Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-04 / 231. szám

4. DEÖVLAQYARORSZÁO 1913. október 4. J-íogy születik a szinügyi-bizottség ? Már nem sztrájkol a gólya színházi kö­rökben, sőt, azt lehetne mondani, nagyon is fő a feje. Azon gondolkozik, • bogy mikor és milféle formák között hozza világra az uj szinügyi bizottságot, mely hetek óta vajú­dik s már a tejkútban azon a mélységesen nagy horderejű problémán tanácskozik, hogy tudna-e megszületése ellőtt kisded botrányt rendezni? Persze, hogy tudna. Csak szólná kell a Gólya-mamának. A Gólya-mama szerepét ezúttal elegáns világfi tölti be, kinek fogyó hajszálaival együtt nő a hölgyvilág ellőtt va­ló ázsiója. Amott az élet-előtti világiban ez a fess gavallér a, kultúrügyek lelkes szená­tora. Mert hiszen abban az embrió-világban is van érdeklődés a közművelődés iránt. És a kultúra vezére ott is csak olyan súlyos kötelezettségéket hord a vállán színésznői és tanítónői körök irányában, mint akárhol másiutt a világon. A Gólya-mama-kii'ltiu'fértiií tehát ha­nyag mozdulattal felrakja monokliját és kö­rülkélepel a tej kúti korzón. Neveletlen su­hancok futkosnak körülötte és lielecsimpasz­kodnak a feketefrakkoS' tollazatúba. — Vigyél Iföl magaddal a felső világra, édes Gólya-mama! Meglásd, soha. se fogom kifogásolni a műsort, mindig kedvedre sza­vazok! A színésznők közül is csak azt vá­lasztom ideállomnak, aki már csak anyasze­repeket játszhat. Jó fiú leszek, édes mama! A platánok alatt hirtelen csődület tá­mad. Két kis fiú összeveszekedett és most lelkes igyekezettel püföli egymást. A kúl­túrgólya hirtelen szétválasztja őket: — Szedtevette kölykei! Min vesztetek össze, hadd halljam!? — Azon, hogy ki legyen szinügyi bizott­sági tag közülünk? De én nem megyek ez­zel a kópéval, vagy ő, vagy én! — Én se megyek ám teveled, jómadár! — vágta ki a másik nagyreményű csemete. — Akkor kimaradtok mind a ketten! Punktum. Egy félénk kis fiú szótlanul felnyújtotta két ujját. Mások tülekedve rohantak Gólya­mama felé és téptek, cibálták elegáns tolla­zatát. Néhányan letaposták a hosszú piros lábát, mire a kultúrgólya felhúzta egyik lá­bát a szárnya alá. Pár perc múlva felihúzta a másikat is. Ugy állt ott, a levegőben, egye­dül rendüli etetien színházi meggyőződésére támaszkodva. Azután szétnézett a tolakodók nagy se­regén és félhangosan igy elmélkedett: — Van itt köztetek néhány alkalmas cse­mete, szó sincs rólía, ihogy van. Bizonyára akad köztetek olyan is, aki jelen volt Shakspeare Vilmos úr első premierjén, a diákhelyen. No, majd szólok az érdeketekben Aknássynak. (Mert csak nem hozhatok ja­vaslatba olyan embereket, akikkel például Almássy nem szimpatizált Hogy ülnétek ott a. bizottságban egymás mellett, mint a fan­csali feszület? Aztán szót, értek még a ká­véházban is, hogy mit szólna a közvélemény egyik-másik kedvencemhez. Téged már aján­lottalak is, Bélácska, Vajda Bélácska, csak jól viseld magadat. Mi az? Hogy te is sze­retnél, Nándi fiam, kis tanárom? Qno jure? Hogy rokonod a Vigszinház? Igaz biz a, er­ről majd hogy el is feledkeztem. Igazad van, első diák vagy a szinészet terén . . . Biztos a tagságod. Ide a sorba, Elemér fiam, te is ott ülsz mindig a zsöllyében, kisujjadban van a művészet? Miii? . . . Hogy nem alkarsz? Nem addig van az! Akit én kijelölök, az bizottsági tag lesz, akár akaródzik neki, akár nem. Melléd adom íme Sanyikat is, a Vajda Sanyikát, ő fogja képviselni a bizottságban a szolid családi elemet. Csak nyugodtan, gyerekek! Majd előbb szólok annak a fránya Almássynak, nehogy megharagudjon reánk és becsukja a színházat. Mert akkor 'aztán mehetünk zabot hegyezni. iNem lesznek kó­ristalányok és nem lesznek kultúrviták. IMár ' pedig akkor mi dolgom lelhetne énnekem?... I ; SEHaaMHuaaaaaBHaHaDSHiiaaaBaBaBMaBaiiBigaBaBaiaHaB I SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET. ! I Színházi műsor: l S SlZOIMIBAT: Boszorkányvár, operett, Pá­,, ratlan V«­VASÁRNAP délután: A kaméliás hölgy f dráma. VASÁRNAP este: Boszorkány vár. Balázs Béla: Az utolsó nap. : , A szegedi író darabjáról, melyet Pia : mutatott be a Nemzeti Szinház, a kis is­I mertetést közölte Az Esí-ben B. S„ akiben j | Bródy Sándort sejtjük: Miút a csinált faternuimi bor, olyan a f Nemzeti Szinház mai darabja, „Az utolsó I nap". Szerzője, Balázs Béla müköltő, aki is­| meri a reneszánsz-dráma minden ingredáen­} ci'áját, müveit, ügyes, sőt ravasz férfiú, ©l!ég j csinosain hamisít. Nekünk, valljuk be, im­| ponál is, főkép az akaratereje, szívóssága, a j mellyel e darabját elő tudta adatni a Nem­j zeti Színházban. Mondják, immár harmadik | esztendeje, hogy vár erre, de nem összetett 1 kezekkel, tétlenül. Végre is ott van; a nagy sae­| rü színpadon, az első, a legjobb előadásban, f miatta és érette megöli Paulay Erzsit Vára­! di Aranka, Beregi magát, mást, amit és akit • akar, szóval a mi jó és drága. Szindus és | grandiózus képeket okozhatott, cochenill, kri­j zokrás, ásványi ós növényi színfoltokat al­kalmazhatott ós ehhez való muzsika szólt, a mig vibrált és vihráltatott. Győzött! Hiszem, hogy boldog is' vólt a livornói reneszánsznak ez alacsony növésű különösen szemes hőse, Maeterlincnek, D'Annuziónalk, sőt Hugó Victornak, Marii ownak és minden svádás, zengzetes és hangulatos köttőhek a tanítvá­nya. Szóval: az ember maga nekünk némi fen tartással tetszik és nagyon megérjtük, ha a Nemzeti Szinház kísérletezik vele, joga és kötelessége ,is, hogy ilyesmit cselekedjen: ki foglalkozzék a nagy stíllel, ha nem ő? De fentartás nélkül nem szeretjük a darabot, mert se a (meséjében, se az alakjaiban, sőt a megírásában és technikájában is nincs semmi is, aminek ne lenne meg a szándékolt szaga, a csináltság vad ize, a régi lomok pál­lott ós hervadt illata. Az turbinái Raffael, a ki meghalt hallatlan genieje ás halhatatlan — ós sok — szerelme miatt, — erről, többek között erről ir tirádát Balázs Béla. De ő ná­la egy nyávogó macskakedvelő nagy sihe­der ez a saját tüzétől megemésztődött csu­da. És itt nem értem a dolgot: szerző tanár is és igy tudja, hogy bensőségre, kitalálás­ra és jeTlemzetasségre 'is szükség van az ilyen romantikus drámában. Ezek is ingre­diencják, mért nem állította ezeket is elő vegyileg és mért nem tette "bele a munkájá­ba? Majd jövőre, majd máskor, :E szerző nem elveszett ember és nem lehetetlen, hogy a mai est közönsége kegyelmes lesz iránta, mart a nehéz ós csúf modern életből kivezé­nyelte őket abba a korszakba, amikor min­denkinek sok ós könnyű pénze volt és egy városban egy vagy legfeljebb két bankdirek­tor élt ... A színpad szép, nagy tűzzel ós hittel játszanak ma a Nemzeti iSzmháizban, Éjszaka telefonálja tudósítónk, hogy a mai premiérre szép közönség gyűlt egybe a Nemzeti Szinházban s ugy a szereplőket, mint Balázs Béla szerzőt többször kihívták. * Zátony és Virányi. Ezzel a két névvel néha-néha a Vigszinházzal kapcsolatban ta­lálkozunk. E két s'zinésfct ügy vitték fel Bu­dapestre Szegedről, hogy szenzációs sikere­ket várnak tőlük. Na ós Virányi Sándor ed­dig csak egy kisebb szerepet kapott, hisz be kéllett mutatni a közönségnek is. De e bemu­tatáskor teljesén elejtették, annyira, hogy egyetlen egy szerepet se adtak ujabban ne­ki, sőt abszolúte nem emlegetik 4üár> nriint egy leendő Csörtost. Veié szemben (Zátony Kálmán mégis még-megszólal a színpadról, kisebb iszétefvet majd minden darabban ját­szott eddig is, most pedig a legújabb Bem­steiwrd'arabban 'főszerepet kapott. (Erre vol­na t-kozólag ia fővárosi lapoknak a Vigszinház igazgatósága kommünikét is adott ki: ,;A Vigszinház most készül a legújabb Bermstein drámára, a „Titok"-ra, amely a legutóbbi pá­risi. szezon nagy eseménye volt. Egymagá töltötte ki a szezónt a Boulffes Parisionbeft, ahol a terem átépítése iitán aft id'én csak á „Titok" lesz a miiSorön. A Vigszinház -terűié­SzeteSen ezúttal is művészi erőinek javát kül­di sorompóba a siker érdekében. Góthné Ker­tész Ella, Varsányi Irén, Haraszthy Hermin, Góth Sándor, Fenyvesi 'Emil ós Zátony Kál­mán játsszák a főszerepeket." Ugy látszik. Zátony Kálmán mégis csak rendesen foglal­koztatott művésze lesz a Vigszinlháznak. * Október 6. a színházban. Az aradi vértanuk emléknapját megünnepli a Sziühá'Z is. Földes Imrének nagyhatású drámája, Á császár katonái kerül színre. Á darab előtt Turányi Alajos elszavalja Zivuska Andor­nak, a jónevü poétának ihletett alkalmi köl­teményét. ' * A villámhárító. A szinházi iroda je­lenti: A szinház legközelebbi újdonsága a Villámhárító cimü francia vigjáték lesz. Szerzői — Monézykon 'és Nancey élőkelőség­re törekszenek bohózatos kellékek, goromba tréfák, szemérmetlen szituációk nélkül, jól­lehet a, gell szellem most is az elmaradhatat­lan házasságtörést viszi színpadra. A köny­nyü kéz, a sima technika és főleg a szerzőik jó ízlése az o'ka, hogy a négy felvonásos víg­játék előreláthatólag Szegeden is a megér­demelt sikeTÍbez jut. A szerzők egyetlen cél­ja a mulattatás és kedvesek ia figuráik, ákik elkalandoznak ,a.z erkölcs útjáról, de 'meg­bűnhődnek a frappáns fordulatok ágas-bo gas útvesztőjében. A szinház vígjátéki együt­tese révén kitűnő előadásra van kilátás. A próbákból máris kidomborodik a premiér képe, amely harmadfél óra alatt pergeti le a derűs négy félvonást. * A bolygó Puccini. A Tosca, Bohém­élet és Pillangókisasszony mindenütt nép­szerű komponistája, legutolsó "darabjának, a Nyugat lányának sikere óta, ugy látszik, ki­zárólag .a, reklámnak él. Bizonyos szomorú­sággal kell ezt megállapítani, mert a külső körülmények arra vallanak, hogy Puccini is nagyhírű kollégáinak, Mascagninak és Leoncavallónak sorsára jutott: kiapadt zene­szerzői vénája. Ma már csak Puccini tervbe­vett, de soha el nem készülő operáiról olvas­hatunk, vagy pedig arról adnak számot a külföldi lapok, hogy a komponista operái be­mutatóira utazik. Igy bukkan fel egyre a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom