Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-09 / 286. szám

... Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24 — félévre . . K 12 — negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-— Egges szára Sra fiüér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28 — félévre . . K14.negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Egyes szám ára 10 fillér. kii il Káráez-aáee 1 Telefon-szám: 305Szeged, 1913. II. évfolyam 286. szám Kedd; december 9 A drága magyar föld. Valamikor régen nem volt értéke a szegedi homoknak, nem igen akadt ember, aki a sivár homofcpuszíá't eke alá merte fogni, hogy kényszerítse földanyánkat életet teremni az alföldi metropolis lakói számára. Sokszor megfordult azóta az öreg föld tengelye körül, sokszor megfutotta pályáját a világűrben, mig lassan-lassan tfölhasiigafták az ekék a homoksivatagot, s rendes gabonatáblák és szőlőskertek fölött tűzött álá az alföldi napsugár, nevetve a szegedi gazda két keze .munkájára. Ha egykor nem volt értéke a szegedi homoknak, most ellenkezőjét mondhatjuk el ennek. Nehéz, verejtékes pénzekkel fizetjük meg a homok minden talpalattnyi foltját, mert életet oszt ma már ,az egykor terméketlen homoksivatag. Azonban' az elmúlt hosszú évtizedek megfeszített munkája sem volt képes egészen hatalmába ejteni a homokot; sok ezer hold soha ekét nem látott föld hever még parlagon, ,sok ezer hold drága homök várja az embert, hogy annak verítékéért feltárja kincseit. Miikor pár esztendővel ezelőtt kisebb darabokat 'hasítottak ki és adtak haszonbérbe, a földmivelő nép egymást ütötte jóformán a bérletekért. Nem volt a világon annál természetesebb valami, mint hogy a szegedi nép. ragaszkodott a földhöz és minden árat megad érte. Megadott volna akkor mégannyi árendát, mert a szegedi nép nem vándorol ki; ennek a népnek sorsa, boldogulása, reménysége hozzá van fűződve a földhöz, melyet rajongással szeret. Ha nem jut öröfcföldhöz, bérel a várostól, •vagy elmegy felesnek, harmadosnak, a .legszegényebbje zsellérnek is, csakhogy keze munkáját rápazarolhassa a földanyára. Azonban elmúlt néhány esztendő és megtanította a föld a munkásait arra,, •hogy nem lehet a keblében levő kincset egyszerre kiemelni, bosszú évek munkája kell ahhoz, hogy a homok kifizesse a munkát, adót ós a bért. Egyszerre csak 40 százalék esés jelentkezett az uj kiosztáskor a haszonbérekben. Negyven százalék, vagy talán még több is. Borzalmas perspektívát nyit ez meg előttünk az első pillanatban. Hütelen lett a alföldi magyar .az anyához?! Nem szereti többé a földet, nem ragaszkodik ugy hozzá, mint régente?! Szerencsiére a látszat csal, mert a, szegedi magyarnak csak továbbra is minden álma a földben, a homokban van és ragaszkodik ahoz körömszakadtáig. De hát a szegedi gazdák már számolni is megtanultak és a számvetés 'azt .mutatja nékik, hogy mig a bérlet tart, nem fizeti ki magát, hogy a homokból paradicsomot csináljon, mert akkor ráfizetne a bérletre; a munkája és költsége gyümölcsét pedig esetleg más szedné le a következő bérlet tartama alatt. És ép most történt meg, hogy Szegeden az alsőtanyai 800 hold földet újra kiadták haszonbérbe és kerek évi 40 ezer koronával nagyobb összeg folyt be iaz árendából, mint az ezelőtti bérlet alatt. Negyvenezer koronával nagyobb a bérösszeg évenkitnt. Az ők egyszerű és kézenfekvő. — A kérdéses szegedi földeket jó kocsiút s .vasúti vonalak kötik össze a várossal és igy a termények értékesítése olcsóbba kerüL Mert hiába, utak és vasútvonalak nélkül nem lehet értékesíteni a föld termését és a szokásos módszer, a tengelyen valló, időtrabló állatokat megviselő szállítás nagyon drága. De van ezenkívül még egy másik dolog is, amire ( súlyt kellene helyezni, ugyanis az újonnan kihasított szűz földiek kiadási bérlete nagyon .rövid. Hat esztendő csak arra eilég, hogy a vad földet (megszeliditse a gazda. Ez alatt a hat esztendő alatt nem hogy hasznot adna a föld, ellenkezőleg ráfizetést kiván, ha azt akarA névnap. Irta : André Miiller. (Denise 19 éves. Henri 25 éves. Körülbelül tiz hónapja házasok. Henri ép elmenni készül. Denise a tükör előtt ül és fésülködik.) ; Henri: Tiz óra! És 'nekem rendezvous-m van Chatillonnal. A viszontlátásra, kedvesem. '(A felesége 'felé hajol, hogy megcsókolja. Denise hidegen odatartja homlokát.) Ez minden, amilt ma reggel kapok? Ugy látszik, nem vagv adakozó kedvedben? , • i i ; n Denise: Nem akarom, hogy elkéssél. Henri: Egy okkal több arra, hogv gyorsan adj .néhány csókot. Denise: Nem felejtettél el semmit? Henri: Nem ... De mégis, a keztyüim ... Itt van már. Pénz Van nálam ... Cigaretta . . . Minden megvan. Érdekes, ma nem felejtettem el semlmit! Denise: Azt bitteim, hogy tiz órakor találkád van egy úrral? Henri: Ez igaz. Remélem, hogy néked nincsen. Derűse: Nincsen semímim. Henri: Mégis valami bajod van. Ha egy szerencsétlen, meg nem értett asszony volnál, azt mon'dhatnátm, hogy migréned van. De te még nagyon fiatal asszony vagy altiéhoz, hogv máris 'szerencsétlen legyél. Szóval, majd délben megmondod, hogy mi bajod. Ugy-e? Megígéred? (Megcsókolja, gyorsan elmegy, becsapja az ajtót, mint aki u'agvon siet. Néhány pillanat múlva türelmetlen csöngetés hallatszik. Denise fölkel és maga nyit ajtót.) Henri: Tényleg elfelejtettem valamit. Demse: Mit? Henri: A könyvet, Apoticaire verses könyvlét. (Bemegy az irodájába és gyorsan magához veszi a könyvet.) (Délben félegy. Odakünn csörgetnek. A szobaleány ajtót nyit. Denise a szalonban ül és levelet ir.) Henri: Na . . . Micsoda délelőtt! Épen abban a pillanatban csíptem meg Chatillont, amikor imár el akart ímenni hazulról. De az a fő, hogy az üzletet megkötöttem vele. (Közeledik a feleségéhez,, hogy megcsókolja.) Jó napot, nagyságos asszonyom . . . No, Denise, nézzél rám! Azt fogják mondani, hogy sírtál . . . nem. jó pirosra festeni a szemek alját . . . No, az Istenért, ml történt, felelj már! Denise: Esküszöm, semimi! Henri: Ne okoskodj, hanem mondd el nagy bánatodat. Denise: Ismétlem, Henri, hogy semmi. Henri: Jó, 'semmi. De mondd meg, mi ez a semmi;? Denise (türelmetlenül): Üljünk már le ebédelni; ép egy félórája készen vannak az ételek. (Leülnek ebédelni.) Henri: Mindennap ugyanaz a komédia. Az ember dolgozik egész nap, szalad, futkos a városban, sikerül jó üzletét kötni és amikor hazajön, őnagysága titkolódzik és kisirt szemekkel fogad. Mi az, nem eszel? Denise: Már megmondtam, hogy nem vagyok éhes. , 1913. É Ml IÓ13-ÓD. TlSZÜ-SZálD Jegyek kaphatók VARNAY L. KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN SZEGEDEN, Kárász-utca 9. Telefon: 81. szám.