Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-08 / 260. szám

•913. novemtMr 8. •élmagyarorszag 5. A Grüncr és Varga-cég fizetésképtelensége. (Saját tudósítónktól.) A megenyhülni nem tudó pénzkrizis egy régi és közbecsülésben álló céget: a Griiner és Varga céget fizetési zavarok elé juttatta, A cég fizetési kötelezettségeinek a legutolsó napokig eleget tett, a ihéten azután 'kénytelen volt értesíteni á hitelezőit zavaráról és felikiérte őket, ihogy vasárnap értekezletre jöjjenek össze Budapesten, hogy a szanálás módját közösen megbeszéljék. Az eddigi jelek szerint sikerülni fog az értekezleten a Grtiner ' és Varga cég ügyeit rendbehozni. Tiz év óta áll fönn a cég és az üzlete egyike volt a legiforgatimasabbaknak. Annak, Ihogy most fizetési zavarokba jutott, legfőbb oka a balkáni íháboru következtében megadott moratórium volt. Grünerék ugyanis nagy összegekikel1 voltak érdekelve a 'háborút viselő államokban. Ebez természetesen hozzájárult még az is, hogy az itteni pénzviszonyok következtében a követelések behajtása vagy csak nagy nehézségek árán, Vagy egyáltalában nem' sikerült. A cég áru- ' és pénztartozása körülbelül nyolcszázezer korona, amiből tekintélyes összeg jut a szegedi piacra. Nagyobb összeggel, több ímint százezer ' koronával tartozik a Grünar és Varga cég a Szegedi Kenderfonógyárnak, az újszeged! Kender- és Lenipar részvénytársaságnak és különösen visszleszámitolási hitel utján érdekelt nála majdnem mindegyik szegedi pénzintézet. A cég kiünnlevősége körülbelül fél millió korona és évente körülbelül három millió \koronát forgalmazóit. Vagyonához tartozik még az Aradi-utca 4. számú ház és a Kálvária-utca 28. szám alatt lévő kötélgyártó telep. Az aktívák és passzívák egyensúlyát természetesen nagy mértékben megzavarná az, ha az ingatlanok kényszereladására kerülne a sor, ímert hiszen köztuidomásu, hogy az esetben a legreálisabb értéknek is legfölébb a fele szerezhető 'be. A vasárnapi értekezleten a cég a hitelezők elé terjeszti státuszát és igazolni fogj'a azt is, hogy az elmúlt hónapban egész faz utolsó pillanatig hitelezőinek körülbelül kétszázezer koronát fizetett ki és a múlt héten mintegy hatvanötezer korona értékben prezentált váltót beváltott. Százezer hadköteles és huszonötezer rezervista. — Ennyit szöktettek ki Kanadába. — (Bécsi munkatársunktól.) Négy-öt hónappal ezelőtt, aimiidőn a balkáni háború véres árnyai járták iboszorkánytánoukat Ausztriá-Magyarorszá'g határain, amidőn már csak napok kérdése volt, hogy melyik órában kezdi meg a monarchia hadserege az ellenséges országokba való benyomulását, amikor a szenzációs .fordulatokban bővelkedő háborús veszedelmek vádiul kergetődzö láztas izgalmai a hőfokig emelkedtek és ezer és ezer aggódóau remegő anyaszliv borzadt meg arra a szivszakasztó gondolatra, hogy 'gyermeke bármelyik pillanatban átlépve az ellenséges állam határait, borzalmas, bátor öntudatlansággal rohan a biztos halálba, — e kritikus órákban egy döbbenetes hir szárnyiáit végig az országon. Az egész hir nem volt több öt sornál és hallatára mégis egy pillanatra eláll „szivünk dobbanása... A vezérkar egyik általánosan elismert zsenije, legikvalitásosaíbb tényezője állandó részletes tudósítást küldött az orosz vezérkarnak a monarchia hadseregének mindennemű taktikai mozdulatairól és egyebekről, ugy hogy abban az esetben, 'ha kiiütött volna a háború, fiaink valamennyije az orosz sereg öldöklő fegyverei alatt vérzett volna el. A gaz árulót Redl Alfrédnak hívták. Még alig felejtettük el ezt az undoritóan iszonyatos kémkedési piszkot, máris ujabb katonai botrány tartja izgalomban a monarchia népeit. Egy óriási méretű, katonaszabaditással egybekötött kivándorlási botrányt leplezett le a Ihíadügyi kormányzat. A Canadian Pacific Railway nevű hajóstársaságnál van szó, melynek e botránnyal kapcsolatban levő gytalázatos üzelmeiről telegramszer ü részleges tudósításban már beszámoltunk. A hadsereg vitális érdekeit mélyen1 sértő botrány toünügyi vizsgálatát tudvalevőleg a vezénkar egy kiküldött bizottsága folytatta le a Caniadian Pacific ellen és a nyomozás folyamatairól s 'eredményéről csupán csak motivszerüen kikapott részletekből álló tudósítások keretében informálták a sajtót 'és ennék révén a nagy nyilvánosságot. , Munkatársunk eleget téve kiküldetésének, a Canadian Pacific Railway kivándorlási botrányáról a következőket jelenti: — Abban az időben, midőn a balkáni 'krízis megoldása érdekében a monarchiának fegyveres erejének teljével abszolút kifejezésre kellett juttatnia nagyhatalmi mivoltát, tehát amikor a monarchia minden fegyverhordozó polgárára égető szükség volt, a balkáni háború eme méltán szenvedellmesen kritikus periódusában a Canadian Pacific Railway nevű díszes társaság több mint 100.000 hadkötelest és 25.000 rezervistát szöktetett ki Kanadába. Természetes valami, hogy ily óriási arányban történt katonaszabaditás és rezervista szöktetés módfelett érzékenyen károsította meg a külügyi kormányzat szerveit, amennyiben a ki-szököttek oroszlánrésze a monarchia hadseregének értékes anyagát képezte. A riport e passzusánál valószínűleg min-' den olvasó előtt önkéntelenül is felmerül a kérdés, Ihogy mint van az, hogy a fentnevezett társaság ily idillikus magányos csöndben végezhette kisded játékait, melynek keretében 125 és néhány ezer polgártársunkat szállította át egy jobb hazába. Az üzem pedlig igen egyszerű alapokon nyiugvott. Méltóztassanak csak ide figyelni. önnek szíves olvasó mindenekelőtt tudnia kell, hogy a Canadian Pacific Railway Co. törvényszékileg bejegyzett cégecskének terjedelmes földbirtokai vannak Kanadában. Mintegy kilenc millió kétasztrális holdra rug a földek terjedelmessége, melynek nagy része alig két éve még parlagon hevert. Akcióba lépett tehát a C. P. R., hogy a földbe fektetett tőkét némáképen gyümölcsöztesse és e cél elérése érdekében Európa metropolisaiban kivándorlási irodákat állított fel, hol a hajójeggyel együtt mindjárt egy-két hold földecskéi is sózott a kivándorló nyakába. A kivándorló minden esetben természetszerűleg kapva-kapott az alkalmon, miután legtöbbje bizonytalanra megy ki az uj világba és örül, ha már a hajóra szállás előtt valami biztos van a kezében. Mindkét üzlet tehát fényesen virágzott volna, ha az idegen államok kormányai át nem láttak volna a szitán és észre nem vették volna, hogy voltaképen mi is lappang a C. P. R. exotikius kéjutazásokat hirdető gyönyörű fantáziával kirajzolt plakátai mögött. De ibiz a francia, német meg angol kormánynak éles a szeme és egy-kettőre lefújták a Canadian Pacific manővereit. Igy volt ez első időkben Ausztriában is. Hiába volt minden, a kereskedelmi iminisztériuim egymás után utasította visisza a Canadian Pacific kérvényét, kivándorlási iroda felállítása tárgyában. Egy szép napon azután a bécsi iroda igazgatójának, bizonyos Altmann neviü urnák (nemhiába magyar fiu) zseniális ötlete támadt, mely voltaképen alapja lön a később oly óriási arányokban kifejlődött katonaszabaditással kapcsolatos kivándorlási üzletnek. íme az ötlet. Egy reggelen tiz hatalmas, óriási dimenziókon nyugvó, páratlan fényűzéssel berendezett amerikai luxuls-kocsit toltak be a Staatsbalhnhof induilóházába. A tiz vaggon — eltetszettek találni — a C. P. R. ajándéka volt. Az osztrák államvasút 'hálás köszönettel honorálta a társaság áldozatkészségét és intenciójához képest Bécs—Salzburg között járatta a luxus-vonatot, hogy némikép elvonja Svájctól nagyszabású amerikai forgalmát. Altmann jól értette a módját, Ihogy miikép kell a nagyurak kegyeibe férkőznie. A luxus-vonat első utján ott volt tout Bécs. Az állami méltóságok 'közül csak a vasutminisztert, a kereskedelmi minisztert, a titkos rendőrség főnökét, Stuckartot említjük. Továbbá képviselve volt az egész belföldi és külföldi sajtó; Bécs krémje általában erősen képviseltette magát Altmann ur szíves invitálása következtében. Fényes bankett pecsételte ímeg a P. C. R. osztrák barátkozást. Pár hétre a társaság kezei közt volt az oszrták kereskedelmi miniszter engedélye, kivándorlási iroda felállítása tárgyában. Ez annál is gyorsabban ment, miután „kanadai" Altmann Lipót a kereskedelmi miniszternek megígérte, hogy a társsaág fő üzletköre osztrák ipari produktumoknak Amerikába való exportálása lészen, Ez Ígéretét Kanadai Lipót meg fis tartotta, igaz, hogy részlegesen, amennyiben osztrák produktumokat exportált ugyan, de ezeknek édes-kevés köze volt az iparihoz. A komkiurreneia áldozata kanadai Altmann Lipót, a C. P. R. C. bécsi ügyvezetődirektora. A kivándorlási társaságok ugyanis nem tudták tovább jó szemmel nézni Altmann diadalmas sikereit és egy szép napon anonym levelet kapott a vezérkar, melyben bő részletességgel mondották el, micsoda hasznothajtó tevékenységet fejt ki a Canadian Osztrákországban. A levélnek meg volt a hatása: pár napon belül lefolytatott nyomozás alapján, kanadai Altmann Lipótot letartóztatta Stuckart. A d'etektivfőnök a letartóztatás alkalmával meg is jegyezte: — Uram, Altmann Lipót, kövessen. Vendégszeretet (a luxus-vonat első útjára célzott) viszonoznom kell. ön foglyom. A nyomozás titkaiból néhány részletet akarnék még felsorolni. A katonai •bizottság által megállapítást nyert, ihogy a Canadian Pacific Galícia öt eldugott falujában zugirodákat tartott fenn. Óriási összegéket költött a csendőrség megvesztegetésére, továbbá 15—20 képviselő is érdekelve van ez ügyben. Különösen Petrycki képviselő került az előtérbe'. A képviselő ur szereplése „ez ügyben ezideig ugyan homályos, mindazonáltal a Rutihén-klub, melynék elnöke volt, felmentette e diszes állásából. Nagy, előkelő és magasnangu állami hivatalnokot helyeznek a napokban nyugdijba, az ügyben történendő szereplésük miatt. Stuckart utasítására a bécsi irodákat bezárták és átkutatásuk alkalmával megdöbbentő dokumentumok kerültek a hatóság kezeibe. Ezután nyert megállapítást az is, hogy a Canadian micsoda félelmetesen óriási emberanyagot rabolt d tőlünk, hogy Hasznothajtó gaz üzleteibe fektetett tőkéiét a végsőkig kiaknázhassa ... íme, ez a Canadian Pacific Railway Co. : gálád katonaszabaditásával egybekötött ki| vándorlási botrányának hiteles története. R. P.