Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-17 / 216. szám

2. d'ElmaqyarorszáQ 1913. szeptember 14, súlya a 'képviselőházban? Annyi azonban bizonyos, hogy az alkotmánypárt a maga harmonizáló, szordinos politikájával több­re megy mint az ellenzék szálfaöklelőzé­seivel, pláne akkor, ha mint komoly tö­rekvésű ellenzék kiván dolgozni és nem domborítja ki túlságosan azt a program­részt, amit Andrássy már egyszer kidom­borított vasárnap, mondván, hogy a pro­gram a hatalomért van. Hacsak ezt tekinti az uj párt, akkor voltaképen ott lesz ez­után is, ahol azelőtt, tudniillik sehol, mivel csakis személyi ügyeket akar elintézni —­politizálás leple alatt. Majd elválik, hamarosan. Minden­esetre Andrássy és pártja többet mutat föl máris, mint az ellenzék pár év óta össze­sen, egészen az obtsrukció óta. Mert An­drássy Gyula legalább azt hangsúlyozza, hogy dolgozni is illene a magyar ellen­zéknek! A török-bolgár határ. Konstantinápoly­ból jelentik: A török-tlxfeár /békedelegáció mai magánjellegű ülése .rövid mieigsiziaikitássa 1 két óra hosszáig: tartott. A róla kiadott kom­müniké igy hangzik: Mintán a delegáció a határkérdések főpontjaira nézve megegye­zett, e kérdések végleges megoldása a legkö­zelebbi, e hónap 17-iiká üléséin fog megtör­ténni. — Kiszivárgott hír szerint a (Megátu­sok tegnapi ülésén Kirkkilissze hovatartozá­sának kérdését Törökország javára elintéz­ték. Dimotika hovatartozásáról még tárgyal­nak. — Belgrádi lapok táviratokat kaptak Szófiából, melyek szerint a bolgár főváros­iján az utóbbi napokban katonai tüntetések voltak Danev miniszterelnök és a király el­len. Az egyik jelentés azt mondja, hogy Sel­jár sky és Poteff tábornokok iparkodtak le­csenideSitenii a katonáklat, (de azok elkerget­ték a tábornokokat és az egyiket állítólag megsebesii tették. Telket kérnek a leányinternátusnak. — A birák és ügyészek orszá­gos egyesülete a városhoz. — (Saját tudósítónktól.) Megírta annak ide­jén a Délmagyarország, hogy a birák és ügyészek országos egyesülete leányinterná­tus fölállitását tervezi Szegeden. Az uj in­tézet 150—200 leánynövendék befogadására szolgálna és körülbelül hatszázezer korona az épitési költsége. Somlyódi István szege­di járásbiró, mint az országos birói és ügyé­szi egyesület szegedi osztályának a vezetője, még a nyáron érintkezésbe lépett a várossal és azután puhatolódzott, hol kaphatna az egyesület a belváros valamelyik részében telket a leányinternátus számára. A mérnök­ség azonban nem tudott olyan nagyságú telket találni, mint amekkora kellett volna. Fölmerült tehát az a terv, hogy majd akkor, amikor az egyesület kérvénye a telek dol­gában leérkezik a városhoz, döntenek afö­lött, hogy csere utján biztositson-e a város telket, vagy sem. Ebben az esetben a meg­felelő nagyságú magántelekre a városnak rá kell majd fizetnie bizonyos összeget. A hivatalos leirat az ingyenes telek dol­gában kedden érkezett le a városhoz. Gre­csák Károly kúriai biró, mint a birák és ügyé­szek országos egyesületének elnöke!, érte­siti a polgármestert az egyesület elhatározá­sáról és a város közönségének erkölcsi és anyagi támogatását kéri a nagyszabású ne­velőintézethez. Megírja, hogy a leányinter­nátusnak föltétlenül a belváros valamelyik legbelsőbb részében kell helyet kapnia, azon­kívül két hold területet kér még az egyesü­let Újszegeden is, ahol az internátus növen­dékeinek háztartási iskolát építenének. A le­irat a következő: Nagyságos Polgár,mester Ur! Tekintetes Városi Tanás! Az országos Ihirói és ügyészi egyesület a szegedi osztály indítvány ára egy olyan országos jellegű leányinternátus felállítását határozta el, amelybe, mint nevelő-intézetbe nemcsak a bíráik és ügyészeik leány gyerme­kei, hanem törviényilnatiáságú tisztviselőik és ügyvédeik leányai is Ibedvezményes ílzetélsi feltételeik mellett vétetnek fel, hogy ott nem fényűző módon, hanem a magyar középosz­tályhoz illő igények mellett, mint leendő családanyák a háztartásiban is praktikus ki­képzést nyernének s egyidejűleg a nagyszá­mú szegedi tanintézeteket is 'látogathatnák. Internátu®unikat körülbelül 150—200 'bent lakóra tervezzük s vezetését elsőrangú pe­dagógusokra hiizzulk. Hogy azonban iinterná­tusunlkat felállíthassuk, annak alapfeltétele az, hogy abban az 'ellátási diják oly mérsé­kelteik legyenek, hogy .aizolkíat nemcsak a szű­kösen javadalmazott bírák és ügyészek, ha­nem a törvényhatósági tisztviselők és ügy­védők is megfizethessék. Azért egyesületünk az ellátási dijaikat önköltségi árban szándé­kozik megszabni, hogy igy a fokozódó nevel­tetési terhén könnyitbessen. Döntő tényező lenne internátmimk fel­állítására Szeged szab. kir. város közönségé­nek jóakaratú erkölcsi és anyagi támogatá­sa és áldozatkészsége, mely hasonló kulturá­lis céloknál sohasem hiányzott s hír/ivást re­méljük, hogy ezúttal sem fog elmaradni. (Mély tisztelettel kérjük ezért Szeged vá­rosának minden szépért és jóért áldozni ké­pes (közönségét, hogy a Szeged városában az ott megtartott 1907. évi bírói kongresszus em­lékére felállítandó országos birói leányinter­nátusunk részére alkalmas kelyen ingyen telket a belterületen a belső építkezés céljai­ra, két hold földet pedig U jiszegeden a női háztartási iskolánk céljaira és edig ez utób­bit esetleg örökbérlet cimén, — kegyesen adományozni, illetőleg átengedni s erről en­gemet, mint a kérvényező egyesület elnökét, hivatalosan értesíteni, a továbbiakban pedig egyesületünk szegedi osztálya által e célra megválasztott és Somlyódi István ottani já­ráslboró elnöksége alatt működő internátust bizottsággal az érintkezést .'fenntartani mél­tóztassék. Kórelmünlklet Ikegyesi (páptfoigásulkiba| telességem mellette maradni, ha szivem sza­kad is bele. Pedig rettenetesen szenvedett Alice. Nem elég, 'hogy a nyomorral küzdöttek, de minden nap ittasan tért haza Géza s a leg­durvább szavakkal illette Alicet, hogy ő az oka ennek a helyzetnek, mert ahelyett, hogy vagyont hozott volna, még az övét is el hagy­ta úszni. S több ilyen váddal illette szegény asszonykát s szinte gyönyörűsége tellett benne, ha kínozhatta a boldogtalant. De egy alkalommal, amikor szidalmazni merte az ő imádott édes apját, anyját, nem birta tovább, föllázadt s hevesen utasitotta vissza férje go­rombaságait, aki magából kikelve, mint egy vadállat rohant a védtelen nőre, tettleg in­zultálva őt. Alicka rémülten, könnyezve, megsebzett őzikeként futott előle s a hü Ma­tyi kíséretében, aki minden lépését leste, me­nekült édes anyjához, hogy soha többé visz­sza ne térjen férjéhez. Cserhátyné szeretettel becézte sokat szenvedett gyermekét s Matyi is leste min­den mozdulatát, óhaját. De hiába, édes kis arcocskája nem akart földerülni, hiszen na­gyon is súlyos megpróbáltatásokon ment ke­resztül szegényke, rövid idő alatt. Zoltán is naponta fölkereste, azonban nem mert érzelmeiről beszélni, pedig mit nem adott volna érte, ha magához vonva, össze­csókolhatta volna halvány, kicsi, szerelmes asszonyát. De férfiasan leküzdötte vágyát, várva a válópör befejezését, hogy azután el­vigye messze az ő egyetlen kincsét, minde­nét. Azonban váratlan akadályok merültek föl. Bekey, aki tudomást szerzett Zoltán gya­kori látogatásáról, sértett hiúságból, vagy ki tudná megmondani, mi ment végbe makacs elméjében, egyszerre kijelentette, hogy válni nem akar, sőt azt követelte, hogy Alice tér­jen vissza hozzá. Természetesen Cserhátyné ez ellen a legszilárdabban tiltakozott s Alice is rettegve utasitotta vissza eme kísérletét Gézának, hogy őt a visszatérésre birja. Be­key emiatti fölháborodásában, ittasan fölke­reste Alicet. A legdurvább szavakkal illette s azzal vádolta őt, hogy Darvay szeretője, ' azért nem akar vele kibékülni. A méltatlan fölháborodas pírjával ar­cán, utasitotta vissza vádjait s mutatott ajtót férjének, ki önmagából kikelve rohant felé, ütésre emelt kezekkel, majd hirtelen magá­hoz rántotta s vonszolni kezdte a boldogtalan asszonykát, ki eszméletét vesztve feküdt lá­bainál. Cser'hátynét ijedten figyelmeztette Matyi, az ő jelbeszédjével, hogy siessen be Alicéboz, mert ott van Bekey s nagy baj le­het. De hiába akart gyermeke védelmére kel­ni, a megvadult ember őt is üti egekkel fogad­ta s mikor dacára ennek a szerencsétlen asz­szonykát ki akarta szabadítani kezei közül, pisztolyt rántott elő s kijelentette, ha nem tá­vozik, szemeláttára lövi agyon Alicet. Cser­hátyné tehetetlenül, megdermedve állott ily őrülttel szemben, majd Matyihoz futott, ki látva földúlt, kétségbeesett arcát, megértette, hogy nagy baj van, rohant be úrnője védel­mére. S amikor megpillantotta az ő bálvá­nyozott kis úrnőjét Bekey lábainál halvá­nyan feküdve s annak kezében a pisztolyt, azt hitte, hogy az megölte feleségét. Vadállat­ként ugrott hozzá s csavarta ki kezéből a fegyverét s sütötte ezt Bekeyre, aki a meg­lepetéstől védekezni se tudott s holtan ro­gyott össze. Nem részletezem a szomorú hónapokat, melyek alatt élet-halálharcot vivott szegény, agyongyötört kicsi .asszony. Nem az önfel­áldozó ápolást, amellyel Zoltán és Cserháty­né körülvették. Zoltán Matyi megmentésére mindent elkövetett, ami sikerült is, mert az esküdtszék egyhangúlag fölmentette, mint be­számithatatlan, nem normális lényt. Hála eme fölfogásnak, szabad lett Matyi s hü eb­ként virrasztott úrnője ágyánál. Mikor Alice fölgyógyult, kíméletesen hozták tudomására, hogy szabad s férje ön­kezével vetett véget életének. Sohase tudta meg a valót, hogy Matyi volt a megmentője s annak köszönheti boldogságát. Mert boldog, nagyon boldog lett. Amint annyira megerősödött, hogy veszedelem nél­kül útra kelbetett, édes anyja s Matyi kísé­retében elutazott Délvidékre, hogy soha többé vissza ne térjen abba a városba, ahol csak keserűség jutott osztályrészéül s minden a boldogtalanságára emlékeztette. Zoltán gyak­ran fölkereste őt s a gyászév leteltével vég­Bntoríásárldk Telefon 515. Tisztelettel meggyőződhetnek arról, hogy dúsan m 2211 V" * 1 « felszerelt raktárunkban kizárólag sa- Cjjf CJIIll /Ylll35Ztal050l( ját készítésű, elsőrendű bútorok, MSl»a minden versenyt felülmúló árban, 0UlOrrGljlíJra — kedvező fizetési feltételek mellett e—J Ti— r.i*. «.« al is - kerülnek eladásra. S^Cll, TíjZa £a]0S-lí0rdt 19. (K«rtfsz pílftel szemben.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom