Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-07 / 259. szám

JfM. november 7. 1ÜLMAGYAROR5ZÁO s. Kossuth állapota változatlanul aggasztó. (Saját tudósítónktól.) A mai nap nem hozott változást Kossilth Ferenc állapotában, sem kedvezőt, sem kedvezőtlent. Az ellen­zék ii veziér állapota változatlanul válságos: életét komoly veszedelem fenyegeti. Ma dél­után rendik!vált fájdalmai voltak, aztán el­szunnyadt. Késő éjszaka még mindig nem történt fordulat. Kossuth Ferenc megszakításokkal tiz órát afüdit tegnap éjijel. Este tiz óraikor szuny­-nyadt el és aludt egyhuzamban háromig. Ekkor fölriadt, majd újra elaludt. Mégy óra­kor é's öt órakor is fölébredt, die mindannyi­szor mindjárt elszunnyadt. Reggel nyolc órakor ébredt föl egészen: Nyolckor Kossuth kiszállít az ágyból, bár nagyon gyönge. Fölkelt és megborotválko­zott. Mosdás után visszafeküdt az ágyba. Kínálták reggelivel, de nem tudott enni sem­mit. Az orvosok épen ez.t tartják a betegség legsúlyosabb körülményének. A beteg teg­nap reggel óta mindössze félíiter.nyi folyadé­kot vett magához, vizet, teát és tejet. Ezért Herczel Manó báré elhatározta, hogy mes­terségesen fogja táplálni. Már be is adott neki a Karzenstein-eljárás szerint agy úgy­nevezett tápláló-csőrlét. Herczel professzor reggel nyolckor láto­gatta meg a beteget, miikor értesítették, Ihogy Kossuth fölébredt. Az orvos 'hosszabb ideig beszélgetett a pácienssel, ujira alaposan, meg­vizsgálta és kikérdezte. Kilenc órakor érke­zett Miiller Kálmán báró a szanatóriumba. A vizsgálat után Müliler és Herczel egy óra hosszat tanácskoztak s a konzililulm eredmé­nyeként a következő bulletint adták ki: A beteg az éjszakát nyugodtan töltöt­te és több órát aludt. Erőbeli állapota nem hanyatlott. A szivmüködés kielégitő. A táplálékfölvétel' csekély. , A bétoüködés .még neim állott helyre. Herczel Manó báró, Miiller Kálmán, báró. A szanatóriumot ma is szüntelenül' ke­resték telefonon. Kossuth barátai és tiszte­lői állandóan jelentést kérnek a beteg álla­potáról. Újságot nem adnak a nagybeteg ke­zébe, nem olvas, némán, mozdulatlanul fek­szik aiz ágyban és állig szól egy szót. A betegágy mellett Révész Ernő szana­tóriumi orvos teljesít állandóan, szolgálatot. Ma délben Tisza István gróf és Hazai Samu báró titkárjuk utján érdeklődtek a nagybeteg állapota iránit. A szabadoktatás kérdéséhez. (Saját tudósítónktól.) Sok szó esett az •utóbbi napokban, azokról a törekvésekről, melyek a tudomány és irodalom aktuális kérdései, meg a társadalom problémái iránt fogékony közönség szabad oktatására irá­nyulnak. Egy nap óta vau már szabadokta­tási bizottságunk is és mivel a bizottság olyan emberekből áll, kik hivatalos működé­sűk, vagy kijelöltetésük folytán kötelezve vaunak abban tényleg rés,zt venni, most már némi remény van arra is, hogy hivatalos kö­rök foglalkozni fognak a kérdéssel és több érdeklődésit fognak tanúsítani iránta, mint amennyit eddig tanúsítottak. Csak azt ne gondoljuk valahogy, hogy most már végleg rendben van minden! A hi­vatalos érdeklődés bizony aligha ér többet a szentelt viznél. Nagy ég, mióta van Szege­den szabadoktatás, mely magánembereik lel­kesedésléből táplálkozott és solha sem tudott eljutni addig, hogy a város intéző körei fi­gyelemre méltassák! Hányszor tartott a Társadaloimtudoimáinyi Társaság munlkás­tanfölyamot a szakszervezetek helyiségeiben, hányszor szociológiai estéket a városházán, alkoholellenes gyülekezeteket, irodalma dél­utánokat, választójogi értekezletket1, hány­szor vitatott meg közérdekű társadalmi, or­vosi, politikai,, jogi, té'mákat és a város ható­sága a University Extension mintájára szer­vezett ezeket a mozgalmakat soha, sem er­kölcsileg, sem anyagilag nem támogatta, a városházán tartott előadásokra még egy ellenőrző rendőrtisztet sem küldött ki, sőt volt idő, mikor még az egyetlen alkalmas helyiség átengedését is megtagadta a társa­ságtól. Ezek a gondolatok jutnak eszünkbe, mi­kor azt látjuk, hogy az úgynevezett szabad­oktatási bizottság megalakulásához meg sem hívták a fentebb emiitett társaság vezetősé­gét. Pedig, az a lelkes csoport, mely közöny­nyel és konzervatiizimussal mtegküzdve, évek hosszú sora óta rendületlenül halad a maga utján', bizonyára gazdag tapasztalatokról szálmolt volna be a megalakuláson és helyes ufbaigazitásokat adhatott volna a jövő mun­kaprogramját illetőleg. Hogy egyebet ne em­iitsünlk*, a .fjárjsad'alomtudőmá nyji mozgalom telke és vezére, Hollós József dr. egymaga több előadást tartott már a szegedi közön­ségnek, mint a most szabadoktató sziinbe öl­tözött bizottság tagjai együttvéve. Vagy kép­visélte-e valaki a Dugonics-Társaságot, melynek szintén némi része van abban, hogy az irodalmi összejöveteleknek előkelő szín­vonalon álló, megértő közönségük van? A tisztelt pedagógus urak, akik a mozgalmat a maguk szük látókörében most 'meginditotiták és az ex offo kirendelt résztvevőkön kivül mást nem vettek észre, kedves egyszerűség­gel ugy oldották meg a feladatot^ mint a hogyan egy iskolai dolgozatot megoldani szokás: az, élet és valóság ismeretének, vagy bár sejtésének is, tökéletes, figyelmen kivül hagyásával, Mi lenne már most' az ilyen mozgalom­nak a sorsa? A középiskolai tanárság: össze­állítana egy előadás-tervezetet, melyben so­rozatosan prelegálni fognak a fizika csodái­ról, észafcsarki utazásokról, görög irodalom­történeti régiségekről és. néhány kipusztult állatfajról, különös tekintettel a magyaror­szági faunára. Vagyis: kisiskolát fognak ját­szani 'nagyoknak, szokványos, szabványos, megkötött és szigorúan körülhatárolt gondo­lati körrel, melytől semmi sem áll távolabb, mint az életben' megőrlöít ember szellemi műveltségének fogatol készlete és érdeklő­désének eszmei tartalma. Azt fogják előad­ni, amit az iskolában, megutáltattak mlár •minden gyerekikel, aimiit a felnőtt ember na­ponta megtalál újságjának „Különfélék" cf­mü rovatában: a tudomány kuriózumait, a tankönyvek penészszagu velejét, a közép­iskolai álrnüveltség rendszerező nagyképüs­ködését, Vagy meg fogják valósitan,i, azt, amit a város egyik közgyűlésén oly bámulatos egyszerűséggel intézték el mindenhez inkább, mint szabadoktatáslhoz értő egyének, hogy gazdasági ismeretekre kell oktatni a népet kiill- és belterületen! Mintha bizony téli idő­beni a nép elzarándokolna a mértföldnyire fekvő iskolához azért, hogy a méhészet, vagy selyembogártenyésztés gazdasági előnyeiről előadást hallgasson! Az ilyén diletitánskodó szabadoktaitáslhoz kár hozzáfogni, mert aki csak parányi mértékben is ismeri a néplélek psziihológiáját, az mértani pontossággal ki tudja számítani' az i'líyen balog kísérleteknek szomorú eredményét. Egészen más valami a szabadöktatás, kérem alássan! Más közönsége, más eszme­köre, más szükséglete van annak, a,miit nem lehet csak ugy aktaszerüen, hivatalos elhatá­rozás formájában! kifejezésre juttatni. Az országban már elég számos szabadoktatási intézmény működik, s Iha ezek nem nyújta­nak elég útbaigazítást, tessék mintául válasz­tani a német ás angol hasonló intézménye­ket. A .tanításnak és tanulásnak mindenesetre tökéletesen szabad-nak, minden kötött mars­rutától mentesnék, az élet kívánalmaihoz alakulónak kéli lennie. Tudni kell megvá­lasztania ,a maga közönségét, ki kell talál­nia, hogy milyen .körökből léhet összetobor­zami a társadalmi rétegek szerint gondosain szétválogatott tárgyak hallgatóságát. Ez a •munka körültekintést, helyi ismeretet, ember­válogató élettapasztalatot és gyakorlati ér­zéket igényel. Anélkül, hogy a kultuszminisz­ter népoktatási ekszponenisének e téren való hivatottságát a legkevésibbé is kétségbe von­nánk, nem' hallgathatjuk el azt a .meggyőző­dést, Ihogy ily nagy horderejű intézmények­nek az életbe való átültetése alkalmával min­denesetre ki kellett volna kérni, Íróknak, mű­vészeknek, tudósoknak és a szellemi foglal­kozású embereknek a véleményét is, akik részben a közönségből élnek és annak pszicho­lógiáját legjobban iismerlk. Vagyis, ismétel­ten hangsúlyozzuk: a szabadöktatás kérdése nem pedagógiai kérdés, mert a pedagógia feladata ,a kiskorúság határán zátonyra jut, hanem tisztán társadalmi, melyet a pedagó­giai és hivatalos körök támogatásával ugyan, de egészen más társadalmi tényezőknek kelt megoldaniok. , Idéztük fentebb a Társadalomtudományi Társaság működését, mély a szabadöktatás legideálisabb elvei szerint valósította meg a gondolatot. Egyetlen fogyatkozása az volt, hogy minden erőfeszítése dacára sem tudta a hivatalos körök támogatását megnyerni. Pedig ért hozzá a társaság, hogy imiiyen kérdéseket milyen formában kell felszínre dobni és megvitatni. Nézzük legújabb elő­adásának tárgyát, melyről bővebbet a lap más oldalán talál az olvasó. Szellemi és anya­gi csőd előtt állanak a Városok s a városi közélet1 felszinén ott lebeg a legégetőbb, leg­kínzóbb kérdés: hogy meg tudják-e oldani ntorífcirlíX Telefon 515. Tisztelettel meggyőződhetnek arról, hogy dúsan m .... , f . felszerelt raktárunkban kizárólag sa- Q J]í1CJttll jYltl<ISZtc)IOSO!( ját készítésű, elsőrendű bútorok, minden versenyt felülmúló árban 0**lOrral|Tara — kedvező fizetési feltételek mellett Ts— «.» al «a - is kerülnek eladásra. Tt$Za £ajOS-l{Srtít 19 (Kertész pélftel szemben.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom