Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-01 / 228. szám

1913. október 1. DELMAGYARORSZXfJ 11 Harc a munkanélküliség ellen — Küldöttség a kereskedelmi miniszternél— (Saját tudósítónktól.) A munkanélküliségnek még mindig ijesztő mérve állandó foglalkozás tárgya a kormánynál, a főváros és a nagyobb vidéki városok hatóságánál. Kedden a magyarországi szakszervezeti tanács és a szociáldemokrata párt fővárosi végrehajtó-bizottsága küldöttséget menesztettek a kereskedelmi miniszterhez és a budapesti polgármesterhez. A kereskedelmi miniszternél mintegy ötven tagu küldöttség járt, volt közöttük minden szákmából való munkanélküli munkás. A küldöttséget Lerner Dezső, a szakszervezeti tanács tagja vezette. Kellner Sándor nyomdász adta elő a küldöttség kívánságát a kereskedelmi miniszternek s azt mondotta, hogy az éhes és nyomorgó munkanélküliek megbízásából van itt e küldöttség, azok nevében, akik hetek óta hiába hajszolnak munkát. Budapesten negyvenezer, az egész országban mintegy százezer ember van munka nélkül. A munkásság elvárja, hogy az állam, amely naponkint érezteti velük sújtó kéziét, segitő kezével is megtalálja a munkásságot. Nem könyöradományért jöttek, hanem munkát és kenyeret kérnek. Azt kérik, hogy az állam adja ki sürgősen a visszatartott állami közmunkákat s támogassa a munkanélkülieket segitő egyesületeket. Azután átnyújtotta a munkanélküliek gyűlésének megbízásából kidolgozott memorandumot, amely a következőket mondja: A 'munkássá? sürgős intézkedéseket kér a munkanélküliség enyhitésére s teheti ezt •annál jogosultabban, mert a munkanélküliséget a iBalkán-báboru s a monarchiánk balkáni politikája, az egy évig tartó fegyverkezés idézte elő. Pontos adatok a munkanélküliségmértékéről nin,csenek, ide a munkások egyesületei által megejtett számítások szerint a munkanélküliek száma Budapesten meghaladja a negyvenezret s ezt a számot a memorandum részletes statisztikával igazolja. Ez a szám a közel jövőben semmi esetre sem fog apadni, hanem emelkedni. A szakszervezetek megtették, amit tehettek. Segítették azokat a munkásokat is, akiknek még nem volt igényjogosultságuk, hónapokon át ebédutalványokat osztottak ki s csupán a vasműn kások, famuinkások és nyomdászok szervezetei ez év első felében már 332.000 korona munkanélküli segítséget folyósítottak. A szakszervezetek képtelenek további áldozatokra, erejük kimerült. Az egész társadalom érdeke, hogy a nyomor ne fokozódjék a végsőkig, mert a munkanélküliség természetes következménye a nyavalyák terjedése és .a kivándorlás növekedése. A munkások elkeseredését már csak alig birják lecsillapítani, sürgős intézkedés szükséges tehát a munkanélküliségnek, ha nem is megszüntetésére, de enyhitésére. A memorandum felsorolja ezután, mit óhajt a munkásság a minisztertől. Harkányi János báró kereskedelmi miniszter válaszában kilátásba helyezte, hogy tőletelhetően el fog járni a minisztertanácsban, hogy valami történjék a munkanélküliek érdekében. Hivatkozott az állam rossz pénzügyi viszonyaira, amely miatt nem lehetett beruházásokat folytatni. Amig a küldöttség eljárt küldetésében, a munkanélküli munkások a vasmunkások Thököly-uton levő otthonában gyülekeztek, hogy bevárják a küldöttségek eljárásának eredményét. Már tiz órakor olyan sokan voltak együtt, hogy többen az utcára szorultak. Eljöttek az újpesti, csepeli és erzsébetfalvai munkanélküliek megbízottai is. A gyűlés féltizenkettőkor kezdődött. Payer Károly, a szakszervezeti tanács titkára volt az első szónok. Lerner Dezső beszámolt a küldöttségek eljárásáról, utána Kellner Sándor vázolta a munkanélküliek helyzetét és határozati javaslatot terjesztett be, hogy nem elégszenek meg üres Ígéretekkel, hanem az akciót folytatni fogják. Az ülésen Szalay rendőrtanácsos és Wolkenberg rendőrfelügyelő vezetésével nagyobb számú rendőrcsapat vigyázott a rendre. A gyűlést tizenkét órakor fejezték be és a tömeg teljes csöndben és rendben elvonult. •••••uaaaaai»HimMii»n»»aiai»Maii>»»>aMa Kitelepítik a városi adóhivatalt. — Csak azt nem tudják még, hová. — fi Saját tudósítónk tói.) A városi tanács ma délelőtt rendkívüli ülést tartott, amelyen a városi adóhivatal kitelepitésének ügyével foglalkozott. Mint mai számunkban már hirt adtunk róla, iaz adóhivatal jelenlegi helyiségében tarthatatlan állapotok uralkodnak, a melyeket maga Koczor János, adóügyi tanácsos panaszolt el a városi tanácshoz intézett beadványában. • Különben is, hogy mennyire alkalmat• ian helyen van az adóhivatal, erről személyesen bizonyára már mindenki meggyőződött. Eltekintve attól, hogy a hivatali szobák szűkek és sötétek, a közönség jogos igényeinek és .az ott lebonyolódó hatalmas forgalomnak meg nem felelők; legnagyobb hibája az, hogy túlzsúfolt és .káros hatású az ott egész nap görnyedező hivatalnokok egészségére. A hivatalnokok nagy része emiatt állandóan betegeskedik, ,a közönség pedig elégedetlen, mert különösen betivásáros napokon, amikor 3—400 ember megfordul az adóhivatalban, késedelmesen lehet csak .Lebonyolítani a munkát, épen a helyiségek szük ós sötét volta miatt. Belátta ennek folytán .a város tanácsa is, hogy ezen. a lehetetlen állapoton változtatni kell és a mai rendkívüli ülésen részletesen megvitatták az .adóhivatal kitelepitésének az ügyét, amely már nagyon is .aktuálissá vált. Az .adóhivatal elhelyezésére a mai tanácsülésen többféle terv merült föl. Először is olyan 'helyire szerették volna helyezni .a hivatalt, ahol nem kellene érte bért fizetni. Ezért a. város tulajdonát képező Tu.kacs-lházra gondoltak, amely a Tisza Lajos-körut és a Petőfi Sándor-sugárut sarkán van. Ez a terv azonban nem bizonyult keresztül vihetőnelk, .mert ha ide tennék az adóhivatalt, akkor ismét csöbörből vödörbe jutna. A Tukacs-féle háziban ugyanis nincsen megfelelő, tágas modern helyiség; továbbá az átalakítási költségek hatalmas összegeket tennének ki, mivel ott jelenleg kisebb lakások vannak. Kombinációba vették a Zsótér- és a Kiss Dávid-féle házat, amelyekben esetleg lehetne megfelelő helyiségeket bérelni. Ez sókba kerülne ós még sem oldaná meg véglegesen a kérdést. Épen emiatt a tanács többsége nem is helyezkedett erre az álláspontra, hanem tovább vitatták az ügyet. A vita során az az idea is fölmerült, bogy a rendőrséget és anyakönyvvezetői hivatalt, továbbá a bérházban lévő bolthelyiségeket .kellene kitelepíteni. Ennyi helyiség felszabadulása ntán el lehetne helyezni az .adóhivatalt tisztességesen. Csak hogy ebben az esetben meg a rendőrség és az anyakönyvvezetői hivatal maradna hajléfctálanuil és azoknak ismét kellene helyiséget keresni, vagyis ez a megoldás csak félmegoldás lenne, azonkívül a város tetemes haszontól esne el, amelyet most a bolt bérlői fizetnek. A tanács végtére is arra az álláspontra helyezkedett, bogy mivel sürgősen el kell intézni az adóhivatal ügyét, ideiglenes megoldást keres, mert remény van arra, hogy a pénzügyi viszonyok jobbra fordultával .fölépül a második városháza, mikor is megfelelő elhelyezést nyernének az 'összes hivatalok. Addig pedig vagy a Zsótér, vagy pedig a Kiss Dávid-féle háziban fogják ideiglenesen elhelyezni az adóhivatalt. Természetesen ez az ideiglenes megoldás is csak májusban történhetik meg, mert annyi idő kell, •mig alkalmas helyiségről gondoskodni lehet. A .tanács bizottságot fog kiküldeni miélőbb, amely a két kiszemelt házat megvizsgálja és jelentést fog tenni, hogy melyikben van az adóhivatal céljaira megfelelő hely. Addig, sajnos, a mostani helyén marad az adóhivatal. Korszakos ujitás a repülés terén. — Nem kell majd pilóta. — (Saját Itudósítónktól.) A minap repült át Garros Európából Afrikába s ezzel olyasmit mutatott az emberiségnek, amit még huszonnégy órával előbb mindenki, ha nem is lehetetlenségnek, de legalább is őrültségnek tartott volna. S most párisi tudósítónk távirata alapján olyan eseményről számolhatunk be, amely mellett Garros bravúrja egészen eltörpült és jelentéktelen akrobata mutatványnyá válik. A meluni repülőtéren ugyanis bemutatta tegnap hivatalos szakértők és ellenőrző tábori aviatikusok jelenlétében Moreau, a világhírű pilóta és konstruktőr legújabb gépét, amellyel sikerült megoldania az eddig megoldhatatlannak tartott problémát: a repülőgépnek automatikus — tehát kormányzás nélkül való — haladását. Évekkel ezelőtt történt, hogy egy Henri Bonnet nevű mecénás nagyobb dijat tűzött ,ki, amelyet az az aviatikus nyerhetett el csupán, aki olyan gépet épit, amely mindennemű kormányzás nélkül, szeles időben hoszszabb ideig fönmarad a levegőben és repül. Többen .megkísérelték a díjért való fölszállást, de mindig sikertelen maradt. Ép ezért, amikor tegnap Moreau is jelentkezett, hogy a Bonnet-féle díjért akar versenyezni, nem vették túlságos komolyan a próbálkozását. Azért helyet foglalt mellette Lafon temgerószhadnagy, szintén ismert nevű kitűnő pilóta, akinek ellenőrizni kellett, liogy Moreau csakugyan nem kormányozza-e a gépét. A fölszállás csodálatos sikerrel járt. A francia nemzeti repülőliga elnöke, Kéné Quvnton a következőkben számol be Moreau útjáról annak kapcsán, hogy ,a dijat kiadták neki. Tegnap este szállott föl (Moreau hatodfél és hat óra között, másodpercenként 6—8 méteres szélben, amely helyenként viharossá vált. A Bonnet-féle dij föltételei igen szigorúak. Csak az kaphatja meg, aki olyan repülőgépet mutat be, amely a sulyegyent automatikusan megőrzi, vagyis pilóta nélkül repül. A közönséges repülőgépet pillanatrólpillanatra igazítja a kormány segítségével a pilóta, mig a dij elnyeréséért versenyző repülőgépnek húsz percen át olyformán kell repülnie, hogy az aeroplán vezetője e husz perc alatt egyetlen egyszer se nyúljon a kormányhoz. Más szóval, a repülőgép kell liogy önmaga végezze el mindazokat a mozdulatokat, amelyek a lezuhanás megakadályozására szükségesek. Hatodfél órakor szállott gépére Moreau, aki mellett helyet foglalt Lafon hadi pilóta, a veszedelmes próba ellenőrző szakértője. A monoplán nyolcvan méter magasságra emelkedett és ott keringett fél óra hosszat a nézők feje fölött. Mindannyiszor, amikor a repülőgép a bizottság fölött haladt el, Moreau mindig a levegőbe emelte a .két karját annak jeléül, .hogy nem érinti a kormányt. A repülőgép szárnyai hol jobbra, hol balra hajlottak, néha harminc fokos szögben dült meg az aeroplán és a helyzet igen veszedelmesnek látszott, — de a gép mindannyiszor ismét a megfelelő síkba jutott és .hibátlanul repült tovább. Ugyanez időben gyakorlatozott egy .katonai .kétfödelü repülőgép, amelyet pilóta vezetett s a melynek mozgásán különösképen inkább meglátszott a szélcsapások ereje. iHat órakor szállott le minden baj nélkül a repülőgép. Lafon pilóta jelentést irt arról, amit a levegőben tapasztalt. E szerint a gép néha annyira bedűlt, hogy a tengerésztiszt odakiáltott Moreaunak, hogy ragadja meg a kormányt, mert föltétlenül lezuhannak. (Moreau azonban mellén összefont karokkal nyugodtan ült a helyén és meg sem moccant. S a gép a veszedelmes elhajlásból csakugyan is-