Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-14 / 11. szám

psimagyabobszág 1Ő14. január Í4. horvát országgyűlés legerősebb és abszolút többségben levő pártjának támogatására. A bán 'kijelentését a többség és a pártonkívüli unionisták, akik együtt működnék a koalíció­val, nagy tetszéssel fogadták. Skerlecz báró beszéde után Pribicsevics Szvetozár képvi­selő fejtegette a többség nagy tetszése köz­ben a jelenlegi parlamenti többségnek a kor­mányhoz való viszonyát. Utalt más orszá­gokra, a-többi között Magyarországra is, a hol a Wekerle-kormány idején a többség tá­mogatta a.kormányt; noha az ügynek veze­tése nem a többség kezében volt. Különösen arra utalt, hogy Wekerle nem képviselte azt az áramlatot, amely akkor a magyar több­ség iránya volt. A szónok kifejezte azt a re­ményét, hogy az országgyűlés mai helyzeté­ben is eredményes működést fog kifejtem Horvátország érdekében. Pribicsevics beszé­dét a közjogi ellenzék folytonos közbeszólás­sal zavarta. E közbeszólások Magyarország és a kormány imonista politikája ellen irá­nyultak. — AZ olasz király Tripoliszban. Ró­mából jelentik: Jól értesült körökben azt mondják, hogy Viktor Emánuel király a ta­vasz elején hivatalos látogatást tesz Tripo­liszban. — Orvosok az iskolában. Az Országos Közegészségi Egyesület iskolaorvosai és egészségtan tanári szakbizottsága nagyler­jedehnii emlékiratot dolgozott ki, amelyet Jankovich Béla dr. kultuszminiszter eié tér­részt a középiskola reformja küszöbén. A memorandum megállapítja, hogy az egész­ségtan tani'tása a mostani középiskolának mostohagyermeke, holott e tárgy van olyan fontos és nevelő hatású, mint bármely más természettudomány. Kívánja, hogy ezt a tár­gyot orvos adja elő, nem a természetrajz ta­nára, mint némely oldalról javasolták. Az orvos külön tanfolyamon készül az egész­ségtanári hivatásra, próbáját adja tanitó ké­pességének és a tárgy legfontosabb kérdései­ben (első segélynyújtás, a betegség ellen való védekezés stb.) nem dilettáns. Az egészség­tan előadója és az iskola orvosa legyen az intézetnék rendes tanára. Az igy támadó költségtöbblet fedezésére szedjenek be min­den tanulótól a beíráskor 2—3 korona dijat orvosi felügyelet cimén. Az egészségtant ta­nítsák ne csak a középiskola hetedik és nyol­cadik, hanem negyedik osztályában is. Az iskolaorvosok képzéséi' helyezzék szélesebb alapra, a pedagógiai tárgyaknak biztosítsa­nak nagyobb területet a képzésben. A me­morandum részletes tervet ad a tanítás me­netéről; a fizefcésrendezésről, végül külön státust követel az iskolaorvosok részére, a melyben az első kinevezés már a nyolcadik fizetőosztályba szól (a többi középiskolai ta­nár a kilencedikkel kezdi) és amely aZ egész rendszert vezető és egységesítő, a kultusz­minisztériumiba berendelt orvostanár szemé­lyében az ötödik (miniszteri tanácsosi) rang­osztályig emelkedik. — A Tisza bt fagyott; Csongrádról táv­iratozzák: Az időjárás Olyan hidegre fordult pár nap óta, hogy a Tisza kedd reggelre be­fagyott. — Nem cseléd, hanem asszistans. A dán fővárost most néhány hete a cseléd­kérdés tartja izgalomban. Mióta a nöcse'lé­dek megalakították szervezetüket, minden kérdést, mely a cselédek állapotát a legtá­volabbról1 is érinti, élénkem megvitatnak és egy szaklap gondoskodik róla, hogy az ér­deklődés a szakkérdéseik iránt ne csökkenjen. Igen gyakori az eset, hogy olyan kérdések, amelyeket a cselédlányok szaklapja pendít meg, széleskörű tárgyalást kapnak Kopen­hága egész napi sajtójában. A vita különö­sen temperamentumos: igen sok nagysága is részt vesz benne és a különböző hozzászó­lások terjedelméből és gazdagságából vilá­gosan lelhet látni, hogy a cselédkérdés min­dig mennyire uj és égető marad. A legújabb szakkérdés a cselédleányok uj cime. A ko­perihágai cselédek között ugyanis erősen el­liatalmasodott az a mozgalom, melynek az a célja, hogy a nőcselédek szociális állását emelje. A mozgalom vezetőnői nagy energiá­val védik azt az álláspontot, hogy tisztára a cselédi cim az oka, hogy a cselédleányokat a kenyerüket másképen kereső önálló nőkkel szemben páriaszámba veszi a köztudat. A cselédi cim abból az időbői maradt fönn, a mikor az ur és a szolga között való viszony olyan volt, mélyet már régen elsöpört a tör­ténelem. Most már képtelenség és minden emberi jognak ellene szól, hogy a munkaadó a házi dolgok elvégzésére szerződtetett al­kalmazottat idegen létére egyszerűen a ke­resztnevén nevezze és a neve mellől1 elhagy­ja a kisasszony címzést; amely minden más­féle állásban önállóan működő nőnek kijár. A kopenhágai cselédek azt is megmondják, hogy a cselédek címzését hogyan képzelik. Magyar forditásban házi asszisztensnőnek hangzanék az a cim. Ennek a címnek azután természetesen mindenféle alfaja lenne, amely megfelelne a házi asszisztensnők által elvég­zett munka fajának. Igy a szakácsnőt kony­ha-asszisztensnőnek, a szobaleányt szoba­asszisztensnőne'k, a bőimet gyermek-asszisz­tensnőnek kellene nevezni, a miiidenesleány pedig a házi-segifő elmet viselné. A szer­vezet kimondotta, hogy a keretébe tartozó nők ezentúl csak ugy vállalnak szerződést, ha a megegyezésben a munkaadó az uj cí­met kimondottan biztosítja. A sajtóban kö­zölt hozzászólásokból egyébként kiderül, hogy az újítástól a nagyságák többsége sem idegenkedik. — A budapesti gyilkosság es a sze­gedi rendőrség. Az országban évtizedek r ta nem akadt olyan vakmerő és rendőrségileg olyan bonyolult eset, (mint Turcsányi Elza esete. Még szombaton értesítés jött ebben az ügyben a szegedi rendőrséghez is és Somogyi Szilveszter dr. főkapitány megbízta Szakáll József dr. kapitányt és Dreyer József dr. fogalmazót, hogy utazzanak fel Budapestre és legyenek jelen az érdekes nyomozás rész­leteinél. — A régebben nyugdíjazott állami tisztviselőkért. Mikes Gyula nyugaln azoti műszaki tanácsos most egy felhívást bocsá­tott ki, melyben a régebben nyugdíjazott ál­lami tisztviselőkhöz fordul. Országos moz­galomról van szó, melynek sikerében bizni lehet, hiszen méltányos kérdést céloz. A fel­hívás ezeket mondja: — Az 1912: LXV-iki uj nyugdíj törvény érvénybe lépése előtti időkiben nyugalmazott állami tisztviselők sanyarú sorsának enyhí­tése érdekében Budapesten, Szalkay Gyula dr. nyugalmazott állami főreáliskolai tanár kezdeményezésére és elnöksége alatt mozga­lom indíttatott. Egyszersmind felkérte az in­téző bizottság a vidéki kartársakat arra, hogy a mozgalom hathatós támogatása vé­gett a nagyobb városokban külön szervez­kedve, hasonló tevékenységet fejtsenek ki, — a központ kezelési — költségeihez pedig anya gi erejükhöz mérten, hozzájáruljanak. Az cm lékirat folyó hó 15-én lesz a miniszterelnök urnák küldöttségileg benyújtva, — s a bi­zottság a netán csatlakozni kivánó vidékiek tájékozásául közölte, hogy a találkozás dél­előtt 10 órakor az országház miniszteri kapu­jához van kitiizve. Az emlékirat egyébként a képviselőházi pártelnököknek, s valameny­nyi országgyűlési képviselőnek is megkülde­tik; — mindamellett kívánatosnak van je­lezve, hogy az a megfelelő érdekkörbe tömö­rülendő állami tisztviselők által a kerületek­ben, vagy legalább a nagycibfb városokban is az illető .képviselőnek külön s személyesen kézbesittessók. Tudvalevő, hogy Szeged nem­csak, bogy az országnak Budapest után kö­vetkező legnagyobb városa, hanem mint a legtöbb állami hivatallal biró gócpont, a nyugdijasok tömeges lakó- és kedvenc végső menhelye. E város érdekelt állami tisztvise­lői tehát a maguk és családjaik jövendő sor­sa fölötti aggodalmakkal sanyargatva, nem maradhatván ki e mozgalomból, — felkérem mindazon tisztviselő társaimat, akik az ügyet szivükön viselik, s annak eredményes befejezését kívánják, hogy addig is, — mig az erre vonatkozó előmunkálatok megtétet­nek, s a központi intéző bizottság tevékeny­ségének támogatására hivatott értekezlet megtartható lesz, — ehhez, a létérdeküket elő mozdító fontos ügyhöz csatlakozni és egyelő­re a fentebb emiitett közös költségek fedezé­sére legalább 50 fillért Seydl Alajos nyűg. pt. felügyelő címére (Budapestre, IX. ker., Mátyás-utca 8. sz. alá) könnyen olvashatóan kiállítandó postautalványon beküldeni szí­veskedjenek. Megjegyezvén, hogy a közeleb­bi felvilágosítások az elől megnevezett s (Bu­dapest, II. ker., Láncbid-n. 2. sz. a, lakó) in­téző bizottsági elnöktől kérhetők, ahol a me­morandum szövege is, külön 50 fillér bekül­dése mellett kapható. - A DMKE főtitkárának nyugdíjazása ellen. Irtunk arról, hogy a DMKE legutóbbi közgyűlésén történtek miatt a vidéki tagok elégületlenek s különösen a csanádimegyei osztály tagjai tiltakoztak már előre is az ellen, hogy aránytalanul magas összegű nyugdijat szavazzanak meg — teljesen jog­talanul1 — a nyugalomba vonult főtitkárnak. Ez ellen most a csanádniegyei osztály tagjai fölebbezést intéztek a belügyminiszterhez, a tnely többek között ezeket mondja: Kérjük a Nagyméltóságú iViiniszteríu­mot, méltóztassék a közgyűlési határozatot megsemmisíteni s a közgyűlést utasítani, bogy Gallovich, Jenő főtitkár nyugdiját az 1912. évi LXV. törvénycikk határozmányai szerint 2360 koronában, ennek megfelelő öz­vegyi nyugdíjban és neveltetési járulékban állapítsa meg s ngy állítsa be az egyesület évi költségvetésébe, bogy a tiszti fizetések a főtitkár nyugdijával együtt ne rágjanak na­gyobb összegre, mint amennyiben azokat az igazgatóság jogerős határozataival ímegálla­pitotta. Tiszteletteljes feleíbbezésünkot a kö­vetkező okokkal támogatjuk: Jóllehet, az egyesületnek nyugdijalapja nincs, alapszabá­lyai nyugdíjjogosultsággal biró tisztviselőt nem ismernek s igy nyugdíjra igényt a főtit­kár sem tarthat, mi nem akarunk elzárkózni a méltányossági szempontok elől. Azt tart­juk, bogy az a tisztviselő, aki (munkásságát egy közhasznú intézmény szolgálatának szen telte, megérdemli, hogy rokkantsága esetére a munkaadó részéről megfelelő anyagi támo­gatásban részesüljön, de ennek a támogatás­nak a .mérvét nem a közpénzek terhére jóté­konykodó, megokolatlan nagylelküsködés, hanem a tisztviselő fizetésének összege, szol­gálati ideje s a nyugdijat fizető egyesület anyagi ereje határozzák meg. Ez alapon Gal­lovich Jenő nyugdíjaztatása ügyében egye­sületi nyugdijszabályzat hiányában, az álla­mi alkalmazottak, valamint azok özvegyei­nek és árváinak ellátásáról szóló 1912. évi LXV. törvénycikk igen humánus rendelkezé­seit kívánjuk alkalmaztatni. Gallovich Jenő­nek, mint DMKE főtitkárának jogerősen megállapított évi javadalma 4000 korona fi­zetésből és 1600 korona lakáspénzből áll. Ti­zenegyedik éve van az egyesület szolgálatá­ban s tekintettel arra, bogy egyetemi kép­zettsége nincs, ha államszolgálatban állana, negyven évi szolgálatra volna köteles. E sze­rint Gallovich Jenőt az idézett nyugdíj tör­vény 37. és 38. §-ai értelmében nyugdíjként fizetésének 42 százaléka 1680 korona és 700 korona lakbórnyugdij, összesen 2360 korona illetné meg. — Rampotia bíboros végrendelete. Rómából jelentik: Rampolla bíboros hagya­tékáról leszedték a pecséteket és most az olasz és a vatikáni hatóságok folytatják a kutatást az eltűnt végrendelet után. A pré­tor tegnap leltározta a hagyatékot és miután abban a szobában, amelyben Rampolla el­hunyt, a bútorokat följegyezte, megkérdezte a komornyikot, nem tud-e róla, hogy a bí­boros int egy második végrendeletet. A ko­mornyik erre azit felelte, hogy bizonyára a könyvtárban lesz a végrendelet. — 1050 gyorsíró Szegeden. A Szegedi Gyorsirók Egyesülete 12-ikén tartotta Nyi­lasy Károly városi felsőkereskedelmi iskolai tanár elnöklésével választmányi gyűlését. Uj tagokul felvette az egyesület az esztergo­mi városi gyorsíró egyesületet és az ujver­bászi főgimnáziumi gyorsirókört. Elhatároz­ta a választmány, hogy országos szálltetós stenogramm pályázatot hirdet, pünkösdkor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom