Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-01 / 255. szám

2 DELMAQYARORSZXO 1913. november 1. maradandó templomot épit. Kivánatos lenne, hogy az első krematórium mielőbb fölépülhetne Brassóban. Addig azonban, mig a halottégetés általánossá lesz, megmarad még a régi szokás és a régi fájdalmas visszaemlékezés. Halottak ünnepén hányfelé zendül föl szomorú halotti ének! Ha <a rég eltávozottak felelni tudnának arra, vájjon mit felelnének? Valószínűleg azt, hogy ők immár a boldogabbak, mert reájuk már elmúlhatatlan szerelemmel mosolyog az örök béke, csend és nyugalom, az élet három legnagyobb értéke. laiaigiBaDiionia Közművelődnek. Az dlenzék ha ugyan a párttaktika szempontjából addig mást nem határoz, — mert hiszen mindég a párt taktika érdekében határoz el valamit, s aztán ugyanannak a párt taktikának az érdekében cselekszi az elhatározottnaik ellenkezőjét, — tehát, ha megmarad mai álláspontja mellett, akkor december 7-én lemegy Kolozsvárra. Még pediglen függetlenségi kongresszusra megy le. Előre tudjuk, lesznek nagy szavalások és filippikák, s igazán, de igazán nem irigyeljük a kolozsváriaktól ezt a kis népünnepélyt. Az ellenzék iránt is vagyunk annyi jóakarattal, hogy különb sikert kívánunk neki, mint amilyennel 1910-es kolozsvári kirándulása járt, a mikor 'bizony nagyonrnagyon szomorú kis „nép"-gyülést tudtak ott összehozni. Meg sem is emlitenők ezt a mindenképpen jelentéktelen excussiót, — hiszen végtére mindenki ugy mulat, ahogy akar, — ha a „kongresszus" egyik és legfőbb pontja nem „Erdély és a közművelődés" volna. Nehéz megérteni, — ugyebár, — hogy mit keres az ellenzék egyik gyűlésének programján a közművelődés kérdése. S mit akar egy politikai párt, egy prononcirozottan politikai gyűlésen a kulturális kérdésektől? Azt senki nem gondolhatja, hogy a párt Kolozsváron, fogja elhatározni, miszerint közte és a kultura között szorosabb kapcsolatot kell létesíteni. Hanem ismerni kell az állapotokat. Itt, Kolozsvárott van az ország legnagyobb kultúregyesülete, az Emke. Minden harmadik ember érdeklődik itt ennek az egyesületnek s ezzel kapcsolatban a közművelődésnek iigye iránt. Itt tehát a legjobb csalétek a közművelődést hangoztatni. Különben is állandóan az erdélyi magyarok közműveltségi ' állapotai, az oláhok terjeszkedése, a magyarság tehetetlensége a beszédtárgya, s mindezt szeretik kapcsolatba hozni az Emikével. Amellett az intelligencia hangulatát meglehetős izgalomba tartja egy, az Eim'ke belsejében dúló, semmiesetre sem hasznos mozgalom, amelynek annyira személyes .éle van, hogy beszélni sem érdemes róla. A tény az, hogy aki mia Kolozsváron közművelődési jelszóval jön, jól számit, miután különösen az Emikével kapcsolatban itt erről a kérdésről szívesen beszélnék. Erre spekulál a tisztelt ellenzék is és ezért rángatta elő hajánál fogva egy par excelleinee politikai ülésre a közművelődés képét. Tudja, hogy ma az Emkébein két párt küzd egymással, s ezt a belső küzdelmet szeretné politikai térre átjátszani. Egészen bizonyos, hogy a két párt közül az egyik csatlakozik hozzájuk, s akkor meg lesz a legnagyobb baj. A közművelődés ügye Erdélyiben a magyarság iigye. Soha ebből politikát nem csináltak és nem is szabad csinálni. Erdélyben magyarok vannak, akik elsősorban magyarok és csak aztán tartoznak politikai pártokhoz. Ez volt az Emlke alapelve is mindig. És most jön az ellenzék, kisajátítja magának a közművelődés ügyét, pártpolitikai Kérdéssé teszi azt és felrobbantja azt az egyetértést, ami az erdélyi magyarságban mindenkor meg volt, amikor a magyarok közművelődési ügyeiről volt szó. Egyenesen megbontják majd az erdélyi •magyarságnak faji kérdésekben eddig mindenkor tanúsított egyetértését, s kiét pártra szakítják kongresszusokkal az eddig egységes erdélyi magyarságot. Ezt az ajándékot viszi a függetlenségi párt Erdélynek. Persze, ahhoz, hogy nemzetiségi kérdésekről beszéljenek a kongresszuson, nincs bátorságuk. Hiszen ők a nemzetiségek mentorai, a szerbek barátai, a horvát túlzók protektor ai nekik csak hallgatóság kell — na és szeretnék, ha az Emikében ebben a gazdag, s Erdélyben' hatalomszámba menő egyesületben magukhoz kaparintanák a hegemóniát. Ezért lett nekik egyszerre olyan fontos a \ közművelődés ügye, s az erdélyi magyar! ság, amit kormányképes korukban bizony, teljesen elhanyagoltak. Kár, nagy kár — nem nekünk és nem a nemzetnek •— hogy az ellenzék igy, mai taktikájával folyton arra emlékeztet. Ih'ogy mit kellett volna elvégeznie, amikor a hatalmon volt. Káir, nagy kár — nemzetnek és ellenzéknek egyaránt — hogy az ellenzék valamikor, nem is nagyon régen, hatalmon volt; a nemzetnek, mert a kijózanodásért tulidrága árt fizetett; az ellenzéknek, mert nincs az, az épeszű ember, aki hinni tudjon, neki, ha összeveti azzal, amit akkor tettek, azt, amit ma ,beszélnek. Kár, nagy kár, — nem nekünk és nem .a nemzetnek, — hogy az ellenzék imost ugy tesz, mintha közmüvelődmaisinát, csaik a használatát mutatták meg néki vagy harmincszor. És ugy Játszik, a szeméhez már sokkal közelebb volt a Rezső agyveleje, mint a füléhez, mert alig egy hónap leforgása alatt olyan fényiképeket produkált a göndör fiu, hogy csak ugy búgott. A szép marna oda lett örömében. Addig sem, kételkedett ő egy pillanatig sem fia kiváló képességeiben, csak bizonyítani nem tudta . . . No, de most már megvan a bizonyítéka is! . . . Ezentúl nem könyörgött többé a tanároknak, hanem szidta őket tokaji bor helyett. — Ne merjék többet az éin fiamat megbuktatni, mert magánál a miniszternél jelentem föl magukat: hogy csak azokat eresztik át, akiktől prezentet kapnak. Ám nem használt a fenyegetése semmit: a tanár urak kénytelenek voltak Rezsővel megismételtetni a harmadik osztályt, mert még a saját nevét sem tudta helyesen leirat. S miután másodszor is megbukott, a harmadik osztályban: törvény értelmében kitették a szűrét a gimnáziumból. A szép mama kétségbeesetten tördelte a kezét és megátkozta az igazságtalan tanárokat, Rezső ellenben vigyorgott, állatot szelídített és kodakozótt. A rokonok, egyebek között a nagymama. Ambrus bácsi. Póli néni, most már határozottan követelték a Rezső mamájától, hogy fiát foiografws-inasnak adja . . . Az ám! Hogy az ő szép fiából mester- f ember legyein! Mikor olyant nri még a 'gyomra is. hogy a hétköznapi ételt meg sem tudja •feméfeztteni! Soha! Hiába Irigykedik or«| -szág-világ az ö zseniális fiára, majd megmutatja az nekik, ha megnő, hogy urasan meg lehet élni tudomány nélkül is. A família dühbe gurult ekkora elfogultságon. Fölváltva eszelték-szidták a Rezső mamáját, de nem használt annak semmi sem. — Majd megmutatja ö nektek! — hajtogatta egyre. — Ur lesz belőle, akárhogy üldözitek is . . . Még folytatta volna, de szerencsére éppen belépett Rezső és kettévágta az általános veszekedést . . . — Maomei. nyolcvan krajcárt kerestem... — Jé, te fiu! — Na — érdeklődött Ambrus bácsi is, kopasz fejére tolván okuláréját, — erre magam is 'kíváncsi vagyok. — Nyolcvan krajcárt kerestem — ismételte Rezső — bakáikat fotografáltaim. — Hogy-'hogy, te aranyos? — kérdezte a szép mama és majomiszeretettel körülrepeste s csókolgatta buta göndör fiát. — Hát — válaszolt Rezső két perc múlva — ugy, hogy bementem a kaszárnyába. | — Jesszusom! — sikoltott föl a mama ( örömében. — Bementél a kaszárnyába? — Be — vallotta Rezső egyszerűen. Póli néni is csodálkozott a Rezső merészségén. Az ő képzeletében valami rettenetes barlangként szerepelt a kaszárnya, ahol minden zugolyban és emberen 'gyilkos szerszámok fityegnék. — Bemen tél a kaszárnyába? — sáp hozva! elhalványodva s aggszüzes tekintetével szinté bámulva csüngött la göndör kamaszon. — Élelmes kölyöik! — ismerte be maga Ambrus bácsi is. •— Bement iá kaszárnyába!.. ... Az aggodalmak eloszlottak, sző egyelőre nem is esett a Rezső.lövőjéről. Bizalommal nézegették a fenegyereket, aki be mert 'menni a kaszárnyába.'A marna csókolgatta és váltig mondogatta: — nem megmondtam? Kineik volt igaza?! — A többiek büszkén bólongattak a fejűikkel és megveregették ő göndörsége vállát. Hogy mit" jövendöltek ki a jé rokonok a Rezső kaszárnyavizitjéből: azt Isten tudja csak, csupán annyi bizonyos, hogy maga a hős sehogy sem tudta megérteni a lelkesedésíiket. Miért bámulgatják őt azért, mert bement a kaszárnyába fotográfirozini? Nem volt ott semmi félelmetes. Vagy busz baka execirozott, egv káplár meg káromkodott, de csak a bakákra; ám még azok sem vették komolyan a rossz kedvét, meg sem verték a káplárt, pedig húszan voltak hozzá. Egyszóval igen szelíd1 emberek a bakák, még a diákok is sokkal vadabbak ... Mi lehet meggyőződhetnek arról, hogy dúsan felszerelt raktárunkban kizárólag sajít készítésű, elsőrendű bútorok, minden versenyt felülmúló árban — kedvező fizetési feltételek mellett — is kerülnek eladásra, Tisztelettel Egyesült Jffiasztaltsol; Btttorratfára Szeged, Tisza £ajo$-H5rít 19 ötertfcz pflftel szemben.)