Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)
1913-11-05 / 257. szám
1913. november 1. DÉLMAGYARORSZÁG 13. (A birói és ügyvédi vizsgálat.) Ketiedi Géza előadó ismertette az egységes birói és ügyvédi vizsgáról szóló törvényjavaslatot. Arra hivatkozott, hogy az ügyvédek ellméteti és gyakorlati kiképzése 1871. óta jelentékenyen emelkedett, mig a birói kar kiképzése stagnált. Ez az igazságszolgáltatásra nézve igen káros volt, mert nem helyes, ha a biró, a'ki ítélni van hivatva, kevesebb elméiéti tudással rendelkezik, mint az ügyvéd. A jogászvílág általános óhajtása már régóta az, hogy az ügyvédek és bírák * kiképzése egyenlő színvonalon legyen. Blanár Béla nagyon helyesli a birói és ügyvédi képesítés egységesítését, ímert nem lehet föntartani azt az állapotot, hogy az ügyvédnek, aki ügyét a biró elé viszi, nagyobb kvalifikációja legyen, mint a bírónak, aki itélni hivatott. Kívánatos, hogv az ügyvédek a birói székben is értékesíthessék tapasztalataikat, a bírák pedig mint ügyvédek is érvényesüljenek. Valami módon segiteni kell a megfelelő képességekkel biró, de vagyontalan joggyakornokon és ügyvédjelölteken. Miután szólani már senki sem kívánt, 'az elnök a vitát bezáéta. A Ház a törvényjavaslatot áltanánosságban megszavazza. (A részletes tárgyalás.) A részletes tárgyalás során a negyedik szakasznál Szentpály István kifogásolta, hogy a kereskedelmi és ipari kamaráknál töltött szolgálati időt nem veszi figyelembe a javaslat a joggyakornoki idő megállapításánál. Indítványozza a szakasz megfelelő módos! tását. Balogh Jenő ligazságiigymiiniiszter szerint. fölösleges külön kiemelni a kereskedelmi és iparkamarákat, mert ezek is hozzátartoznak azokhoz a közigazgatási .hatóságokhoz, amelyeknél eltöltött időt ibe fogiák számítani a joggyakornoki időbe. Kenedi Géza előadó fülszólalása. után Szentpály István módosító indítványát viszszavonja és a Ház a szakaszt megszavazza. A tizenkilencedik szákasznál Csernv Károly azt indítványozta, hogy az ügyvédvizsgáló-bizottsági tagok két harmadát, a budapesti, egy harmadrészét pedig a vidéki ügyvédek közül nevezze ki az igazsagíü'gymin.iszter. A vidéki ügyvédséget a javaslat nem zárja ugyan ki a vizsgáló - bizot ts ágbó 1. ide a vidéki ügyvédség részvételét intézményesen kell biztosítani. Gondoskodni ikelil arról is, botgy a legkiválóbb ügyvédek jussanak bele a v i zsgálő -bi zottságba. Balogh Jenő igazságügyminiszter: Eszeágában sinlcs a kamara szabad véleménynyilvánítási jogát korlátozni. Meg fogja, tenni, hogy vidéki ügyvédeket is föl fog kérni arra, hogy az ügyvéd vizsgáló bizottságban részt vegyenek. /Ezt intézményesen .biztosi tani azonban nem szükséges. Kenedi 'Géza előadó is arra utal, hogy az eddigi előzmények nem a.dmak okot, arra, hogy a kamara autonóm jogát korlátozzuk. Mivel esak t.iz évi gyakorlat után lehet valaki ügyvéd vizsgáló bizottsági tag, nem kell attól tartani, hogy a fiatalabb elemek fognak a 'vizsgáló-bizottságba bejutni. Csrrvy indítványát ,a Ház elvetette. A többi szakaszt változattanul megszavazták. AZ ESKÜDTSZÉKI REFORM. (Apponyi deklarációja.) Tizenkét órakor került sor az esküdtszéki reform tárgyalására. Az ellenzéki -képviselők ekkor valamennyien bementek az ülésterembe és Benedek János szólásra fö:liraíkozdtt. Megjelent a Házban Andrássy Gyula gróf ís, akit melegséggel üdvözöltek. Az ellenzék megjelenésének hírére a munkapártot is a terembe szólította az elnök csengője. Tisza István gróif miniszterelnök helyére ült és farkasszemet nézett Apponyival, aki az ülés egyik szónokának Ígérkezett. Amikor az ellenzék bevonult á terembe, a parlamenti őrök nagyobb csapata vonult végig a folyosón és fölváltotta a posztokaft. Niamessny Mihály előadó beszéde után Apponyi Albert felolvasta a deklarációt. Apponyi Albert: Nem akarok érdemlegesen a javaslattal foglalkozni, de szükségesnek tartom kijelenteni, hogy a Ház a jogi anarchia álláspontján van. (Nagy zaj.) Elnök rendreutasítja Apponyi grófot. Polónyi Géza (az elnök felé): Kapott-e pénzt? Beöthy Pál elnök a mentelmi bizottság elé utasítja iPolónyit. Ezután Benedek János ötnegyed óráig tartó beszédet mondott az esküdtszéki reform kérdésében. Majd Harkányi János gróf miniszter a vicinális vasutakról terjesztett be szükséges javaslatot. Az interpellációkra tértek át. Elnök: A holnapi napirend kérdését kell kitüznünk. Javaslom, hogy a mai vita folytatására kerüljön a sor. (Lovászy beszél.) Lovászy Márton: A napirendhez szól hozzá. Nem fogadja el az elnöki előterjesztést. — A jelenlegi többségnek nincs meg az erkölcsi alapja, — folytatja Lovászy, de az elnök rácsönget lés nem engedi tovább beszélni. Mindenekelőtt rendreutasítja . és felszólítja, Ihogy ne térjen el a tárgytól. Lovászy Márton tovább beszél, persze nem a tárgyról. Paragrafusokat olvas fel, hogy .azokban az áll, miszerint a panamák a büntető törvénykönyvbe ütköznek. A Désyügyről beszél s a , Lukács László bukását magyarázza, éles ellenzéki hangon. Elnök megvonja a szónoktól a szót. (Kitör a vihar.) Óriási zaj és viharos közbeszólások következtek ezután. Az ellenzéki képviselőik felugranak, a padot verik és séritő szavakat kiáltoznak. Különösen Lovászy Márton, Justh János és Ábrahám Dezső hangosak. Az elnök kénytelen volt öt percre felfüggeszteni a tárgyalást. (Az ellenzék kivonul!) A szünetben mindenki ,a folyosókra tódul. Az elnök pedig intézkedik, Ihogy a parlamenti őrség vonalion a terembe s ha Justh János, Ábrahám Dezső -és Lovászy Márton dacára, hogy a mentelmi bizottsághoz utasíttattak, mégis megjelennek a teremben, ugy vezessék ki őket. Az ellenzék értesült a palotaőrség bevonulásáról s elhatározta, hogy nem vesznek részt Hovább a mai ülésen, hanem eltávoznak. Igy is itörtént. Végül elfogadta ,a Ház az elnök előterjesztését s a holnapi ülésen a napirendet -foly.tatják. Az ülés negyed négy órakor végződött. A vidéki sajtó becsülete. — Ujságirók a VHOSz ellen, (Saját tudósitónktól.) Az egész ország visszhangos a kormány >uj törvényjavaslata nyomán ébredt zivatartól. A sajtótörvény és az esküdtszéki intézmény a gondolat szabad nyilvánításának két erőteljes biztositéka volt abban az időben,, melyben Magyarország mai sajtója megizmosodott és a közélet irányitásánaik leghivatottabb faktora volt; csak természetes tehát, hogy ezekne-k a közjogi biztonságot ny.u'jtó alaptörvény-éknek a megváltoztatása Igen alapoff, megfontolást és körültekintést igényel. Balogh Jenő igazságügyminiszter, a két uj javaslat kodifikátora, maga is tisztában van vele, hogy az ilyen nagy horderejű kérdések igen nagy érdekeket érintenek és elevenbe vágnak. Épen ezért -kérte meg a magyar sajtó leghivatottabb faktorait, hogy a felvetett r-efonmok dolgában észrevételeiket vele közöljék. Az igazságügyminiszter ezzel a lépésével; világosan jelezte, hogy nem akar autokrata nyerseséggel törvényt alkotni oly módon, hogy az a magyar sajtó szellemi vezéreinek és a köztudatnak intencióval kerülhessen szembe; hanem igenis szabályozni óhajt olyan -kérdéseket, melyéknek szabályozását a közvélemény és maga a sajtó is évek óta sürgette. Bizonyosra vehető tehát, hogy amennyiben a sajtórefonm és esküdtszéki törvényjavaslat egyes tervezett intézkedéseivel nem a minden-áron való ellenzéki okvetetienked-és hangján fognak kiikezdeni, hanem a törvényhozás előkészítéséhez olyannyira szükséges tárgyilagos és megfontolt itélét -érveit fogják velük szembehelyezni, maga a kormány lesz az első, aki a közvélemény egységes állásfoglalásában- megnyilatkozó közóhajt respektálni fogja. Magyarország jogásztársadalma tisztában van Balogh Jenő kodifikátori képességeivel (az egész fiatalkori bíráskodást neki köszönheti az igazságszolgáltatás) és semmi ok sincs arra, ihogy kiváló jogalkotó képességeit és e képességeknek a politika esélyeitől1 való feltétlen függetlenségét bárki is kétségbe vonhassa. Ilyen körülményék között semmi rendkívülit nem találunk abban, ha a magyar sajtó hivatott képviselői értekezleteiken csaknem kivétel nélkül aggályaikat fejezik ki az előterjesztett reformokkal1 szemben. Ki lenne hivatottabb egy készülő törvény fogyatkozásaira, vagy látszólagos kártevéseire rámutatni, iha u-em az, aki benne él a törvényben, akire a törvény hatálya kiterjed, aki élethivatásában oly sokszor élt és talán viszszaélt a törvénnyel? Ki tájékoztatna inkább a sajtó jogviszonyairól, 'ha nem maga a sajtó? Ellenben igen, is rendkívüli és megdöbbentő jelenség az, ha akad magának a sajtónak testületei között egy szervezet, mely nem érez közösséget a sajtó egyetemével, melynek az irás- és szólásszabadság legszűkebb megszorítása sem elég szoros, mely kikötés -és feltétel nélkül, tisztán- személyi érdékbői vakon elfogad egy részleteiben réktifikációra szoruló törvényjavaslatot anélkül, hogy annak érdemi részéhez csak Ihozzá is szólna! A Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége, ez a dicső szerv, mely nem átallotta minapi szégyenletes állásfoglalásával az egész vidéki sajtót dezavuálni az ország szeme előtt. Ez a szövetség, — melyről a Délmagyarország már számtalanszor megírta, hogy sem a vidéki sajtót, sem az újságírókat, sem a vidéki magyar közvéleményt soha nem képviselte, mert jórészt tehetségtelen álhirlapirókiból és az újságírás strébereiből áll, — ez a szövetség, mondjuk, csak tetszelgett magának a vidéki ihirl-apirás cégérével és alapjában véve nem volt egyéb a sajtót megillető kedvezmények élvezésére alakult alkalmi egyesületnél. A vidék hivatásos újságírói, akik nem kézzel és lábbal, hanem i-rótolíal szolgálják meg a kenyerüket, akik a vidéki közélet vezető eszméit termelik és a ma történetét irják, soha sem azonosították magukat az Országos Szövetkezet-nek nevezett testülettel, isoha sem sütkéreztek annak ihamis előkelősége és mondvacsinált tekintélye fényében, de a maguk szervezetlenségükben is mindenkor hívebben és igazabban képviselték a vidéki sajtó érdekeit, mert hivatásból voltak ujságirók és nem kedvtelésből. Annyira nem képviseli a VHOSz. a vidéki hirlapirást, 'hogy mig a vidéki sajtónák vannak igazán számottevő, értékes és