Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-29 / 252. szám

2 dkimaqyarorszxq —-TI -ri-rr-irír—•• r-- v— 1913. október 29. akarunk most már hinni — esetleg dacolhat, esetleg elzárkózhati'k a Londonból és Rómából áradó világosság elől, de ennek a két kiváló embernek a levélváltását történelmi jellegétől meg nem foszthatja. Ezt a két levelet bizonyos megindulás nélkül érező embernek nem lehet elolvasnia. Nyomot hagyóan a szivekbe markol ez a két levél. Ennek a két levélnek az olvasására valami fenséges érzés váltódik ki az ember lelkéből. Lélekemelő az igazságnak ilyen két ellentétes világot összekötő és ellentétet kiegyenlítő ereje. Valami felemelő bizalom árad ki e két levélből. Biztató bizalom az iránt, hogy bármilyen ritus szerint is imádják a különböző felekezetek istenüket, amikor nagy dolgokról van szó, amikor nagy érdékek, az igazság nagy érdekei forognak kockán, akkor a becsületes emberek levetkőztetik a felekezeti előítéletet, a felekezeti elfogultságot, hogy ne mondjuk gyűlölséget és közös akarattal, félre nem magyarázható egyetértéssel sietnek a fenyegetett igazság védelmére. Világosság, el fogsz érkezni, inert meg kell érkezned! Törökország érdekében. Kunsmnuná* polybót jelenítik: Az osztrák és magyar nagykövet, meg az olasz nagykövet tegnap megjelentek a nagyvezérnél és kormányaik nevében biztosították, hogy Törökország a török-görög tárgyalás még el nem intézett kérdéseiben számíthat támogatásukra. E nyilatkozatok szerint Ausztria és Magyarország meg Olaszország Aténben megfelelő diplomáciai lépést tesz a legközelebbi időben. Leszállt a kamatláb. — Szegedi szakvélemény a javulásról. — (Saját tudósitónktól.) Ismét szállt a kaimat!áb és csodák csodája, ezúttal nem fölfelé, hanem lefelé. A két év óta tartó pénzügyi krízis és az 'ennek nyomában járó kereskedelmi és ipari pangás által elcsüggedt hangulatot tegnap váratlanul olyan örvendetes hir ébresztette uj reményre, melyet ujjongva fogadnak nemcsak Magyarországon', hanem az egész világban. A német birodalmi bank tegnapi ülésén — mint ma röviden megírtuk — elhatározta, ihogy tekintettel a pénzügyi Ihelyzet biztató javulására leszállítja, a kamatlábát az eddigi 6 százalékról 5 és fél százalékra. Mára érkezett iaz örvendetes hír Szegedre, és érthető örömmel fogadták mindenütt a rég tartó depresszió után. megkönynyebbülést jelentő hirt. Természetesen optimista hangulat és rózsás remények lobbanták fel mindjárt. Voltak, akik tudni vélték, hogy a német birodalmi bank példáját hamar követni fogja az Osztrák-Magyar Bank is és mihamar ahb megujulnák a hitelforrások rég elzárt zsilipjei. Pénzügyi kérdésekben nehéz ugyan jósolni vagy kombinálni. Annyi azonban bizonyos, hogy a mostani elviselhetetlen helyzetből való kibontakozásnak elérkezett a legfőbb ideje, Eddiig csak a gyengén megalapozott ülreális kereskedőket, vállalkozókat söpörte el a válság pusztító viharja, de most már annyira kiapadt minden, hitelforrás és pénzszerzési lehetőség, hogy sokáig már a legerősebb, legreálisabb vállalatok sem birják az ellenállást. A pénzhiány miatt hónapok óta redukálódták vagy teljesen szünetelnek az állami', megyei és városi közmunkák és .építkezések. Felényire csökkent a kereskedők forgalma és az iparosok keresete. Mindenütt redukálják az alkalmazottak és munkások számát, ugy, hogy a kenyér és exisztenicia nélkül maradt munkanélküliek szerencsétlen tábora egyre növekszik és, természetesen egyre nő ennek következtében a kivándorlóik száma is. Az általános és mind ijesztőbb mérveket öltő kereset s munkahiány folytán pedig egyre jobban csökken ugy az állami, mint a városi és fogyasztási adóbevétel. És míg a középosztály végső anyagi 'lerombolása fenyeget a városokban, a falvakban éhinség és nyomor réme fenyeget. Ezek a sötét, d'e egyáltalában nem túlzott képek igazolják, hogy valóban itt a tizenkettedik óra, hogy a trésorokba, nagybankok, hadlkiinostáraík kasszáiba visszavonult tőke megmozduljon és újra megkezdje produktív körforgását a kereskedelem, ipar és gazdasági munka uj életre, uj alkotásokra ébresztő utján. Hogy ez ta vágy, ez a vigasztaló ábránd végre-valahára talán mégis testet ölt, annak első örvendetes szimptomája a német birodalmi bank kamatláb leszállítása, melyet fellélegezve vesz hir ül a pénzügyi Szahara sivatagján oly rég tikkadva járó dolgozó polgárság. A szegedi pénzügyi világ egyik szakavatott vezérférfia a német birodalmi bank kamatlábleszállitásának a magyar piacra várható hatásáról ezeket mondotta munkatársunknak : — Kétségtelenül örvendetes és jelentős esemény, h-ogy a német birodalmi bank már most leszámította félszázatokkal a. kamatlábat, holott általában csak november 1-ére várták ezt pénzügyi körökben. Bizonyos, ihogy ennék (hatását kellemesen fogjuk érezni hogy ennyi telt el, — nedvesség 'következtében fölébredt. A lámpa kialudt s midőn néhány lépést tett, lábaival vizbem lubickolt. Éhes volt. Az abrakos ládából kivett egy maroknyi zabot és rágcsálni kezdte. Felmászott a keresztgerendára, ott leült, összezsugorodott, nézte az áthatatlan sötétséget és a zabot szemenkint rágta meg. Amellett erősen, fülelt, de sem kopogást, sem hangokat nem hallott, csupán a viz csurgása és csörgése hangzott. A sötétség borzasztó volt. Egy idő múlva leugrott a gerendáról, fogát csikorgatta, haját tépte és mint az őrült előre szaladt. Beleütközött a falba, fejével kétszer-háromnekirobant és észveszetten verte öklével a sziklát. Kétségbeesett őrjöngése nem tartott sokáig, aztán visszaíapogatózGtt ia gerendára és tovább rágicsálta a zabot, mialatt ikönyei •szabadon folytaik. Órákon át ült igy. Semmi sem mozgott. Róla ,megfeledkeztek! Mac üldögélt, zabot rágicsált és gondolkozott. Kicsiny feje dolgozni kezdett. Hidegvére visszatért. Ennek a 'rettenetes órának meg kellett mutatnia, hogy mi rejlik Mactian! És lelki ereje mutatkozott is! Hirtelen megint a földre ugrott, és öklét megrázta a levegőben. „Ha csak a balsted foots nem jönnek értem", kiabálta, „magam fogom magamat kiásni!" Azonban Mac nem kezdte mindjárt .az omladékot tűnni. Újra felült a keresztfára és sokáig és megfontoltan gondolkozott. Fejében megrajzolta magának ia sziint fekvését a lóistálló körül. A déli tárnán át 'lehetetlen volt ia menekülés! 'Ha egyáltalán lehetőség volt a, kimenetelre, ugy az csak a Merry Autó telepen át, ahol Patterson, nevü pajtása dolgozott, volt. lehetséges. Ennek a telepnek a vájási kezdete hetven, nyolcvan, kilencven lépésnyi távolságban volt az istállótól. Ezt Mac egész bizonyosan tudta. A Merry Aunt szene már a hegy nyomása következtében is I

törékeny, laza volt. Ez nagyon fontos körülmény volt. •Éjfél után egy órakor még felkiáltott Pattersonboz: „Hé, Pat, Hikkins mondja, ihogy ml csak sarat szálitumik!" Pat verejtékes arca megjelent a lámpa fénykörében és Pat dühösen ordított: „Hikkins shalt go tó. the devll, .mondd meg .neki ezt, Mac! To heti, Mac! Merry Aunt tényleg nem más;, mint sár, a hegynyomás imegőrT lőtte. De azért Hikkins fogja be a száját, Mac, mondd meg ezt neki! Inkább ügyeljenek ők arra, hogy a vájntokat erősebben aládúcolják!" Hatnak mindig az volt a főgondja, hogy a telep uj és erős bányafáva'l tömören legyen alátámasztva, mert folyton attól tartott, hogy a hegy egyszer agyonnyomja. A telep meredek volt, kétszázötven méter magas és belőle sikló vasút vezetett föl a hetedik szintre. Mac megolvasta lépéseit s mikor hetvenig olvasott, jéghideg borzongás futotta át, mikor pedig nyolcvanötig számolt1 és sziklába ütközött, hangosan felujongott. Hideg energiával, erős idegekkel azonnal hozzáfogott a munkához. Egy óra alatt, — miközben térdig állt a vízben. — meglehetős nagy fülkét vágott az omladékban. Azonban 'kimerült és a rossz levegőben, hányinger fogta el. Pihennie kellett. Kis szünet .után tovább dolgozott. Lassan és megfontolva. Az egyes köveket, iminden oldalról végig kellett tapogatnia, hogy megbizonyosodjék arról, nem fenyegeti-e a beomlás veszélye, lazán függő, tömböket közéjük tolt apró kövekkel és kőékekkel kellett alátámasztania, az istállóból deszkát és gerendát cipelt elő s a szikladarabokat aládúcolta. Igy dolgozott Mac óráikon keresztül, nyögve, miközben kurtán és forrón lélekzett. Akkor halálosan kifáradva elaludt. Mikor felébredt, erősen figyelt s hogy nem hallott semmi . neszt : megint nekilátott a munkának. I Ásott, egyre ásott. Mac ilymódon több napon át ásott, s az egész mégis mindössze csak négy méter volt! Később százszor is azt álmodta, ihogy ás, ás és a kőtörmelék között előre túrja magát... Egyszerre érezte, Ihogy közel van a csatlakozó telepvájat torkolatához. Tisztán éreztette azt vele a finom, szénpor, mely a lecsúszott kőszén után maradt ott hátra. Mac teletömte zsebeit zabbal és belépett a vájatba. A legtöbb támasztó gerenda helyén állt, a hegy csak kevés .szenet nyomott be a vájatba és Mac ujjongott s reszketett az örömtől, imikor észrevette, hogy a szén könnyen tolódik el az útból, — hiszen ötvenkét méternyi ut állott előtte. Most azonban már csak hason csúszva mehetett tovább. Egyik támasztó gerendától a másikig csúszva; haladt előre a fekete telepen,, előre, felfelé! Vissza már nem térhetett, mert hisz maga temette be maga mögött az utat. Hirtelen egy csizmát érintett meg a keze s a durva, kopott bőréről ráismert Patterson csizmájára. Old Pat feküdt ott, a törmelék alá temetve és az iszonyat annyira megbénította Mac tagjait, ihogy hosszú ideig tehetetlenül feküdt a helyén. E kinteljes órára soha életében nem mert többé visszagondolni. Mikor újbóli magához tért, lassan feljebb csúszott. Ez a telep rendes körülmények között .egy fél óra alatt könnyen vOlt bejárható. De mivel Mac kimerült és .gyönge volt, mivel a szenet némely helyen tonnaszámra kellett útjából eltakaritarai és élőbb mindig meg kellett vizsgálnia, hogy a gerendák álltnak-e imég, azért csak nagyon lassan jutott előre és az ut sokáig tartott. Izzadva, összetörve elérte a sikló vasutat. Ez a sikló vasút a nyolcad,ik szintről egyenesen felvezetett a hetedik szintre. Mac lefeküdt ailudhi. Felébredve lassan fölfelé kúszott a sinek mentén. Végre .aztán fent volt. A tárna szabad volt!