Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-14 / 214. szám

1913. szeptember 16. delmagyarorszáq 69. élt, mint egy — Psylancler. iBalogih csalásai­nak se szeri, se száma, ia bünliistája íasszeálli 7 tásán most dolgoznak a rendőrségien. Addig is a világegyasület érdemdús elnöke -a tollone­házba kerüil és ha nem indul meg ellene bűn­vádi eljárá.s, örök időre kitiltják a .főváros területéről. — Mükcrtészek rőzsabálja. A Magyar mükertószek és kertgazdlálk országos egyesü­lete szeptember ,20-áin az ujszagedi vigadóban Lázár György dr. polgármester fővédnöksé­ge alatt az ©gyesülteti -alap javária iróizsábálat rendez. A zenét Unbán Lajtos zenékara szol­gáltatja. Kezdete este 8 órakor lesz. — Igazi búcsújáró hely már napok óta az újonnan fölépült „Korzó"-mozi. Ma, ami­kor már óriási méretével kialakulva áll ez a szinház, amely látványofesága lesz Szeged városának, bámulatba ejti mindazokat, akik türelmetlenül várják a megnyitást, oda men­nek, hogy meggyőződést szerezzenek, az épitkezés előre haladottságáról. A város minden polgára szivélyesen üdvözli Vas Sán­dor igazgatót, aki nem csak megteremtője volt Szegeden az igazi mozi életnek, hanem keresztül tudta vinni azt is, hogy az első leg­nagyobb és legszebb mozgófénykép szinház az országban itt épült föl. Ugyanannyi elis­merést kapnak a Bach-testvérek, akik semmi költséget nem kíméltek, ihogy ez a müintézet mindenféleképen fölülmúlja az ország összes mozgófénykép színházait. Technikailag ugy lesz a Korzó-mozi fölszerelve, ahogyan egyetlen egy mozgófénykép szinház sincsen még a mai napig. Vetítőgépe a világ legjobb és legdrágább gyártmánya, teljesen zajtalan és olyan filmtartó készülékkel van ellátva, hogy még a gépben levő film sem éghet el. Az objektíve (nagyitó lencse) a legelső pá­risi gyárnak a produktuma, amelyet a gyár a Korzó-mozi belső távolságára és a vászon nagyságára köszörültetett, ami tekintette! különleges voltára, több száz koronába ke­rült. A vetítő vászna a Korzó-mozinak egy­szerűen szenzáció számba megy. Több mil­lió apró üveggyöngyből van kirakva. Ezen a vásznon egy mozgóképet megnézve, lehet majd elmondani, hogy ez az igazi, tökéletes mozgófénykép. Nagy meglepetés lesz még a Korzó-mozi villany vészlámpái is, amelyek a kijáratokat fogják megvilágítani, ezek oly villanykészülékek, amelyek, ha villanyáram a teremben bármi okból kialudna, ugy automa­tikusan fölgyuladnak. Tűzbiztonsága a mozi­nak egyszerűen páratlan, Tiz kijárati ajtaja van, mely kijáratokon a közel ezer személyt befogadó szinház 1 és fél perc alatt teljesen kiüríthető. Még egy igen nagy vonzereje lesz ennek a csoda szép színháznak. A zenekara, egy 10 tagból álló szalon zenekart szerve­zett Vas Sándor igazgató Budapesten, aminő zenekar még soha mozgófénykép színházban nem játszott. A megnyitás október hó 1-ső napjaiban lesz. — Gyuj ogatók. Biztosítási ügynök vo Paosán Henczi János gazda, aki nemrég sza­badult lilavárói, ahol gyilkosság kísérlete miatt ült. Az ügynök a saját, intézeténél és még három társaságnál bebiztosította a há­zát harmincezer koronára, azjntán felgyúj­totta. Az övével együtt négy ház égett le, me­lyeik nem voltak biztosítva. A nyomozás ki­derítette, hogy bűnös kéz okozta a tüzet, mi­re a gyujtogatót letartóztatták, — Nagysáro­son tegnap este tüz ütött ki és elpuszült egy ház és három csűr a ibelhordiott gabonával együtt. A csendőrség kiderítette, hogy a tüz gyujtogiatáishól eredt. A gyujtogatással Za­vaczky Istvánt gyanúsítják, iki haragosa az egyik károsultaknak. Zavaezky ellen följe­lentést tették. — Schumayerné kegyelmet kér férje gyilkosának. Bécsből jelentik: Schuhmayer Ferenc volt szociáldemokrata képviselő gyil­kosának, Kunschak Pálnak halálos Ítélete, miután Kunschak semmiségi panaszát eluta­sították, szeptember 9-én jogerős lett. Most Schumeier özvegye, Cecília asszony folya­modott Hochenburger dr. igazságügyminisz­terhez, hogy éljen alkotmányszerü jogával és változtassa meg a halálos ítéletet. Férje a szo­ciáldemokrata programhoz hiven, mindig a halálbüntetés eltörlése meleltt volt és igy ké­ri, hogy a gyilkosságot ne Hetézzék ujabb gyilkossággal és ne mocskolják be Kunschak feleségének és gyermekeinek nevét. — Ezresek az asszony kontyában. Ez év julius havában Pongor Ignác abauj­tolnai divatáru-kereskedő elhelyezte egyik fővárosi szanatóriumban súlyos betegségben szenvedő feleségét. A férj, miután neje be­költözött a gyógyintézetbe, visszautazott Abaujtolnára. Az úriasszony betegágyánál csupán édesanyja, Helvey Fáni tartózko­dott, aki az Erkel-utca 12. számú házban la­kik. Pongorné a leggondosabb orvosi keze­lés dacára is augusztus hetedikén meghalt. Élete utolsó perceiben csak édesanyja tartóz­kodott mellette. A halál beálltával Helvey Fáni nyomban a következő sürgönyt küldte vejének: A katasztrófa beállott, jöjj azonnal. A mélyen sújtott férj a távirat vétele után azonnal vonatra ült és másnap reggei már meg is érkezett a fővárosba. Itt miután meg tette a szükséges intézkedéseket a temetés iránt, elment a szanatóriumba, hogy átvegye íeiesége ottlevő értéktárgyait. Tudta ugyan­is, hogy elhunyt neje, midőn a gyógyintézet­be költözött, több ezer koronáról szóló taka­rékbetétkönyvet, továbbá jelentékeny össze­gű készpénzt és nagyértékii ékszereket vitt magával. Érthető volt Pongor Ignác megle­petése, mikor a hagyaték átvételekor mind össze pár ezer korona készpénzt és alig né­hány darab kisebb értékű ékszert talált csak felesége volt betegszobájában. Nejénerc több ezer koronát érő brilliánsokkal ékített sma­ragd függői és ugyanilyen gyiirüje, továbbá több ugyancsak gyémántos gyűrűje hiány zott. Hasonlóképen eltűnt a vele voit taka­rékkönyv és a bankó készpénzkészlete is. A férj hagyatéki lopás cimén ismeretlen tet­tesek ellen megtette a bűnvádi följelentést. A rendőrség csakhamar megállapította az ér­tékek rejtélyes eltűnésének körülményeit és kinyomozta a hagyaték eltulajdonitóját is. Ez pedig nem volt más, minit az elhunyt édes anyja: Helvey Fáni. A detektív az asszony Erkel-utcai lakásán megtartott házkutatás al­kalmával egy a Helvey Fáni tulajdonát ké­pező ridikülben egy női kontyba burkolva megtalálta a hagyatékból hiányzó készpénzt, takarékkönyvet és ékszereket, melyek 10,100 koronát képviseltek. Helvey Fáni tagadta, hogy tudatosan tulajdonította el leánya hát­rahagyott értéktárgyait. Vallomásában az­zal védekezett, hogy ő csak a kontyot vette magához és nem tudta, mit tartalmaz. — Különben is — mondotta a gyanúsí­tott asszony jegyzőkönyvbe — a nálam ta­lált értéktárgyak engem illetnek meg, mivel azokat leányom első házassága idején sze rezte. Ez ellen az állítás ellen a férj tiltakozott. Már ugy látszott, hogy a hagyatéki ügyből, a bünpörön kívül, évekig elhúzódó polgári pör indul meg, midőn az anyós és a vő a rendőr­kapitány előtt kiegyezett. A megkötött béke föltételei értelmében az értéktárgyak Pon­goré lettek, mig anyósa kárpótlás fejében 1000 korona készpénzt kapott. Természete­sen a vő visszavonta anyósa ellen beadott bűnvádi följelentést. — A hivatalnoknő. Vég Róza 18 éves hivatalnoknő mintegy két évvel ezelőtt került Budapestre vidékről, ahol az apja vasúti tisztviselő. A fiatal leány Budapesten állást vállalt és munkájából tartotta fönn magát. Egy évvel ezelőtt azonban súlyos betegségbe esett s az év legnagyobb részét a kórházban töltötte el. Betegsége miatt nem volt kere sete s az utóbbi időben már nagyon sokat nyomorgott. Egy ismerőse támogatásából né­hány nappal ezelőtt a Csokonay-utcában le­vő Nemzeti Szállóban bérelt lakást. Két na­pig lakott a szállóban, mig tegnap éjjel szo­morú helyzetén annyira elkeseredett, hogy öngyilkos szándékból hipermangánt ivott. Bevitték a Rókus-kórházba, ahol már tul van a veszélyen. — N>kit« „látogatói" Szkutariból jelen­tik: Néhány nap előtt Nikita király föihivást intézett a malisszor törzsfőnökökhöz, hogy látogassák meg Cettiniében. A fölhívás ered mcnytelen maradt, egyetlen törzsfőnök sem kért a szerencséből, hogy a királynál megje­lenhessen. Nikita azonban nem esett kétség­be, hanem plakátokat ragasztatott ki Malisz­sziában, amelyben száz koronát igér minden malisszornak, aki meglátogatja. Akadt is há­rom harcos, aki megjelent Nikitánál. Haza­tértük után ezek még tizenöt malisszort rá­beszéltek mindenféle Ígérettel, hogy menje­nek el Cettinjébe, Nikita azután velük is tár­gyalt. — A betörő diadaia. Az aradi törvény­széken történt a napokban a következő jó­izü eset. Egy nagyprakszisu vizsgálóbíró haj­totta meg, ahogy mondani szokás, az elis­merés zászlóját egy ugyancsak régi gya­korlattal dicsekedő betörő előtt. Ugy esett, hogy Domokos László vizsgálóbírónak elve­szett a fiókkulcsa. Próbálták feszíteni, ütöt­ték, húzták, tolták, de a fiók nem engedett. -Amikor már minden jóravaló hivatalnok hom­lokán kiült a verejték gyöngye, kiadta a vizs­gálóbíró az utasítást: — Hozzanak a fogházból egy szakem­bert! A szolga kifordult s pár perc multán megjelent egy markos börtönőr kíséretében a szakember. Az aradi fogház egyik hétpró­bás lakója volt, aki olyan ügyesen forgatja az álkulcsot, akárcsak őseink a kardot. A da­rócruhás zároldó művész megvizsgálta a fió­kot és kiadta az utasítást: — Álkulcsokat kérek. Hárman is futottak a törvényszéki ka­marába, ahol a bűnjelek között töméntelen tolvajkulcs tanyázik. Hoztak is egy nyalá­bot a betörő urnák, de ez csak ránézett a csomóra s azonnal meglátta: melyik az al­kalmas. Pillanat alatt megnyitt a fiók s az érdemes férfiú diadallal körülnézett, mintha artistamódra ezt mondotta volna: violá! — és a börtönőr atyai karján, távozott. — Cselédnek ment a miniszter leánya, ií'.gha volt még páldia arra, liogy egy aktív niniszternek a leánya az előítéletek tökéletes legyőzésével — cselédnek menjen és kemény, ie tisztességes mnmikával keresse meg kenye­rét. A munkaszeretetnek és a valódi diemok­• atikus gondolkozásnak tiszteletreméltó ipél­áját Dánia jelenlegi földművelésügyi mi­niszterének leánya, Pedertem Gerda szolgál­itj a. A fiatal ihölgy ugyanis elhatározta, agy önállóan, fáradságos munkával tartja íonn magát s Londonban elszegődött szoba­eánynak. Fölötte büszke, hogy sikerült neki 'yen módon kenyérkeresethez jutni . . . Tes­úk m'ár most elképzelni egy .magyar minisz­ter leányát eselédsorban. Azaz ne is tessék elképzelni! — A jókedvű midinettek. A párisi midinettek azok a kedvesen vidám, pajkos leánykák, akik a francia főváros varrómü­helyeiben és divatáru-üzleteiben vannak fog­lalkoztatva s minthogy rend szerint távol lak­nak munkahelyeiktől, a déli órákban ellepik a városi parkokat s ott fogyasztják el sze­rény ebédjüket. A mindig jókedvű midinet­tek gyakran produkálnak mulatságos ötle­teket s olykor egész Párist megkacagtatják. Egy párisi újság híradása szerint legutóbb hat midinette — egy nagy varrómühely munkásnői — arra fogadott, hogy a városi vasút kocsijában menet közben husz perc alatt teljesen elkészítenek egy előre kiszabott elegáns női ruhát. A rózsaszín krep-szövet­ből Porté Orleans és Pof te Clignan court ál­lomások között kellett a ruhának elkészül­nie. A meghatározott időben a szorgos kezű varróleánykák szorosan egymás mellett el­helyezkedtek a vasúti kocsiban. A mikor a vonat megindult, megfelelő ellenőrzés mellett sietséggel hozzáláttak a munkához, nagy gyönyörűségére a többi utasnak, akik pom­pásan mulattak a rázós kocsikon serényen varró leánykák munkáján. Két leány a derék ujjait, egy a szoknyát, a negyedik a dere­kat varrta, mig a többi kettő a szegéseket ás aprólékos munkát végezte. Chátelet állo­másnál a ruha már formát kapott. A tündér­ujjak azonban fáradhatatlanul folytatták munkájukat, bár már látszott a leányok ar*

Next

/
Oldalképek
Tartalom