Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-02 / 280. szám

1913. decerabw 2. DÉLMAQYARORSZÁO A tanács laptulajdonos akar lenni. (Saját tudósítónktól.) Egész sor városi intézményt tudnánk fölsorolni,-amelyek Ihij­jával va'gyun'k és amelyek mind olyanok, hogy egy komoly, céltudatos ts tervszerű városfejlesztési programban a megvalósítás­ra váró tervek legelején foglalnak helyet. Talán még többet tudnánk f&Jsoro'm olyat, a melyek — igaz — többé-kevésbé szüksége­sek, de amelyeket a tanács szerencsétlen va­rázsvesszője ugy teremtett ide közénk, hogy nincs bennük köszönet. Olyan esetekről — ugy-e — ne is beszéljünk, amikor vezető­állásban levő városi tisztviselőkön múlik, hogy elköltsön-e a város fölöslegesén tízez­reket. A lakosság koncepciókat vár a hatóság­tól. Az ipar pangott és a kereskedelem síny­lődött nálunk, a pénzikrizis és a balkáni há­ború előtt is. A vállalkozók és a munkások munkaalkalmakra áhítoznak és a kibontako­zás, ímeg a föllendülés után való általános és szomjas vágyakozásban előáll a tanács és igy szól: — Neszt ek terveim egyik legnagyobbja. Nem hiszem, hogy van, ami gyorsabb meg­valósításra vár. Meg kel! csinálni a városi lapot, hogy az előadó urak közgyűlési 'be­szédeit egész terjedelmében leközölhessük. Gyorsan, gyorsan. Abból az 5000 koronából, amit a 'Városi hirdetések közléséért hat sze­gedi lapnak kifizetünk, megcsináljuk a városi lapot és közöljük abban a hirdetéseinket. A 'közéleti álszemérem ugy parancsolta volna, hogy ezzel a dologgal ne foglalkoz­zunk kritikailag. De kötelességeink törhetet­len teljesítése ránk kényszeríti, hogy ezt az álszemíérimet leküzdjük. Még nyíltabban. Ab­t tói az 5000 koronából; amit a városi hirdeté­se k közléséért a helyi lapoknak kifizetnek, rán k egyenlő elosztás esetén 80C korona jut. Azt hisszük, ennek elvesztése egyetlen lap mérile.'Yét sem boritja föl. És most értünk oda, ahol a' kutya el van ásva. Közigazgatási nagy-en Tberek kedvenc és — sajnos — gyakran hatásos érve, hogy az Újságírók fe­lületesek, nem értenek a dolgokhoz, amikről irnak. Enn, tk -az igazán egyszerit érvnek az elementáris erejével mi nem tudunk szembe­szállni. < De a' tanács most kezünkbe adta a fegyvert, a lapkiadáshoz mi értütik. Egy szót se szóljon. Tehát' idefigyeljen és tanul jón. A városi iap nyomása, szerkesztése és adiminisztrácitój'a 5000 koronából semmi eset­re se futja. Hitezen a tanács hozzáértésére az i's jellemző, hogy amikor számításokat akar csinálni, hitekor csak a nyomdai kiadá­sok érdeklik. Hát a szerkesztés? Tudja-e azt a tekintetes tan, ács, hogy a lapok hirdetési rovata sincs kés:* a megszerzéssel és kisze­déssel? És az adminisztráció: a ílapkihordás, a öélyegfoöltség, a> fűtés, a világifás, a helyi­ség és a kiadóhivt itali, személyzet, amely — ha városi — sohasem takarékoskodik, ami­kor fizetésemelésről, drágasági pótlékról és más mi' egyéb ilyen; földi ja vak ró' van. szó. És ki lesz a szerkesztője az uj lapnak? Ta­lán egyik városi tisztviselő, aki a közérdek iránt való szent lángolásból vállalkozik az uj munkakörre? Aligha és mi meg nem rójjuk érte. Nyilvánvaló, hogy a tanács igy gondol­kozoit: Ma 5000 koronát fizetek .'ki a lapok­nak 'a hirdetésekért. 4197 kormaiért kinyo­matom a havonként kétszer megjeienő vá­rosi közlönyt. Lesz tehát lapom és megtaka­rítok pont 8G3 koronát. Megfeledkezett per­sze mindazokról a kiadásokról, amelyek a nyomáson felül a lapkiadással járnak. És még arról, hogy minden városi munka leg­alább a rendes kiadások felét tulkiadás cí­mén emészti meg. És még arról, hogy igy a városi hirdetéseknek távolról sem lenne meg az a publicitásuk, ami ma megvan. És még arról, hogy vannak sürgős hirdetések, ame­lyek közlésével nem lehet hetekig várni. És még sokról, amik mind az, involválják maguk után, hogy ezt a szerencsétlen tervet sietve levegye a napirendről. Kiss Józsefet ünnepli az ország. (Saját tudósítónktól.) Az Akadémia pa­lotája vasárnap délelőtt egy elöntött sziget volt egy viharosan hullámzó emberáradat­ban, amelynek a kisebbik része bent. a disz­terem falai között gőzölgőd és égett a maga lelkesedése tüzében, a nagyobbik tömege pe­dig kiint rekedve az utcán vagy a lépcsőkön, meg a folyosókon türelmetlenkedett és dön­gette az ajtókat. Ezt a forr j áradato! a Pe­tőfi Társaság zúdította az Akadémiára azzal, hogy ünnepet rendezett a hetven esztendős Kiss Józsefnek és hasztalan volt minden fe­gyelmező intézkedés, gyalogos rendőr, lo­vas rendőr képtelen volt kordában tartani azt a rengeteg embert, aki mind ott akart vagy otí akart volna lenni, hogy az agg poétának szive szerint hódoljon. Ez a lázas özönlés aztán megadta a legnagyobb szépséges és legszebb sikerét az ünnepnek, mert a poétá­nak mégis az a legigazabb dicsősége, ha igen sokan szeretik. De hivatalos disze is nagy és teljes volt az ünnepnek. Részt vett benne a kormány, amelyet Jankovich Béla kultuszminiszter, az Akadémia, amelyet Berzevu zy Albert, a Kis­faludy Társaság, amelyet Beöthy Zsolt kép­viselt. Budapest székesfőváros üdvözletét Bárczy István polgármester tolmácsolta, a költő szülővárosa, Mezőcsáih díszpolgári ok­levéllel hódolt nagy fiának, amelyet nyolc­tagja deputáció élén Bottlik József fcszolga­biró hozott el neki. És ott szorongott az ün­nepi terem kohójában Budapest egész kul­turális közélete, körülvéve a legszebb közön­ség áradatával, gyönyörű nők, forró lelkű fiatalság, vagy félezer kigyúlt szemű, fehér­ruhás fiatal leány, akik virággal a kezükben várták a költő .megjelenését. Tizenegy óraikor nyitotta meg Berezeg Ferenc elnök az, ünnepi ülést szép beszéd­del. Ebiben az országban, mondotta, mai isi ra­gyog még Befödi napja, ma isi nagy hatást ér el Himify, Jósika és- Jókai, ma de a kö­zönség kedveltjei, Eötvös borongós bölcsele­tét .ma is értélkelik. Mikszáth Írásait ma is szeretik és Kiss József ma is az ország leg­kedlveltebb költője. Ha valamilyen politikai szerencsét lenség eltörülné ezt az országot, a magyar kniMnra. ezek révén akkor is fénye­sen tündökölne. Ez ,a ikultura a nemzet ékes­sége, díe erősségié 'is, mert a!ki ia, költőt ün­nepli; a nemzet halántékát övezi •babérral. Ézéirt országos jelentőségű ez az ünnep. Zaj,os éljenzés és taps fogadta a beszédet, utána iPakots József a Petőfi-Társaság titkára tartott érdiekes, adatos élőadást arról a ré­gi, erős és bensőséges kapcsolatról, amely Kiee Józsefet ós a Petőfi-Társaságot egymás­hoz fűzi. Igen malgy figyelemmel hallgatták. Rákosi Jenő ,az ünnepi program három férfit jelölt ki szónokul — úgymond, — Her­ozeget, Molnár Ferencet és őt. Ha végigte­kintünk ama küzdíelmen, amellyél sikerült feljönni a .tereimbe és llátván kiint az Akadé­mia előtt az ünneplő tömeget, akikor elmond­hatja, hogy ők hárman; ba, összetaszik min­den tudományukat, ugy ünnepelni, mint e tömeg, nem lesznek képeseik. A következő szánok: Molnár Ferenc ötle­tesen beszólt Kiss Józsefről, akinek a költe­ményei az örökkévalóságig fognak élni, inert a költő az örökkévalóság részére dolgozott. Azután Jászai Mari, .a Nemzeti Színház mű­vésznője lépett a fetelv,aisó asztalhoz és el­szavalta Kiss Józsefnek két megragadó köl­teményét, az Ágota kisasszonyt és a Simon Juditot. Ezzel ,az ünnepi közgyűlés felolvasó ré­sze véget ért ós ,az elnök Ferenczi Zoltánt, Neugebmter Lászlót és Farkas Pált felkérte, hegy hozzák az ünnepelt költőt a terembe. Miikor Kiss József kezében rózsa,bokrétáival a terembe lépett, a közönség felállott és perce­kig ziugó .taps közepette valóságos virágeső hullott rája. Leányok és asszonyok százával .dobálták ,a rózsát. A költő meghatva állt az emelvényen a forró vihariban. 'Oly nagy volt aiz ováció, hogy Jankovich Béla miniszter .percekig inem juthatott szó­hoz. Mint a magyar kultúra jelenleg,i őre üdvözölte a míimdtazter ia ikuiltura nagymeste­rét és kívánta neki, hogy scfcáig viruljon a 'babér, amelyet ma kapott. Utána Bárczy István polgármester a fő­város n,evében köszöntötte Kiss Józsefet, majd Bottlik József főszolgabíró a költő szü­lővárosa, Mezőcsiáfh nevében fejezte ki hódo­latát és nyújtotta át a .disz,polgári oklevelet. Szatmári Mór a Budlaipesti Újságírók Egye­sülete nevében, VAradi Antail pedig a nagy­váradi Szigligeti-társaiság és az Eperjesi Széchenyi-kör megbízásából mondott üdvözlő beszédet. Végül a. tanulóifjúság részéiről három bájos leány jelent meg ,a pódiumon és Ba­rabás Elily, a váeihutcai leánygimnázium ta­nulója mondott megható üdvöz,Iföbeszédet és nyújtotta át a leányok babérkoszorúját. A leánykák üdvözlését könnyes szemmél hall­gatta a költő. Az egyetemi kör szónoka volt az utolsó üdvözlő és azután Kiss József .mondott köszönetet ,az üm&epettetésért. —• 'Érzelmeimről kellene számot adnom, — úgymond ••— de vegyétek tekintetbe, hogy én, mia először vagyok hetven éves és még nem tudom, mit lehet, miit szabad ilyenkor éreznem. De talián merni de igaz, az :a hetven év csak mese. A magy lexikon, 'mellyel kü­lönben vitatkozni inem lehet, ezúttal füllent, csal. Hiszen az a mérhetetlen távolság, mely az indulástól elválaszt, olyan közelinek tet­szik, mintha csak tegnap lettem volna tizeni­liét éves. Azután egyes visszaemlékezéseket monidötf el ós beszédét igy fejezte be: Azt a tüzét, mely szemetekben parázslóik, azt a lángot, amely felém lobog, azt a drága mo­solyt, mely asszonyaitok ajkát édesíti, azt a tavaszi égzengést, mely tapsaitokból mint BteMMe:6.m»mUnna. ^FV},-BlBtnnságlal3pp|i:zi.D00,Dirohoi>. TiUiludrid AOTVEnYtK ^ ••"»" KARTELLEN KÍVÜLI! W ^ W N W ÍM J W ELŐNYÖS FELTÉTELEK! a! legelőnyösebb élet-, tüz-, baleset-, Szavatosság-, betöréses lopás elleni, üveg-, jég- és állat-biztositásoknál. Máfloslíísolilial, ppospeliTüsobhal ÉS dtjajdnlatfal izluesen szolgál a Hungária fiitalános Biztosító Rászu.-Társaság Igazgatúsága Budapest, UH., Kápolu-Hörűf 3. •• SZEGEDI VEZÉRÜGYNÖKSEGE: TISZA LAJOS-KÖRÚT 73. ===== és a társaság képviselőségei. 3 •

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom