Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-12 / 212. szám

2. DELMAGYARORSZAG 1913. szeptember 12. rom negyed részben írástudatlan népnek hogyan lehetne megmagyarázni azt, hogy a látható világban van egy láthatatlan, mikroszkopikus világ, melynek csak ezerszeres nagyitóval .lehet megközeíliteni a rejtelmeit? Hogyan lehetne velülk megértetni, hogy a Latorca folyó vizének egyetlen egy cseppjében ezer és ezer élőlény nyüzsög. Rendszerint csupa ártatlan és ártalmatlan mikroba, azonban most közéjük keveredett egyetlenegy bizonyos fajta vessző alakú bacitllus, amit a tudósok alakjáról kommá bacillusnaik keresztelték el. Ez a kis láthatatlan, közönséges érzékekkel meg sem sejthető •individuum hozza a kolerajárványok veszedelmét az emberiségre. Intelligens ember előtt ez mind közhely, intelligens ember csendőr és katonai őrizet nélkül is messzire elkerülné a halál folyóját. Annak a szegény verhovinai parasztnak azonban hogyan lehetne ezt megmagyarázni? A verhovinai orosz a szemébe nevetne annak, aki a vizcseppben levő láthatatlan lényekről beszélne neki s ha romlott (kukoricakenyérrel megrakta a gyomrát, -bizony nem megy vízért a meszszi fekvő kútra, hanem jótiszik a Latorca vizéből. Berchtold gróf lemondása. Parisból jelentik: Ahhoz az ismételten fölmerült kir•hez, hogy Berchtold gróf lemond, ,a Temps megjegyzi, hogy a miniszter valóban elhatározhatta lemondását azok aitáin a támadások után, amelyeket <a külföldi sajtó politikája ellen intézett. Az utóbbi időben Berchtold gróf nemcsak személyes befolyását vesztette el, hanem elégedetlenséget keltett ama politikusoknál is, akik bosszú ideig bíztak politikájában. Berchtold gróf .lemondásával együtt a külügyminisztérium belső szervezetét is reformálni fogják. — Bécsből jelentik: Berchtold gróf ma délelőtt kihallgatáson jelent m.S|g a király előtt. Andrássy és a függetlenségiek (Saját tudósítónktól.) Ma már a függet' lenségi párt vezető emberei sem titkolják azt az erős: belső megrázkódtatást és nyugtalanságot, mely bomlással fenyegeti az alig néhány hónapja összeforrasztott függetlenségi tábort. Napról-napra uj kilépések híre kerüli forgalomba s ha eddig jórészt sikerült is titokban tartani az ingadozók névsorát, mindenki él van készülve rá, hogy vasárnapra, mikor az Andrássy-párt alakuló gyűlését tartja, egész csapattá növekszik a kilépett képviselők száma. Tegnap Mezőssy Béla jelentette be Károlyi Mihály grófnak, hogy kiválik a pártból, amelyhez az egyesülés alkalmával is csak azzal a fontartással csatlakozott, hogy csak addig marad meg tagjai között, mig Andrássy meg nem szervezi a maga pártját. Mezőssy külön levélben is megokolja ezt az elhatározását, egy újságíró előtt pedig ugyancsak hosszasabban nyilatkozott kilépése okairól. — Elhatározásomnak, — úgymond — az volt a fcoka, (hogy én 'első és égetően sürgős föladatnak tartom a parlamenti helyzet szanálását. Az ország gazdasági és pénzügyli válsága egymagában véve is eléggé megokolja, hogy a vigasztalan helyzetből a kibontakozást múlhatatlanul keresnünk kell. Erre a célra az egységes függetlenségi és negyvennyolcas párt programja nem alkalmas. Tehát egy olyan posszibilis álláspontot kell találnunk, amely számol egyrészt az ország közhangulatával, a nemzet erejével, másrészt pedig biztos alapot nyújt arra nézve is, hogy annak megvalósítása nem fog a törvényhozás másik tényezőjénél akadályokba ütközni. Kézen fekszik, 'hogy mit akarunk. Helyre állítani a parlamenti élet terén a jogfolytonosságot, visszaadni a parlamentet önmagának, orvosolni azokat az égető sebeket, amelyeket a gazdasági válság ütött. Ez az első föl| adat. Azután a másik, nem kevésbé fontos: becsületes választási reform, körülbeiül abban a keretben, amely eddig is programomat képezte. — Ki kellett válnom a függetlenségi pártból azért, mert az egységes párt a perszanál uniót — sokunk aggodalma ellenére is — hangsúlyozta. Ez pedig a jövő zenéje. És én. nem a jövőt, hanem a mostani nehézségeknek megoldását helyezem előtérbe. Mezőssy Béla példáját már most többen követni fogják a párt tagjai közül. Kállay Ubul ugytíncsak kijelentette, hogy kilép a függetlenségi pártból, András'syhoz csatlakozik. Bizonyosra veszik Bottlik István és Gedeon Aladár kilépését is. Abban a levélben, amelyet Mezőssy Károlyihoz intézett, egyébként ugyanazt mondja el, mint fentebbi nyilatkozatában. Hirdeti a függetlenségi párt politikájának csődjét. Ha igy halad a jó uton, nemsokára ugyanezt teszi az Andrássypárttal. És ez bizony csak annak a jele lenne, hogy józan belátásra tért. Más oldalról a következőket közlik velünk: Az Andrássy-párt tagjainak névsora — bár ezt a névsort hivatalosan még mindig titkolják — most már megállapítható. A névsorból kitűnik, hogy az uj hatvanhetes pártban csaknem többségben vannak azok, akik még néhány (héttel, sőt néhány nappal ezelőtt még a függetlenségi párt tagjai voltak. Az Andrássy-párt tagjai ezek: , Andrássy Gyula gróf, Andrássy Qés gróf, Andrássy Sándor gróf, Barcsay P kndor, Bottlik István, Bethlen. István gróf, F j0lgár Ferenc, Darányi Ignác, Désy Zo' [tán, Esz'terházy Móric gróf, Fráter Lóránt t Gál Sándor, Gedeon Aladár, Incze Don nokos, Káliay Ubul, Mezőssy Béla, Nehrefl jeczky György, Pallavieini György őrgró f, Rakovszky Béla, Okollicsányi-Zsedém ^ Ede, Simonyi-Semadam Sándor, Semse y László néninek kell szólítania. Ez a messaliance zavarba hozta. A jó nagybácsi kiakarta segiteni ebből a kinos zavarból: „De . . . miért is nem csókoljátok meg egymást? . . . „Ebben igaza van a bácsinak" — válaszolta 'Edmond. Nem is késett megcsókolni a szemrevaló nagynénit. „Hát nem egy aranyos, drága nagynéni az én Paulettem?" — kérdezte a nagybácsi: „Az a legtermészetesebb dolog a világon" — ihizelgett Edmond. A derék fiu most alaposabban szemügyre vette a csinos nőt és csak most látta meg, hogy sokkal szebb, mint volt akkor, amidőn csak felületesen- tekintett végig rajta. Minthogy azonban ez alkalommal távolról sem az a cél, hozta őt ide, hogy meghódítsa szép nagynénjét, lehetőleg kerülte veszedelmesen kacér, kedves pillantásait. Elvont dolgokról kezdett beszélni s valahányszor szemeik találkoztak, Edmond mindannyiszor a nagybácsira sietett fordítani tekintetét. Paulette nagynéni ugy látszik nem igen szokhatott meg az önálló háztartás vezetésébe, gondolta Edmond, mert állandóan nagyon félszegül adta háziasszonyi utasításait a cselédnek, az asztal körül is meglehetősen ügyetlenül foglalatoskodott. Vacsora után ismét a szalonba mentek; diskuráltak egy darabig, majd Paulette azt indítványozta, hogy unokaöcsesével duettben énekelni fog valamit. Edmond belement. Mindkettőnek elég szép hangja volt. A nagybácsi boldogságában és elragadtatásában valósággal paradicsomban képzelte magát. „Nagyszerű, gyerekek, nagyszerű, — kiáltotta elragadtatásában. — Ezért,meg kell csókolnotok egymást!" „Ebben igaza van bácsi" — szólott Edmond. A nagynéninek és az unökaöcscsnek ilyen úton-módon igen sok alkalma volt csókolózni — felsőbb parancsra, — aminek természetes következménye az lett, — ilyenek a fiatalok — hogy keresték az alkalmat a csókolózásra, sőt Edmond a további csókolózások során teljesen feleslegesnek találta a nagybácsi intését. — Nagyon megszerette Paulettet. A kedves néni egyedüli volt egy délután a szobájában, 'éppen a virágait öntözte. Edmond belépett. Rövid együttlét után beszélni kezdett, hogy hát mennyire megbánta azt, hogy akkor elutasította a nagybácsi ajánlatát, hogy hát akkor még nem ismerte, hogyha akkor tudta volna . . . Közben oly közel ért Pauletthez, hogy bajusza érintette a haját. A nagybácsi oly hirtelenül nyitott be ekkor, hogy Paulettenek alig vált ideje kiosonni, a másik szobába. „Á! Hát igy? Hát most megjf ogtalák, te csirkefogó. Hát a nénidet csókod ,gatod?" „De kérem, kedves nagybác/ , , . én ... én megmondom ..." „Ugy hát most tetszik ne'ik ;d, most, amikor már az én feleségem leht? " „Igen, bácsikám, nem tay radom, tetszik nekem Paulette." „Nos és ugyebár, mrjst j szeretnél az én helyemben lenni?" Edmond zavarában 'nem tudott válaszolni. A nagybácsi rövid, Szün< jt után jóságos hangon válaszolt a sr^ját kér désére: „Hát tudod mit. fiam? T Az unokaöcscs nem Ibi'H „De ön, nagybácsi? Choquanf nagybácsi jóta edvüen veregette meg a csodálkozó fiu vállát: „Hát tudd meg édes fia® csak komédia volt. Én nemi Paulettet. Minden a te boád tént." „Hát valóban: igaz?"< k érdezte boldogan Edmond. y „Természetes. Pa ám'ö jöjj be." Kisse Pirulva, s-^gyei fll'ősen jött be a szép leány. ^ A jó<- ^gos keresztapa pedig oromtol sugárzó a- /cca| tet te kezét a osókolozo fiatalok fejér ^ „Szép kis mr arikámba k erültetek!" i/edd feleségül." -füleinék. n, hogy az egész vettem feleségül ogságodért törTelefon 515. Kizárólag helybeli, hírneves asztalosmesterek által készített, elismert jóminőségü és bámulatos olcsó bútorok első ké?.ből csakis ^ Eggcsü|f Műasz'ialosolc Butoi -raktárában (SzegeJ( Tisza Lajos-kc >nít 19. szám alatt, Kertész pékkel szikben) kaphatók- esetleg részletfiz Ütésre is