Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-19 / 269. szám

DE13MAGYARORSZXQ 1913. novMiber 19. Ha faragják a padokat, hát faragják; a vandalizmus csirája ott lappang minden emberi formájú ruházat alatt. De nem is áll meg ez a vád; csak kicsinyes rágalom és rosszakarait foghatja rá a szegedi föl­olvasásokra járó közönségre, mely na­gyobbrészt hölgyekből áll, hogy alacso­nyabb színvonalon áll a közgyűlés publi­kumánál. Reméljük, hogy a hatóság maga siet a legközelebb adandó alkalommal ki­fejezésre juttatni ebben a szerencsétlen határozatban kifejezett elvvel szemben jó­zan visszakozását. Az ellenzék a delegációban. (Saját tudósitónktól.) Szombaton az el­lenzéki delegátusok megjelentek a magyar delegáció előártekezlotén és résztvettek ab­ban a barátságos és bizalmas tanácskozás­ban, melynek célja a delegáció elnökét és tisztikarát, a bizottságok elnökeit, előadóit és tagjait eleve kijelölni, hogy a hivatalos választás simán és akadálytalanul, előzetes megegyezés alapján folyhasson' le. Evvel a lépéssel tehát ujabb közeledés történt az el­lenzék részérői a munkapárttal szemben. Az első akkor történt, mikor az ellenzéki pár­tok elfogadták a munkapárt részéről felkí­nált delegációs helyeket, megnevezték je­löltjeiket és a jelöltek boldogan tudomásul vették, hogy a munkapárt .megválasztotta őket. Ez a két lépés a békés pártközi meg­állapodás minden ismérvét magán viseli. Evvel az ellenzéki pártok teljesen és nyil­vánvalóan feladták mindazt, amit eddig ál­láspontjaikként vallottak, ök azt mondták, lehetetlen a többséggel békésen együttmü­ködniök, pártközi megállapodásokat létesite­niök, véle parlamentáris uton érinitkezniök, a bizottságokban együtt tárgyalniok. Nos, | most ők maguk bebizonyították, (hogy mind­ez nemcsak lehetséges, de ők maguk is ké­pesek erre, ha érdekeik ,ugy kívánja. Ez az érdek hatalmasabb .tehát minden frázisnál és elvnél. Itt a magyar parlament­ben még mindig evickélnék a kétféle állás­pont mögött, hol bemennek, hol kint marad­nak, hol nyugodtan tárgyalnak, hol botrá­nyokat rögtönöznék. De mihelyt Bécsről van szó, ott egyszere megszűnik a kétlakiság, megszűnik az álszemérem és minden elvet és fentartást elhajítva, kifogástalan párt­közi udvariassággal kérik és foglalják el he­lyeiket — a delegációban. ök talán ,sók illúzióval és büszke re­ményekkel készülnek erre a bécsi szerep­lésre, de mi azt hisszük, némileg kiábrán­dulva és talán alaposan kijózanodva fognak onnan visszatérni. Bécs különös város, főleg abból a szemponaból, hogy miképen tudja átformálni a vad kurucókat. Hisz ném oly régen micsoda dagadó reményekké! és büszke önérzettel vonult a koalíciós delegá­ció Bécsbe. Akkor ők voltak a kizárólagos urak a delegációban, élükön a bálvány­döntő Barabással. És micsoda sima, békés udvaroncokká vedlettek rövid idő alatt. Láttuk őket azután a koalíció bukása után is, amikor a munkapártot igyekeztek túl­licitálni abban, hogy a hadseregnek több pénzt és több katonát kínáljanak és ráadá­sul fölkínálják Luegeréknek — a Krisótffy­téle választójogot. A nagy koalíciós nekibuzdulásnak és a későbbi íölkinálkozásnak egyforma vége lett. Tört szárnyakkal és tört reményekkel tér­tek vissza. Most mindössze heten indul­nak a császárváros meghódítására. Már itt Budapesten megláttuk rajtuk, hogy milyen simán, óvatosan. Már itt Budapesten leve­tették a párduchősös kacagányt. De akár kurucoknak, akár labancoknak öltözve jelen­pihent egy pillanatra Bagiéban s aztán ajká­hoz emelte. Idus elpirult és zavarodottan, szinte önkénytelenül nyitott ajtót Baglnak. — Tessék Ede!... Bementek a falusias egyszerűséggel, de Ízlésesen bútorozott szobába. Ott bent. hű­vös, lehangoló volt a levegő. Beszélgettek közömbös, mindennapi dologról. Monoton, fáradt volt a beszélgetés. .Mindnyájan érez­ték. hogy itt valaki fölösleges, de azért tar­tották a szigorú, erkölcsös szokást, a szü­lők figyelték a lányukat. Iduska arcán is lát­szott az .erőltetett udvariasság és a közöm­bös beszélgetés hatása. A véletlen gyakran nagy mester. Most, is remekelt, bár ugy is lehetett magyarázni a .munkáját, mintha a szülőkkel megegye­zett volna, mert amikor azokat kihívták, kiint is maradtak. Ede és Idus, amint magukra .maradtak, beletekinthettek egymás szeméhe s mindket­tőjük arcán halvány mosoly futott át. Ede megfogta a leány kezét. Megsimí­totta és hosszan bámult Idus arcába. A lány nem tudta kiállni a fiu tekintetét, lesütötte hát a szemét. A kezét is kivonta Ede kezé­ből és mélázva maga elé bámult. Megdobbant Bagi szive. — Mi az Iduska? Miiért mélázott e'l? — Ó, semmi, semmi! Csak -valami fon­tosat akartam mondani, de nem találok rá szavakat. Bagi ugy tett, mint aki eltalálta a más gondolatát. — Azt akarja mondani ugy-e, hogy ha­szontalan, hanyag fiu vagyok, aki még a boldogság után is olyan lassan iparkodik. — Ó, dehogy! — mondta mosolyogva a lányka, — hisz tudom, nem a közöny tar­totta vissza. — Nem, nem a közöny, de mert féltem attól a gondolattól, ha netalán Iduska ,nem fogadna szívesen . . . — Miért ne! Vártam, hisz megígérte ... Bagi boldognak érezte magát, de ami­kor Iduska babráló keze után nyúlt és az annál határozottabban dobolt ujjaival az asz­talon., valami nagyon finom szálacska patta­nását érezte a szive mélyén; Erőtlenül, minden akarat nélkül nehe­zült rá keze a lány kezére, arcán pedig át­suhant a fájdalom. Idus érezte a fiu nehezülő ujjait és önkénytelenül föltekintett, de amint megpillantotta Ede arcát, ijedten , kiáltott föl: — Ede! Ede! — és fogta a fiu mozdu­latlan 1 kezét. — Mi van magával? Magát bántja valami. (Folytatása következik.) nek meg ott, ahol az „átkos közös ügyeket" tárgyalják, egyforma csalódásokkai fognak visszatérni. Ez a bécsi kirándulás nem fog rajtuk .lendíteni. Ellenben biztosan meggaz­dagodnak — egy tapasztalattal. Avval neve­zetesen, hogy itt Budapesten, a parlament­ben, nyugodt, normális tanácskozások kere­tében talná még nyílik számukra babér j— de azonkívül hiába keresik a szereplést, az érvényesülést és legkevésbé — a hatalmat. ••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••a Negyedmillió korona évenként a nyugdijasoknak. — Nem törlik el a nyugdíj-alapot. — (Saját tudósitónktól.) Kedden délután 4 órakor a jogügyi és pénzügyi bizottságok Bokor Pál helyettes-pol g árprés ter elnöklésé­vel ülést tartottak, amelyen folytatták a vá­rosi tisztviselők uj nyugdijszabályzatának a tárgyalását. Az első ülés alkalmával az ál­talános rész tárgyalásánál Rósa Izsó dr, azt indítványozta, hogy a szabályrendelettől el­térőileg, .amely az, eddig 650,000 koronás nyugdijalap eltörlését kívánta, az alap tar­tassák fönn, sőt fejlessze tovább a város. Minthogy azonban a bizottsági tagok a sza­bályzatot későn kapták kézihez és nem volt elegendő idejük annak áttanulmányozására, Wimmer Fülöp javasolta, hogy az ülést ha­lasszák el. Igy (határoztak és Rósa Izsó dr. indítványa fölött akkor nem is döntött a bi­zottság. A ma tartott ülés legfontosabb határo­zata az, amely szerint az együttes bizottság a nyugdijalap föntarUását és továbbfejlesz­tését javasolja a közgyűlésnek. Javasolja to­vábbá, hogy az özvegyek ellátási diját husz százalékkal emeljék föl. Kardinális módosí­tások ezek, mert a város nyugdíjas tisztvi­selőinek a járandóságát már január elsejé­től negyedmillió koronára emelik föl. De az emelkedés itt még nem áll meg, hanem év­ről-évre nagyobb lesz a nyugdijteher, a maximális összeg azonban, amit elér majd a városnak ez a kiadása: négyszázezer korona lesz. Az együttes bizottság üléséről rész­letesen az alábbiakban számolunk be. " Az ülés megnyitása után Bokor Pál el­nök fölkérte a bizottságot, hogy döntsön abban az elvi kérdésben, hogy a jövőben az uj uyugfdijszabályzattól eltérőleg eltöröljék-e a nyugdijalapat, vagy sem. Balogh Károly pénzügyi tanácsos fi nan­ciális .szempontokból szólt hozzá ,a .kérdésihez. A törvény — úgymond — imperative ,ren­deli el, hogy a városi hatóságok nyugdijala­pot létesítsenek. De hasznossági szeimp ont óik­ból ás szükséges fenntartani a nyugdijai apót, amely mindössze 656,526 korona mgyam, de ezt alkalmas imódon könnyen lehet szaporí­tani, aminthogy szaporitani is .fogják, (ha a bizottság ,a nytuigdijiailap fönntartását java­solja. A ,mai nyugdijai apnak 46000 korona jövedelme van, .aminek nagyrészét tőkésitós­ne fordítják, a többit pedig a város nyug­díjas embereinek fizetik ki. Kerek egymil­lió koronát tesz kii ia,z ia,z összeg, .aímiit éven­ként a városi tisztviselők illetményeire for­dítanak. .Az uj szabályzat szerint pedig még Telefon 515. Tisztelettel meggyőződhetnek arról, hogy dúsan m .... « « . felszerelt raktárunkban kizárólagsa- CSVCSÍtlt /KtídSZtdl0S0l( jrt készítésű, elsőrendű bútorok, ili«fiiiM»*M£i»9 minden versenyt felülmúló árban 0»lOl I atJIfHO — kedvező fizetési feltételek mellett •• - is kerülnek eladásra TíjZa £ajOJ-l(3rÍÍt 19 (Xertfó pWel szettbe*)

Next

/
Oldalképek
Tartalom