Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-14 / 265. szám

« Szabó István újra fölszólalt és az alél- ' nök'i bejelentést nem veszi tudomásul s ajánl- f ja, hogy a sajtóreform javaslatát vegyék le í végleg a napirendről. A Ház az alelnöki javaslatot fogadta el. » Az ülés félkettőkor végződött. j DELMAGYARORSZÁG 1913 novembe 14 k»s:bbaai)iiiiibiihiibb9iiiaasbu»abiibibbbiiiiiaasb>babhbabvsaabaa ' SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET, | Színházi műsor. í PÉNTEK: A feleségünk, vígjáték. Pá- í ros */->. SZOMBAT: A feleségünk, vígjáték. Pá- í ratlan 3/». • \ VASÁRNAP idéliután: A hónapos szoba, ] énekes vígjáték. VASARNAP este: Táműásszék, boihéiziat. f (Bemutató.) Bérletszünet, A feleségünk. — Balázs Sándor vígjátéka három felvonás­ban. Bemutatta a szegedi színház okt. 13-án. — A hirtelen feltűnt magyar szerzőkkel úgy vagyunk, minit az ismeretlen márkás .pezs­gő borral : lehet rajta akármilyen csillagos korona, fanyalogva izleljüik meg és csalódot­tan tesszük le a poharat. De ez a csalódás is más ízű ma, mint volt azelőtt. Mikor a Zivíns­ka Andor eredeti magyar iSh akispere-kópiáját megismertük, még imiaradt mérni reményünk arra, hogy a megkezdett uton haladva, a nagy eszményképekre való emlékezésiből egy­szer ma jd -csakugyan megszületik ia nagy stí­lus, az igazi magyar dráma. Balázs iSáinidor szin-darabjámalk bemutatója után ily föltevés eszünkbe sem (jut. Balázs Sándor sóiba sem fog színdarabot irni, melynek bár a legpará­nyibb irodalmi, vagy művészi értéke Lehet­ne; nem, azt az urat, aki A feleségünk cimü (fárasztó szósivatagot összeszerkesztette, visz­sza kell kényszeríteni a tisztességes polgári foglalkozáshoz, ahol kisdiákok irodalmi dol­gozataiból tanulhat ínég némi érzést és némi fogékonyságot a jó ízlés iránt. Minden jó­indülatunk és elnézésünk dacára, mellyel a kezdő magyar szinpadi író szeiüélye és tájé­kozatlansága irányában viseltetünk, ki kell ezt az Ítéletet mondanunk annál nyersebben, minél udvariasabban tette meg ugyanezt a fővárosi összeköttetéses kritika. Balázs Sándor, aki távol keleten középis­kolai tanár, feltette magában, hogy minden­áron -modern darabot fog irni, mely a mai társadalmi élet félszegségeit fogja visszatük­röztetni. Lefestett tehát egy fővárosi Ikispol­gár-csaMidot, melynek levegőjében szabadon tenyésznek a legpenetránsahb illatok; e sivár képnek minden alakja a legtermészetesebb hangon- -beszél igen közönséges, nem ritkán triviális -dolgokról, melyek állítólag a ipasti családok életkérdiései közé ta-rtoznialk. -Ez a törekvés, szerzőnek ez a tlnd-atos ós rosszhi­szemű közönságessége a legbántóbb 'frivolság, melyet az utóbbi évek során színpadon elját­szottak. Magától a darábtól aligha lehetne elta­gadni némi szirsp-adirói ügyességet. Egy fia­tul és igen szép asszony, akit a darabban Ma­tildnak hívnak, elszegényedett u-ri fiulholz .ment feleségül, akit szerelemmel szeretett. De néhány év múlva megunja a csókok zenéjét ós életének kiütköző kopottságai .megérlelik (benne azt -a filozófiát, ami az igen szép és igen szegény asszonyok ismert tragédiáját szokta jelenteni: gazdag és ünnepelt szeretne lenni, bármi áron. Faképnél -hagyja tehát az urát, pénzzé teszi bútorait, felforgatja egész életét, csak hogy egy -fényes estélyen megje KORZO Igazgató: VAS SÁNDOR. Telefonszám: 11-85. a főszerepben. Vígjáték 3 felvonásban. torkában Olasz dráma 2 felvonásban. fi szegedi huszírttatelj Hubertus-versenye Saját felvétel. Pénztárngltás délelőtt 10-1-ig délután 3 órától. ;; a „KORZÓ" MOZI helyiségében. Előadások : 5, 7 és 9 órakor. vasárnap d. w. 2-től éjjel 12 óráig. Melyárak; Páhoigüiés k 1.20, zsölyc H 1.—, l-ső hely 80 fillér, ll-ik hely 60 fillér, lll-ik hely 30 fillér. — Kedvez­ményes jegyfüzetek a pénztárnál kaphatók. lenhessék, fajén százakat érő paradicsomma­dárral. lErre a kockára önmagát teszi (fel a s-z-áp asszony: vaigy meghódít valami pénzes­zsákot, vagy nem -törődik aztán imár semmi­vel. Ez a beállítás igen ötletes és jó, ellenére annak a kevés újszerűségnek, ami benne rej­lik. A pénzeszsák megjelen báró -Hirscih sze­mélyében, kivel az asszony egy egész felvo­náson keresztül kacérkodik, -mig végre cuda­rul megfőzi és elvéteti vele magát. A har­madik felvonásban — könnyű kitalálni — a nagyon szép .asszony megunj-a már ezt is, de amilyen hosszasan, unalmasan és tehetségte­lenül érteti ezt meg a régi és uj urával, az szinte kétségbeejtő. De seg.iteui tud magán: a -régi szerelmét is szeretné, meg az uj ru­háit is. Ez tehát a modernség, a Balázs Sán­dor élebismerete és naturalizmusa, -mely itt­ott a lanyha érzelgősséget sem .veti meg, ahol hatáskeresés.ről van szó, de végeredményben szeret mindenniel fölényesen és cinikusan vé­gezni s ezzél mintegy a veséikbe Iá-tó moráb filozófust szenvelégvén, ugy oldja meg a da­rabot, amint megkezdte: beleifullasztija sze­replőit a saját lelki s-iivá'rsá.gálba ás erőlte­tett közönséigessógébe. Igen sok férc-darabot olvashatott az után­zásban tehetséges szerző; darabját tekspékel­te a jóizlésü -emberek előtt mindenkor gyű­löletes frivolitá,sokkal-, ezenkívül i-gen szaiba­dos nyegleséggel tárgyal -családi és n-emi k-ap­- csolátok aí, melyeket a, gonrmand fáradhatat­la-nságával igyekezik mindig uj változatokkal körülírná, 'Szereplői -folyton arra utaznak, hogy jói/beknek szánt kiszólásokkal mulat­tassák -a közönséget, alrttí elég Sokszor sikerül is, de ezeknek a tréfáiknak és elszólásoknak együttvéve valami -olyan össz-illatuík van, a im-i az orrot faesarjai; -a néző szeretne sürün a zsebkendőjéhez nyúlni -és valami illetlensé­get elkövetni, h-o-gy legalább .stílszerűen 'be­lehelyezkedjék a darab hangulatába. A vígjáték -előadása nem sokat segíthetett a darab jól megérdemelt sorsán. A rendezést ötletszegénynek és fogyatékosnak láttuk. Csupán a szereplők játékában volt valami,' a mi kárpótolt az est bosszúságaiért. &zohner Olga a zűrzavaros lelkű, modern kis nőt •egészen elfogadhatóvá tudta tenni alakjának belső értékeket kifejező, igazán művészi meg­játszásával. Szolhner a társulat egyik legér­tékesebb tagja, aki mindem helyzetben meg tudja találni a kifejezés művészi eszközeit; dikciója tiszta ós folyékony, hallgatása be­szédes, játékában- koncentrált .alakban jelen­nek meg egyénisége finomságai. A közönség -őt élvezte -és nem a darabot. Mellette Baráti József tűnt fel igen meggondol-t, szines, tar­talmas játékával. A felfuvalkodott pónzbárót adta, kemény darabossággal és művészi iki­számitottsággal. Körmendynek hálátlan sze­repe volt, melyből még az ő egyéni szeretet­remél tósága sem tudott érteket kihalászni; Miklósy Margit éles pointir ázással -és igen jellegzetes egyénítő erővél játszott, de ismét 'szerencsétlen hangsúlyozással; ki Írhatta vájjon ©lő számára -a teljesen indokolatlan zsidó zsargont? Kitűnő figurát -mutatott Soly­mosy Sándor egy tolakodó szobaúr alakjá­ban, ik-ire a szerző, ugy látszik, legtöbb sze­retetét és gondosságát pazarolta; ez a sze­replő -adij-a be ugyanis a legvisitóhb „modern" problémákat, Turányi elszel-eslkedte egy báli főrendező egyébként igen bálás szerepót. Az előadásban Simkö -Giz-i, Szathmáry és -a szö-g­' 1-etesisógben utolérhetetlen névtelenek vettek még részt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom