Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-04 / 231. szám

:— 1913. október 1. Sziniigyi-bizotíságból — mozi-bizottság. Hódító útjában netmosaik versenyez már a mozi a színészettel, hanem sok Imi yen ki is szorítja régi otthonából, ami a magyar szín­művészet kulturhivatásának szempontjából mégi's csak sajnálatos. Franciaországban és Németországiban több Színház ügazgatój a ugy védekezik a mozi íkonkusrrenciája elten, hogy magnk is rendeznek 'délutánonként mozgóifénykép-előadásokat és ezeknek jöve­delméből tudnak aztán magas művészi szín­vonalú szín i előad ások at tartani és a legkivá­lóbb művészeket szerződtetni. A magyar szín­igazgatók közül is megpróbálta Thury Kál­mán, hogy mozi-előadásokat is rendezzen a szinházban, A kultuszminiszter azonban nem engedte 'meg. Igy aztán a többi vidéki di­rektorok is elál'l ottak annak a tervnek .a magvalósításától; hogy mozi-előd ásókra is be rendezzék színházaikat. Annál meglepőbb te­hát, hogy Csabán a szín ügyi-bizottság egy­szerűen száműzi a színháziból az eddig két­hiárem hónapig ott játszó színtársulatot éa 48.000 koronáért kiadja egy vállalkozónak a színházát mozgófénykép-előadósok tartására. Egészen biztos, hogy a színházban november l-re az előadások megkezdődhetnek. A szín­házban tíz éven át tartható mozielőadásokra hárofm zárt ajánlat érkezett. Weisz Éliás és Weisz Lipót a tiz évi engedélyért azonnal befizetendő 48255 kor. 50 ifiillórt és 5000 koro­na bánatpénzt ajánlottak. A bizottság Weisz Éliás és Lipót ajánlatát (fogadta el és igy a csabai szinházban november 1-től (fogva moz­gófénykép előadások lesznek, ha csak az (Or­szágos Sziinészegyesület meg nem semmisit­teti ezt a határozatot. — Kalandos hír az eltűnt pátriárkáról. Belgrádból jelentik: A Pravda azt állítja, hogy Bogdaiiavics patriárka nem halt meg Gasteinban, hanem Amerikában van. — Béke. A Pesti Tükör szerkesztőségének tagjai, mint ismeretes, a kiadóval felmerült differenciák folytán a munkát abbahagyták. A munkatársak sérelmes ügyüket a Budapes­ti Újságírók Egyesülete elé vitték, amelynek választmánya Márkus Miksa udvari taná­csos elnöklésével rendkívüli ülést tartott. A választmányi ülésen sikerült a felmerült el­lentéteket kiküszöbölni és a választmányi ülésből kiküldött Gerö Ödön alelnök és Biro Lajos választmányi tag közreműködésével a szerkesztőség delegáltjai és a Pesti Tükör kiadója között a szerződési pontokba foglalt békét megkötni. A Pesti Tükör munkatársai pénteken újból megkezdték rendes munkás­ságukat a lapnál, mert Renéz-Kurlünder Ede dr főszerkesztő előzékenysége és az Ujság­iróegyesület állásfoglalása lehetővé tette, hogy a szerkesztőség tagjai és a kiadó kö­zött teljes harmónia jöjjön létre. — A szultán Jól van. Konstantinápolyból jelentik nekünk: A szultán állapotáról a kül­földön elterjedt nyugtalanító hírekkel szem­ben a szultán kezelőorvosa kijelenti, hogy a szultán ismét egészen jól érzi magát. — Egy szeszgyár foglalás alatt. Temesvárról jelentik: Temesváron hónapok­kal ezelőtt — amint azt annak idején megír­tuk — nagy feltűnést keltett, hogy a pénz­iigyigazgatóság közegei a Blau-féle szesz­gyárban nagy adóeltitkolásoknak jöttek nyo­mára. A vizsgálat megállapította, hogy Blau Leó, aki Temesvár társadalmában igen elő­kelő pozíciót foglalt el, több, mint százezer koronával károsította meg az államkincstárt. A temésvári pénzügyigazgatóság részéről nyörtíban a legszorgosabb vizsgálat indult meg annak kiderítésére, hogy mily módón történt az adóeltitkolás és hogy pontosan DELMAGYARORSZXfJ mennyi az állam kára. Azóta Biró Imre pénz­ügyi biztos, a pénzügyminisztérium kiküldöt­te lefolytatta a vizsgálatot és megállapítot­ta, hogy a Blau-féle szeszgyárban vissza­élések történtek. Azóta hónapok multak el, az iratokat felterjesztették a pénzügyminisz­terhez, de döntés ebben az ügyben még máig sem történt. Állítólag azért, mert az ügy re­ferense szabadságon , van, (Egyelőre (tehát ugy áll a dolog, hogy miniszteri döntés nin­csen, viszont a Blau-féle szeszgyár üzeme szünetel. A pénzügyigazgatóság ugyanis az összes engedélyeket a szeszgyártól megvon­ta. A szeszgyár megfelebbezte ezt a végzést, de az üzemet mégsem folytathatja. Ennek igen érdekes oka van. A szeszgyárnak •ugyanis már régebbről százkilencvenezer korona szeszadóhátraléka van. Ennek a tar­tozásnak a fedezésére a temesvári pénzügy­igazgatóság Blau Leó összes ingatlanait le­foglalta. Sőt az elmúlt napokban Blauék automobilját is lefoglalták, az állam követe­lésének fedezésére. A követelés azonban még igy sem nyer fedezetet. Igy tehát a gyár hiá­ba próbálná az üzemet meginditani. Abban a pillanatban, amelyben a gyár különféle, az üzemhez szükséges dolgokat beszerezne, a pénzügyigazgatóság ezeket is lefoglalná. Az ügyben való végleges ítélet, amely most már nem késhetik soká, csupán attól függ, hogy a pénzügyminisztériumban mit állapítanak meg. Ha beigazolódik, hogy a szeszgyárban tényleg történt adóeltitkolás, akkor Blaunak az állam kárát meg kell térítenie. Ha ez meg­történik, akkor a gyár üzeme újból megin­dul. Ha azonban Blau a kárt nem tériti meg, akkor a minisztérium az ügy aktáit a tör­vényszékre teszi át és az egész ügyet bün­iigyi útra tereli. Temesváron most nagy ér­deklődéssel várják a pénzügyminisztérium döntését. — Lengyel nemes a toloncházban. Nagyváradról jelentik: Dienes István nagy­váradi detektív bekisjérte a rendőrségre a petrozsényi vonattal érkező Romacsimszky László toloncot. A magasnövésü, (kopott ele­gánciával . öltözött fiatalember elmondta, hogy előkelő lengyel nemesi családból való. Három évvel ezelőtt diák-barátai révén be­lekeveredett a varsói diákzavargásokba. Egy .alkalommal többedmagával beverte egy ká­véház ablakait, aztán revolvert rántott elő és többször a levegőbe lőtt. Aztán társaival együtt elmenekült. Valaki elárulta, hogy ő volt a lövöldöző. Elfogták, de a börtönből megszökött és Magyarországra menekült. Pénze nem volt, szüleihez nem fordulhatott, mert nem akarta hollétét levéllel elárulni, beálilött tehát munkásnak a petrozsényi vas­gyárba. Innen egyszer irt a szüleinek leve­let. Az áruló bizonyítékot elfogta a varsói rendőrség, amely nyomban megkeresést in­tézett a petrozsényi rendőrséghez, hogy a szökevényt tartóztassák le. iRomacsinszkyt Nagyváradról tovább toloncolják Varsóba. A három év előtti tüntetésért most mégis elve­szi büntetését. — Nem eresztik be. Mrs. Pankhurst, az angol harcos szüffrazsettek vezére minden­áron el akar menni Amerikába, hogy az Egyesült-Államokban előadjon a nők szava­zójogának a kiküzdésérői. A hónap végéti' akar Amerika területére lépni, s nagy most az izgalom odaát: beeresztik-e Amerikába. Mint már jeleztük, erős akádályokat gördíte­nek elébe, s ezért a Womens Political Union a szavazati jogért küzdő nők amerikai szö­vetsége hivatalos kérdést intézett W. B. Wil­son munkaügyi miniszterhez. Kifejtik, hogy Amerika mindig szívesen adott menedéket azoknak, akiket a külföldön politikai bűnö­kért üldöztek, igy az orosz forradalmárok­nak, közöttük gróf Csajkovszkynak és Resz­kovszka asszonynak is, sőt még az orosz ni­hilisták ís minden bántódás nélkül telepedhet­tek le. Mrs Pankhurst szerintük semmiféle bűntényt nem követett ebs az angol hatósá­gok csakis politikai hitvallásáért mértek rá börtönbüntetést. Kijelentik azt is, hogy ha kedvezőtlen választ kapnak a munkaügyi mi­nisztertől,; a belügyminiszterhez, vagy ha kell, az elnökhöz fordulnak majd jogorvoslásért. 11 Akárhogy kardoskodnak is Mrs. Pankhurst amerikai elvtársai, aligha érnek célt. Az egyik ellis-islandi felügyelő kijelentette, hogy kivételt nem tesznek vele, ugyanazokat' a kérdéseket intézik hozzá is, mint bárki más­hoz a behajózáskor. Ha a bizottság kizárja, fölebbezhet a imunkaügyi minisztériumhoz. De ép itt nem számithat kegyelémre. A be­vándorlásról szóló törvény határozottan ki­mondja, hogy a bűntettekért elitélt és bör­tönbüntetést szenvedett bevándorlót ki kell utasítani Amerikából, Mrs. Pankhurstot pe­dig nem politikai, hanek közönséges bűnté­nyekért börtönözték be. Igy áll a dolog, bár az amerikai szüffrazsettek még reményked­nek. — Királynő éjjeli inspekción. Vilma Hollandia királynője, kit népe még ina is a mi kis Vilmánk néven becéz, nemcsak meg­értő, jólelkű, kedves asszony, hanem köte­lességtudó — „katona". A királynő olyan élénk érdeklődést tanúsát a katonaság és a katonai ügyek iránt, hogy már régebb idő óta „katona-királynő"-ine.k keresztelték el. A legutóbbi hollandiai hadgyakorlatok is iga­zolták ezt az elnevezést. Mint valami öreg pedáns tábornok, ugy mustrálta, a szemléken a katonákat és a tábori élet 1 egaprólékosab b dolgai iránt is érdeklődött. Éles asszonyi lá­tása ez alkalommal sok olyan dolgot fede­tett fel, ami elkerülte volna egy férfiszem figyelmét. A legbehatóbban magyarázitatta el magának a drótnélküli távíró ós a géppuskák működését, valamint az előőrsök és az egész­ségügyi szolgálat szervezetét. Egy izben haj­nali két órakor végigvezettette magát az összes szobákon és mindenütt érdeklődött, nem fáznak-e az emberek, eléggé melegék-e a- takarók és nem nedvesek-e a sátrak. Az éj­tjeli inspekció után egy órát aludt ós négy órakor reggel már isimét talpon i volt, hogy megossza csapataival a katonaélet örömét ós bajait. — Nagybeteg a svéd kiráíy. A svéd király állapota Stockholmban nagy nyugta­lapságpt kelt. A király valószínűen, gyomor­cákban vagy bélrákban szénved. Több kiváló orvost sürgősen meghívtak a király beteg­ágyához. — A bolgárok vesztesége a két balkán­háboruban. Közvetlenül a bolgár hadügymi­nisztériumtól szerzett adatok szerint Bul­gária a két 'balkán-háborúban a következő veszteségeket szenvedte: Az első hadjárat­ban 313 tiszt és 29.711 ember halott; 915 tiszt és 52.550 ember sebesült; 2 tiszt és 3193 émber eltűnt. A második hadjáratban 266 tiszt és 14.602 ember hatott; 816 tiszt és 50.305 ember sebesült; 69 tiszt és 4560 ember eltűnt. Az elesettek száma tehát összesen 44,892, a sebesülteké pedig 104.586, akik kö­zül legalább 10.000 örök életére nyomorék marad. Mivel Bulgária férfilakosságának száma 2,206.690 volt, minden negyvenedik ember elesett a hallatlan véres,.háborúban. Megjegyezzük itt, hogy az. angol—bur hábo­rúban az angolok vesztesége hatottakban összesen csak 21.000 volt. — Egy Káhiüzöü királynő: A szám­űzött királyok és kixááyfléfc sorában, akik Párásban keresték menedékét, kétségtelenül tegeraékeéetíb volt II.' Izabella spanyol ki­rályné ' alakjá. Lakhelye, a „Paláis de Cas­tille", köré pikáns mondakor fűződött és a mondák egyáltalán nem voltak alaptalanok. ÍI. Izábélla egyéniségének alapvonása kiníe­rithétéflen szívj ósága volt, mély karöltve ter mészetes őszinteségével, mindenícibe rokon­szenvét'keltett. Nyilt sziv és nyílt kéz, ezek voltak legjellemzőbb tulajdonságai. És miu­tán nyélve is mindig délvidéki élénkséggel pergett, szégóiiy szive sem nyugodhatott meg, hanem olyan pazar bőkezűségre ösz­tönözte, amelyet a világtörténetem is gon­dosan elkönyvelt számára. A királyfié ma­ga sehogy se akarta mégéitéui, hogy te'het ilyen csekélységekre annyi tintát pazarolni és közönyösen nézte, hogy a krónika (hűsége­sen föjjegyzi yigasrtalóínák nagy számát. A Jegutplsó vigasztalója pedig rázuditotta a pletykák egész özönét. Egy fiatál Cserepező-

Next

/
Oldalképek
Tartalom