Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-11 / 288. szám

SiarkeaztAaág Kárász-utca 9. ••••a Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12 — negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-— Eeyes szán Ira 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28 — félévre . . K14.— negyedévre K T— egyhónapraK 240 Egyes szán ára 19 fillér. Kiadóhivatal Kázáaz-otea «. Telefon-szám: 305. Szeged, 1913. II. évfolyam 288. szám, Csütörtök, december II i Andrássy támadása. A magyar delegációban tudvalevőleg élénk külügyi vita voít. Berehtold gróf külügyminiszter, majd Andrássy Gyula és Tisza miniszterelnök is nagy beszédet mondottak. Feltűnést keltett Andrássy gróf beszédének ama passzusa, amelyben a hármas-szöveítségről szólt és intette a monarchiát, hogy ragaszkodjon feltétlenül a hármas-szövetséghez. Feltűnt az a meleg buzgóság, amellyel a szövetség rendkívüli hasznát és pótolhatatlan erősségeit bizonyitot'ta. Kinek szólt vájjon Andrássynak ez a beszéde? A delegáció többségének bizonyára nem, sőt az ellenzék nagy részének sem, mert az őszinte és rendületlen hive a hármas-szövetségnek. A megoldást talán nem (kell messze keresni. Polónyi Gézától tudjuk, ha egyébként is nem tudnók, hogy Károlyi Mihály grófot a függetlenségi párt a többi közt azért választotta meg elnökének, mert ő van hivatva vezetni a hármas-szövetség ellen irányuló akciót. Károlyi gróf e részben meg is felelt a hozzá fűzött várakozásoknak s mondott egy beszédet, amelyben élesen kikelt a hármas-szövetség és ebben a monarchia szerepe ellen. Vájjon neki szólt a buzgó kitanitás Andrássy ajakán arról, hogy a hármas-szövetség milyen nagyértékü és .megbecsülhetetlen alkotás? Valóban sajnálatos, ferde helyzet ez s hogyan képzeljük el a jövőt, ahogy Andrássynak a pozitiv alkotás terére kellene lépni: mit csinálna mai fegyvertársaival, akikkel össze van forrva s akiktől mégis fölfogásra és koncepcióra nézve egy egész világ választja el? Andrássy gróf beszédét ezzel fejezte be: A helyes és jó külső politika két tényezőtől függ: a belső viszonyok konszolidálásától és a katonai erőtől, Ami az elsőt illeti, megállapítja, hogy az ország közvéleménye nyugodt, sőt az ellenzék (túlnyomó része is békés munkát kiván. Ami a katonai erőt illeti, feltétlenül szükséges, hogy erősek legyünk, mert csak erős hadseregre támaszkodva lehet eredményes külsőpolitikát csinálni. De ha az ellenzéktől függött volna, még ma is a védőerőt itárgyalná a magyar parlament. Tisza válasza kiterjeszkedett a kritikának minden részletére, de főképen Andrássy érveivel foglalkozott. Megvilágitotta a külügyminiszter politikájának minden fázisát s minden kérdésre, avagy minden kifejezett kétségre nyilt és lehető konkrét választ adott. Fölfogása a monarchia helyzetéről és föladatairól egészben egyezik Andrássy fölfogásával, csak az I események megítélésében tér el az Ítéletük. De itt meg számba kell venni azt, hogy más az utólagos kritika és más a cselekvés az események forgatagában. A külügyminiszter az események hullámzása szerint vezette és irányította a monarchia hajóját s nem vitte zátonyra, hajótörést nem szenvedett és megmentett mindent, ami veszedelemben forgott. Ezt bizonyította Tisza meggyőző erővel. A hármas-szövetséget nem védelmezte Károlyival szemben, ezt a problémát szelíd humorral Andrássy védelmezésével elintézettnek vette. De imivei Andrássy a külügyminiszter expozéjából kiemelte a belső konszolidáció fontosságát, Tisza erre azzal válaszolt: igaz, a belső béke fontos tényező a külső politikában is, de vájjon a monarchia érdekét szolgáltuk volna-e, ha most is névszerinti szavazásokkal telnék a parlament ideje? Fogas kérdés és a válasz nemcsak az országban, hanem a monarchiában, sőt nyilván világszerte is kétségkívül igazolja azt a politikát, amelyet Tisza István a kényszerhelyzetben követett. Visszatérve Andrássynak a hármasszövetségről való intelmére, kiváncsian várjuk, vájjon Károlyi Mihály gróf nyilatkozik-e erről a kérdésről újra? Vájjon ha nyilatkozik, felel-e szövetségesének, Andrássynak? Ha pedig hallgat — ami a legvalószínűbb, — a hallgatása azt jelenA gyermek. Irta: Szemere György. Iluci kiszaladt a kertbe, íhátra-hátra nézve, nem kovetí-e valaki. Szerette dtedust, de pici telke néha megkívánta á magányosságot. Sikerült imlegsizöknie, imagá'yal vitte a •nagv labdáit is, a balomét. Egy ideig eljátszadozott a balíomimál, aztán egyszerre s,irvafakadt. Leült a nagy körtefa allatt levő padra s imü'után szétmázolta volt könnyeit 'az arcán, gondolkozni kezdletlt. . . , Miért haragszik apa imamára, mikor marnia olyan iszélP? És miért nem szereti mama apát, miikor olylan jő! Vétettek valamit egymásnak? Akkor is . . . Miért nem tesznek egymássál ugy, mint vele, aki pediig nem szép, s'ern nem jó, mégis ttriimdliig megbocsátanak neki, valahány szór rossz fát tesz •a tűzre. A minap bemázolta ulj csipkés ruháját lekváros kenyérrel s még 'verést sem. kapott érte mlaimától; az apa püipaszáráíba 'kötőtűt dugott, ügy, Ihogy apa nem. tudott pipázni s a helyett, hogv .mégharagadott volna, ölébe vette őt s sokszor megcsókolta . . . Apát mindenki szereti, mama mindenkihez kedves: miért hogy csak ép egymáshoz oly szigorúak? Iluci összeszedte ártatlan, apróka, elméje mindén tehetségét, hogy meglelje a fogós kérdések nyitját. Kereste a rejtelmes okot, a mi ^elidegenítette egymástól szüleit. . . . Tavaly még igen szerették egymást apa és marnia. Kéz-kéziben sétáltak, sokszor megcsókolták egymást mindén ok nélkül Az elhidegülés aikkor kezdődött közöttük, — egészen jól emlékezett rá Illuici, — miikor mama á'z ebédlőben megcsókolta Pali bácsit. Apa éppen akikor lépett a szobábla, váratlanul jött a mezőről és igen megharagudott. Fogott egy nagv porcellánvázát, megcsóválta a levegőben és Pali bácsi félé hajit Ott a. A váza ezer darabra tört, de nem érte Pali bácsit. Mama zokogott és térd beesett, Rali bácsi elszaladt, aipa fejéhez kapott, egy-két lépést tett, aztán az asztal .alá bu'kott. . . . Miért haragudott apa, ihogy Pali bácsi megcsókolta a malmát? Mikor ugy szerette Patti bácsit, pénzt is adott néki nem egyszer, mért igen sok pénz keltett Patti bácsinak! . . . Azitán — töprengett Iluci — hányszor megcsókolta őt Pali bácsi s apa nemhogy megharagudott volnia érte, de még meg is dicsérte: Szereted a gyereket, jó férj lesz belőled, házasodjál meg, fiu . . . Miiért csak ép mamát nem volt Pali bácsinak szabad .megcsókolnia! Ittuci tépte a kis eszét, addig tépte, mig (emlékezetében föl nem ébredt egy immár szinte elaludt emléke égy máisö'k csóknak. Ezt már nem .máma. hanem apa adta. Luiz kisasszonynak pedig, akii, messzi földről. Párisból jött, hogy a francia nyelvre megtanítsa őt. A kisasszony jó és szép volt és mama mégis megverte őt, mikor apával csókolózott; megverte lés elkergette . . . Miért, Istenem,, miiért, miikor olyan ked'vesi vottt Luiz kisasszony, marna is megcsókolta néha. öt is szerette, csókolta . . . Csak szegény .apát nem volt szabad'szeretnie?! A hétéves nőcske apránként végkép belegabalyodott gondolatai útvesztőjébe. Újra 1913. i Ilii* M 15-éH. IM Jegyek kaphatók VARNAY L. KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN SZEGEDEN, Kárász-utca 9. Telefon: 81. szám.