Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-12 / 238. szám

PtH*m*« IIBH'ILI iinyrija.;^ j DECMAQYARORSZ'ÁO 1 11 r J I Szibériába. Kievben a sötétségből táplál­kozó hatalom támad neki a felvilágosult­ságnak és félők lehetünk, hogy a butaság sötét felhői még sokáig árnyba borítják a felvilágosultság feltörekvő napját. Nem az igazság kell az orosz hatalom birtoklóinak, hanem pogrom. És hiába es­küszik a világ minden tudós és tudatlan rabbija arra, hogy egyetlen zsidó szektá­nak sem kell rítusához embervér, keresz­tény vér, ami hézagos tudósításaink van­nak ,a tárgyalásokról, mind amellett bizo­nyítanak, hogy Kievben és Oroszország­ban — zsidó vér kell. Minden valószínűség szerint hullani fog Beilis vére. Nem azért, jnert rituális gyilkosságot követett él, hanem egyszerűen azért, mert — zsidó és a zsidóságot kom­promittálni kell. Kompromittálni minden­áron, mert csak ugy készíthető elő — a pogrom. S mindez történik a kievi hites törvényszék előtt az orosz hatóságok hi­vatalos asszisztenciája mellett. Kievben a sötétség előreláthatóan meg fogja ülni a maga orgiáját, de vigasztaló, hogy semmiféle sötétség nem tarthat örök­ké. A történelem tanúsága, hogy a vérta­mik véréből mindig és mindig az üldözött eszme emelkedett ki diadalmasan. Diadalt ülhet Kievben most is a sötétség, a tuda­tos emberi gonoszság, de annál hamarabb fog megviradni. A felvilágosultság ellen lehet küzdeni, ideig-óráig diadalmaskodni is lehet fölötte, de csak — ideig-óráig. A milyen végtelenül elszomorító emberi szempontból a kievi vérvád meséje, any­nyira vigasztaló a felvilágosultság előbb­utóbb bekövetkező diadalában való hi­tünk. r­Andrássy és pártja a képviselőház ülésén. (Saját tudósítónktól.) Az ellenzéki sajtó előszeretettel hivatkozik a Frankfurter Zei­tung véleményére a magyar politikát illető kérdésekben. Csak nemrégiben e lap maga­tartására való utalással hirdették az ellenzé­ki újságokban, hogy milyen nagy reményeket táplálnak a külföldön az Andrássy-párt iránt és mennyire efelé az uj hatvanhetes párt felé fordul Bécsnek és Németországnak is szim­pátiája. j Talán érdekelni fogja az ellenzéki sajtót, hogy Németországnak ez a független politi­kai organuma miként vélekedik az Andrássy­pártnak a képviselőházban váló föllépéséről és hogy ez a lap, amelynek a függetlenségi tényezőkkel való összeköttetései ép oly is­meretesek, mint a törekvése, hogy mindig a dolgok igaz állására mutasson rá, milyen információkat kapott arról, hogy Andrássy­nak és pártjának a képviselőházban követett magatartását kívülről miként ítélik meg. A Frankfurter Zeitung ugyanis tegnapi kiadá­sában föltűnő helyen a következő bécsi táv­iratot közli: Az alkotmánypártban Andrássy Gyula gróf vezetésével a magyar képviselőiház teg­napi üléséből történt kivonulását itt taktikai hibának tekintik, amely egy sokat igérő fej­lődést idő előtt lezár. Itt azt remélték, hogy az alkotmánypárt fogja áthidalni a kormány­párt és az ellenzék közt a szakadékot és az­után kölcsönös koncessziókkal vissza fogja állítani az országgyűlésen a normális parla­menti állapotot. Az idők folyamán azután a helyzet súlypontja önmagától átterelődött volna az Andrássy-párt felé és az alkot­mánypárt erősebb részvétele mellett dualisz­tikus rezsim vált volna lehetségessé. Azáltal 1913. október 12b azonban, hogy Andrássy az absztinencia in­tranzigens taktikájának rendelte magát alá, a gróf ezeket az eshetőségeket eljátszotta, mert oly rendszerváltozást, aminőt az ellen­zék óhajt, a koalíció rezsimjét, amely mellett a szeparaszitikus ellemek játszanák a fősze­repet, itt többé nem fognak megengedni. Ép olyan konzervatív politikusnak, mint András­sy Gyula grófnak, föl kellene ismernie azt, hogy a magyar államiságot és ebben a ma­gyar hegemóniát befolyásos köröknek ko­moly és veszedelmes irányzataival szemben csak mérsékletes politika óvhatja meg. A braunschweigi trónváltozás. Mint Gmwndenből táviratozzák, Ágost Ernő kumíberlandi herceg fontos ügyek megbe­szélése végett Potsdamban időzik, ahová Vilmos császár hivatta. Amikor a birodal­mi kancellár Münchenben a régensnél volt, a kumíberlandi herceg tanácsadója is ott idő­zött. A braiunscíhweigi trónkérdés közvetle­nül megoldás előtt áll, bár lehet, hogy az utolsó órában olyan körülmények állanak be, amelyek n,jablb halasztást okoznak. A kumíberlandi hercegnek ma kellett volna fo­gadnia a braníuschweigi méltóságokat, de a fogadás elmaradt. Összeesküvés a török kormány ellen. Konstantinápolyból jelentik: A porta Paris­ból, Athénből és Szófiából egybehangzó je­lentéseket kaipott, amelyek szerint Sherif ba­sa Párisban ujabb összeesküvést szervezett a török kormány ellen s az Athénben és Szó­fiában lévő hadifoglyok között fölhívásokat osztatott szét, amelyekben az összeesküvés­ben való csatlakozásra szólitja fel őket. Konstantinápolyban is megkísérelték ennek a fölhívásnak elterjesztését, de a kormány, a mely idejében tudomást szerzett a dologról, letartóztatta az összeesküvők bizalmi embe­reit, még mielőtt a fölhívást szétküldhették idő alatt, hogy a gyermekeik mellett szolgált, ugy belenőtt a ,famíliába, hogy talán a gye­rekek is elbujdosnak vele, ha szélnek eresz­tik. Nem tudni mivel, nem tudni hogyan, de Ágnes ugy odafüzte makához a ványadt ki­csi urigyerekeket, mint az egészséges, dele­jes acél a gyöngébb, sodródó yasdarabocs­kákat. Talán hódított a kis parasztlány szi­lajsága is. Friss volt és hirtelen és a fogócska idején olyanokat szökkent, hogy a gyerekek lihegve, zihálva soha el nem érték, csak ak­kor, ha hirtelen megtorpant és csókos ölel­getéssel átadta magát kicsiny pajtásainak. De volt más ,is, amiért a gyerekeik megszeret­ték. Ágnes énekelt nekik kedves, csilingelő hangon és furcsa énekekkel telehintette a pesti gyerekek fantáziáját. Ágnes a titok­zatos Erdélyből magával hozta az egyszerre napsütéses és ködös meséket, az ijesztő és nagyszerű históriákat, amiket furcsa székely kiejtéssel, még bizarrabb grimaszokkal és kézmozdulatokkal sűrűen énekelgetett. Ami­kor először énekelt, az szenzációs mulatság volt. Hirtelen történt, Ágnes se, a gyerekek se tudták, hogyan. Játszottak, hemperegtek a szobában. Gyuri rámászott Ágnesre. A ki­sebb gyerekek megragadták Gyurit és Ág­nest és guritgatták őket a szőnyegen. Egy­szerre elfáradtak valamennyien, Ágnes is és kitárt karokkal, a mennyezet felé emélt bá­mész arccal pihegett és pihent a földön. Egy­két percig csönd volt a szobában és Ágnes­ből elröpült az első dal. .Tréfás, inevető volt a hangja, szőke fejét ide-oda mozgatta, egy­egy szavát pedig mulatságosan .elnyögte: .Baicaur Gazsi el ne bizd ö magadat ö, bum, Hogy elloptad a kövér malacot ö, bium, íMert .a malac megtalál ö, bum Bikán ni de — iCsikországot oda kell ö Hagynod ö, bum. A gyerekek .odakúsztak Ágneshez, kö­rülülték .és fölkacagtak, valahányszor nyö­gött egyet és azt mondta, hogy hum. A kis parasztlány dalolt, torkaszakadtából s mind­jobban emelte a hangját, amikor a gyerekek is belekiabálták az énekéibe a pajkos szót: bum. , Ha csúnya volt az idő és a gyerekeknek odahaza kellett maradni a szobában, Ágnes­nek ezentúl mindig dalolnia kellett. Énekes természetét egészen fölszabadították .és a kis parasztlány győzte furcsábbnál-furcsább énekekkel. Izgalmas újság volt Ágnes parasz­tos .nótázása .és a kicsiny koponyákban meg­rebbent a képzelődés a különös esetekről, a miket Ágnes vidámkodva, szomorkodva per­getett rájuk. Égy este belekapaszkodtak az énekébe. Ágnes a kandalló párkányán ült, ránehezedett; énekes kedvében, a gyerekek­től környezve, szeretett itt ülni. Kerek arcát a két kezébe hajtotta és a lábait egymásra dobva, összekuporodott, mintha télidőben odahaza a búbos .kemencén melegednék. Két keze közül kibámult és vontatottan, jajgató hangon rákezdett a dalra: ' Elindula Ájó Márton, Hosszú útra, rengetegre, Megtalálta Molnár Annát, Gyere velem Molnár Anna, Hosszú útra, rengetegre. Hivta, neon jött, elrabolta. Ágnes itt föíllélekzett, nyitogatta, csil­logtatta apró .szemeit és hulárnosodott, viha­rokat éreztetett, sok mindent leirt a hangja, amikor tovább mondta, hogy mi történt a fa alatt, ahol Ájó Márton .megállt az elrabolt kedvesével. Ágnes hangjában sitt a Molnár Anna gyerekének hangja, aki az anyját kí­vánja és vékony, üde hangján groteszk eről­ködéssel próbálgatta eldörmögni a Molnár Anna urának bősz haragját; Ágnes ábrán­dozott, szilajikodott, darabosan lármázott, csilingelt >és fölcsattant a hangja. Olyan volt igy összékuporodva az erdélyi kis paraszt­lány, mint a székely bálladák mese-gnómja, akit fölkapott a nemere-szél, idesodort és itt a pesti házban iszüz ajkakkal elszórja faj­tájának földszagú históriáit. Amikor elcsen­desült az utolsó strófa is, Gyuri könnyezett. Ágnes felszökött a helyéről ,és .nevetgélt és átkarolta a Gyuri (nyakát: — Nem igaz, Gyurika . . . nem; .igaz . . . A nagyocska fiu megcirógatta Ágnes ar­cát és megkérdezte: — Te ismerted Ájó Mártont? De nem hagyta válaszolni; hanem, tovább beszélt: — Hát Molnár Annát? Miért nem en­8trtorVá$árl6I( Tisztelettel Telefon 515. meggyőződhetnek arról, hogy dúsan m . - . felszerelt raktárunkban kizárólagsa- ifJfCSflIt JKÍI35Zl3I0S0Í[ ját készítésű, elsőrendű bútorok, minden versenyt felülmúló árban, — kedvező fizetési feltételek mellett « r. „ , ... - is kerülnek eladásra. SZC||d, TtJZa SajOS-farát 19 (Kertfcz plKHcl szemben.) 3utorril(tfira

Next

/
Oldalképek
Tartalom