Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-09 / 235. szám

DEEMAOYARORSZXü 1913. október 10. hetséges tagjáról beszélnek. Az élőket ne is említsük! A tudományos irodalomból Horváth, Szilágyi, Fraknói, Grünwald, 'Király és még igen sokan egymás után vannak minden jelző nélkül megemlítve. Hát ez csak abszurdum! Végül is nem lehet -kivánni a tudománytól és a tankönyvektől, hogy olyan fürgék legyenek, mint a revü. De harminc esztendő előtti eseményekről mégis csak illik tudomást venni, különösen olyan harminc esztendőről, mint a legutóbb elmúlt volt, amely csaknem teljesen felforgatta Magyarországot, megváltoztatta a gondolkozást, uj szempontokat, uj kritikai nézőpontokat vitt be a tudományos szemlélődésbe, a társadalomba, a politikába. Vagy talán minderről nem tud az Akadémia? Sőt még ma is azt hiszik, hogy Toldy a legnagyobb tudós és Gregus a legkiválóbb esztéta? Igazán kellene már valamit ezzel az Akadémiával csinálni, mert igy, ahogy ma van, egyenesen akadályozója a tudományos életnek. Semmit sem csinál, más pedig miatta nem tehet semmit, hiszen végül is ő volna a legfelsőbb tudományos fórum, ennek minden jogával, tekintélyével, eszközével és vagyonával. Oszoljon föl, mert ma igazán semmi más, mint kolonc és akadályozója minden tudományos haladásnak. />»Hii&aaa*aaaaaaua.aaae>iii.aaasKa«iiasB3H»aaciiaiiseixB£. Kelemen Samu az ellenzék ellen. Szatmárról jelentik: A szatmári fügigietlenségi párt tegnap este Duszik Lajas elnöklésével ülést tartott, liogy a közelgő törványihatósá'gi bizottsági választást előkészítse. A gyűlésen megjelent Kelemen Samu dr., a város képviselője is, aki liosisizallbib beszédiben) nyilatkozott a politikai helyzetről. Élesen elitté! te az ellenzéki pártclk passzív ellenállását, azt mondván, hogy az nem más, mint a régi sérelmeken való rágod ás. A gyiiléts Kelemen Samui szavait élénk helyesléssel vette tudomásul. Tárgyalják a város költségvetését. — Vita a pénzügyi-bizottság ülésén. — (Saját tudósítónktól.) Szerdán délután, kezdte meg a város pénzügyi bizottsága az 1914. évi költségelőirányzat tárgyalását. A bizottság ülésén Bokor Pál helyettes-polgármester elnökölt, jelen voltak a következők: Bclogh Károly pénlzügyi 1 tanácsos, Gadl Endre dr. tanácsos, Koczor János tanácsos, Taschler Endre főjegyző, Somogyi Szilveszter dr. főkapitány, Turóczy Mihály dr. tiszti főügyész, Tóth Mihály főmérnök, Skultéty Sándor főkönyvvivő, Várnái Jenő alszámvevö, Back Bernát, Becsey Károly dr. Bokor Adolf, Désy Béla, Holtzer Aladár, Kiss Arnold, Kosza István dr., Obláth Lipót, Vajda Béla és Wimmer Fülöp bizottsági tagok. Letárgyalták a költségvetés általános részét, a részletes tárgyalás során pedig a bevételi tételekkel foglalkoztak, amelyeket a bizottság változatlanul elfogadóit. Az ülés lefolyásáról az alábbi tudósításunk szól. Az ülés megnyitása után a bizottság előlllb általánosságban foglalkozott a jövő évi költségvetéssel. Balogh .Károly pénzügyi tanácsos jelentette, hogy ,a jövő évire a költségvetés .szerint mind a város bevételiét, minid a kiadásait 6,547:614 'koroniában irányozták elő. A jövő évi költségvetés' tehát a mu-lit évi költségvetésihez képest 378,396 korona emellkédlést mutat. Ujabb jövedelmeik, mint az előadó mondotta, ineim szerepelnek a költségvetésiben. Hogy a város pénzügyi egyensúlya minden rázikóidíatás nélkül fenntartható legyen, óva intette a bizottságot attól, hogy fölösleges kiadásokba bocsátkozzék, de leglfőlkléppen attól, hogy fényűző módon kezeljék a jövedelmeket. Kiss Arnold: Mit teltszik érteni fényűzés alatt, mert ezt én nem tudom elképzelni. Balogh Káiroly: Fényűzés alatt minden improduktív kiadást érteik. Kiss Arnold: De mi az az improduktív kiadás a városnál? Balogh Károly szerint minden olyan kiadás improduktív, amelyét túltengő kultúrára fordítanak, vagy amelyet az etikai élet megkövetel ugyan, de sokkal fontos'albb tervek megvalósításáról kell élőbb gondoskodnia a városnak. Törekedni kell arra — folytatta ezután az előadó — liogy uj jövedelmi forrásokat teremtsen a váras. Igáz ugyan, hogy a bevételeik évről-évre bizonyos természetes emelkedést mutatnak, de ezzel szemlben évről-évre növekednek a város igényei is. Ezután az egyes megvalósításra váró tervekről tett jelentést Balogh Károly. Legsürgősebben megvaliásitandónak tartja a tanyai vasutat, amely ha meglesz, az egésiz tanyavilág- gazdasági föllendülését fogj a előmozdítani. Sürgősen megvalósiitandóüak tartja annak ellenére ite, hogy a tanyai vasút révén egyelőre költségvetési jövedelemre számi tani nem lehet. Kéri ezután a költség-vetés általánosságban való elfogadását a részletes tárgyalás alapjául. Wimmer Fülöp arra hívja föl a bizottság figyelmét, hogy a városnak azt a 14000 hold földjét, amely most közlegelőül szolgál, hasznosítani, gyüinöliesözőlbtlié tenni kellene, hogy ezzel is nagyobb jövedelemre telhessen szert a város. Bokor Pál elnök, akinek ez az ügy — mint mondotta — a reszortjába tartozik, azt hangoztatta, hogy a város minid inkább törekszik arra, hogy a 'közlegelőket miinél termőképeisebbekké tegye és a már alaposan kiművelt legelőket, mint termőföldet bérbe is szokta adni. Beosey Károly dr. nem ért egyet Wimmer Fülöp eszméjével, szerinte amiugyis igen kicsiny már a város közlegelője. Ép ellenkezőleg, arra kellene súlyt fektetni, hogy a közlegellőket mindjobban javítsák és az állattenyésztésre imiinél alkalmasabbakká tegyék. Obláth Liipót azt mondj a, hagy a módszer, ahogyan a tanács a közlegelőket eddig hasznosította, továbbra is fenntartandó. .Sőt fokozni kéli a közi egálok ,hasznosítását. A sze gedi állatvásár sohasem volt jólhirü, a marhák satnyák, soványak, tehát arra igyekezzék a város, liogy inkább kevesebb, de jobb közlegelője legyen. Wimmer Fülöp indítványozza, hogy válasszák az arany középutat és mondja ki a bizottság, liogy a város mai szűkös pénzügyi viszonyai között igenis törekedjék a legelők belterjes hasznositására. Ha jé év van, ihoz szokása. Ostobaság, bolondság, de ki fogja gyönge élete sorát összekötni egy fanyövő szűzzel. Aki arra van hivatva, hogy sárkányokkal birkózzék az erdőn, nem hogy férfiút ölelgessen erős két karjával. Történt pedig, hogy egy Bozics Jankó nevű öreg katona vetődött a falunkba. Tizenkét évig szolgálta a császárt. Bajonettel szúrta le egyik társát -haragos vita közben, azért tartották ily soká, savanyu kenyéren. Ki is, midőn érdeklődnék a dolgok és az események iránt, meghallván a szép Daniea hírét, elhatározá, hogy elvenné feleségül. — Nono! — intette tréfásan a félkegyelmű levélhordó. — Az az ördög menyasszonya. — Magától .az ördögtől sem félek, — hetvenkedett a vitéz. — Hogyan félnék a menyasszonyától'! Nem maradt meg az üres hencegésnél, hanem be is váltotta a szavát. Megkérette a jegenyenövésü szüzet s Daniea kipirult arccal mondotta ki a -boldogító igent. Már két lábbal erősen benn járt a vénségben, elmúlt már huszonkét éves. — Csak azután ne kocsmázz annyit, Jankó! — intette szelíden a vőlegényét. — Megint agyon találnál ütni valakit. — Vigyázni fogok magamra — mormogta az öreg katona. De azért csak szorgalmasan bújta a korcsmaszobákat. Sokszor az éjfél is elmúlt, mig hazavetődött. A szép menyassony sokat sírdogált emiatt. Két nap választotta el őket az esküvőtől. Bozics megint leitta magát, Danicának kárörvendő arccal vitték meg a hírt a szomszédasszonyok. — Nem javul már meg az a rosszcsont. A rénleány arca kifehéreüet'. — Elmegyek érte, —- sziszegte haragosan. — Hazahozom a korcsmából. Ezervirágos feketekendőt kapott íel magára, ugy rohant a vőlegényéért. Legjobbkor érkezett. Ez javában vagdosta az üvegeket a faihoz. — Sohasem halunk meg, kurjongatta, — de elhalt a szava, ahogy Danicat megpillantotta. — Gyere haza, Jankó, — intette ez szeliden. — Nincs eszemben, — felelte a katona durván. Daniea haragosan dobbantott a lábával: — Hazajösz, ha mondom, lobogós teremtette. — Reggelig mulatok! — felelte kótyagos fővel az öreg katona. (Már alig állott a lábán.) De a hajadon nem türt ellentmondást. — Gyere Jankó! — m-ondá még egyszer, — s j azzal már kapta is ki a széket a katona alól. í Felemelte az ölébe a tehetetlen részeget, két ! kezét 'leszorította, — ahogy az apjával tette — s azután vitte magával diadalmasan hazafelé. — Ne bolondulj, Jankó! (A kecskegödölyét viszik igy a vásárra.) A falusiak ugyancsak mulattak az eseten. — Szegény vitéz, te ugyan megjártad. De a katona otthon sem. engedett: pö' ölt, veszekedett, .visszakivámcozoti a korcs' m.«ba. — Idehaza maradsz! — jelentette ki DauLa elhatáiozottan. Már-már verekedésre került a dolog, de Daniea erősebb volt, leszorította a katonát a földre, kezét-lábát gúzsba kötözte. S azután vállára emelte a tehetetlen részeget, vitte fel egyenesen a padlásra. — Igy, itt legalább kialszod magad. — Legalább pipára gyújthassak! — nyöszörögte a vitéz. — Azt nem bánom. Maga gyújtotta meg a vőlegény pipáját s segített a szájába nyomni. No, mert veszedelem származhatott volna, ha a vőlegénye kötelékét kioldozza. — Most már jól viseld magad1, Jankó, — intette őt Daniea, — s szép álmokat kívánván a vitéznek, rázárta az ajtót. Nagy baj támadt ebből. A vitéz elbóbiskolt. A pipából kiugró szikrától lángot vetett a szalma. Hajnalra már piros tűzben égett a tető s benne égett a hőslélkü katona. Nem lehetett megmenteni. Csak fehér csontjait találták meg s fehér tajtékpipáját. De az is megfeketedett a tűzben. Vőlegényét megsiratta Daniea keservesen, pipáját emlékbe tette el magának. Évek múlva, hogy hollóhaját fehér ezüstpihékkel futta be a vénség, maga is a dohányzásra fanyalodott. Reggeltől -estig házuk -előtt üldögélt a padkán, — az elátkozott tajtékpipából pipázgatva, — első s utolsó szereim-ének emlékére. — Az ördög menyasszonya! — mondták a parasztok, ha erre elvoniílának — s egy marék szalmát hátradobtak a koesiderékról az útra, hogy meg ne rontsa őket a vénlány.