Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-21 / 245. szám

& • Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24 — félévre . . K 12-— negyedévre K 6'— egy hónapra K 2 — Egyes szám ára 18 fillér* ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . K14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. -- tj. •nos Szeged, 1913 II. évfolyam 245. szám Kedd, október 21 Kereskedelmünk és a Balkán. A Balkán népeinek fizetési 'képessége ma még sokkal gyöngébb, semhogy a financiális 'teijesitésék lehetősége megadottnak volna vehető. Régebbi követeléseink összege a moratóriumok miatt a megszokott színvonalnál magasabbra szökött, az ujabb megrendeléseket tehát bizonyos anyagi természetű megegyezéseiknek keli megelőzni ők. Hazánk pénzügyi viszonyai is felette kedvezőtlenek a kivitélre nézve. Napjaink-, ban, amikor a bankok és takarékpénztárak vagy egyáltalában nem nyújtanak hitelt, vagy súlyos feltételéket kötnék ki, az olcsóbban termelő külföldi vállalatokkal versenyezni alig birunk. A Balkán mindenkor a nemzetközi konkurreneia szintere volt, a melyen a győzelem az árikülönbözeteken múlik. Gyáraink helyzete már ebből a nézőpontból is hátrányosabb, mert — habár a pénz a külföld számba jövő államaiban szintén megdrágult — a magasabb kamat és egyéb költség révén terhünlkre mutatkozó különbözet ma nálunk még a megszokott egy százaléknál is nagyobb. Rendes pénzügyi viszonyok között a külföldi nagyipari telepek legalább egy százalékkal olcsóbb bitelhez jutnak, mint mi, produkciójuk tehát már az előnyösebb tőkehasználat cimén is versenyképesebb a mi termelésünknél. Mivel az ár a kináliat minimumához igazodik, egészen természetes, hogy a magyar gyár az internacionális versenyben — minden más termelési feltétel egyenlőségének esetét feltételezve — a szóban forgó okból csak a jövedelmezőség rovására vehet részt. Ha tisztán tudjuk, hogy az idegen igyártmány árát éppen a produkció több ármeghatározó tényezőjének ugyancsák kedvezőbb volta miatt mennyire leszorítják, ha 'tudjuk, hogy sok nyugateurópai gyárnak külön export-árai vannak, amelyek a belföldi forgalomban alkalmazottaknál jóval alacsonyabbak, ha tudjuk, hogy ezek a technikailag mintaszei rüen berendezett nagyipari telepek az üzem jobb kihasználása kedvéért termelt nem csekély árumennyiségeket önköltségi áron is piacra dobják: kérdeznünk kell, hogyan kalkuláljon a drágább tőkével, roszszabb munkásanyaggal, kevésbbé gazdaságos üzemmel dolgozó magyar gyár? (Egyes speciális helyzetben levő nagyipari telepeket természetesen ki kell venni emez általános szabály alól1. De a regula, sajnos, még sok oly kisebb gyári vállalatunkra is ráillik, amely kész örömest venne részt a hazai áruik kivitelének nehéz munkájában. A feltett kérdésre azt lehetne válaszolni, hogy egyfelől a nyersanyag olcsóbb volta, másfelől a földrajzi helyzet iaidta get. A tolvaj leánya. Irta: Marié Sémenoff. Ne tolakodjunk . . . látunk még ele— A vasút felőli jön neki? — Ugy mondták ... De mit szóltok hozzá? — Mégis csak elcsípték őket! Hiába, van orra a rendőrségnek! Hiába űznek gúnyt belőle! — Egyszer sikerült a zsarunak! Nem mindenki ér ép bőrrel Amerikába! Félmillió szép pénz, az áldóját! — Neon kell túlságba vinni a dolgokat. A sajtó mindig lódít. Alig lesz nála annyi'! — Majd meglátjuk. Huszonöt évi kényszermunkát a nyakába sóznak, az bizonyos, Aztán majdcsak kiszabadul . . . Higyje el, mindennek a szociálisták az okai. Azok rontják el. Azóta vannak az igények! — Ott jön a kis nője. No kis tyúk, mi? Kéne pénz! Milyen szemtelen, hogy beliémcsimpaszkodik. — Nem vagyunk szinháteban, kisaszszony, ne lökdössön. Itt nincs előreváltott je^v! — Engedjenek ki, jaj, engedjenek ki, én nem akarom . . . —Csönd kicsike! Az ilyen kis leány mi mindent nem akar! — Hjalh, még a rendőrség sem bir velük! Jaques Elved husz év óta pénztárnok a nagy bankban. Reggeli' kilenckor átveszi hűségesen nap-nap után a pénztárt. Sohasem mulasztott egy percet sem. Beteg nem volt és szerette a rendes, tiszta munkát. Az ötven és száz frankos bankjegyek ott hévertek szép csomóba kötve, amott az ötszázasok és még beljebb az ezerfrankos bélyegek. Az aranyak könnyedén gurultak az ujjai közt, ba egyik-másik torony magasabbra gyülemlett, szépen elrendezte őket. Ügyfeleit pontos gyorsasággal szolgálta ki, ő volt a bank legkedveltebb hivatalnoka. Különösen a pénzváltás terén volt óriási szakismerete. A pénz a tapintásában volt, ha ő átszámolt valamit, abban ugyan nem volt hiba. Jaques Lived fiatalon nősült. Sajnos, boldogsága rövid ideig tartott. Felesége egy gyönyörű leánykának adott életet, aztán jobblétre szenderült. Lived azt 'hitte, megőrül. A drága halott után Sop'hienak keresztelte a kisdedet, neki élt csupán, érte dolgozott. :! I ? A százfrankos bank jegyek rendezgetése j közben, sokszor száll lelke hazafelé, ahol a i kis Sophie, édes bájos kis gyermek, nagynénje oltalma alatt iperedett fel. Minden kívánságát teljesítette. Zsebe mindig tartalmazott hazajövet valami édességet, babát, apró játékszert. A kacagó kis angyal volt élete boldogsága. Fizetésének előny felér a külföldi gyárak produkcionális hasznával. Ez az észrevétel azonban csak részben találó. Azoknak a gyáraknak a termelése, melyek a nyersanyagot részben, vagy egészben a külföldről szerzik be, az idegen vállalatokénál aránytalanül drágább, mert a produkció költségét a fuvardíj, a vám és sokszor a vámkezelés is emeli. A Balkánnal való szomszédságunk haszna sem általános. A geográfiai fekvés különben egymagában még nem biztosit fölényt. — A termelőhelynek a fogyasztási területhez való közelsége kétségtelenül előnyös, de csak addig marad az, amig egyéb, a versénytermelést megkönynyitő körülményék ezt az előnyt le nem rontják. A földrajzi helyzet baszna főleg a termelésnek a kisebb szállítási költségben megnyilvánuló olesóbbságában jut gyakorlatilag kifejezésre; mihelyt tehát az áru a produkció távolabbi helyéről ugyanOlyan, vagy még kisebb költségen szállítható el a fogyasztás héllyére, a geográfiái fékvés hasznáról alig lehet szó. Magyarországnak a Balkán-félszigettel való szomszédsága csalk abban az esetben volna a hazai termelésű áruk versenyképességének nézőpontjából feltétlenül' kedvező, ha ez a helyzet egyszersmind a külföldi árukat terhető szállítási költségnél kisebb fuvardijat jelentene, vagyis, ha a magyar áru szállítása a közelség miatt tényleg általánosságjavarészét a 'gyermek számára rakoísgatta el, jó lesz egy kis hozományra, kelengyére. Jaques Lived igazán boldog volt. Hazamenet szén tiszta, jókedvű kis gyermek várta, utóbb szorgalmas kis iskolásleány, aki 'hibátlan leckét mondott fel neki, akit tanitói kényeztettek. Hogy szerette Lived a papirpénzeket. E pénzek Sophie szátnára rakódtak csomóba. Sophienért vesződött, izzadt és dolgozott, a kedves kis Sophie jövendő boldogsága járt mindig lelki szemei előtt. Jaques Lived két zsandár közt ül. Kezét lánc fűzi össze, egy kivont szuronyu csendőr üt mögötte. Tudja, hogy már nincs remény, 'hogy már mindennek vége. Vájjon mit is tett? Lopott. Ez igaz. De vájjon hol a bün? Elemelt egy, kettő, három, négy . . . negyven darab ezrest. Csak negyvenet. Mennyi maradt még a helyén! Nem magáért tette! Oh ném. A kis Sophie ugy lesoványodott. Köhögni kezdett, oly csúnyán, oly szárazon köhécselt! Szinte a szivébe nyilait ez a köhögés. Az orvosok kezdődő tüdőbajnak minősítették. Délvidéket ajánltak. Mennyi elég ahhoz? Nem volt idő félrerakni a pénzeket, gyors, rögtöni segély kellett. Pénz. Hát persze, hogy lopott. Negyven darab kis kék cédula. Negyvei) . . . Majd megbocsátják. Majd leszolgálja. Mit is tehetne mást? Hisz a kis Sophienak kel'I. öt börtön-