Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-16 / 267. szám

DÉLMAGYARORSZÁO 1013. november 16. Második u t: Mért nettn tehet? Jegyszedő súgva: Mert el van foglalva. Mosodáik ur: Kergesse el, aki rajta iill Én a helyemet akaróim! Jegyszedő: Jaj, nem merem, nagyságos ur! Az álláfomimal játszom . . . Ha éra szólok annak a nagyságos urnáik, akikor megy rögtön az igazgató úrihoz és holnap ki leszek dobva . . . Kegyelem, nagyságos ur, két ne veletlen gyermekem . . . Második ur: Ne' óbégasson itt! Hát kicsoda az a hatalmas ember, aki a helyemet elfoglalta? Miért nem ül a saját belyére? Jegyszedő kezét tördelve: Nein tudom én, liogy kicsoda, de minden nap itt van, jegyet nem hoz, csak azt mondja, begy legjobb barátja a direktor urnák, a .szerkesztő uraknak is legjobb barátjuk, meg a sziör ügyi bizottságnak is ... Az egész világnak legjobb barátja! Akkor jön és akkor megy amikor neki tetszik, odaül, ahova tetszik, jaj, én nem szólhatok neki, édes nagyságos ur, hét neveletlen gyermekeim . . . Másod ik U r bosszúsan: Eh! Majd csinálok én rendet! Odamegy a támlásszék 10 hez. Ez az én helyem. Szabad kérni a helyemet.' Elegáns ur: iNe zavarja az előadást! Aki későn jön, az üljiön oda, ahova tud. Üljön a földre. Második u r emeltebb hangon: Kérem a helyemet! Ezért a helyért én fizettem, netn az ur! ^ Elegáns ur indignálódva: Micsoda hang ez? Hogy mer itt gorombáskodni? Zavarja az előadást . . . Második ur: A helyről beszéljen! A támlásszók 10. az enyém, tessék, itt a, jegyem! Elegáns ur: Juszt üst nem mozdulok! Az a jegy holnapra szól. Az a jegy tegnapra szól. Itt ülök és itt maradóik, punktum! Második ur dühében fújva: Hallatlan szemtelen fráter! Elegáns ur: Tőlem beszélhet. Majd holnap számolunk. Most hagyjon nézni. Második ur: Maga tolakodó, maga becstelen, maga világcsaló! ... Elegáns ur vállat von: Juszt is maradok! Éntőlem beszélhet . . . Második u r; . . . maga. pincérek réme, kártyás, lump, pemiahajder . . . El eg á ns ur: Éntőlem . . . Második ur: Maga . . . maga . . . potyafráter! Elegáns u r miután kimondották a bűvös szót, melytől létezése függ, szivéhez kap: Ah, megölt a gazember! Saját dugába dől és megsemmisül, mint a kámfor. Függöny. _ ,,,. II. A kritika tanára. A kritika irodalomtörténeti alapon álló okleveles1 tanára kávéházban ül és a reggeli lapokban megjelent színházi kritikákat pirosceruzázza. Magában morfondírozva: Hallatlan, amit ezek a laiiku sok összefirkálnak! Kénytelen vagyok leereszkedni hozzájuk és .megint közéjük cserdíteni! A tehetséges ifj.u színésznő szilszkm-prémes karmantyúját rágicsálva, negédes mosollyal az asztalhoz lép: .Megengedi, kedves Mester? A kritika irod. tört., a. á. olkl. tanára, kit rövidség okáért A tanár u r-nak fogunk nevezni. Parancsoljon, művésznő. A tehetséges ifjú színésznő, kit talán egyszerűen Teh.-nő-wft, vagy még egyszerűbben Szí né sara ő-nek fogunk nevez ni: Ah, Mester! Ma egész .nap-sirtani! A tegnapi első debut után boldogan és két. virágcsokorral mentem haza és mikor reggel- a lapokat olvasom , . . még az ágyban voltam, tudja, ez a gyöngém .t. . Tehát mikor olvasom . . . Elképzelheti ... Ah, Mester, lehetetlenné vagyak téve! A tanár ur: Igen, gyermekem, -magát nem tudták megérteni azok a firkászok. De ie.gyeü nyugodt, művészete elismerésre fog találni. Én rehabilitálom! A szí nésznő a felvillanó reménysuozx Igazgató: VAS SÁNDOR. Telefonszám: 11-85. Houember hl le-in, mm a főazerepben. Vígjáték 3 felvonásban. |j T Olasz dráma 2 felvonásban. fi szegedi huszártiszte Hubertus-versenye Saját felvétel. Pénztárnyitás délelőtt 10-1-ig U délután 3 órától. u a „KORZÓ" MOZI helyiségében. Előadások: 5, 7 és 9 órakorvasárnap d. u. 2-től éjjel 12 óráig. Hely árak' Páhoigüiés hi.20, 1 — zsfilye K 1'.—, l-sö hely 80 fillér, ll-lk hely 60 fillér, lll-ik hely 30 fillér. — Kedvez* ményes jegyfüzetek a pénztárnál kaphatók. ii gárba kapaszkodva és azon nyiktámlengvé: Lehetséges volna? A tanár ur: Bizzék bennem. Ép az előbb küldtem nyomdába nagybecsű kritikámat, melyben irodalomtörténeti alapon megvédelmezem a maga elsőrendű müvé&zelét. Az lesz aztán a kritika! Már Pulszky Guszti tisztelt tanártársaim ;i® megmondta, hogy az esztétika nem ökörnek való s hasonlóképen nyilatkozott az egyetemen iZsoli kollegám is, a Beöthy Zsoli, hisz ismeri . . . ön meg lesz védelmezve, művésznő! össze-vissza lesz védelmezve! A színésznő csalódottan: Mit ér nekem a délutáni kritika, tanár ur! ,A közönség reggel olvassa el a lapokat, az igazgató is, a színészek is . . . Az előbb a szinházban fagyos arccal fogadott mindlenkn. Az igazgató kijelentette, hogy el vagyok bocsátva . . . Hol leszek ón már akkor, mikor a tanár ur csodás cikke megjeleni Pilis és Mouor között, a III. osztályon . . . A tanár ur: Lássa kedveseim, az igaz. De az utókor, az irodalomtörténet! önt be fogja venni Szmollény Nándor tisztelt tanártársam A szegedi színészet száz éves jövője eimü, legközelebb megjelenendő korszakos munkájába. Az iskolákban, fogják önt tanitani és miatta szekund át fognak kapni a. diákok, minit most -Déryné ilfjasszony miatt. A színésznő: Szomorú elégtétel! És addig ón éhen halhatok . . . Falnak mehetek a tanár ur gyönyörű kritikájától . . . É® még sem értem meg, mint ahogy niem érti senki . . . Brüjhűhűl A tanár ur vigasztalva: Nem fog éhen halni! Akit én megvédelmezek, annak nem árt a laikusok kritikája. Tessék megnézni Kaucsuk kisasszony tüneményes pályafutását, igen. Kaucsuk iNusiét, melyet karcsú derekában akart ketté törni a kaján hozzáneinórtés. Én fedeztem fel őt az operett számára és ma minden operettelőadásnak első erőssége. Talán nem igaz? 'Merjen egy szót szólni! A s z i n é s z n ő meggyőződéssel: Ez igaz. A tani ár ur: Na lássa! iÉ,s ezentúl fokozott. éberséggel fogok őrködni a színház érdekei fölött. Rá fogok feküdni a síziinházira, tudja mit jelent ez? Ez 99 kilót jelent 'ás ha imég zsebemlie teszem erkölcsi fölényemet és tanári diplomámat, az épen száz kiló. El tudja most már képzelni, hogy mire vagyok képes; ha ráfekszem a szinházra? A szinésznő áhítattal: El . . . De mondja .kedves tanár ur, mi szükség van egyáltalában délutáni kritikára, amit tuidomá* som szerint senki sem ollvas? Mire a tanár ur összeollózza szakkifejezéseit ós a Ifeketekávéba citrom helyett epéjét beleifacsarja, áji azután ezzel a folyadékkal megírja azt a nem tudom mit, hiszen tetszik már tudni, .mit gondolok . . . ami a íSzmollény tanár ur köny vében szerepelni fog . . . akkorára mát mindenki rég elfelejtette .a, tegnapi darabot és csak .a, maiival foglalkozik. M.i szükség van a délutáni kritikára, mi szükség egyáltalán 4 tanár urna? Bocsánatot kérek, de én azt nem tudom .megérteni ... Én csak egy egyszerű szinésznő vagyok . . . Fizessen egy Mrémest! . . .* A t a n á r n r: Lásisa édesem, maga ehhez nem ért. Magának nincs oklevele a magyar •irodalom,hói, ugy-e? iMalndjárt gondoltaim. Azért beszól ilyen butaságokat. Én reám szűk ség van, hogy kritikát irtják ,a kritikáról. Mert amit ezek a laikusok imák, az nem kritika. Az csak simonca és erőlködés. Akik Írják, .azok nem is irók, h.an,em csak olyan jöttlenték. ÁJihirlapirók. Álikriitikusok. Ál-latok.. ,A szinésznő szerényen: Azt mondják, tanár ur, liogy ezek az ál-urak már akkor is : kritikáikat írtak, mikor a tanár urnák még csalk a tojásban tetszett ... A tani á r .u r közbemg: iSzó sincs róla. Huímbug. Kritika csak azóta van, mióta én vagyok. Mert én belenézek a, veséjükbe, inert nekem nem lehet csak ugy a levegőbe 'handabandázni! Ha valamelyiknek ném tetszik .az orra, abba lén belekötök,'' azt. én kikezdem, :kiiv.eséze,m, megpiszkálom! A magyar irodalom és színészet egykor hálás lesz ' nekem azért, hogy szebumd'ába raktam eze-