Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-26 / 275. szám

10 badság, «rre egyáitaláibn képtelenek. Ha valaki őket négyszemközt titokban kérdezné meg, hogy mi a véleményük a sajtójavaslat korlátozó i emiszabályairól, hát biztosan azt felelnék, hogy ezek a rendszabályok nem elég — szigorúak. Kormányzói multjuk csak ugy, mint inai gondolkozásuk erre vall. ők szeretnék, ha a vita a sajtójavaslat felett elhúzódnék, ha a kormány ezért zavarba jönne, de magáról a sajtószabadság állítólagos megrendszabályozásáról az a véleményük, ami Andrássynak a szabadságok korlátozásáról általában. Csak mennél több korlátozás. Ennek mind hasznát veszik majd, ha — kormányra kerülnek. Egyelőre azonban erről szerencsére nincsen szó és a sajtószabadság igazi híveinek megvan legalább az a vigasztalásuk, hogy ezeket a törvényeket — nem egy koalíciós kormány hajtja végre. Eddigi hü szövetségeseik, a szocialisták evvel már tisztában vannak. Ep azért panaszaikkal és aggodalmaikkal nem a koalícióhoz, hanem a kormányhoz és az igazságügyminiszterhez fordulnák. És ezt mindenesetre helyesen teszik. •>i.i»ttsaa:BaaBaaaaaaaanaaa9iatiiaaaaBaaaaaaurnaaBaBaaaaaaa A horvát kérdés. Skerlecz Iván báró horvátországi királyi biztos ma reggel Zágrábból Pejacsevics Tódor gróf horvát miniszter társaságában Budapestre érkezett. A királyi biztos ma délelőtt megjelent a képviselőiházban. és. fölkereste Tisza István gróf miniszterelnököt, akivel hosszabb tanácskozást folytatott. A tanácskozáson részt vett Pejacsevics gróf Is. Skenlecz Iván holnap reggel titkára, Havlicsek dr. kíséretében viszszautaziik Zágrábba. ^aatttüiMk .1 liüi í i m fiAfcimimy ,-Ájááa .Ai r T ..->., •, DfiLMAOYARORSZÁO Városatya-jelölések. — A magántisztviselők gyűlése. — A Felsővárosi Polgári Kör és a Városi Párt jelölő értekezletei. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi magántisztviselők tegnap este egyesületük helyiségében rendkívül népes gyűlést tartottak, amelyen a közelgő törvényhatósági bizottsági tag-választások alkalmából városatyákat jelöltek az egyes kerületekben. A .gyűlésen Wimmer Fülöp elnökölt, előadó Hoffer Jenő, az egyesület alelnöke volt. Wimmer Fülöp elnök iíöl'hivta a magántisztviselőket, hogy helyes érzékkel járjanak a városatyák jelölése körül, mert nagyfontossággai bir a magántisztviselőkre nézve az is, hogy a társadalom különböző rétegeinek az érdékeit kik képviselik a közgyűlésben. A magántisztviselőknek szem előtt kell tartani azt. hogy áz ö szociális mozgalmaik támogatóit kikben keressék. Az elnök beszéde után Hoffer Jenő mondott szép, lelkes hangú beszédet. Kérte a tagokat, hogy a jelöltek mellett ihiven tartsanak ki és ne csak a határozatot tegyék magukévá. Munkálkodjanak és buzgólkodjanak azon, hogy a lista a választáson diadália5 is menjen keresztül. Mint egyesületi tagokat, jelölésre előterjesztette az I. kerületben Abonyi Mihályt és Eisner Ignácot, a IIí. kerületben pedig Bokor Emilt, Vadász János dr.-t. A harmadik kerületben a jelölték közé fölvenni indítványozta az előadó Pásztor Józsefe ti is, alki — mint mondotta — bár nem tagja az egyesüleinek, de szociális törekvéseit a közérdek porondján mindenkor a iegkészségesebben támogatta és előmozditotta. Kiváló agilitásának, energiájának, tudásának és a közérdek szolgálatára való rátermettségének — mint az előadó mondotta — számtalanszor tanújelét adta eddigi működésével is. Az előadó beszéde után a magántisztviselők egyesülete Pásztor Józsefet nagy lelkesedéssel egyhangúlag jelölte a III. kerületben.' A Felsővárosi Polgári Kör is jelölő értekezletet tartott ma Homor István főreáliskolai igazgató elnöklésével. Az értekezleten minden szegedi egyesület, kör, testület, a 1913. november 26. mely jelölteket állított, képviseltette magát. A körök előterjesztették listájukat, amelyből a Polgári Kör tagjai kiválasztották azokat, .akiket a választáson támogatni kívánnak. Több fölszólalás után a II kerületben a Polgári Kör a következőket jelölte: üerszib Bélát, Pillich Gyulát, Patesro Ottmán, Lippay György dr.-t, Somlyódv Istvánt, Tarján Oszkárt, Schaffer Mártont, Böröcz Imrét, Bach Jenőt, Tömörkény Istvánt ós Meák Gyulát. Ugyancsak ma délután tartotta ülését a városi párt is Szmollény Nándor alelnök elnöklésével a Haggenmacher-íéle sörcsarnok helyiségében. Az ülésen, a holnapi közgyűlés tárgyain kivül a városatya-jelölésekkel is foglalkoztak, a jelöltek névsorát azonban a párt most nem állította össze. Az elnök jelentette ugyanis, hogy holnap délután az; ipartestületben nagy jelölőgyülés lesz, amelyen az összes körök, egyesületek, testületek előterjesztik a jelöltjeik listáját. A városi párt elnöksége egy háromtagból álló bizottságot küld ki az ipartestületi gyűlésre és ennék a szükebbkörü bizottságnak adott bizalmi meghatalmazást, hogy a városi párt érdekeinek megfelelő listát terjesszen az ipartestületi gyűlés elé. A szükebbkörü bízottság tagjai: Ditrói Nándor dr., Szabó Gyula és Valihora István párttagok. A párt az elnökség intézkedését tudomásul vette. Ezután Vadász János dr., aki a titkárt távollétében az ülésen helyettesítette, a holnap kezdődő novemberi közgyűlés íj éheiről referált. A fontosabb indítványok között fölemlítette azt, amelyet Derszib Béla és társai nyújtottak be a második polgármesteri állás érdekében. Vadász dr. mint előadó, az indítvány támogatását javasolta a párt részéről is, mert az a város érdekében való. A polgármesterre ugyanis, mint mondotta, oiyan reprezentatív és felelősségteljes tevékenység hárul, hogy apró adminisztratív ügyekkel terhelni már csak a város érdekében sem szabad. Az a munka, amit a polgármestetr eddig végzett, valósággal emberfölötti. El kell tehát választani a nyugták aláírását attól a városra nézve elsőrangú fontosságú munkától, amely az első tisztviselőjére hárul. Több fölszólalás után a városi Néhány nappal azután, miikor lement a konyhákba, hogy kiadja a parancsait, hallotta, amint Arsace, aki le szokott járni az egyik szolgálóhofe, egy bizonyos h,vénaszíszonyt" emlegetett, aki olyan, mintha ,megveszett" volna. Visszatérve szobájába, szép Heléna elkezdte magát jóhiszeműen nézegetni a tükörben. És látta ötvenöt évét olyanoknak, aminők voltak; látta a számtalan apró ráncot, festett hajának sápadt gyökereit, a karikákat a szemei alatt. Ugyancsak ebben az időben történt, hogy Menélaos, aki bizonyára a legjobban szerette volt, valami könnyű betegség ürügye alatt külön szobába ment hálni. Heléna szenvedett, ha látta szolgálóinak fiatalságát, üdeségét, husuk keménységét. S erett asszonyokat fogadott helyettük. Naponkint órákat töltött azzal, ihogy néger asszonyokkal imassziroztatta a testét, festette a haját, kendőzte arcát kenőcsökkel, melyeket egy svájci rabszolga készített neki s amelyektől bőre sima lett. mint a tükör, persze, ha ügyelt arra, hogy beszéd, vagy nevetés közben ném nyitotta ki nagyon a száját. De egyszer egy lakomán, mikor egy aed gépiesen magasztalta szépségét, akaratlanul sirva fakadt <s patakként omló könnyei hosszú barázdákat vágtak az arcára kent festékekbe. (És ezt senki nem látta meg, mert ő a szép Heléna volt s az kellett, hogy maradjon' halhatatlanul; de ő azt hitte, hogy meglátták.) Odaadta volna egész dicsőségét, ha egy tizenöt éves, egyszerűen csinos lányka lehetett volna. S mivel nem lehetett, annak akart látszani; fiatal lenni valakinek, még egyszer, mielőtt meghal. A királyi kert tőszomszédságában elterülő mezők egyikén Heléna többször látott egy fiatal pásztort, aki mindennap ott őrizte nyáját. Csinos ifjú volt ós szelídnek látszott. Heléna pásztorileánynak öltözve, fején nagy szalmakalappal, mely beárnyékolta arcát, megszólította őt, mikor beesteledett s azt mondta neki, ihogy egy szomszéd 'majorosnak a lánya. , És minden este, ugyanazon órában, mikor közelebb volt már az éj sötétje, mint a nappal világossága, fölkereste a kis pásztort s kikérdezte a családja meg a mezei dolgok felől. A pásztor csak a szemei ragyogását látta a széles kalap alatt, még mindig hajlékony mozdulatait a könnyű ruhában s csak a hangját hallotta, mely tiszta maradt és csengő, majdnem gyermekies. S fiatal lánynak tartotta. A fiu félénk volt, de Heléna lassankint megszeli'ditette. Fölöátoritotta a gyöngéd beszélgetésekre. Megtanította szerelmi dalocskákra. S mivel az évszak enyhe volt, együtt maradtak, megelégedetten, néha egy szót is aiig szólva, késő éjszakáig. Csak egyetlen egyszer engedte meg ,a gyermeknek, hogy megcsókolja az arcát, de csak messziről, ajkát előrenyújtva és kezeit hátratéve, mint mikor az ember egy forrás erecskéjéből iszik és fél, hogv benedvesíti magát. S íme, egy langyos nyári éjjel, a kis pásztor végre szerelemre gerjedve és nagyobb bátorságra kapva, mint rendesen, át akarta karolni Helénát. — Nem! Nem! — kiáltott föl Heléna s kibontakozott az ölelésre tárt karokból. — Miért? — kérdezte a pásztor. — Ez nem illik. A pásztor könyörög, unszolja; Heléna fúrásnak ered. A pásztor üldözőbe veszi: Heléna kisiklik a kezei közül, bujkál a fák között. De a pásztor gyorsabban fut, mint' ő; utol fogja érni. Ha megfogja, magához szorítja, össze-vissza csókolja, érezni fogja busa puhaságát . . . Ekkor a Hattyú és Léda hősies leánya, 'kihúzván egy itőrt övéből, maikoiatig beledöfte szivébe, még mielőtt megérintették volna ,a gyermek kezei és pedig azért, hogy ne ismerje meg öregségét. $ntoríá;árlíl( Telefon 515. Tisztelettel meggyőződhetnek arról, hogy dúsan . . . ^ felszerelt raktárunkban kizárólagsa- CÍlfCSuIt ju88$Zt3l0$0l( ját készítésű, elsőrendű bútorok, a minden versenyt felülmúló árban QHlVl IfllJIflrO — kedvező fizetési feltételek mellett * ... „ . .. - is kerülnek eladásra 5Z«0«4, TljZa £ajOS-KÖrfl 19 (Xertftz pflftel szemben.)