 1. javaslatot fog tenni a januári köz­gyűlésnek, hogy kétezer korona segélyt sza­vazzon meg a munkanélkülieknek; 2. a javadalmi palota két üres helyisé­gében még holnap, vagy holnapután melege­dő szobákat rendeznek be; 3. öt öl fát utalnak ki a Munkás-Otthon­nak; 4. megbízzák -a főkapitányt, hogy indo­kait esetek-ben rögtöni segélyezés iránt te­gyen előterjesztést, az összegeket a heflyet­tes-polgármester folyósítja a tanács utóla­gos jóváhagyásával. Ezzel a rendkívüli tanácsülés véget ért. A Reichsrat éjszaka] ölése. Bécsből jelentik: Az osztrák parlament 'költségve­tési bizottsága tegnap éjszakai ülést tartott. Engel báró és mások felszólalása után elfő-, gadtá'k a vita berekesztésére vonatkozó in­dítványt, de ezt iaz ülést még folytatják. Es­te fél nyolc órakor Sztaniek szólalt föl azzal a szándékkal, hogy reggelig beszél. Ezt meg is tartotta: reggel négy órakor fejezte be a beszédét, amely tehát nyolc és fél óra hosz­szat tartott. Beszéde végén indítványozta az ülés berekesztését. Schreffel alelnök szünetet rendelt el s az ülést hajnalban öt óra után folytatták. A Sztaniek indítványáról szavaz­tak és 29 szavazattal egy ellen elvetették. Az ülést tovább folytatták. Kevéssel reggel hat óra előtt Choc emelkedett szólásra, allct negyed tiz óráig beszélt, mire Vacek kép­viselő emelkedett szólásra. Igy obstruálnak a Reidhszratbanu Valami nagyobb botrány azonban nem történt. Turcsányi Elza a ravatalon. — Csütörtökön délelőtt temetik. — (Saját tudósitónktól.) Ugy volt, hogy ina délután temetik el Turcsányi Elzát. Min­den intézkedést megtettek, több -ezer ember megjelent a ravatal 'körül, de váratlanul az ügyészség ma reggel újból •érdeklődött a bűncselekménnyel kapcsalatban, ugy, hogy a temetést -el kellett halasztani holnap délelőtt­re. Az Uj Szent János kórház halottas ká­polnájában fekszik Turcsányi Elza, ahol ma barátja, Schmidt Miksa gazdag bútorgyá­ros pompás ravatalt- emeltetett számára. Schmidt ma délelőtt újra megjelent a hulla­házban és engedélyt kért arra, hogy elbú­csúzhassák halottjától. Magával hozta azt a ruhát, amelybe Turcsányi Elzát felciluözte­tik. Rózsaszínű pántlikás fehér inget, felhér cipőt, fehér keztyüt adtak rá, azonikiv-ül fe­hér moiré-rulháját, mélynek lila-betétje, drá­ga gyöngysora és valódi hermelin szegélye van. Ezt • toiileítet, amely több mint ezer koronába került, hátul végigvagdosták, hogy ráadhassák a holttestre. A ravatalt a lehető legnagyobb fényű­zéssel és pompával készítették el. amilyen csak nagy halottaknak szokott kijárni. A kápolna tel-e van dél-szaki növényekkel. A holttestet nikkel-alpacca koporsóba helyez­ték, a 'halottaskocsit hat ló fogja h-uzni és a szertartás alatt az operaházi kórus tagjai­ból álló gyászkar fog énekelni. Turcsányi Elzát az óbudai temetőben fogják éllhan-tol­ni. Schmidt kívánságára törtéint ez. mert a kiscelli-uti kolostorhoz, ahol az év nagy ré­szét tölti, ez a temető van a legközelebb. Most már minden részletében tiszta az a borzalmas gyilkosság, amelyet a nevezetes pesti kokotton követett el a házvezetőnőjének a szeretője. A két gonosztevő a tegnapi töre­delmes vallomás után nyugodtan töltötte az éjszakát. Ma reggel újra Kórody kap tány elé vezették őket, aki a nyomozást vezeti. Kórody mind a kettőtől megkérdezte, nem tudja-e valamivel eddigi vallomását pó­tolni. Azonban mind a kettő kijelentette, hogy tegnap már mmdent elmondott. A ka­pitány mégis belement néhány részlet alapos elmondatásába és ezek-kel egészítette ki a bosszú és máris ivekre terjedő jegyzőköny­vei. Nagyon érdekes volt Kóbori Róza -mai -vallomásában, -mikor elmondotta azokat az órákat, amelyek a gyilkosság pillanatától addig tartottak, mig a rettenetes tehertől a Duna partján megszabadultak. — Mikor a szerencsétlent a Guszti meg­gyilkolta, — mesélt-e Kóbori Róza — és elbo­csátotta a torkát a kezéből, undorodva félre­lökte a holttestet. A lioltt-est végigzuhant a padlón és ugy esett, hogy az egész teste sö­tétben maradt, de a feje belekerült a szoba padlójának az erős holdf-ónytől megvilágított részébe. Mikor lopva odapillantottam, csak az arcát láttam meg, a többit nem. Ez az arc olyan rettenetes volt, hogy teljes testem­ben megborzadtam, iszonyodva fordultam félre és reszkető lábbal mentem a falig, hogy a viLlamos lángot fölcsavarjam. A követke­ző pillanatban már világos A'olt a szoba. Ek­kor Guszti rám szólt: — Nézd meg még egyszer az asszonyodat, mielőtt eltüntetjük, — Nem tudom megnézni, iszonyodom tőle! — feleltem. — Nem mondtam meg, hogy már láttam a holttest arcát és többet nem birok ránézni. Ekkor már nagyon megré­mültem attól, amit tettem. — Most már aztán tanácskozni kezdtünk, hogy mit tegyünk a holttesttel. Guszti leg­először is be akarta csomagolni, de nem ta­láltunk alkalmas szőnyeget, mert mind­egyikből kilátszott a lába. Ekkor bevittük a fürdőszobába és ott begyömöszöltük az uta­zókosárba a tetemet. A kosárból előbb szerte­szétszórtunk mindent, ami benne volt. A ko­sarat azonban nem zártuk be. Guszli azt mondta, bogy ő most elmegy, reggel majd visszatér és akkor elviszi az áldozatot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom