Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-06 / 258. szám

66. DÉLMAGYARORSZÁG 1913. november 9. német volt. Egy vidéki hirlapitó szintén él­vezhette a tábornok trsaságát. ö,k ketten franciául beszélgettek, merít a hírlapíró, egy alföldi magyar, nem tudott németül. A tá­bornok kitűnően beszélt franciául, szinte öröm volt hallgatni. A foirlapiró ép ugy meg­járta, mint én. ö is szeretett volna a tábor­nok háborús élményeiről egyet-mást meg­tudni, őt is érdekelte mindaz, amit lvanow a háborúval kapcsolatosan mondo t volna, de kudarcot vallott. — Beszéljünk másról, ha ugy tetszik, - csak ennyit felelt a türeimctlen kérdezős­ködé_sekre és azt annyi parancsolással, ellen­kezést nem tűrően és autoritással tette, hogy az újságírónak — bármennyire is fájhatott neki — le kellett imondani szándékáról. — A tábornok délutánonkint a garabosi biróval billiárdozott. Az egyszerű földmives — ki mellesleg megjegyezve nagyon gazdag — és a tábornok igen jól megértették egy­mást. Keveset beszéltek és a játszma ideje alatt nem hallatszott írnás, imint az élefánt­csontgolyók halk összekoccanása. A tábor­nok kitűnően kezelte a dákot és rendszerint megnyerte a játszmát. Eddig az építész előadása. lvanow tá­bornok pedig időközben megérkezett már Szófiába. A vonat román földön is átvitte őt, román, azaz ellenséges földön száguldott át vele. Nem láthattam ezt az utazást, de ne­kem ugy rémlik, hogy addig, mig elő nem tiimt a bolgár határ, lefüggönyözött ablakok mellett folyt az utazás és tizenhárom bolgár agyvelőben, ott izott, perzselődött a reváns gondolata, mely a románokat, a Balkán fran­ciáit és a bolgárokéit, a Balkán poroszait minden nap közelebb Ihozza a leszámoláshoz. Hogy is mondta egy bolgár tábornok, talán Szavow generaliszimus: — iNégy év múlva visszafoglaljuk azt, amit a románok tőlünk elraboltak, sőt még ennél is többéit. Négy év nem nagy idő és a bolgár nép sebe be nem gyógyul1... fotyésitását megkezdettük. 1 évtől 35 évig terjedő elő­nyös törlesztéses kölcsön ket folyósítunk. — Megbízásokat kizárólag földbirtokokra fogadunk el. 9 Szegedi Altalános Bank Rudolf-tér 5. szám. Szeged akciója a kulturáért. — Mezalakult a szabadoktatási-bizottssg. — (Saját tudósítónktól.) A népkultura szem­pontjából kiváló fontosságú ügyben hivta össze szerda délutánra Jánossy Gyula ki­rályi tanfelügyelő Szeged közéletének azo­kat a tényezőit, akik a különböző iskolák, és kulturális intézmények élén állanak s azo­kat is, akik a város minden irányban való fejlesztése körül tevékenyen munkálkodnak. A meghívottak lelkes hangú értekezleten ki­mondották, hogy megalakítják Szegeden a szabadoktdtási bizottságot, amelynek az lesz a célja, hogy a népet az iskolai oktatáson ki­vül, a rnüvéiődés és a kültura minden ága iránt fogékonnyá tegye. A magybizottság tulajdonképen egy erős •társadalmi szervezet lesz, amely programot fog adni arra nézve, hogy milyen módon és eszközökkel mozdítsa élő a nép kulturális •előrehaladását. Az értekezleten a következők jelentek meg: Bokor Pál helyettes polgármester, Já­nossy Gyula királyi tanfelügyelő, Faragó Ödön dr. tiszti főorvos. Somogyi Szilveszter dr. főkapitány, Balogh Károly pénzügyi ta­nácsos, Tóth Antal, Firbás Nándor. Lantos Béla, Kovács József, Nemecskay István, Gallér Kristóf, Vicsay Árpád, Homor István, Tóth József, Fülöp József, Obld.h Lipót, Li­geti Béla, Nyári György, Kiss Ferenc, tKö­vcssy József, Klucsik István, Somlyóéi Ist­ván, Gurgulics Antal, Teleky László, Rósa Izsó dr., Tóth Károly, Wimmer Fü'löp, Vajda Béla, Szabó János, Turcsányi Imre dr., Klng Péter és Kiss Gyula. A királyi tanfelügyelő folkérésére Bokor Pál helyettes polgármester elnökölt az ülé­sen. Előadta, hogy az értekezlet egyedüli tárgya a szabadoktatási bizottság megalakí­tása. Közgyűlési határozat van arra, hogy a kül- és beltrületen az iskolán kivül való s a gazdasági tanítás céljait szolgáló berendezkedéseket létesítsen a város. Ez a közgyűlési határozat most a minisztérium­ban jóváhagyásra vár. A miniszter azonban leirt a városhoz, ihogy a határozatot csaik abban az esetben hagyhatja jóvá, ha az or­szágos közoktatási tanácsnak megalakul a szegedi szerve, a helyi közoktatási bizottság, A királyi tanfelügyelőnek volt a terve, hogy ezt a bizottságot társadalmi erőkből kéli ösz­szehozni s ecélból hivták össze az értekezle­tet is. Ezután Jánossy Gyula királyi: tanfel­ügyelő köszöntötte a szép számban egybe­gyűlt érdeklődőket. Kulturális föladatnak te­kinti azt, hogy Szegeden is intézményes ga­ranciákat nyerjen az iskolán kivül való ok­tatás. Ezt a célt szolgálják már a patronázs, a (különböző körök s egyéb közművelődési intézmények. A kultuszminiszter ímegbizta őt, hogy az országos szakoktatási tanács szegedi szervezetét alakítsa meg. Ez ,a szer­vezet a szabadoktatási bizottság lesz, ímely­nök kötelességévé teszik egyelőre a kultur­ház, továbbá a tanyai népházak megalakítá­sát. Minderre anyagi támogatást is ad a kul­tuszkormány s remélhetőleg a IDMKE, az­utáni egyéb kulturegyesűletek is. Magáévá teszi az elnök inditványát, hogy tudniillik a szervezés előmunkálatainak végzésére és az alapszabályok elkészítésére egy szőkébb kö­rű bizottságot küldjenek ki. E bizottság tag­jaiul. ajánlja: Tóth Józsefet, Singer Kornélt, Kárpáthy Károlyt, Homor Istvánt, Gallér Kristófot, Nemecskay Istvánt, Gurgultís An­talt, Klucsik Istvánt, Veszprémy Vilrmost, Vékes Bertalant, Somlyódi Istvánt, Kiss Gyulát és Turcsányi Imr dr.-t, — Jánossy Gyula királyi tanfelügyelő elnöklésével. Obláth Lipót felszólalása után Somlyódi István érdekes eszméket ajánlott a szabad­oktatási bizottság figyelmébe. Többek között beszélt arról, milyen üdvös volna fölállítani1 Szegeden egy alkoholmentes vendéglöt, ahol esetleg tanulságos mozielőadásokat is lehet­ne tartani. Ezután az értekezlet kiküldte az aján­lott bizottságot azzal a megbízatással, hogy az előkészítő munkálatokat harminc nap alatt fejezze be és azok eredményéről tegyen jelentést a most megalakult szabadoktatási bizottságnak. Ezzel az ülés véget ért. Diákok vegyeskereskedése. — Beadvány a szegedi középiskolák igaz­gatóihoz. — (Saját tudósítónktól.) Több szegedi kis­kereskedő között szinte páratlanul álló moz­galom indult meg, melynek részletei és célja egyaránt élénk világot vetnek a kereskedők küzködéseire, másként érdekesen és — mond­hatni — újszerűen tárják fel a diák-élet pa­zar szineiit, gondtalan bohémiáját ép ugy, mint találékony élelmességét. Több kereskedő ugyanis rájött arra, hogy majd valamennyi középiskola egyik­másik tanulója nemcsak cukrokat, de élelmi szereket is nagyban vásárol. Van a diákok között olyan is, aki egyszerre tiz-tizenöt korona értékű cukorkákat vesz meg és az igy angróbam beszerzett árut detailban áru­sítja osztálytársai, sőt más diákok között is. Nyilvánvaló, hogy a merkanti'l-szeliem­nek ez a korán való és majdnem imponáló agilitása csak kis mértékben lépi tul a diákok között szokásos „gsciheftelések" korlátait. De már igy is — mondják a kereskedők — az iskolák fegyelmi szabályaiba ütközik. Ránk nézve azonban — folytatódik ,az érve­lés — mám is ez a fontos. A fiuk dolgát in­tézzék el az erre illetékesek: a tanárok és a szülők. Tessék azonban elhinni, hogy közöt­tünk, kis-kereskedők között, nagyon sok van olyan, aki nem vásárolhat egyszerre tizenöt korona áru cukorkákalt. Pénzünk lenne talán annyi, de oly sok idő telik el, amig ennyi cukrot eladunk, hogy ekkora mennyiséget meg se vehetünk egyszerre. Már most gon­dolja el bárki: itt állunk a bolttal, mely egész megélhetésünk forrása. Fizetjük a drága hábért, a nagy adóit, dolgozunk hajnaltól ké­ső estig. Fillérekből és krajcárokból tevődik össze az :a haszon, a nap huszonnégy órájá­ból majd tizenhatot dolgozunk, megérezünk minden legkisebb veszteséget, amelyet ille­téktelenül okoznak nekünk. Az egyik kereskedő, aki a mozgalom élén áll, ezeket mondlta: — Értesülésük helyes, beadványunk rö­videsen ott lesz minden középiskola Igazga­tójánál. Ezt tessék hangsúlyozni: beadvá­nyunk, mert mi nem feljelentést teszünk. Nevek említése nélkül egyszerűen /tudomásá­ra hozzuk a dolgot a középiskoláik és a kon­viktusolk igazgatóinak. Azon a véleményen vagyunk ugyanis, hogy a diákok részéről az egész ártatlan élelmesség. A kis-kereskedő szempontjából azonban ez az ártatlan élel­messég fontos érdekké növi ki magát. Egy­szerűen azt akarjuk (tehát, hogy az igazga­tók tiltsák be ezeket a diák detai'l-üzleteket. Tudjuk azokat az üzleteket, amelyekben, az apró bevásárlások történtek. De ezeket sem nevezzük meg. Beadványunk tartalma és formája annyira komoly, hogy — vélemé­nyem szerint — nem fognak elzárkózni az igazgatók attól, ihogy annak tartalmát egy körözvényben tanulóik tudomására hozzák és a dolog folyltatásától őket eltiltsák;

Next

/
Oldalképek
Tartalom