Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-04 / 256. szám

lé. DÉLMAGYARORSZÁG 1913. november 4. szen bizonyos, hogy Lázár György páratlan kezdeményező képességével csaik azokat a mulasztásokat pótolja, aimlik a társaságot az ő szakadatlan ébersége nélkül teljes tétlenségre 'kárhoztatnák. Meg vagyunk győződve, hogy a társaság érdemdús elnöke szives öröm-est tudomásul venné a tudományos osztály óhajtásait és terveit, ha az osztálynak egyáltalán volnának ötletei1 és javaslatai. Tessék mulnkába állami és Lázár György bizonyára át fogja engedni a kezdés és. tervezés munkáját azoknak, akik ezt a munkát nála jobban tudják elvégezni. De jobbam kell tudni, ez bizonyos; máskép ez óhajtásnak nincs jogosultsága. Még csak annyit jegyzünk meg, hogy a Reizner János igen- becses irodalmi -és tudományos értékű •monográfiája nem szorul .védelemre azokkal a sokszor felújított támadásokkal szemben, melyek tisztán személyi okokból ain-nak idején- ellene irányultak. Kicsinyeskedő megjegyzések egyébként sem illőek egy befejezett -munkás élet legnagyobb eredményével szemben. A sajtó kritikai jogát pedig még a tudományos -osztály titkárának védelmével szemben is gyakorolni kívánjuk, amnál inkább, mert a DugonilcsT-ársaság irodalmi tevékenysége eddig minden vonatkozásában sz-orosan összefüggött a szegedi sajtó működésével -és most a lehető legnyilvánosabb kritika csak sietteti a társaság szellemi válságainak megoldását. Szmollény Nándor érdekes fejtegetéseit — terjedelme miatt két részben — itt közöljük : I. A Délmagyarország hasábjain szinte kötelességszerűen rávilágítottam azon támadások helytelenségére, jobban mondva: igazságtalanságára, melyek -gyors egymásutánban t-öbb helyi lapban -a Dugoni-cs-Társasá-got, illetve ennek tudomány mii velő osztályát érték. Ugyanakkor kijelentettem, hogy a kritikát, -az egészséges és tárgyilagos kritikát, — állani kell, annál is inkább, mert a kritika a haladás kritériuma, E mellett a -közönséget, sőt a sajtét is a sajtó tévedésekről, — ez alatt én a jóhiszemű sajtó tévedést értettem, — föl kell világosítani. Kimutattam cikkelyemben, sőt -citáltam az alapszabályok megfelelő szakasz-aát, hogy a tudományművelő osztályt vád nem érheti, hisz fájdalom, ma semmi befolyása a társaság munkálkodásénak irányításába, Móra Ferenc ur, a jeles poéta erre a cikkelyemre felel. De feleletében letérni látszik a tárgyilagosság útjáról, ngy, -hogy én e tekintetben őt nem követem, csak megmaradok tárgyilagosnak. Kihagyom feleletemből az én irodalmi munkálkodásomra vonatkozó megjegyzéseit; — elbírálták azt már máshol, illetékesek, tárgyilagosan, ,igazságosa,n, — csak azokra válaszolok, még pedig utoljára, amelyekben nem sikerült őt meggyőznöm. Én a következő védő-pontokat vetettem föl, amelyekről a -kérdést elterelni nem engedem: 1. A tudományos osztály a mainál inteni zivebb munkásságot nem fejthet ki, erre nincs alkalma. A kitűzött pályatételek nagyobbára olyanok voltaik, amelyekkel társasági tag nem foglalkozott. Ilyenek -a.: „Szegedi család és helynevek gy-üjteménye" (pályadíj 1000 K), meg „Szeged nyelvjárása" (pályadíj 1500 K volt). — Amaz ugy tudom öt, emez hét évig volt -kitűzve, mindig eredménytelenül. Látták, hogy a pályázat meddő, a pályadijat fölemelték 1500 K-ra s a tétel -megírásával megbízták dr. Czimer Károly tagtársunkat, akinél lelkiismeretesebb irót keveset ismernek. Czimer Károly rövidesen kijelentette, h-ogy a tétel kidolgozására 10 —15 év -kellene és persze -nem 1500 korona, -mire -a megbízást visszaadta. Ennek dacára Móra Ferenc ur az 1905—1907. évi jelentésiben igy ir e tételekről: „a tétel -mindkettőnél ambícióval oldható meg. Azt se lehetne mondani, hogy a kitűzött tételek tanulmányozása maglábolhatatlan nehézségek-kel jár: hiszen bőséggel vannak könnyen megszerezhető írott forrásaink s eleven forrásnak kínálkozik a szegedi nép". — A tételeket, mint „meglábolhatatlanokat", Móra ur -ellenkező véleménye dacára, le is v-ették napirendről. Intenzív munka nem -lehet az, ahol a tételek -kitűzése elütő a tagok munkálkodásának irányzatától: a -felolvasó ülésekre pedig nem kérik az egyes tagdk munkásságát. Aminek az a következménye, hogy -a tagoik a társaságon kívül iparkodnak munkásságukkal érvényesülni. De hát talán csak nem ez a társaság célja?! . , . Talán -az intenzív munkásságnál említhetem föl Móra Ferenc -urnák ugyanazon jelentéséből a következő passzust is: „akinek va-n hova dolgoznia, az nem teszi ki magát a pályázat izgalmainak s mimikáját annak, hogy esztendőkig heverjen a -bírálók asztalán." Egyetértek önnel Móra ur, mert ezeket a Dugonics-Társasághoz; adress-zálta, még pedig akkor, amikor a társaság — három évig nem tartott közgyűlést, nem tűzött ki pályatételt, nem osztott ki megérdemelt jutalmat, az ismert személyi ókokiból. -Ön akkor velem együtt elégedetlenkedett s követelte -az intenzív munkálkodás föltételeit, sőt még azt ;is mondta: „eredményes munkálkodásunk érdekében alapszabályszerüleg uj bírálati rendszert volna kívánatos behozni." Azután meg, hogy: „a pálya tétel sem a legszerencsésebben volt megválasztva" stb. De nem írok tovább erről, mert még áz -derül ki, hogy a társaság vezetési iránti lelé-gedetlenségemet Móra úrtól plagizáltam. Ugyanígy voltak, hogy rátérjek a szépirodalmi osztályra, a 800 koronás történeti regény s a Deák Ferenc emlékét dicsőítő 200 koronás óda pályázatával is, — amelyek mind meddők maradtak. Pedig ezek valamiv-el kisebb fajsúlyú tételek voltak, mint amazok. Hát vád érheti ezért a szépirodalmi -osztályt? Én szerintem nem. A tételek kitűzésében van a hiba. Ezen tehát feltétlenül változtatni kell. Ugyani-ly eredménytelen maradt a 2000 koronás polgári színmű pályázat, meg Almássy Endre dráma vagy vígjáték pályázata is (1000 K díjjal), — pedig itt sem kívánt a társaság abszolút lassú munkát. Ellenben az 1908. évi szindarabpályázat (népies dráma dij 1000 korona) eredményes v-olt, amennyiben köztudomású, hogy a 44. pályamű közül egy pesti — asztalos-mester vitte el -a dijat a Dugonicsok elől: Dalnoki Laj-os, a Pesti igyerekk cimii darabbal. Ugyanakkor Tömörkény István tagtársunk a Barlanglakokkal a fővárosba megy a Nemzeti Színházhoz é® sikerrel mutatkozik be. Pc h-a itthon kísérletezik valaki szinmüirással, jó-akarat és biztatás helyett — doronggal fogadják. (Lásd a Titánokat.) -Gondolkodjék Móra Ferenc ur ezeken az eseményeken, nem kellene itt változtatni? Mert talán -mégis furcsa, hogy a Dugonicsoknak szánt dijat — budapesti iró viszi el, szegedi tagtárs meg Budapesten debuttál! . . . Í Szmollény Nándor. Bútor zállltágokat hely- (Jfjgáf BCtlŐ ben és vidékre, berak- szállító ározást száraz raktár Szeged, jókai-utca l.sz helyiségben eszközöl Telefon 34. Mese a túlvilági lángról. — A filszeresné meg a cigányasszony szerencséje. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi rendőrség már megint letartóztatott egy kuruzsló -cigányasszonyt. Minden hétre jut egy letartóztatás, legalább is egy. Ami -a- legérdekesebb a -mai esetiben, az, hogy a még elemi iskolába se járt cigánynő olyan asszonyt -csapott be, akinek f-üszerkereskedése van s a-zt eredményesen o ma-g-a vezeti, aki iskolába -járt és naponta érintkezik intelligensebb meberekkel. Négyezer koronát -csalt ki a cigány asszony s a túlvilági lángok meséjére alapitotta az egész kis müvel-etet. Tombácz Andrúsné a (becsapott asszony. A Vásárhelyi-sugáruton v-an füszerkereskedése. A cigányasszony Gondi István,né, Dondé Vera, harmincnyolc éves, a Hóbiártbasautcán lakik. Tombáczné elmondotta, hogyan is csapta be a furfangos cigánynő. — Vera néni kártyát vetett nekem, — mondotta a szatócsné, — a kártyából azt jósolta, hagy az üzletem nagyon rosszul fog menni, mert a kártya rosszat mu-tat. De ha rá bízom magam, — mondotta, — akkor igen nagy szerencsém lesz nekem és a családomnak, mert ő igen -nagy tudományú asszony. Elmondta azután Vera néni, hogy a lakásán az éléskamrában v-agy egy láda, .amelyből túlvilági tüzlángak csapnak föl. A láda alatt ugyanis kincs, csillogó arany van, amelyet a túlvilági szellemek őriznek. De ha pénzt tesznek alá, akkor a láng alól fölszabadulnak a kincsek ós bátran hozzáférhetők. Egy esztendő alatt körülbelül négyezer koronát csalt ki tőlem a cigányasszony, hogy az mind a láda alá kell. Volt olyan hét, hogy hetenként 100—150 koronát űzettem -neki, de sem kincset, sem a túlvilági lángokat soha sem láttuk. Vera néni azt m-ondta, h-ogy ha a láda hármat koppant, akkor fölcsap a láng. Egész éjjeleket töltöttünk a spájzban, vártuk a három koppan,ást, de hiába .Mindig csak kettő koppant és ezt a koppanást is — mint később megtudtam — Vera néni egyik rajkója csinálta, aki ia -ládában el volt bujtatva. Egésjz, üzletem! csaknem ráment, adóssági •kat icsináltam emiatt, fejezte be vallomását Tomibáczné. Eddig a vallomás. Arra a kérdésre, -h-ogy miként ment bele az egész -dologba, — az asszony kitérően és jelentéktelen okokkal felélt, bizonyosra vehető azonban, hogy hirtelen akart meggazdagodni és ezért szédithette ineg a cigány-asszony kincses .meséje. A szegedi rendőrség megbizonyosodott arról, hogy tényleg ugy törtónt minden, a hogy a füszeresné előadta. Szombaton ugyanis két -detektív -ment ki a Vásárhelyi-sugárutra, Tombáczné lakására. A detektívek elbújtak s vártak. Csakhamar jött Gondiné és lieigérte, hogy ,móg egy kis pénzmag köll és akkor — m-a, Mindenszentek -estéjén — jelet adinak a szellemek, fölcsap a túlvilági láng és előkerül a mórhetetlen kincs. A detektívek azonban nem várták meg a 'nagy -esetet, hanem lecsaptak a munkában levő ,cigánynőre, bekísérték, kihallgatták. — U,gy volt minden, — ahogy szegény I Tomibáczné .asszony elmondta; — szól a -ci! gánynő, — tényleg majd négyezer koronát m rn t 1« r $rpite5árűKr&ztettotftre\$ JjJ jflLXa OGr9 iEl& Bl wSüli IfWB^f Dús választék kész díván, ottomán, matracok, „ káfDÍtOS-Üzlet " Telefon 1203. %z. Dús választék kész díván, ottomán, matracok, garnitúrák stb. — Javitások jótállással szakszerűen és olcsón eszközöltetnek. kárpitos-üzlet Kossut Lajos-sugárut 6. szám,