Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-12 / 289. szám

1913. december 12. 1 TTU - i.m,, | .„„.ím,, ii„„ DEEMAGYARORSZXQ A külügyi vita. — Újra Apponyi beszélt. — (Saját tudósítónktól.) Az* ellenzék a delegációban az elnökségnek nem csupán a fölszólalás sorrendjét jelenti be, (haneim közli azt is, ihogy melyik szónok mennyi ideig fog beszélni. Igy ma bejelentették, hogy Lavászy Márton lesz az első szónok és a következő ellenzéki szónok Apponyi Albert gróf lesz. Később azonban Láng Lajos bárót arról értesítették, hogy a külügyi vitát délután egy órakor meg kell szakítani, mert a külügyminiszternek két órakor már az osztrák delegációban van doilga. Láng Lajos báró erre fölkereste Lovászy Mártont, értesítette erről és megkérdezte: — Megmaradsz előbbeni elhatározásodnál? Lovászy pár pillanatnyi türelmet kért, hogv7 Apponyival beszélhessen, m'ajid kijelentette, hogy átengedi az elsőbbségéi Apponyinak, mert Apponyi két óra hosszat akar beszélni. A tárgyalóteremben igen élénk volt a társalgás. Az ellenzékiek Vázsanyi Vilmost vették körül és érdeklődtek, hogy mikor fog beszélni. — Még mindig gyöngélkedem, — felelt Vázsoinyi és ha lehet, elhalasztom a fölsziólalásoimat holnapra. Igy is történt. Apponyi Albert gróf elsősorban reflektált a külügyminiszter válaszának arra a részére, amely a Törökországnak a reformok ügyében adott tanácsra vonatkozik és azt mondja, hogy még ma sincs tájékozva arról, minő formában és minő modorban adták ezt a tanácsot, mert ő sem fölmentő, sem elmarasztó ítéletet nem mondhat. A státuszkvóra nézve azt mondja, hegy ez bizony fenyegetés' volt a balkáni államok ellenében és nem vigasztalja a monarchiát az, hogy a státusxkivó föntartását Oroszországgal együtt követelte, annyivel kevésbé, mert néhány hét múlva iBerehtold gróf külügyminiszter a delegációban már azzal állott elő, bogy honorálja a Balkán-szövetségesek győzelmét. Nagyon jól tette a iküliügyminisztérinm, hogy elejtette a Balkánon való tartós béke megteremtéséről kifejezett reménységet. Nem is lehet tartós békéről szó a Balkánon, elsősorban azért nem, mert két millió keresztény a Balkán-félszigeten csupán jármot cserélt és pedig in peiius, mert Törökország nem presszionálta őket, most elleniben egyes fajok egészen ellentétes faj fönnhatósága alá kerülitek rá sokat szenvednek mindenféle pressziótól. Ezért tartós békéről beszélni nem lehet, pedig nagyon kívánatos volna, .hogy legyen már egyszer vége a balíkánii tűzfészeknek és ne kelljen csaknem minden évben katonai készenlétben államink az ottani viharok miatt. — Azt mondja Tisza — folytatta Apponyi, — hogy Szerbiát sikerűit az Adriától elzárni. Csakhogy ennek az ára egy életképtelen Albánia volt rá ezt az árat ő, Apponyi. nagyon drágának tartja. Albánia életképtelen, nem csupán azért, mert megszorították a határait, hanem főként azért, mert megfosztották saját népének felétől. Albánia elvesztette gazdasági tekintetben, legtermébemyebb .részét rá leggazdagabb lakosságától fosztották meg. Neki megvan Albániára vonatkozóan a maga álláspontja és ezt annyival inkább kifejtheti, mert mindenki tudja róla, hogy a hármas szövetségnek és különösen az Olaszországgal való szövetségnek mindenkor rendithetetlen hive volt. De meg kell mondania, hogy a mi érdekeinket rendkívül sértette volina, ha Olaszország Albániában megvetette volna a lábát. Attól tart, sőt be tudja bizonyítani, hogy Albánia mostani alakulása is szaporította a súrlódási pontokat a monarchia és Olaszország között. A külügyminiszter válaszának ,a második balkáni háborúra vonatkozó részét szintén nem veheti tudomásul, mert a monarchia helytelenül járt el, rosszul taktikázott és tulajdonikép a monarchia idézte elő a második balkáni háborút. A mi magatartásunk Romániával szemben olyan volt, hogy állandóan udvaroltak neki a balkán-események során, csak azért, hogy valahogy bele ne avatkozzék a balkán háborúba. Mi Romániával folyton barátkoztunk, de ezért sehol viszonzást nem látunk. Különösen hibáztatja azt, hogy ily (körülmények között nemzetiségi paktumot akarunk kötni a románokkal. Mit látunk ezzel szemben Romániában? Elsősorban azt, hogy a magyarokat még a román-magyar állampolgárokat is elnyomják, nem tűrik meg, hogy az iskoláikban a magyar szót még csak megemlítsék, sőt a templomokból is kitiltották a magyar szót. Wickenburg Márk osztályfőnők beszólt ezután a külügyminiszter helyett rá reflektált Apponyi felszólalására. Különösen Czernin grófinak román követté való kinevezésére tért ki, mert ugy látja, hogy az ellenzék minduntalan előveszi ezt a témát. Czernin gróf politikát — külön politikát — nem csinálhat, mert mindenben kénytelen .kormánya utasítása szerint eljárni. Tisza István gróf állott ezaitán szólásra. Hivatkozik arra, hogy közte és a külügyminiszter között nin.es nézieteltérrá a balkáni politikára nézve. A külügyminiszter hármas (követelést tűzött ki és pedig először, hogy Szerbia: ne kapjon tengerpartot, másodszor, hogy Albánia függetlensége biztosittassék, harmadszor pedig, hogy Románia rekompenzációban részesittessék. Ezt követelte és keresztülvitte, viszont ugyanez volt az álláspontja néki is — Tiszának — semmi ellen tót nincs tehát közte és Berchtold gróf között. Majd1 kitér a miniszterelnök arra, hogy Albánia kérdése Olaszországgal ivalé viszonyunkat- egyáltalán nem zavarta, sőt megerősítette. .Tiltakozik a miniszterelnök az ellen, hogy a román kérdést ilyen mellékutafcra vigyék. A román béketárgyalások függetlenek Romániától és hangoztatja .régi álláspontját, tudniillik, hagy bármiképen oldják is meg a román kérdést, a magyar állam (egységén nem ejt csorbát soha. Berzeviczy Albert gróf szólalt fel ezután, röviden. Berzeviozy válaszol Rakovszky Istvánnak személye ellen szóló kitételére, mert meggyanúsította, hogy bujkál az egyenes válaszadás elől s hogy bujkált, amikor lemondott a házelnöki állásról. Berzeviczy jónak látja figyelmeztetni Rakovszkyt, hogy annak idején épen ő volt az, aki helyeselte a lemondását. Rakovszky István felel rá fönt art ja állítását, mire Berzeviczy Albert ismételi azt, amit előbb mondott. — Nekem nincs semmi rejtegetni valóm, én emelt fővel állhatok oda embertársaim elé, — fejezte be Berzeviczy. Délután négy órakor a hadügyi albizottság tartotta ülését, Zichy Ágost gróf elnöklésével. Hegedűs Lóránt volt az előadó, Chorin Ferenc rá Lovászy Márton szólaltak fel a. javaslat ellen., majd Hadik János gróf következett volna, ide mert (későre járt az idő, igy holnap délután fogja elmondani beszédét. Revízió alá veszik a villamos vasút szerződését. — A pénzügyi-bizottság döntése. — (Saját tudósítónktól.) Csütörtökön délután négy órakor a pénzügyi bizottság Bokor Pál helyettes-polgármester elnöklésével ülést tartott, amelyen a villámostársaság ismeretes beadványával foglalkozott. A beadványt tegnapelőtt egész terjedelmiéiben közöltük s a lényege az, hogy a szerződésnek azt a paragrafusát, amely a m'enetdijak leszállítására, továbbá azt, amely a város részesedésére vonatkozik, változtassák meg. A pénzügyi bizottság Balogh Károly előadó előterjesztése alapján élvben kimondotta, hogy a szerződést a város érdekéből is rávizió alá kívánja venni, a részletek megtárgyalására azonban a saját kebeléből egy sziikebbkörü bizottságot küldött ki, amely beható javaslatot fog terjeszteni a bizottság plénuma elé. Az ügyet a bizottság még karácsony előtt letárgyalja, ugy, hogy a javaslatot a december 29-én tartandó közgyűlés programjára tűzhessék ki. Az ülésről az alábbi részletékben számolunk be. Az ülés megnyitása után Bokor Pál elnök tájékoztatta a bizottságot, hogy miről van szó: 1914. január elsején a villamosvasuttal kötött szerződés 7. paragrafusa szerint a villamosvasúti menetdíjak kilométerenként 1 fillérrel csökkennének. Fölmerült az a gondolat, hogy ezt a paragrafust, ugy a város, mint a villamos-'társaság érdékébői vegyék revízió alá olyan módon, hogy amennyibein a város a szerződés nevezett paragrafusában kikötött jogával élni nem hajlandó, a város megfelelő rekomipenzációt kapna. A villamos-társaság erre vonatkozó beadványa a pénzügyi bizottság előtt fekszik. Kéri az előadót, hogv a bizottságot az ügy részleteiről informálja. (Az előadó javaslata.) Balogh Károly pénzügyi tanárára referált részletesen az ügyről. A villamos társaság az 1912. évi üzleti eredményét bemutatta a tanácsinak, amely azt kiadta a pénzügyi bizottságnak tudomásul vétel rá esetleges javaslattétel céljából. A pénzügyi bizottság annak idején az üzleti kimutatásból konstatálta azt az eredményt, amelynél a város követelhette egyrészt az uj vonalaik beállítását, másrészt azt, bogy a szerződésben biztositotit jogait a városnak a társaság léptesse életbe. Most pedig az a kérdés vetődött fel, hogy a tarifára vonatkozó paragrafust, amely a 12 filléres menetdijak leszállítását biztosítja, hatályon kivül helyezizék-e vagy sem. Fölhívja a bizottság fiigyeimét a szerződésnek egy kardinálíislan sérajlmes pontijára, amely azt mondja, hogy tizenöt év múlva a társaság a 6 százalékon felül való tiszta jövedelméből 25 százalékot köteles a városnak haszonrészesedés cimén adni. Jól tudjuk valamiennyien — mondotta .az előadó — hogy ennék kézzel fogható eredménye nem igen lehet. Épen ezért reikompenzációra vonatkozólag megkérdez tűik a villáimra társaságot, hogy iha a szerződést reviizió alá vennék rá magállapodásra jutnának, .kaphatna-e a város haszonrészesedést a bruttó-jövedelemből? A társaság részéről jelezték, hogy a tárgyalásokat hajlandók ezen az alapon is megindítani a várossal. Amikor aztán ezek az előzetes pourparlák megtörténteik, a tanács elé került a dolog rá a. tanács is kimondotta, hogy a szerződést hajlandó revízió alá venni abban az esetben, ha bruttó részesedésit kap a város és a távolsági forgalomban megfelelő előnyöket biztosit a társaság a. közönségnek. Erre aztán a villamos társaság beterjesztette ajánlatát, amely szerint az eddigi hatfiilléres menetjegyek megtartásával hajlandó a távolsági forgalomban olyan előnyt biztosítani, hogy a 18, 24 ós 30 filléres áraik helyett a 16 filléres maximális egységárat lépteti életbe. Időközben aztán Palócz László törvényhatósági bizottsági tag indítványt nyújtott be, amelyben azt mondja, hogy a 12 filléres díjtétel maradjon érvényben továbbra is, a kétfilléres differenciáikat azonban a város fordítsa a 'munkanélküliek segélyezésére. Az előadó szerint az indítvány semmlikópen sem állja meg a helyét, mert a villamos társaságot nem leibet kényszeríteni arra, hogy ő tizenkét fittért szedjen, amikor ebből néki nemhogy haszna, de kára származik. Szerinte a munkanélküliek segélyezéséről nem ezen a módon kell gondoskodni, mert ha pénzt osztogat a város, akkor senki se bolond, hogy dolgozzék. Fölemlítette még az előadó Tordai Imre felsőipariskolai igazgató beadványát, amely azt kéri, hasson oda a város, hogy siirülbíben járjanak a villamosok a Kálvária-utcában és este ne nyolc, hanem kilenc óráig közlekedjenek. Az előadó kijelentette, hogy a