Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-26 / 250. szám

12. DfilMAQYARORSZÁq 1913. október 290. nagy részben a (koalíció gazdálkodása okozták. A pénzügyi 'helyzetben tehát a koalíció levitézlett lovagjai ne igen bízzanak. Ezen a téren — kérdezzék meg csak Désy Zoltánt — számukra nem terem babér. Nincs oly teremtett délek az országban, aki a koalíció pénzügyi gazdálkodását visszakívánná, különösen az ilyen nehéz időkben. Azért jó lélekkel ajánljuk, ne is igen bolygassák ezt ia dolgot, mert inem nékik való. Maradjanak csak meg apró kis botrányaiknál. Éhez értenék. Azaz —a imai: szombati 'eset óta — még éhez se. Na de az nem baj. A föld problémája. (Saját tudósítónktól.) Mialatt a mii nyilvános életünket nagyon kétes értékű pártpolitikai taktikázások, botiránykeresések, •személyes támadások és balkáni izgalmak foglalkoztatják, a brittek birodalmában a kormány nagy akciót indított a földbirtok kérdésének dolgában. Ezt az akciót, amelyet a különben nagyon mérsékelt beszédmodoru angolok is nagyon gyakran a hadjárat meg keresztes háborít névvel jelölnek, nem kisebb ember indította meg, mint a végtelen tevékenységű pénzügyminiszter, George Lloyd, a britt kincstár kancellária. A hadmüveiletek bevezető aktusa e hónap l-l-éh Bedfordban esett meg, egy igen nagyméretű szónoklattal, mely közel két és fél óráig tartott együtt egy négyezer főnyi nagy hallgatóságot, közép és keleti Anglia liberális szervezeteinek hivatalos kiküldötteit. A nemzetközi távirati ügynökségek híradásai alapján a magyar sajtó is megemlékezett futólag ez eseményről. De azt hisszük, nekünk magvaroknak a Nagyibritanniában hivatalosan bejelentett birtokpolitikai akció fontosabb, semhogy csak a napi táviratok rovatából értesüljünk róla. Egyrészt mert a mi belpolitikáinknak is igen fontos része esik a birtokpolitika terére, •másrészt mert a világ első fogyasztó piacán történtek, ránk, mezőgazdasági termelő népre nézve, igen sokszor, irányadó, elhatározó fontosságúak. A liberális britt kormány pénzügyminiszterének föllépése nagy változást jelent e történelmi párt egész szellemi irányéiban. Hiszen e párt nagy közigazdái voltak megalapítói az úgynevezett mancseszt&r izmusnak, a mely a földművelést egészem kirekesztette ,a kormányzás hivatalos gondjainak köréből, azt hirdette, hogy az ipar, a kereskedelem, a közlekedés, különösen a hajózás erős támogatása az államhatalom részéről megadja a mezőgazdaságnak is a fejlődési rugókat, lÉgy egész közgazdasági világnézet alakult ki ezen az alapon, melynek tételeit készségesen magáévá tette és érvényesítette sokáig az egész hivatalos Európa, s mely nek a liberális politikai renddel való elválaszthatatlanságát maiunk is sok kiváló emberünk hirdette a politikai szószéken, a tudományban, a napi sajtóban. A mostani britt liberális párt szobán lévő vezére, miután megmondta, hogy jobb munkabért, becsületes lakást, vagyonosodási és társadalmi haladási kilátásokat kell teremteni a föld munkásainak ós birtokos művelőinek, gondoskodni kell a mezőgazdasági termékek olcsó piacra hozataláról, méltányos vasúti tarifákról s meg kell szüntetni azt az anomáliát, bogy a nagybirtok oík túltengése miatt a mezőgazdaság parlagon heverjen, a következő nevezetes szavakat ejtette hangsúlyozottan hallgatóságának lelkes helyeslése mellett: — mind e célcik elérésére az állam, hatalmas segítését holt eredményes működésre éleszteni, a törvényhozás, a kormányzás terén és a pénzügyi téren. Az ilyen államférfiúi programi nálunk már, bála Istennek, nem újság. Nálunk már előbb megtört a liberális mancses/zterizmns merevsége s uráliméin alk utolsó évtizedében a magyar szabadelvű párt aktív állaimférfiiaii, közöttük a jelenlegi miniszterelnökké!; Tisza István gróffal, jelentékeny törvényhozási, kormányzási és pénzügyi intézkedéseket kezdtek a mezőgazdiaság államhatalmi gondozása és a nagy nemzeti célokra térő birtokpolitika terén. A britt liberális miniszter ünnepié® állás/foglalása tehát csak az ottani viszonyok szempontjából újság és jelentős érdekesség; de egyetemes emberi szempontból nem kevéssé érdekes arra nézve, aki a politikái pártokat .mozgató -eszmék és törekvések történelmi alakulásait figyeli. George Lloyd fejtegetéseinek nagyobb része természetesen speciális britt viszonyokat ecsetelt. De mondott sok o-lyat is, ami ránk nézve sem közömbös. Nagybritannia negyvenöt milliós lakosságából csak csekély másfél millió foglalkozik a földián, Franciaországiban kilenc, Németországban tiz, Ausztriában és Magyarországon tizennégy millió. És hogy a vámoktól nem védett államokká! is össizehasonlitsa hazáját, megemlitette, hogy Nagybritanniában mindössze negyven folidmives ember jut ezer kishold földre, Dániában hetven, Hollandiában százhúsz, Belgiumban százhatvan. Nágyhritamniában vadaskertek, nagyúri sportterül-etek foglalják el a kitűnő termőföld nagy részét és a földesúri túltengés még a hatalmas munkás energiájú skótok földjén is óriás területeket tart parlagon. A britt városok tele vaunak képes fali hirdetésekkel, amelyek csábitó kepéket mutogatnák arról, hogy milyen szépen boldogul a föklmives ember a tengerentúli •gyarmatokban. A földimivelés terén való boldogulás a britt emberre nézve a kivándorlással egyértelmű s az emiitett plakátok csak a kivándorlást propagálják. Majid akikor lesz igazán megérdemelt helyzetben a britt nemzeti munkának legelhanyagoltabb ága, a földmüveles, ha az ilyesféle plakát itthon iigér boldogulást ós jólétet a föld: emterének. Bizonyos, bogy a britt közéletet is csak ugy érdekűik a súlyos gazdasági viszonyok, a balkáni kérdések, mint a miénket. Ott azonban ráérnek a közéletinek nemcsak a hivatalos, de a miem 'hivatalos tényezői is a nemzeti élet nagy, sürgős, aktuális, röviden: ikenyérikérdéseivel foglalkozni. Már csak e miatt i's nagyjelentőségű ránk nézve a britt pénzügyminiszter beszéde nyomán meginAz asszisztens: Meg fogom magyarázni. A tudós: Két óra husz perc. Három óra, mire odaérek. Isten veletek. Még öt óra előtt újra itt leszek. Kedves barátom, egy pillanatig se hagyja megfigyelés nélkül az ellenőrzökészülé'ket. Mihelyt visszajövök, össze fogjuk hasonlítani az adatokat. Ha elfárad, maid felváltja a feleségem, hiszen ő is tudja már a számokat feljegyezni. Isten önnel, barátom. Csókollak, drágám. II. Az asszisztens (leül a villamos-készülék mellé): Megbocsát, ugy-e? Hiszen hallotta, milyen szigorúan reámparancsolt a tanár ur. Az asszony: Kérem, kérem, ne zavartassa magát és ne keressen kifogásokat. Az asszisztens: Kifogásokat? Az asszony: Hát persze. Ugy tudom, az egész dolog csak egy óra múlva kezdődik. Az asszisztens: Ez igaz és egy félóra szabad időm is lesz. De most be kell állítanom mindent pontosan, hogy félnégy előtt megindíthassam. Az asszony: Tessék, tessék. Én hoztam magammal könyvet. Az egész időt át fogom olvasni. Az asszisztens (megigazít néhány csavart, felhúzza az óramüvet, azután megszólal): Igy ni, most már rendelkezésére állok. Az asszony (tovább olvas.) Az asszisztens: Furcsa, hogy igy egyedül maradtunk. Az asszony: Miért maradtunk volna egyedül? A szomszédban, itt az üvegajtón tul dolgozik Balázs doktor, a másik oldalon Jenei és az előszobában vár János. Az asszisztens: János elment a tanár úrral, Balázs doktor már reggel óta a megfigyelő sátorban van. Jenei pedig felhasználta az alkalmat és elutazott a menyasszonyához. Az asszony: Nekem egyébiránt egészen mindegy. No, az a Jenei is okosabbat tehetne, mint hogy megházasodik. Bár a menyasszonyától ostobaság, hogy hozzámegy.a Az asszisztens: Jenei okos fiu, kedves, nagy jövője van és férfinak is nagyon csinos. Az asszony: Egészen az én esetem. Hat évvel ezelőtt az én uram is nagyjövőjü embei volt és csinos fiu. Most kopasz és heteken át nem törődik egyébbel, mint a villamos árammal. , " Az asszisztens: Ez igazán érthetetlen. Akinek ilyen bájos felesége van ... Az asszony: Kérem, kérem, ezt a hangot hagyjuk. Én nem panaszkodtam... Az asszisztens: Én panaszkodom ... Az asszony: Ez viszont nem érdekel. Az asszisztens: Persze, én se csinos fiu, se nagyjövőjü nem vagyok. Az asszony: Ezt nem mondtam. Az asszisztens: Ha Jenei ülne itt az én helyemben... Az asszony (nagyon gyorsan): Akkor egyáltalában él 'sem jöttem volna. Megmondtam volna az uramnak, hogy nem várhatom be itt, nem maradhatok egyedül egy fiatalemberrel. Az asszisztens: Hiszen azt hitte, hogy nem vagyunk egyedül. Az asszony (zavartan): Hát valami mást mondtam volna. Az asszisztens (feláll, közelebb jön a pamlaghoz, amelyen az asszony ül és mellé telepedik egy székre). Az asszony: Vigyázzon, mert elmulasztja a megfigyelést. Az asszisztens: Mikor éjieli szolgálatom van, itt szoktam megfigyelni. Hanyat fekszem a pamlagon, amelyen most maga ül és megfigyelem a plafont. Az asszony: Ábrándozik. Az asszisztens: Ábrándozom. Ilyen fehér, finom kezekről gyakran ábrándozom. Az asszony (megnézi a kezét). Az asszisztens: Hallott már a daktiloszkópiáról? Az asszony: El szoktam olvasni az újságokban a törvényszéki rovatot. Az asszisztens: Nos, hát akkor tudja, hogy minden ujjlenyomathoz egy bizonyos ember tartozik. A bőr finom vonalaiból föltétlen bizonyossággal lehet az emberre következtetni. Az asszony: Utálom a 'tudományos teóriákat. Az asszisztens: Ez több, mint tudomány. Ez megmagyarázhatatlan érzés. Ez nem csal. Látja, ahogyan a rendőrök számon tartják az ujjlenyomatokat, én magát a kezet figyelem meg, a lüktető bőrt, a finom ujjakat, az áttetsző ereket. Ezekből én csalhatatlan bizBtttonfásárlók Telefon 515. Tisztelettel meggyőződhetnek arról, hogy dúsan e M2...1.I...L felszerelt raktárunkban kizárólagsa- CsjC^IIIT /flttSSZl AtOJO^ ját készítésű, elsőrendű bútorok, ÍMtuBaaVtÍBa minden versenyt felülmúló árban, 0UlOrral}iari — kedvező fizetési feltételek mellett • ^ . rt— «,* «« - is kerülnek eladásra SZCffCd, TÍSZ» £lJ0S-l{Mt 19 (Kcrtftz pfKKcl szc«|e«.)