Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-07 / 208. szám

1913. szeptember 13. lesége és Eckel Mihály ügyészségi .szolga, a kiiik inagyuieihezen megakadályozták a tavábhi verekedést; .igy ©lejét vették annak, hogy a verekedők a lépesőröl lezuhanjanak, ami bizonyára súlyosabb sérülésekkel járt volna. A verekedésnek azonban a Ikövetkezmémye igy sem marad el., mert Farkas iElék följelentést tett .Márta ellem könnyű testisértésért; Márta pedig Farkas ellen ibecsületsértésért. Bogdanovics Lucián tragédiája. (Az elsó nyom. — Minden jel szerint egy | hegyi patakba fuladt a patriarka. — Miniszteri biztost küldtek Karlúcára.) (Saját tudósítónktól.) Részvéttel és izgalommal lesi az egész, ország, sőt az egész világ a gasteini rejtély megoldását, a világosságot abban a homályban, mely a patriárka utolsó sétautja földi. Az a szomorú bizonyosság él a köztudatban és legilletékesebb helyen is az a meggyőződés, hogy Bogdanovics Lucián nincs többé az élők sorában. Halottnak tekintik a szerb metropolitát és a kormány azonnal intézkedett, hogy a szerb egyház ügyeinek intézését a törvény érteimében átvegye az államhatalom. Tisza István gróf miniszterelnök rendelkezésére Joannovics Pál miniszteri tanácsos, mint miniszteri meghatalmazott ma Karlócára utazott, hogy zár alá vegye a patriárkátus rengeteg vagyonát, mely fölött az uj metropolita megválasztásáig a kormány rendelkezik. A kormány tehát halottnak tekinti Bogdanoviosot. Gasteini jelentés szerint ma este megjött a hir, amely arról szól, hogy végre valami nyomot találtak, amelyen elindulva, remélik a rejtélyes eset gyors megoldását. Ez a nyom pedig azt sejtteti, hogy a pátriárkát halálos szerencsétlenség érte: egy megáradt hegyi patakba fúlt. A gasteini rendőrségen egy Aschen Pál nevü ácsmester adta meg az első nyomot. Aschen, elmondta, hogy még szerdán egy kalapot talált a környék hegyipataki a felett levő, 'rozoga hídon. Azt hitte akkor, hogy a szélviharban valaki elveszítette a kalapot, de mert értesült arról, ihogy Bogdanovics Lucián eltűnt, kötelességének tartotta a kalapot előhozni. A rendőrség kiderítette, hogy a kalap a pátriárkáé volt és augusztus 20-án f vette egyik gasteini kalaposnál, aki elmondotta ina, hogy bizonyos abban, hogy a kalapot ő tőle vette a patriárka. Amig a rendőrség ezeket megállapította, addig este lett, ugy, hogy a patak medrének felkutatását vasárnap hajnalban kezdik meg. Bizonyosra veszik, hogy Bogdanovics a megáradt .patakba zuihant a rozoga kis fahidról. Bogdanovics patriárka hollétéről Karlócára semimi pozitív hir nem érkezett. Csak azt tudják, hogy Bogdanovics pátriárkának szándéka volt a békekonferenciára Hágába utazni. A patriárka eltűnésével kapcsolatban az első kérdezősködés Gasteinból érkezett a karlócai városi hatósághoz. Erre azután értesítették az illetékes állami hatóságokat, akik a további lépéseket megtették. Nikolics püspök ide érkezett és Szevics püspökkel tanácskozást tartott, amelyen megbeszélték a minden eshetőségre teendő intézkedéseket. Budapesti munkatársunk ma délben fölkereste Joannovics Pál miniszterelnökségi tanácsost, akit a kormány az egyház közigazgatása és a patriárka javadalmai ügyeiben felügyeleti joga alapján Karlócára küldött. A miniszteri tanácsos a következőket mondotta: 1 „ . — Az én mandátumom arra szol, hogy a görög-keleti szerb egyház pátriárkái jövedelmet biztosítsa — egyelőre nem tudni, kinek a számára. Lehet, hagy a ,pátriárka meghalt, akkor a stallum jövedelmeit az interregnum, illetőleg a következő pátriárka számára biztosi,tink. Viszont lehet és még mindig .reméljük, hogy a pátriárka eltűnt ugyan; de meg DÉLMAGYARORSZÁG .fog kerülni, libben az esetben ,az ő számára biztosit juk azokat a jövedelmeket, .amelyekkel ő most számolni .nem tud. Ma utazom le Karlócára és amennyiben a pátriárka megkerüléséről liirt nem kapunk, m'eg fogjuk kez ideni a pátriárkátu.s javainak leltározását. — Hogy mi ,a személyes benyomásom a pátriárka eltűnéséről! Biztos adatok htján ilyen távolról azt bajos megmondani. Menjünk végig az összes föltevéseken. Elutazott? Akkor bizonyosan hírt haigyott volna maga után. Megtébolyodott? Akikor az éhség bizonyosan visszakergette volna az emberek közé. Hiszen legutoljára hétfőn este ilátták, azóta pedig Őt nap telt el. öngyilkos lett1 Ezt még föltenni sem lehet, hiszen semmi oka se>m volt rá. Vallásos ember, anyagilag teljésen rendben van, azután meg ha föl is teszszük róla ezt a végzetes lépést, öt napi szorgalmas kutatás, amely Gasteki egész vidékére kiterjedt, öt nap alatt legalább ,a holttestére bizonyosain ráakadt volna. Én legvalószinübbnk azt tartom, — bárcsak tévednék — hogy meggyilkolták. És pedig vagy meggyilkolták közönséges útonállók, .akik pénzt sejtették .nála, a dúsgazdag pátriárkánál. Bog danovicsot Gastednbain s a környéken mindem* ki 'ismerte. Vagy pedig meggyilkolta valami politikai rajongó. Olyanféle merénylet lehetett ez, .mint amilyent Cuvaj és legutóbb Skeriecz báró ellen elkövették. — Én .legutóbb juliiusban találkoztam a pátriárkával. Azóta levelet is irt nékem. A levél az ő szokott szeretetreméltó szives hangján szólt és nyoma sincs ibenine olyasminek, amiből egy katasztrófa sejtését lehetne kihámozni. Kohányi Tihamér politikai végrendelete. Irta: Egy öreg amerikás. Szombaton temették el a sárosmegyei Trocsányiban Kohányi Tihamér, az amerikai Szabadság cimü lap 'szerkesztő-tulajdonosának Clewelandból hazahozott tetemét. Az amerikai magyarság e nagy koncepciójú, nemes törekvésű, ragyogó pályafutásu vezetőférfíának halála mélyen megrendítette a kivándorolt magyarokat, mert az igazságért, az elnyomottakért fanatikusan küzdő Kohányiban soha nelm csalatkoztak. A temetés alkalmából Koihányi egyik legrégibb munkatársa, aki „Egy öreg amerikás" néven a legnépszerűbb cikkeket irja a Szabadságban, az alábbi sorokat irja: Mint uj házas érkezett vissza Amerikáiból Ko(hány,i Tihamér ezerikilenicszázbizenikettő szeptember havában. Azzal a tvágygyal jött vissza, fiatal feleségét hozva .magával, hogy .most máir a rengeteg munka után boldog nyugalmas® ágban fog élni. Nem igy lett. Nem tudott megnyugodni. Ujíra lázas munkáiba kezdett — s innen kezdődik hirtelen testi és telki összeroppanása. Október vége volt, az elnökválasztási politikai kampány foglalkoztatta az egész országot s e sorok irója valahol Indianában és 111 maisban korteskedett a magyarok Iközt Roosevelt mellett, amikor a cicagoi pártirodába távirat jött Kőbányától, iliogy mi az, hogy a Roosevelt-párt mellett dolgozom s hogy várjam meg Chicagóban Puky Istvánt, régi mlunkatársát, aki üzenetet visz majd tőle. Másnap reggel meg iis érkezett Puky Kellényitől, .de — vajmi kevés fontos üzenettel. Annál rosszabb hírrel azonban. (Elbeszélte, hogy ibizony mem sok .ok .volt az ő .odaküldetásére, Kohányi rettenetesen ideges, nem lőhet vele tharui, ellentmondani meg .kész veszedelem. A szerkesztőség kezdte már akkor észre /venini Kobányin, liogy veszti jiuidiciumát, nem tud már meggondoltan rendelkezni. Felesége vette végre rá, hogy valamely ismert liirü chicagói tanárhoz menjenek. South Bernibe érve, hirtelen elhatározással kiszállt Kohányi és .felkereste dr Bárándy Oszkár orí. vos barátját. Az orvos rögtön látta, hogy Kohányi menthetetlen beteg s teljes nyugalmat, pihenést ajánlott neki. Kohányi feleségének azonban .megmondta, .hogy Kohányi el van veszve, elméje lassankint elborul, szervezete felbomlik. Végre ahoz a fokhoz jutott a haj, hogy felesége és jó barátja, Kováchy György intézkedtek, hogy a Loewentlba.l-féle szanatóriumiba szállítsák és gondos .ápolás alá vessék. December elején lehiiivatta magához Horváth J ózsefet newyorki üzletvezetőjét s azzal üzent Newyorkba e sorok írójának, hogy jöjjön le Clevelandba ás vegye át a Szabadság szerkesztését. Barátjával, Kováéliy György gyei mentek el a .beteghez. Kohányi eleinte a betegségéről beszélt. Majd egyszerre csaik felemelkedett, .felült az ágyában, arca szinte átszellemült s elkezdett reszkető hangon beszélni, .amely reszkető hang imiinid erősebbé vált s beszélt csaknem egy óra .'hosszat. Ott ültünk .az ágya szélén, Kováchy ott könyezett a szoba sötétebb hátterében. Mindketten éreztük, .hogy aiz az ember, aki oly hosszú időkön át az amerikai magyarság vezére volt, halálos betegségének egy rövid szünetében, lelke utolsó fellöbbanásában a politikai végrendeletét mondja el nekünk. — Tudom, hogy soha többé nem leszek az, aki voltam, tudom, Ihogy nem szerkeszthetem én soha többet a Szabadságot és ,nem vezethetem annak hasábjai áltai az amerikai magyarságot. Nyugodtan fogok meghalni, ha elmondtam nektek azt, ami a szivemen fekszik, mi az akaratom .a jövőre nézve. Ismétlem, azt akarom, .hogy a Szabadság .mindörökre az maradjon, ami eddig volt és ezt akarom, akármit .akarjon bárki ;is. — Kufárok kezébe, akiknek egyetlen célj a a .meggazdagodás, nem szabad a lapot adni. Legyetek íhivek a Szábadság tradicióihoz, ha egyszer arra kerül a sor, hogy maradjon .meg a Szabadság örökre az amerikai magyarság ... — itt elcsuklott a .gyenge szava, kicsordult ,a könnye, aztán hozzátette . . . igen yaz amerikai .magyarság őrangyala. Nem tudom, szabad-e egy lapot áhhoz h asonlitan.i, de én megengedem magamnak itt a .halálos ágyamon. Sokat, nagyon .sokat szenvedtem az életben, szigorúan ragaszkodtam az elvekhez, hát megérdemlek .annyit az utánam következőktől, hogy az elveket fentartsák az ón emlékezetemre. — Az amerikai magyarságnak mit .üzenjek? — sóhajtott fel kis idő múlva szomorúan. — Ismert az engem és tudja, hogy becsületes vezetője .voltam, amennyiben vezettem, s ha néha erőszakos, kíméletlen, is voltam, bocsássa meg ezt a vétkemet mindenki, .aki ellen irányult, mert jóakarat vezérelt abban is. Isten látja lelkemet, ebben .a szomorú helyzetben, .amikor olyan közel vagyok a siromhoz, igaz hitemre mondom, egy nagy, erős, szervezett és boldog amerikai magyarság volt minden törekvésem végcélja. Tartsatok össze, segítsétek egymást ós ne feledje el .az amerikai magyar soha, ha száz évig is él ebben az uj hazában és ha legőszintébb jó polgára is ennek a fogadott hazának, melynek én .is hűséges polgára vagyok. Ne feledje el az amerikai magyar soha a magyar szülőhazát, mert jöhet idő, mikor az nagyon ránk szorul: az amerikai magyarságra. Én már nem érem azt meg, de ti ta.lán igen. Menjetek akkor a segítségére, szeressétek, még ha mostoha is volt hozzátok. — írjátok meg, hogy ezt kérette általatok halálos ágyán <a haldokló Kohányi Tihamér. Körülbelül ezeket mondta el a sorok írójának és Kováchy Györgynek ott a Loewenthal-szanatóniumiban, december tizenötödikén, 1912. évben, amikor néhány hétig aránylag jobba.n volt s az orvosi kezelés ideiglenesen használt neki. .Szenvedése még sokáig tartott ezután; március tizedikén, hajnalban hunyta le örökre szemeit. Unott frázis, elcsépelt szólásmondás legtöbb esetben, amikor rámondjuk az elk öltözöttre, hogy szelleme élni fog tovább is. De nem az, amikor Kohányirál mondjuk el, .mert van-e amerikai magyar, aki tagadná, hogy Kohányi fogalommá rvált az amerikai magyarság legszélesebb köreitón s ezt a fogalmat, azt a Kohányit nem temettük el; utolsó akaratát ismeri és teljesíteni törek-