Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)
1913-11-01 / 255. szám
1913. november 1. DÉLMAGYARORSZÁG 13. Páter Tomcsányi és a vérvád. (Saját tudósítónktól.) A napokban Páter Tomcsányi nyilatkozatát közölte valamelyik lap, s ennek a nyilatkozatnak megjelenése után a magyar Sajtóban annak a hire terjedt, hogy Tomcsányi hisz a vérvádban. Ezzel a nyilatkozatta]! kapcsolatban tudósítónk is felkereste Tomcsányit, aki azonban — nem akarván ujabb nyilatkozattal ujabb félreértésre okot adni — elhárított magától minden a vérvádra- vonatkozó kérdést. Azonban fnégis módját találta annak, -hogy megcáfolja a róla elterjedt azokat a híreszteléseket, a melyektől — mint mondta — az ő egyénisége tévdl áll. Hogy miképpen, azt Franki Adolf dr., az orthodox .izraelita hitközség elnöke -mondja el a következőkben: A vezetésem -alatt álló iroda megbízásából Kuba Vilmos dr. jogtanácsosunk tett látogatást' a retrográd és reakciós nyilatkozat elolvasása után Tomcsányi jtezsuit-a rendházfőnök urnái. Kaba dr.-t régtől barátságával A diák-proletárok. — A péntek esti nagygyűlés elmaradt. — (Saját tudósítónktól.) Pénteken kellett volna a régi országháziban összegyűlni a budapesti főiskolai -hallgatóknak, de a tervezett nagygyűlés elmaradt. Az egyetemnek is meg vannak a maga proletárjai. Klinn az -életben is lesznek sokan-, akik soha sem tudnak zöldágra vergődni. Ma már olyan keservesen rosszaik minden pályán a megélhetési föltételek, hogy a d'ipiöimu megszerzése egyáltalában- nem jelenti még a biztos kenyeret, hanem jelenti a tovább küzdést, nehéz verekedést a mindennapi kenyérért. Vannak sokan, akik egész életükön át nem érnek el1 eredményt ebben a kemény verekedésben, vannak, -akiket holtukig elkísér az a n-yomoruság, arníi diiák-koruk.ban osztályrészük volt. Ez azonban ezúttal kikapcsolható a megítélésből. Az, hogy az egyetemek és főiskolák Magyarországon tul vannak zsúfolva, hogy különösen a jogi szakra kétszer annyi diák szokott beiratkozni, mint amennyi a megszerzett jogi diplomával kenyérhez juthat Magyarországon, immár közhely és benne van a köztudatban. Messzire vezetne, ha ennek az okait és ennek a ikövetkeziméniyeit kutatnák, maradjunk annál a ténynél, mely a diákgyülésnek a témája; annál a ténynél, hogy a budapesti főiskolán, különösen a budapesti egyetemen igen sokan vannak azok a diákok, a kik átnyomorogják egyetemi éveiket és akik koplalnak és nélkülöznek. Számtalan diák már az egyetemi évek alatt az 'élet legnehezebb megpróbáltatásain megy keresztül. Az már egészen gyakori jelenség, hogy az egyetemi -hallgató amellett, hogy tanulmányait folytatja, irodai állást, vagy másfajta keresetet vállal. Most azonban egy-egy diáknak már nem is egy, -hanem két-háromíéle kereseti forrása van, mindannyija olyan- szegényes és olyan nyomorúságos, hogy a legnagyobb mértékben kiuzsorázza annak a fiatal gyereknek a munkakedvét iSs imurtkaenertisztelte meg Tomcsányi s felesleges mondanom, hogy követünket lekötelező szivéJyességgel fogadta. Kijelentette Toímes-ányi, hogy -a közölt interview egyáltalán nem fedi az ő véleményét. Soha nem mondotta, hogy saját kutatásai alapján győződött meg a vérvád lehetőségéről. Tény az, hogy volt néki egy rendtársa, Rohling tanár, laki, amint ez köztudomású, ráfogta a vérvádat a zsidókra. Hogy saját lelkiismeretét megnyugtassa, kérdéssel fordult Bickel dr. rendtársához s ez a hires hebreista kijelentette, hogy sehol semmiféle zsidó Írásban még csak nyom sincs, amely támpontot nyújtana a vérvád meséjéhez, sőt a legzordabb parancsok nyomulnak mindenfajta embergyilkosság ellen. Felkérte Tomosányi ipáter az izraelita orthodox iroda követét, hogy ezt a véleményt, a -melyét a magáénak is vall, a legszélesebb körben ismertesse és terjessze, mert -keresztény érzületét sértené, 'ha föltételeznék róla, ihogy hisz a vérvád' gonosz meséjében. És ez nem csak ezeknek a szegény fiuknak a baja, 'erre nézve meghallgathatjuk azt, amit Schwarc Gusztáv egyetemi tanár mondott egy újságíró előtt., — Sajnos, a diákok legnagyobb része megélhetési szempontból kénytelen elhanyagolni egyetemi tanulmányait. Irodákban görnyednek, tanítással, éjszakai másolással keresik a kenyerüket, — túlnyomó részben oly intenzív szellemi és idegmunkát (fejtenék ki, 'hogy mire a doktorátust megszerzik, roncsolt, fáradt emberek lesznek belőlük. „Mire a doktorátust megszerzik ..." Nem rémesen 'hangzik ez? Amikor a doktorátust megszerzik, fiatal emberek, alig multak busz évesek, ugy kellene, -hogy akkor nyiijék meg előttük -a világ, hogy akkor kez-d'jenek tul aj donképen élni. Ugy kellene, -hogy akkor lépve ki az iskolapadból, friss erővel, és acélos munkakedvvel akció erővel vágjanak néki az életnek, az élet föladatainak. És egyike azoknak, aki legjobban ismer1! őket, akinek a szeme előtt érkeznek meg pályájuknak ebez az állomásához, azt a bizonyítványt állítja ki róluk, hogy amikor a doktori diplomát kiállítják nekik, a legtöbben már fáradt, roncsolt idegzetű ember-ék. Akkorára már megőrölte őket a küzdés és a nehéz életlent a rtá si harc. Pedig az a jogász még csak ezután lesz ügyvédjelölt, hogy aztán három esztendeig idegen irodákban dolgozzék, három év múlva levizsgázzék s vizsga után még két évig ügyvédhelyetteskedjók. Csak azután, csak öt év múlva nyithatja meg saját ügyvédi irodáját, csak azután, csak öt év múlva jutott el oda, hogy megkezdheti a tulajdonképeni pályáját: a további vergődést és kínlódást a megélhetésért. És a többi pályán sincsen, jobban, az orvos, amikor megkapja azt a doktori diplomát, -még -nincsen biztos betevő falatja, még előbb segédorvos lesz valamelyik kórházban, miég előbb egész sora a kálváriának vár rá addig .amíg a diploma megtermi gyümölesét. És a mérnök -is. a tanár is, még csak most kezdi az igazi küzdelmet és az egye* temi tanár azt mondja róluk, hogy mind valamennyien majdnem kivétel nélkül roncsolt fáradt emberek ... Hát ezért tervezték ezt a pénteki nagygyűlést és azért maradt az -ma el, mert sokan vidéken tartózkodnak, hallottak ünnepére készülnek. Ilyenkor az emberek nagyon elfogódott állapotban vannak. Vagy talán azért maradt eil a mai nagygyűlés, mert ezekben az ifjú emberek-ben már annyi energia sincs, hogy szabadon tiltakozzanak a lehetetlen helyzetük miatt?! Kristóffy és Mándy. — Látogatás a Forgalmi Banknál. — (Saját tudósítónktól.) Mándy Samu országgyűlési képviselő a Ház tegnapi lésén összeférhetetlenségi bejelentést tett Kristóffy József ellen. Mándy azzal vádolta Kristófíyt, hogy a margitszigeti kaszinó alapszabályai látt-amozásának, illetve megengedésének ikiesZközlésére vállalkozott és ezért a kijárásért a maga részére pénzt kötött ki és fogadott el. Más képviselő — mondotta -a Ház ülésén Mándy — ez ügyben tudomásom szerint érdekelve nincs, sem ellenzéki képviselő, sem munkapárti. Ha én nem fogom bebizonyíthatni az összeférhetetlenségi bizottság elötr, hogy ez állitásom való, akkor tisztelt ké-pviselő-társamnak a legmesszebbmenő, általa választandó elégtételt fogom szolgáltatni. Mándy bejelentésére a ma reggeli lapokban megnyilatkozott Kristóffy is és kijelenti, hogy Mándy Samu óriási tévedés áldoztíta, vagy talán akaratlanul eszköze egy nemtelen boszunak. Két nyilatkozat áll szemközt egymással. Vájjon melyikben keressük az igazságot? Korábbi nyilatkozataiban Kristóffy maga sem tagadta, hogy az alapszabályok ügyében eljárt, a kérdés csak az, hogy ezért a fáradságáért kért és kapott-e pénzt. Erre a kérdésre pedig ma alig lehet világot deríteni, mert Mándy bizonysággal be akarja várni a parlamenti bizottság eljárását a nyilatkozatra illetékes -másik két tényező pedig a véletlen összejátszása folytán ma nincs Budapesten. (Mándy nyilatkozata.) -Mándy Samiu a következőket mondta tudósítónknak, aki meglátogatta: — Sajnálom, de ebben az ügyiben nem nyilatkozhatom, mert -nem vághatok elébe az eseményeknek. Én a bejelentésit megtettem, természetesen azzal a szándékkati, hogy állításomat föntartsam és bizonyítsam. A hizonyitásnak (pedig ebben a fontos ügyiben illetékest helye van és ezért a hirlaipi nyilatkozásnak m-a még nincs értelme. — Gl-v-asita képviselő nr Kristóffy ma reggeli nyilatkozatát? — kérdezte tudósítónk. — Olvastam. Ő azt hiszi, hogy engem félrevezettek. Én azonban már tegnap kijelentettem, hogy ha állításom valóságát nem tudom bebizonyítani, akkor Kristóffynak minden általa választandó elégtételt megadok. Meglátjuk, kerülhet-e erre sor. — Egyenesen azt állítja képviselő iur, hogy Kristóffy a kijárásért pénzt kapott? — így mondtam. Tessék olvasni a tegnapi beszédeim hiteles szövegét. 'De, ismétlem, ma még semmi további nyilatkozattételt nem tartók helyénvalónak. (Kristóffy elutazott.) Mándy titán természetesen Kristóffynak kellene következnie. Budán i-afciik az Attilakörut 2. számii házában. Itt kereste tudósítónk, de azt a választ kapta, hogy a kegyelmes ur nincs itthon. — Hol van? — Nem tudjuk. Ma reggel váratlanul elutazott és nem mondta meg hová. — És mikor jön meg? — Azt mondta: talán csak este. Az Általános Forgalmi Részvénytársa^ ságnak a címjegyzék szerint a Nádor-utca 34. számú házban a második emeleten van a helyisége. Meg is találta tudóéitónk hátul, az udvarban. Van talán három-négy szobája. Benyitott az egyikbe: — üres. He akart menni a másikba: se kilincse, se csengője. Be van zárva. Végre a harmadikban talál -egy fiatalembert és egy kisasszonyt. Az aMaknál ál', beszélget. Olyan ez az egész bánik, mint egy patak medre, amelyből — lecsapolták a vizet. Hogy ragyogna itt minden, ha azokról az alapszabályokról nem hiányozna egyetlen aláírás! — Zimonyi Sohwarz igazgató urat keresem — mondta tudósítónk. — Nincs itt. — Hát nem az önök igazgatója?