Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-15 / 12. szám

4. •n *uit VI • • 2-70 2-ig 320 2 — 5"— 5"— 250 1-90 1-90 250 Irak! íz nben. tönyv.1 Lehe 5 Hite1 ie Pévégrea végcorona i alapPálnak 94 fül. végett a Szefelvett 34. sz. egállahogy a t illető 1914. tk déllyszék r 4 sz. ; azzal, a kikiladatni bánatn vagy cezéhez sen elnyt át18: XU. szakasz iszitenj. zletben ip alatt, árverés t a szeel után ag beák alatt ott kir. 6 23-ik hatóság liteléül: ó. Sx«rkc>zt6tég Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-- félévre . . K 12negyedévre K 61— egy hónapra K 2-— Egye* uáM ár* 19 ttOár. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28'— félévre . . K14.— negyedévre K 7-— egy hónapra K 2*40 Egyes uáet ára 19 BUér. nuiiiibiimm'i^wnw'i j 1 * *)»«:" "•»'••-» • • tai Káráaz-aéca «. Telefon-szám: 965. Szeged, 1914. HL évfolyam 12. szám Csütörtök, január 15. Vészharangok. Vészharangok konganak napok óta, hetek óta az ellenzéki gyiilölettornyokban arról a békéről és megértésről, melyet Tisza István gróf a magyarok és románok között az ország javára és a magyar állameszme megvédésével meg akar teremteni. Természetes, hogy azokról a bizalmas tárgyalásokról, melyet a miniszterelnök hetek óta folytat a románság vezériférfiaival, senkinek autentikus tudomása nem lehet, de az ellenzéki próféták telekiirtölik és föllázitják ,az országot jó előre, ltogy Tisza István megint el akarja adni a hazát olyán paktummal, mely a románság legmerészebb követeléseit is teljesiti. És hiába minden cáfolat, hiába Tisza Istvánnak az a leghivatottabb nyilatkozata, hogy paktumról szó sincs, ök tovább kongatják a vészharangot. A miniszterelnök kijelenti, hagy amikor az ellenzék vagy a sajtó román paktumról beszél, már ezzel elárulja egész tájékozatlanságát. Semmiféle paktumról, paktálásról beszélni sem lehet. Itt csak eszmecsere folyik a nézetek tisztázására. — És szó sincs arról, mintha közjogi méltóságokat, főispánságokat akarnánk adni a románoknak. Az sem igaz, hogy kontingentált számú mandátumokat ígértünk volna nekik. A tárgyalás folyamatban van a román vezetőkkel és ép reA bizonyíték. Irta: Stefan Krypocevszki. Jadviga asszony kiszállt a kocsiból és lassú léptekkel haladt föl a széles márványlépcsőkön. Nehezen tarí'ja vissza könnyeit, melyek erőszakosan torlódnak szemébe. Hiába akarja nyugodt, józansággal elhitetni önmagával, hogy nincs abban semmi különös vagy feltűnő, ha a férj színház után nem kiséri haza nejét, mivel egy órácskát szeretne még házon kívül, barátai között a klubban eltölteni. Kedélye borús maradt és szive oly nehéz volt. A szolga az előcsarnokban várta és levette assrionya vállár Öl 'kincset, érő, gyönyörű prémbundáját, de nem zárta be mögötte az ajtót. Jadviga elérti kérdő tekintetét és bizonyos ingerültséggel felelt: — Az ur később fog haza jönni. Aztán átment az ebédlőn keresztül hálószobájába. A kandallóban vidám tüz lobogott s a szines selyemmel bevont villamoségőn keresztül kellemes félhomály ülte meg a szobát. Jadviga asszony egy fehér medvebőrrel leterített hintaszékbe ült és álmodozva nézett maga elé. Előtte az asztalkán pompás, ínyenc falatok voltak ízléssel elrendezve. Ö rendelte igy. Wladekot. a csúf tértet akarta meglepni evvel. Osztrigák, hideg fogoly,"raffinált saláták és illatos édes mandarinok. Minden, amit ö szeret, E percben menyiem, hogy a tárgyalásnak eredménye és sikere lesz. Egész bizonyossággal nem állítja és ismétli a miniszterelnök, hogy csupán reménye van a sikerre. A románok részéről nagy békehajlandóságot vehetünk észre és maguk a románok örülnek leginkább, ha a tárgyalás eredménnyel végződnék. Így nyilatkozik a mindig igazságot hirdető miniszterelnök, de szava az ellenzéki pusztaságba hiába hangzik el. Ott tovább paktumról, a magyarság árulásáról harsognak és kongatják tovább a vészharangot. És hiába jelenti ki Goldis László dr., a béketárgyalásokban résztvevő , román vezérférfi, hogy nem felelnek meg a tényeknek azok a hirek, hogy a román béketárgyalásokat befejezték volna és hogy az úgynevezett paktum készen volna. Az a jelentés sem fedi a valóságot, hogy Tisza miniszterelnök őfelségével közölte volna, hogy a béke készen van. A béketárgyalásokról ugyanis se azt nem mondhatja, hogy be vannak fejezve, sem azt, hogy meghiúsultak. A való csak annyi, hogy a kérdés jelenleg nyugvóponton van. Eddig csak az elvi kérdéseket körvonalazták a bizottságban. A kívánságokat véglegesen a rövid időn belül Aradon vagy Budapesten összeülő harminctagu komité gyűlése állapítja meg. Lehet, hogy a komiténak az egyes pontokra nézve kiíogámegjelenik a szolga: — Parancsot asszonyom bort? Be van hűtve. Jadviga asszony türelmetlen kézmozdulattal int nemét. Ingerültsége egyre nő. Hiszen olyan szép tervet eszelt ki mára. Faust előadása után együtt jönni haza s itt az ő birodalmában fogyasztani el az ínyenc eledelek remekeit. Wfadek kitűnő izlésii ínyenc s borai is oly pompások. Jadviga aszszony előre elképzelte, milyen nagyszerűen fognák mulatni e kedves meghitt fészekben, ahol szerelmes csókok között vacsoráznak majd, mint két1 boldog nagv gyerek. És a férj: — Kénytelen vagyok drágám egy órácskára a klubba menni — szőlt ahogy az előadás után besegítette nejét a kocsiba és altiiní, mielőtt Jadviga asszony ellenvetést tehetett volna. Most aztán hasztalan tesz magának szemrehányást, miért nem avatta férjét tervébe. Talán mégis inkább hazajött volna vele és nem kellene busán gondolni az elrontott estére. íme itt is a gyönyörű aszta! s neki csöpp étvágya sincs. Csöngetett, hogy az inas hordjon ki mindent és küldje be komornáját. — Nagyságos asszony, kimenőt méltóztatott adni a komornának s ő még nem jött haza. No még ez is hozzá. Természetesen ő csak W-iadekre gondolt. Ha férje itthon van, nem szereti, ha a komorna zavarja őket. sai lesznek és azt a kiváltságát is kifejezi, hogy a miniszterelnök némely pontokat jobban precizirozzon. Ez esetben a hármas bizottságnak direkt a miniszterelnökhöz kell fordulni fölvllágositá'sokért. Hiába a Goldis László cáfolata is, az ellenzék tovább kongatja a vészharangokat, amellyel az ország békességét, nyugalmát fel akarják zavarni. Mert a zavar az ö elemük. Csakhogy Tisza István gróf eddig sem ijedt meg a zavarcsiiiálók és botránykeverök vészharangjától, amelyek végre is el fognak némulni, ha a nemzet látni fogja, hogy a románok és magyarok megértését is az ország javára és megerősödésére teremti meg Tisza István gróf, ha egyáltalában megteremtheti. Másként nem. Béketárgyalásokról egyébként az ellenzék körében nagy határozottsággal beszélték, hogy Tisza békeakciója meghiusult. A miniszterelnök „meggondolta" a dolgot és visszalépett az egyezségtől. Ezzel szemben jól értesült forrásból azt halijuk, hogy a béketárgyalás nem hogy meghiusult volna, hanem már teljesen be is van fejezve. A miniszterelnöknek nincs többé mit tárgyalni a románokkal; már csak az van hátra, hogy az egyezséget ratifikálják. A románok részéről az úgynevezett román nemzeti komité van hivatva arra, hogy ratifikálja a megállapodásokat. E célból a román nemzeti komité január 20-ika táján Most rnár igazán alig birja visszafojtani könnyeit. — CMtsa el a lámpákat, nincs szükségem már semmire. Mikor egyedül maradt, zokogni kezdett. Szive vadul dobogott és rossz sejtések gyötörték. Vájjon csakugyan a klubba ment? A színházban feltűnő buzgalommal gükkerezte az egyik ballettáncosnőt s mintha az is kacér pillantásokkal mosolygott volna feléje. Akkor fel sem tűnt ez, de most bus érzései támadtak és kétségbeesve gondol arra. ha férje tán . . . De hiszen ez nem lehet, a mikor ő annyira szereti őt! ... A kinzó gyanú egyre hatalmába kerítette a fiatal asszonyt. Hasztalan igyekezett önmagát vigasztalni azzal, hiszen mindig hallotta, hogy a férjek nem képesek hűek maradni és a „magasabb körökben" ez szinte nyilvánosan bevett szokás. Nemrég mondta a kedves öreg Hedvig grófnő, hogy a szerelem és hűség ikertestvér, de korántsem sziámi ikrek, azért is vezetnek oly gyakran kétfelé az útjaik. Akkor nevetett ezen, de ma kétségbeesve gondol arra. ha utóbb Wladek csakugyan a hűtlenség utján van s e percben tán az ébenhaju táncosnőt öleli . . . Nem bír; aludni Szerelmének elvesztése fölött való fájdalma egyre nő s mig az órák rettenetes lassúsággal telnek, ugv érzi, hogv a téboly rohama közeledik feléje. Végre. Az előcsarnokból nesz hallatszott. Végre, megjött a férj. Jadviga asszony az