Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-12 / 238. szám

1913. október 11. DEEMAQYARORSZXQ 1911 Volt valamikor Szegednek is kiváló állattenyésztése. A tizenötödik században erre utazó hires francia, Bertrandon de la Brocquiére, nem győz magához térni a csodálkozástól, hogy milyen hatalmas és gyönyörű méneseket lehet látni a szegedi pusztákon. A mohácsi vész után pedig, habár ,a menekülő lakosság elhajtotta lábas jószágainak a nagyobb részét, Ibrahim basa még mindig ötvenezer juhot talált Szegeden, sőt a defterdár is harácsolt húszezer darabot. Hova lett ez a régi kultura? Elveszett, eltűnt, megette a sivár közöny, mely ellensége a munkának és a közért való lelkesedlésnek. Begyöpösült agyak és kerge szivek városa: ez Szeged, a parasztváros.,Itt még az a legnyomósabb érv a földbirtokok eladása ellen, hogy „mit csináljunk aztán azzal a tenger-sok pénzzel?" Mert hát a pénz hamarább elmegy, ha egyszer kiszalasztottuk lábunk alól a földet . . . Mintha csak Halbőr Förgeteget hallanánk a juhszélről, vagy azt a másik tanyai bizottsági tagot, aki a második városháza kérdésében ekként formulázta meg véleményét a Püspök-telekről: — Nem vélekkszöm az épit'közés erányában, mert igen alkalmatos kocsiállás esik azon a kijes vidékön! . . . Hja, hát igy bizony bajos lesz megküzdeni a régi világ visszajáró szellemeivel. * IRÓI ELŐLEGEK, a Nemzeti Színházé az érdem, hogy magához,öleli a ;ma élő irónemzedéket és pedig sokkal érezhetőbb módon, mint a milliók fölött rendelkező Tudós Akadémia, vagy a oéhbeli irodalmi társaságok. a Nemzeti Színház százezer koronát óhajt fordítani arra a célra, hogy ezzel az összeggel eredeti magyar színdarabokat vegyen és magához láncolja az iróvilág értékes és elismert nagyságait. Nem n'j az ötlet, de annál ragyogóbb. Hiszen Szigligeti Ede előlegei még ma is fennállanak a Nemzetinél, várva a régen holt költő álmait . . . Hiába várja. Az élők pedig teleszórják szivük és eszük fájdalmas sikongásaival a napilapok szürke hasábjait. Mert hát élni kell. Aki fizet, azé a munka, az habzsolja be a magyar irodalom tengődő welszi bárdjainak sóhajos elégiáit. Vájjon mikor jut eszébe az Akadémiának, meg a dúsgazdag alapítványok fölött rendelkező Petőfi-társaságnak, ihogy a cseremisz nyelvhatárok érintkezési pontjain, a Mac Laurin-sor függvényeinek analitikai rendszerén és a Kun László korabeli történelmi drámán kivül egyéb kérdések is érdeklik a magyar közvéleményt, hogy a világ színpadára önerejéből kilépett mai magyar szinmüirodaloim első sorban tart számot az adományos kedvű régi magyar hazafiak aranyaira? > Milyen siralmas, bus, szivettépő szellemi szegénység kicsiny és nagy dolgokban egyaránt! Az oblomovizmus átkát diagnosztizáló orosz regényirodalom nem sötétebb és vigasztalanabb, mint a mi magyar ugarunk kétségbeejtő szellemi tespedése és ügyefogyottsága. A KÖLTŐ MEGÉRKEZETT. A kemény koponyájú és még keményebb nyakú debtoceni^ költő, Oláh Gábor, akit ebrudon tett ki évtizedes munkájának szinhelyéről a református község, végre kenyeret és állást kapott. A kultuszminiszter kinevezte reáliskolai tanárrá hiven szeretett pátriájába. Csckonai példája tehát nem ismétlődött meg, de fenmarad világ végezetéig a hajdan szabadelvű református egyház jelenlegi bigottsága és szükszivüsége. Az az egyház szegődik a fekete klerikálizmus és szellemi szegénység táborába, amely hajdan Bethlen és Bocskay zászlajával haladt a felvilágosodás mozgalmának élén. Ma pedig indekszre teszi a Zoványiakat és Oláh Gáborokat. Ám a költő felette áll a keserű haragnak. A költő megy az uj állomásra és ismét eszményeinek fog élni, mint Dante a száműzetésben. A költő mégis csak több valaki, mint mind azok együttvéve, akik megrugdossák ... . , taaaaaaaacaanBaaaaanaKBaaitaaaautiBeanpaiiaaBaaavaaaaa Vérvád után progrom fenyeget Oroszországban. — A fanatizált tömegek. — (Saját tudósítónktól.) Kievben a zsidóság valósággal a Terreur napjait éli: páni rettegés fogja el a sziveket, a Beilis-pör hallatlan botrányai után a fanatizált, pálinkába és babonába rögzött orosz tömeget minden brutalitásra képesnek tartják. A hosszunap előtti napon már kora hajnalban megkezdték a szelihot-ájtatoskodást, nagy siralmak és félelmek közepette, mert attól tartanak, hogy a hosszunapi ájtatoskodást és esti imát megzavarja a csőcselék s a progromra biztató röpiratok aljas propagandája csakugyan sikerülni fog a Beilis-pör tárgyalásának forró izgalmaiban. Az elkobzott liberális lapok egyike hozta a hirt, hogy a magyar Lebovits főrabbi a szalonikii grand rabbival egyetértve összegyűjtötte a világ rabbijainak tiltakozó esküjét a vérvád ellen s az orosz konzulátus és az orosz kormány utján beterjesztette a törvényszékhez. Nagy aggodalommal és háborgással olvassák a pör tárgyalásának egyes fázisait, amelyek mind az ügyészség hihetetlen elfogultságát bizonyítják. A tegnapi tárgyaláson az államügyész egyenesen el akarta vágni a tárgyalásnak a nyilvánossággal való öszszeköttetéseit: ki akarta tiltatni a lapokból a gyorsiró-jegyzeteket, tehát az elfogulatlan, szórul-szóra jegyzett tudósításokat. Azzal a rabolisztikával, hogy a tudósítások befolyásolhatják a tanukat és — a közvéleményt. Már pedig ezt az ügyész nem tartia helyénvalónak, tekintettel a pör világjelentőségére. Az államügyész tehát fél attól, hogy a tárgyalás fonákságai fölháborodást keltenek a pártatlan közvéleményben és tisztában van azzal, hogv Európa a saját arculcsapását látja az egész pörben. A törvényszék el is utasította a lehetetlen proDoziciót. Az egész orosz machinációra jellemző a meggyilkolt Jnscsinszky nagybátyjának vallomása. akit a titkos rendőrség megfenyegetett. hogv ha nem vallja gyilkosnak Pridhodko Lukácsot, akkor sohase jut szabadlábra. Egész Oroszország liberális, felvilágosult rétegei ropnant figyelemmel kisérik a tárgyalást és egyik tiltakozás a másikat követi, Ugyanakkor antiszemita Írásokkal elárasztják Kievet. az utcákon nagy tömegek vitatkoznak a- pörről. a hatóságilag engedélyezett újságokat szétkapkodják s amekkora a zsidóság félelme, akkora aránvokban növekszik a tömeg fanatizmusa és fenyegető lázongása. Á tegnap délutáni tárgyaláson Szenniczky orvos azt vallotta, hogy amikor a rendőrségen a letartóztatott Cseberjok Verát orvosi segélvben részesítette, a beteg azt mondta néki. hogv adatokat gyűjtött a Juscsinszkv-tjgvhen. Ismer egy embert, akinél m>gvobh összeg van. melyet annak adnak, aki a gyermek holttestét megtalálja. Amikor Szenniczky azt mondotta, hogy a holttestet ő találta meg. Cseberjak Vera zavarban volt és hallgatott. Az ügyész, tekintettel a sajtóközleményekre. illetve a világszerte elért hatásra, legközelebb kérni fogja, hogy a tárgyalást napolják el. Valószínű, hogv a bíróság nem fogadja el az ügyészi indítványt. Borzalmas hajókatasztrófa az Atlanti-oceánon. (A Volturno-gőzös kigyulladt és elégett.— Hétszázharminchat utasnak nyoma veszett.) (Saját tudósítónktól.) Liverpoolból borzalmas hajókatasztrófa hirét jelentik az éjjel. A CuneAt hajóstársaság távirati értesítést kapott, amely szerint a Volturno nevű kana dai gőzösön, amely az Atlanti-óceánon haladt, tüz ütött ki és a hajó teljesen elpusztult. A Volturno egv kanadai társaság legnagyobb hajója volt: 3500 tonna sulyu. Rotterdámböl indult el körülbelül 750 utassal és Newyodk felé tartott. A hajón eddig még ki nem derített okból tűz támadt, amelynek következtében később a kazán is felrobbaát. A hajóról dróttalan táviratot küldtek Liverpoolba, de a távirat a rettenetes vihar miatt, csak félnapi késéssel érkezett meg. A hajón lévők közül 521 utas megmenekült, 236-nak azonban nyoma veszett: ezek valószínűleg a tengerben. halálukat lelték. Brémából jelentik: A Grosser Fürst nevü hajóról csütörtök délután 4 órakor kaptuk az első drótnélküli táviratot, amely beszámol a Volturno katasztrófájáról. Eszerint a hajót 49 fok 15' északi szélesség, 35 fog 6' nyugati hosszúság alatt támadta meg a tüz. Tizenegy hajó érkezett segítségére, de akkor már a Volturno lángban állott. Óriási vihar tombolt ekkor az óceánon és ez akadályozta meg a gőzösöket, hogy az égő hajó segitségére menjenek. A tizenegy gőzös kénytelen volt csak nézni a borzalmas katasztrófát, anélkül, hogy valamit is tehettek volna a kétségbeesett utasok segitségére. Este 9 órától, reggel három óráig eredménytelen volt minden mentési akció. Csak azokat birták megmenteni. akik végső rémületükben leugráltak a hajóról és a háborgó hullámokba vetették magukat. A Volturnoról [elbocsátották a mentő csónakot is, amely zsúfolásig telve volt utasokkal. A viharnak azonban a könnyű csónak nem birt ellentállni. Fölborult néhány evezőcsapás után és öt utason kivül, mindenki a tengerbe veszett. A mi hajónk, — jelenti a Grosser Fürst, — 88 utast, 16 matrózt és a hajó kapitányát is megmentette. összesen 523 utas menekült meg. Két másik mentőcsonak azonban, amelyeket szintén a hajóról bocsátottak le, elmerült és az összes benne lévők eltűntek az árban. Ezalatt a tüz a hajón mindjobban elharapózott. Az utasok kényszeritették a matrózokat a mentőcsolnakok lebocsájtására. Ekkor már a tüz oltására gondolni sem lehetett, bár a matrózok mindent elkövettek, hogy a kazán fel ne robbanjon. Mégis, mikor a Germánia gőzös a láthatárra ért, rettenetes dörgés hallatszott: a Volturno kazánja felrobbant este kilenc órakor. A hajó ezután csakhamar elsülyedt. Londonból jelentik: A Volturno kanadai gőzös teljesen elégett, azonban az utasok nagy része megmenekült. Csak azok pusztultak el, akik az óriási vihar dacára mentőcsónakon akartak menekülni. Ezeknek a száma azonban elenyésző, az összes utasok számához képest. A kormány hat hónaplfindemnitást kér. A képviselőház legközelebbi ülésén Teleszky János pénzügyminiszter jraniuis l-ig szóló inldemnitásti javaslatot fog előterjeszteni. a javaslat benyújtását a költségvetési óv meg-