Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-11 / 211. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN II ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN I! Kiatékivatal Kárász-utca «. egész évre . K 24 - tálévre . . K1Z- U egtarésn . K2R-MMrrs . K HL— _ negyedévre K 6— egyhéaapiaK 2-— íj negyedén* K t— egyMoapraK 3N0 j Egyes saáai ára M Nttc. íj Sfiw uta ára M Htér. 1 T«íefím-azáni: 305. Szeged, 19(3 II. évfolyam 211. szám Csütörtök, szeptember II. A nemzet turistája Globe-trotter kosztümben. Kezében vörös kötésű Bédekkerről, hóna alatt paraplüvel, oldalán gukkerrel, igy sétál Apponyi Albert gróf Hága város utcám és terein. A kosztüm, a Bedek'ker, a paraplü, a gukker, csupa beszédes szimbólum. Azt jelzi, azt ordítja, hogy viselője most nem parlamenti tag, nem tagja a parlamentközi Uniónak. Önkéntesen száműzte magát diadalainak egykori szinhelyétől. Az a tantaiusi kin, mely keblét marcangolja, gyötörje az Unió többi tagjait is. Érezzék ök is azt a gyötrő, keserves fájdalmat, hagy Apponyi itt van, Hágában van, a palota udvarában van, de nem vetii le a turista ruhát, nem ölt frakkot vagy fekete szalonkabátot, nem teszi le a Bedekkert, a paraplíit, a gukfcert, nem lépi át a tanácskozó terem küszöbét. Az Unió tagjai nem gyönyörködhetnek érces baritonjában, csillogó szólamaiban, melodikusán rezgő szakállában. ,,Du bist so nalhe und auch so férné" sóhajtják és átkozzák a kegyetlen végzetet, mely Apponyit száműzte körükből. Apponyi nem ment el a hágai kongresszusra, mint az Unió tagja', mint a magyar csoport elnöke, de elment Hágába mint „egyszerű turista" egy inkognitóban utazó fejedelem szerény pózában. És nekünk szegény itthonmar adottaknak olvasnunk kell nap-nap Után egyes lapok kommünikéit a turistaruháról, a Bedekkerről és éreznünk kell nekünk is a marcangoló önvádat. íme Apponyi kockás utiruhában kénytelen őgyelegni Hága utcáin. Nem mehet be a szentelt csarnokokba, nem gyarapíthatja hazájának diosőségét. És a nagy nemzetek képviselői megbotránkoznak ekkora hálátlanságon. Micsoda ország az, a melynek legnagyobb fia turista kosztümben kénytelen keseregni hazája sorsán és nem öntheti ki szivének keserveit. Mily nagylelkű és nobilis ez a turista póz. Apponyi a maga fájdalmait, panaszait, sérelmeit nem viszi az Unió nyilvánossága elé, de mint eleven rébusz, turista ruhában jár-kel Hága utcáin. Hadd törjék rajta fejüket az Unió emberei, miért nincs közöttük Apponyi? Nem vesz részt a kongresszus ülésein, nem denunciálja hálátlan 1 hazáját az Unió előtt, de sorba fölkeresi külföldi barátait és bizalmasan elzokogja nekik panaszait. De ne higyje senki, hogy Apponyit' csaik ,a nosztalgia űzte ki Hágába. Óh nem, neki ott nagy hivatása van. Vigyáz ott Magyarországra. Amióta Pichler Győző elköltözött, ezt az őrhelyet Apponyi Albert töltötte be a hágai konferenciákon. Megvallotta, hogy csaik azért ment ki Hágába, hogy szükség esetén közbelépjen. Mint ahogy Csaba vezér a Hadak utján vigyáz halott vitézeivel az országra, ő az önkéntes száműzött. Bedekkerrel és gukkerrel fölfegyverezve, várta a pillanatot, neim-e bántja valaki bent a teremben Magyarországot. Mert ha igen, akkor berohan és szembeszáll az ádáz ellenséggel. De hát erre szerencsére nem került a sor. A nemzet turistája nyugodtan visszatérhet hazájába és fogadhatja az ovációkat. Pedig a fátum ugy akarta: épen az idén bizonyosodott be, hogy Apponyi eddig egy kissé lazán teljesítette tisztét. Roszszul vigyázott Magyarországra. Mi eddig ódákban, himnuszokban, dicsérő énekekben köteteket olvastunk össze arról, hogy a szépszavu gróf mily nagy önfeláldozó munkát végzett. Innen is, tul is ,az Óceánon mindent elkövetett, utazott, szónokolt, magyarázott, csakhogy a külföld megismerje Magyarországot, tisztában legyen külön államiságával, közjogi helyzetével. Főleg az interparlamentáris Unió konferenciáin végzett emberfeletti munkát, hogy ennek a nagy nemzetközi szervezetnék, minden tényezőjébe belevésse, a külön magyar államiság tudatát. így hallottuk, igy olvastuk, igy tudtuk a a kötetekre menő dicsérő cikkekből, Vízparton. Irta: Krúdy Gyula. Februáriusban már beszélni kezdenek a vizek. A tél komor némaságából egyszerre különös és titkos sustorgás hallatszik a folyók mentén. A hó alól szürke viz jön és a barna partok között lomhán eleinte, majd később sebesebben iramlik ismeretlen állomások felé a havas ár. Friss örvények kerekednék a viz közepén és az ár, emelkedvén a partok között, locsogva nyaldoss:! a bokrok és fák gyökereit. A tavasz megindult már valahol a folyó felett és sustorogva, halkkal csevegve közeledik a vizén. A tavasz elsőbb a folyókon indul meg, de az ár felett támadó és járkáló széllel • együtt bemegy az erdőkbe, falvakba, városokba. A mezőkön láthatatlanul támadnak a tavasz kis patakjai, melyek locsogva, gyöngén hullámozva folydogálnak a tavalyról ióen maradott füvek és falevelek között. Barna, halott galyak nedvesen feküsznék összezsugorodva a hó alatt, a szél hiába üzi el a szürke felhők nyájait a hegyek fölé, az ég hasztalan kékül a széltől, ők tavalyiak, immár halottak maradnak s a földön támadó kis patakok lesodorják őket a vizekbe, mélységekbe, ismeIskola öltöny ök, felöltök, castOmBk fink és leánykák ret'ien helyekre, valamint a tél komorságában kimúlt kis állatkák csontvázait. A folyóból, a szürke vízből friss kiáltások hallatszanak a néma rétekre és ha a hidon, a havas ár felett megállsz: az éfetet meglátod egy barna. parton álló fa görbe és fekete ágai között, avagy egy lassan szálló madár képében, amely a hullámos viz feiett horgászik, — hiába fuj csipős éjszaki szél a magaslatokról. S az erdők milyen titkosak! A fák — nagyok és kicsinyek — mereven állnak a barna, hótól szürke, viztől tarka földön s alakjuk az égre rárajzolódik. A fatörzseken nedvek fölynak végig és az egész erdőben csak a viz locsog, különben mélységes és néma szomorúság vagyon itt. Mész előre és hallgatózol. Titokban csöndes minden. A tisztásokon harmatos pára lebeg, — ugyan mi történik itt, hol senki sem jár, csak a nappal, majd a különös éjszaka? Egy réten, aihol álldogáltam és gyertyaszentelőhavát akartaim meglesni, keskeny, nedves országút kanyargott. A nap nyugovóra hajolt és az erdők, rétek szomorúakká lettek. A keréknyomban a viz jegesedni kezdett és valahol a homályos messziségben harangoztak . . . A komp nem messzire volt a folyóparton, de mire odaértem, már leszállott az este. Amint a nedves országúton ballagtam az estében, egyszerre érezni kezdtem a tél szagát. Este még tél van; a vizek többé nem csörgedeznek és a néma alvás, a délutáni hangok és sustorgások után komorabb az igazi, fagyos téli éjeknél. A komp a túlsó parton volt, épen akkor kötöttek ki vele a legények. A barna folyó felett a deszkaalkotmány ugv lebegett, mint egy nagy, széles árnyék. A közepén lámpás égett, de azt csak sejteni lőhetett, .hogv ottan ég. Világos nyári estéken a túlsó parton levő kompon árnyak látszanak, amint ide-oda mozognak, tesznek-vesznek, ám most csak mormoló hangok hallatszottak nagy időközökben a csöndes, hidegülő folyó felett. A révészház előtt a sötétben ült az öreg révész. Eleinte nem láttam, csak akkor vettem észre, midőn megszólalt. Jó estét mondott és tovább lógázta lábát a ihárságyon, ami az eresz alatt volt. Ez az öreg révész ember emlékezet óta itt lakik és kezeli a komnot. Hajdanában bizony egymaga hajtotta keresztül a kompot emberekkel, állatokkal, két legényt tart és ö maga a rongyos szűrön ii'l és pipázik. Bizonvosan ismerte az apámat és nagyapámat NEUMANN M. Kérjen árjegyzéket. cs. és kir. udvari és kamarai szállítónál részére kaphatók Szeged, Kárász-utca 5