Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-16 / 267. szám

DÉLMAGYARORSZÁO 1013. november 16. Második u t: Mért nettn tehet? Jegyszedő súgva: Mert el van fog­lalva. Mosodáik ur: Kergesse el, aki rajta iill Én a helyemet akaróim! Jegyszedő: Jaj, nem merem, nagy­ságos ur! Az álláfomimal játszom . . . Ha éra szólok annak a nagyságos urnáik, akikor megy rögtön az igazgató úrihoz és holnap ki leszek dobva . . . Kegyelem, nagyságos ur, két ne ve­letlen gyermekem . . . Második ur: Ne' óbégasson itt! Hát kicsoda az a hatalmas ember, aki a helyemet elfoglalta? Miért nem ül a saját belyére? Jegyszedő kezét tördelve: Nein tu­dom én, liogy kicsoda, de minden nap itt van, jegyet nem hoz, csak azt mondja, begy legjobb barátja a direktor urnák, a .szerkesz­tő uraknak is legjobb barátjuk, meg a sziör ügyi bizottságnak is ... Az egész világnak legjobb barátja! Akkor jön és akkor megy amikor neki tetszik, odaül, ahova tetszik, jaj, én nem szólhatok neki, édes nagyságos ur, hét neveletlen gyermekeim . . . Másod ik U r bosszúsan: Eh! Majd csi­nálok én rendet! Odamegy a támlásszék 10 hez. Ez az én helyem. Szabad kérni a helye­met.' Elegáns ur: iNe zavarja az előadást! Aki későn jön, az üljiön oda, ahova tud. Ül­jön a földre. Második u r emeltebb hangon: Kérem a helyemet! Ezért a helyért én fizettem, netn az ur! ^ Elegáns ur indignálódva: Micsoda hang ez? Hogy mer itt gorombáskodni? Za­varja az előadást . . . Második ur: A helyről beszéljen! A támlásszók 10. az enyém, tessék, itt a, jegyem! Elegáns ur: Juszt üst nem mozdulok! Az a jegy holnapra szól. Az a jegy tegnapra szól. Itt ülök és itt maradóik, punktum! Második ur dühében fújva: Hallatlan szemtelen fráter! Elegáns ur: Tőlem beszélhet. Majd holnap számolunk. Most hagyjon nézni. Második ur: Maga tolakodó, maga becstelen, maga világcsaló! ... Elegáns ur vállat von: Juszt is ma­radok! Éntőlem beszélhet . . . Második u r; . . . maga. pincérek ré­me, kártyás, lump, pemiahajder . . . El eg á ns ur: Éntőlem . . . Második ur: Maga . . . maga . . . po­tyafráter! Elegáns u r miután kimondották a bűvös szót, melytől létezése függ, szivéhez kap: Ah, megölt a gazember! Saját dugába dől és megsemmisül, mint a kámfor. Füg­göny. _ ,,,. II. A kritika tanára. A kritika irodalomtörténeti alapon álló okleveles1 tanára kávé­házban ül és a reggeli lapokban megjelent színházi kritikákat pirosceruzázza. Magában morfondírozva: Hallatlan, amit ezek a laiiku sok összefirkálnak! Kénytelen vagyok leeresz­kedni hozzájuk és .megint közéjük cserdíteni! A tehetséges ifj.u színésznő szilszkm-prémes karmantyúját rágicsálva, negédes mosollyal az asztalhoz lép: .Megen­gedi, kedves Mester? A kritika irod. tört., a. á. olkl. ta­nára, kit rövidség okáért A tanár u r-nak fogunk nevezni. Parancsoljon, művésznő. A tehetséges ifjú színésznő, kit talán egyszerűen Teh.-nő-wft, vagy még egyszerűbben Szí né sara ő-nek fogunk nevez ni: Ah, Mester! Ma egész .nap-sirtani! A teg­napi első debut után boldogan és két. virág­csokorral mentem haza és mikor reggel- a la­pokat olvasom , . . még az ágyban voltam, tudja, ez a gyöngém .t. . Tehát mikor olvasom . . . Elképzelheti ... Ah, Mester, lehetetlenné vagyak téve! A tanár ur: Igen, gyermekem, -magát nem tudták megérteni azok a firkászok. De ie.gyeü nyugodt, művészete elismerésre fog találni. Én rehabilitálom! A szí nésznő a felvillanó reménysu­ozx Igazgató: VAS SÁNDOR. Telefonszám: 11-85. Houember hl le-in, mm a főazerepben. Vígjáték 3 felvonásban. |j T Olasz dráma 2 felvonásban. fi szegedi huszártiszte Hubertus-versenye Saját felvétel. Pénztárnyitás délelőtt 10-1-ig U délután 3 órától. u a „KORZÓ" MOZI helyiségében. Előadások: 5, 7 és 9 órakor­vasárnap d. u. 2-től éjjel 12 óráig. Hely árak' Páhoigüiés hi.20, 1 — zsfilye K 1'.—, l-sö hely 80 fillér, ll-lk hely 60 fillér, lll-ik hely 30 fillér. — Kedvez* ményes jegyfüzetek a pénztárnál kaphatók. ii gárba kapaszkodva és azon nyiktámlengvé: Lehetséges volna? A tanár ur: Bizzék bennem. Ép az előbb küldtem nyomdába nagybecsű kritiká­mat, melyben irodalomtörténeti alapon meg­védelmezem a maga elsőrendű müvé&zelét. Az lesz aztán a kritika! Már Pulszky Guszti tisztelt tanártársaim ;i® megmondta, hogy az esztétika nem ökörnek való s hasonlóképen nyilatkozott az egyetemen iZsoli kollegám is, a Beöthy Zsoli, hisz ismeri . . . ön meg lesz védelmezve, művésznő! össze-vissza lesz vé­delmezve! A színésznő csalódottan: Mit ér ne­kem a délutáni kritika, tanár ur! ,A közönség reggel olvassa el a lapokat, az igazgató is, a színészek is . . . Az előbb a szinházban fa­gyos arccal fogadott mindlenkn. Az igazgató kijelentette, hogy el vagyok bocsátva . . . Hol leszek ón már akkor, mikor a tanár ur cso­dás cikke megjeleni Pilis és Mouor között, a III. osztályon . . . A tanár ur: Lássa kedveseim, az igaz. De az utókor, az irodalomtörténet! önt be fogja venni Szmollény Nándor tisztelt tanár­társam A szegedi színészet száz éves jövője eimü, legközelebb megjelenendő korszakos munkájába. Az iskolákban, fogják önt tani­tani és miatta szekund át fognak kapni a. diá­kok, minit most -Déryné ilfjasszony miatt. A színésznő: Szomorú elégtétel! És addig ón éhen halhatok . . . Falnak mehetek a tanár ur gyönyörű kritikájától . . . É® még sem értem meg, mint ahogy niem érti senki . . . Brüjhűhűl A tanár ur vigasztalva: Nem fog éhen halni! Akit én megvédelmezek, annak nem árt a laikusok kritikája. Tessék megnéz­ni Kaucsuk kisasszony tüneményes pályafu­tását, igen. Kaucsuk iNusiét, melyet karcsú derekában akart ketté törni a kaján hozzá­neinórtés. Én fedeztem fel őt az operett szá­mára és ma minden operettelőadásnak első erőssége. Talán nem igaz? 'Merjen egy szót szólni! A s z i n é s z n ő meggyőződéssel: Ez igaz. A tani ár ur: Na lássa! iÉ,s ezentúl fo­kozott. éberséggel fogok őrködni a színház ér­dekei fölött. Rá fogok feküdni a síziinházira, tudja mit jelent ez? Ez 99 kilót je­lent 'ás ha imég zsebemlie teszem erkölcsi fö­lényemet és tanári diplomámat, az épen száz kiló. El tudja most már képzelni, hogy mire vagyok képes; ha ráfekszem a szinházra? A szinésznő áhítattal: El . . . De mondja .kedves tanár ur, mi szükség van egy­általában délutáni kritikára, amit tuidomá­* som szerint senki sem ollvas? Mire a tanár ur összeollózza szakkifejezéseit ós a Ifekete­kávéba citrom helyett epéjét beleifacsarja, áji azután ezzel a folyadékkal megírja azt a nem tudom mit, hiszen tetszik már tudni, .mit gondolok . . . ami a íSzmollény tanár ur köny vében szerepelni fog . . . akkorára mát mindenki rég elfelejtette .a, tegnapi darabot és csak .a, maiival foglalkozik. M.i szükség van a délutáni kritikára, mi szükség egyáltalán 4 tanár urna? Bocsánatot kérek, de én azt nem tudom .megérteni ... Én csak egy egy­szerű szinésznő vagyok . . . Fizessen egy Mrémest! . . .* A t a n á r n r: Lásisa édesem, maga ehhez nem ért. Magának nincs oklevele a magyar •irodalom,hói, ugy-e? iMalndjárt gondoltaim. Azért beszól ilyen butaságokat. Én reám szűk ség van, hogy kritikát irtják ,a kritikáról. Mert amit ezek a laikusok imák, az nem kri­tika. Az csak simonca és erőlködés. Akik Ír­ják, .azok nem is irók, h.an,em csak olyan jött­lenték. ÁJihirlapirók. Álikriitikusok. Ál-latok.. ,A szinésznő szerényen: Azt mondják, tanár ur, liogy ezek az ál-urak már akkor is : kritikáikat írtak, mikor a tanár urnák még csalk a tojásban tetszett ... A tani á r .u r közbemg: iSzó sincs ró­la. Huímbug. Kritika csak azóta van, mióta én vagyok. Mert én belenézek a, veséjükbe, inert nekem nem lehet csak ugy a levegőbe 'handabandázni! Ha valamelyiknek ném tet­szik .az orra, abba lén belekötök,'' azt. én ki­kezdem, :kiiv.eséze,m, megpiszkálom! A ma­gyar irodalom és színészet egykor hálás lesz ' nekem azért, hogy szebumd'ába raktam eze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom