Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-08 / 260. szám

•913. novemtMr 8. •élmagyarorszag 5. A Grüncr és Varga-cég fizetésképtelensége. (Saját tudósítónktól.) A megenyhülni nem tudó pénzkrizis egy régi és közbecsü­lésben álló céget: a Griiner és Varga céget fizetési zavarok elé juttatta, A cég fizetési kötelezettségeinek a legutolsó napokig ele­get tett, a ihéten azután 'kénytelen volt érte­síteni á hitelezőit zavaráról és felikiérte őket, ihogy vasárnap értekezletre jöjjenek össze Budapesten, hogy a szanálás módját közö­sen megbeszéljék. Az eddigi jelek szerint sikerülni fog az értekezleten a Grtiner ' és Varga cég ügyeit rendbehozni. Tiz év óta áll fönn a cég és az üzlete egyike volt a legiforgatimasabbaknak. Annak, Ihogy most fizetési zavarokba jutott, legfőbb oka a balkáni íháboru következtében meg­adott moratórium volt. Grünerék ugyanis nagy összegekikel1 voltak érdekelve a 'háborút viselő államokban. Ebez természetesen hoz­zájárult még az is, hogy az itteni pénzvi­szonyok következtében a követelések behaj­tása vagy csak nagy nehézségek árán, Vagy egyáltalában nem' sikerült. A cég áru- ' és pénztartozása körülbelül nyolcszázezer ko­rona, amiből tekintélyes összeg jut a szege­di piacra. Nagyobb összeggel, több ímint százezer ' koronával tartozik a Grünar és Varga cég a Szegedi Kenderfonógyárnak, az újszeged! Kender- és Lenipar részvénytár­saságnak és különösen visszleszámitolási hitel utján érdekelt nála majdnem mindegyik szegedi pénzintézet. A cég kiünnlevősége kö­rülbelül fél millió korona és évente körülbe­lül három millió \koronát forgalmazóit. Va­gyonához tartozik még az Aradi-utca 4. számú ház és a Kálvária-utca 28. szám alatt lévő kötélgyártó telep. Az aktívák és passzí­vák egyensúlyát természetesen nagy mér­tékben megzavarná az, ha az ingatlanok kényszereladására kerülne a sor, ímert hi­szen köztuidomásu, hogy az esetben a leg­reálisabb értéknek is legfölébb a fele szerez­hető 'be. A vasárnapi értekezleten a cég a hitele­zők elé terjeszti státuszát és igazolni fogj'a azt is, hogy az elmúlt hónapban egész faz utolsó pillanatig hitelezőinek körülbelül két­százezer koronát fizetett ki és a múlt héten mintegy hatvanötezer korona értékben pre­zentált váltót beváltott. Százezer hadköteles és huszonötezer rezervista. — Ennyit szöktettek ki Kanadába. — (Bécsi munkatársunktól.) Négy-öt hó­nappal ezelőtt, aimiidőn a balkáni háború vé­res árnyai járták iboszorkánytánoukat Ausz­triá-Magyarorszá'g határain, amidőn már csak napok kérdése volt, hogy melyik órá­ban kezdi meg a monarchia hadserege az ellenséges országokba való benyomulását, amikor a szenzációs .fordulatokban bővelke­dő háborús veszedelmek vádiul kergetődzö láztas izgalmai a hőfokig emelkedtek és ezer és ezer aggódóau remegő anyaszliv borzadt meg arra a szivszakasztó gondolatra, hogy 'gyermeke bármelyik pillanatban átlépve az ellenséges állam határait, borzalmas, bátor öntudatlansággal rohan a biztos halálba, — e kritikus órákban egy döbbenetes hir szár­nyiáit végig az országon. Az egész hir nem volt több öt sornál és hallatára mégis egy pillanatra eláll „szivünk dobbanása... A ve­zérkar egyik általánosan elismert zsenije, legikvalitásosaíbb tényezője állandó részletes tudósítást küldött az orosz vezérkarnak a monarchia hadseregének mindennemű takti­kai mozdulatairól és egyebekről, ugy hogy abban az esetben, 'ha kiiütött volna a háború, fiaink valamennyije az orosz sereg öldöklő fegyverei alatt vérzett volna el. A gaz árulót Redl Alfrédnak hívták. Még alig felejtettük el ezt az undoritóan iszonyatos kémkedési piszkot, máris ujabb katonai botrány tartja izgalomban a mon­archia népeit. Egy óriási méretű, katona­szabaditással egybekötött kivándorlási bot­rányt leplezett le a Ihíadügyi kormányzat. A Canadian Pacific Railway nevű hajóstársa­ságnál van szó, melynek e botránnyal kap­csolatban levő gytalázatos üzelmeiről tele­gramszer ü részleges tudósításban már be­számoltunk. A hadsereg vitális érdekeit mé­lyen1 sértő botrány toünügyi vizsgálatát tud­valevőleg a vezénkar egy kiküldött bizott­sága folytatta le a Caniadian Pacific ellen és a nyomozás folyamatairól s 'eredményéről csupán csak motivszerüen kikapott részle­tekből álló tudósítások keretében informál­ták a sajtót 'és ennék révén a nagy nyilvá­nosságot. , Munkatársunk eleget téve kiküldetésé­nek, a Canadian Pacific Railway kivándor­lási botrányáról a következőket jelenti: — Abban az időben, midőn a balkáni 'krízis megoldása érdekében a monarchiának fegyveres erejének teljével abszolút kifeje­zésre kellett juttatnia nagyhatalmi mivoltát, tehát amikor a monarchia minden fegyver­hordozó polgárára égető szükség volt, a bal­káni háború eme méltán szenvedellmesen kritikus periódusában a Canadian Pacific Railway nevű díszes társaság több mint 100.000 hadkötelest és 25.000 rezervistát szöktetett ki Kanadába. Természetes valami, hogy ily óriási arányban történt katonaszabaditás és rezer­vista szöktetés módfelett érzékenyen káro­sította meg a külügyi kormányzat szerveit, amennyiben a ki-szököttek oroszlánrésze a monarchia hadseregének értékes anyagát képezte. A riport e passzusánál valószínűleg min-' den olvasó előtt önkéntelenül is felmerül a kérdés, Ihogy mint van az, hogy a fentneve­zett társaság ily idillikus magányos csönd­ben végezhette kisded játékait, melynek ke­retében 125 és néhány ezer polgártársunkat szállította át egy jobb hazába. Az üzem pedlig igen egyszerű alapokon nyiugvott. Méltóztassanak csak ide figyelni. önnek szíves olvasó mindenekelőtt tud­nia kell, hogy a Canadian Pacific Railway Co. törvényszékileg bejegyzett cégecskének terjedelmes földbirtokai vannak Kanadában. Mintegy kilenc millió kétasztrális holdra rug a földek terjedelmessége, melynek nagy része alig két éve még parlagon hevert. Ak­cióba lépett tehát a C. P. R., hogy a földbe fektetett tőkét némáképen gyümölcsöztesse és e cél elérése érdekében Európa metropo­lisaiban kivándorlási irodákat állított fel, hol a hajójeggyel együtt mindjárt egy-két hold földecskéi is sózott a kivándorló nyakába. A kivándorló minden esetben természetsze­rűleg kapva-kapott az alkalmon, miután leg­többje bizonytalanra megy ki az uj világba és örül, ha már a hajóra szállás előtt valami biztos van a kezében. Mindkét üzlet tehát fényesen virágzott volna, ha az idegen álla­mok kormányai át nem láttak volna a szi­tán és észre nem vették volna, hogy volta­képen mi is lappang a C. P. R. exotikius kéj­utazásokat hirdető gyönyörű fantáziával ki­rajzolt plakátai mögött. De ibiz a francia, német meg angol kormánynak éles a szeme és egy-kettőre lefújták a Canadian Pacific manővereit. Igy volt ez első időkben Ausztriában is. Hiába volt minden, a kereskedelmi iminiszté­riuim egymás után utasította visisza a Cana­dian Pacific kérvényét, kivándorlási iroda felállítása tárgyában. Egy szép napon az­után a bécsi iroda igazgatójának, bizonyos Altmann neviü urnák (nemhiába magyar fiu) zseniális ötlete támadt, mely voltaképen alapja lön a később oly óriási arányokban kifejlődött katonaszabaditással kapcsolatos kivándorlási üzletnek. íme az ötlet. Egy reg­gelen tiz hatalmas, óriási dimenziókon nyugvó, páratlan fényűzéssel berendezett amerikai luxuls-kocsit toltak be a Staats­balhnhof induilóházába. A tiz vaggon — el­tetszettek találni — a C. P. R. ajándéka volt. Az osztrák államvasút 'hálás köszönettel honorálta a társaság áldozatkészségét és intenciójához képest Bécs—Salzburg között járatta a luxus-vonatot, hogy némikép el­vonja Svájctól nagyszabású amerikai for­galmát. Altmann jól értette a módját, Ihogy miikép kell a nagyurak kegyeibe férkőznie. A luxus-vonat első utján ott volt tout Bécs. Az állami méltóságok 'közül csak a vasut­minisztert, a kereskedelmi minisztert, a tit­kos rendőrség főnökét, Stuckartot említjük. Továbbá képviselve volt az egész belföldi és külföldi sajtó; Bécs krémje általában erő­sen képviseltette magát Altmann ur szíves invitálása következtében. Fényes bankett pecsételte ímeg a P. C. R. osztrák barátko­zást. Pár hétre a társaság kezei közt volt az oszrták kereskedelmi miniszter engedé­lye, kivándorlási iroda felállítása tárgyában. Ez annál is gyorsabban ment, miután „ka­nadai" Altmann Lipót a kereskedelmi mi­niszternek megígérte, hogy a társsaág fő üzletköre osztrák ipari produktumoknak Amerikába való exportálása lészen, Ez Ígé­retét Kanadai Lipót meg fis tartotta, igaz, hogy részlegesen, amennyiben osztrák pro­duktumokat exportált ugyan, de ezeknek édes-kevés köze volt az iparihoz. A komkiurreneia áldozata kanadai Alt­mann Lipót, a C. P. R. C. bécsi ügyvezető­direktora. A kivándorlási társaságok ugyanis nem tudták tovább jó szemmel nézni Alt­mann diadalmas sikereit és egy szép napon anonym levelet kapott a vezérkar, melyben bő részletességgel mondották el, micsoda hasznothajtó tevékenységet fejt ki a Cana­dian Osztrákországban. A levélnek meg volt a hatása: pár napon belül lefolytatott nyo­mozás alapján, kanadai Altmann Lipótot letartóztatta Stuckart. A d'etektivfőnök a le­tartóztatás alkalmával meg is jegyezte: — Uram, Altmann Lipót, kövessen. Ven­dégszeretet (a luxus-vonat első útjára cél­zott) viszonoznom kell. ön foglyom. A nyomozás titkaiból néhány részletet akarnék még felsorolni. A katonai •bizottság által megállapítást nyert, ihogy a Canadian Pacific Galícia öt eldugott falujában zug­irodákat tartott fenn. Óriási összegéket köl­tött a csendőrség megvesztegetésére, továb­bá 15—20 képviselő is érdekelve van ez ügy­ben. Különösen Petrycki képviselő került az előtérbe'. A képviselő ur szereplése „ez ügy­ben ezideig ugyan homályos, mindazonáltal a Rutihén-klub, melynék elnöke volt, felmen­tette e diszes állásából. Nagy, előkelő és magasnangu állami hivatalnokot helyeznek a napokban nyugdijba, az ügyben történen­dő szereplésük miatt. Stuckart utasítására a bécsi irodákat bezárták és átkutatásuk al­kalmával megdöbbentő dokumentumok ke­rültek a hatóság kezeibe. Ezután nyert meg­állapítást az is, hogy a Canadian micsoda félelmetesen óriási emberanyagot rabolt d tőlünk, hogy Hasznothajtó gaz üzleteibe fek­tetett tőkéiét a végsőkig kiaknázhassa ... íme, ez a Canadian Pacific Railway Co. : gálád katonaszabaditásával egybekötött ki­| vándorlási botrányának hiteles története. R. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom