Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)
1913-09-12 / 212. szám
1913. szeptember 10. DÉLMAGYARORSZÁG 1. is, akik a fiút játékra invitálták. A Palermokávéházban két notórius sipista a teli pénztárcás Steinmann Pállal elmentek a Hársfautcai Edison-szállóba, ott szobát béreltek és elkezdtek játszani. Velük tartott Steinmann kollégája, Herczeg Jenő iis. A könnyelmű Steinmann alsóst akart játszani, de kávéházi i ismerősei1 bakkarát proponáltak. Elő is kerültek a francia kártyák s az egész éjszakán át tartó játék vége az lett, hogy Steinmann Pál egy fillér nélkül hagyta el az Edisont. A kártya ördöge most már hatalmaskodott Steinmann Pálon is. A fiatalember Kelemen Géza dr. orvost birta rá a tőzsdejátékra, ez közúti részvények vételére át is adott ötezer koronát, de a pénzt Steinmann Pál ismét elkártyázta, a két sipista aznap háromezer koronát nyert tőle kártyán, ötszáz koronát nyereség cimén átadott Kelemen doktornak, a többi pénzt pedig a rákövetkező napon vesztette el. Ezután jötték rendre a többi szélhámosságok. Kelemen dr. ujabb hatezer korona fedezetet adott, majd egy Róth dr. nevű orvostól is négyezer koronát csalt ki. Mindez a sok pénz kártyán, lóversenyen, könnyüvérii hölgyeken úszott el. A fiatalembert guhimitalpas fiakker röpítette ki nap-nap után a túrira. Steinmann Pál százasokkal játszott a ringben s volt eset. hogy egy nap hatezer koronát nyert, a másik napon pedig tízezret veszített. Ezután jött Mitzger Tivadar dr. kártyabarlangja: a Hungária-kártyakör. Itt Steinmann adta a bankot ezrekkel és mindez nem volt feltűnő, mert Steinmannt1. szerették hivatalában s ott tudtak is nagyúri passzióiról. Hogy mily tekintélye volt a fiatal Steinmannak, — Pál, volt a három testvér között a legifjabb — arra legjobb bizonyíték az, hogy kollégáit is sikerült hazárdjátékra csábítania. Kálmán Richárd hitelbanki tisztviselő ezerötszáz, Ring Béla hatszáz, Schulhof Artlhur kétezer, Német Ernő ezerötszáz, Szabarfí Kornél és Hartmann Mór ötszáz-ötszáz és Juhász Jenő pedig kétszáz koronával károsodtak. Steinmann a játékra kapott pénzt sohasem adta vissza, csak a nyereséggel számolt el, az ehhez szükséges pénzt hol ujabb szélhámosságok utján, ho! pedig uzsorakölcsönökből teremtette elő. A ravasz Pálnak azután áldozatul estek testvérei, Bódog és Ottó is. Steinmann Pál ugyanis a Kelementől kapott 51300 koronát a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltó Bankban helyezte el jetétképen, a letétjegyet meg is mutatta az orvosnak, de még aznap kivette a pénzt a bankból. Hogy azonban az orvos előtt leplezze a szélhámosságot, Ottó bátyja Íróasztaláról ellopott egy letéti blankettát, ezt lebélyegezte, kitöltötte s ráliamisitotta az igazgatók eredéii aláírását. Igy sikerült neki Kelemen Gézát hónapokig áltatni s. csak amikor ez erélyesebb eszközökkel fenyegetődzött, vallotta be bűnét Ottónak és Bódognak, akik, hogy öcscsüket megmentsék, Kelemen dr.-t megnyugtatták, hogy a pénze a bankban fekszik s, fedezetül váltát és kötelezvényt is adtak neki. Az összeharácsolt pénzből Bódognak és Ottónak semmi sem jutott. Leégett az újvidéki városháza — Veszedelemben az alpolgármester. — Halálugrás a második emeletről. — (Saját tudósítónktól.) Csütörtökön délután négy órakor lángokba borult az újvidéki városháza. A tüz olyan, rohamosan terjedt, hogy meglepte a hivátalokban dolgozó tisztviselőket, akik az irtózatos füstön és lángon keresztül csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudtak menekülni. Többen benszorultak a szobájukban, igy maga az alpolgármester is, akinek az élétét egy bátor tűzoltó mentette meg. Egy napidijast eszméletlen állapotban cipeltek ki a tűzoltók az egyik másodemeleti szobából, miközben recsegett-ropogott alattuk a gerenda. Többen az utcán kifeszített mentőponyvába ugráltak bele s ugy •mentették meg életüket a legborzalmasabb haláltól. Az újvidéki tűzről az alábbi részletekben számolunk be: Ma délután négy órakor az újvidéki városháza hirtelen kigyúl,adt. Rövid idő óta ez már a második ilyen, eset, mintegy három héttel ezelőtt szintén égni kezdett a városháza hatalmas, kétemeletes épülete, de ez a tüz korántsem volt olyan veszedelmes és katasztrófával fenyegető, mint a mai. Alig néhány óra alatt sikerült lokalizálni, a mai tüzesetbői kifolyólag azonban már nem lehetett megmenteni a városházát, amely csaknem teljes egészében rommá égett. A tüz, amint a tűzoltóság megállapította, a városháza földszintes részében lévő Unió festékkereskedés raktárában keletkezett. Hogy mi gyuladt meg és ki, vagy mi okozta a tüzet, azt ezideig nem tudják. Délután négy óra tájban óriási füstgomolyag tódult ki a városháza pincehelyiségéből és néhány perccel később, amikor a veszedelmet észrevették, már több méter magasságú lángoszlopok nyaldosták körül a városháza falait. A füst és láng az egész földszintet megtöltötte. Irtózatos pánik támadt az emeleti helyiségükben dolgozó tisztviselők között, de különösen azok forogtak veszedelemben, akik a második emeleten tartózkodtak. Ezek között volt Profuma Béla alpolgármester is és Schwaiger Mór aznap fölfogadott napidíjas, akik menekülésre már nem is gondolhattak. A többieknek még maradt annyi idejük, hogy keresztültörjék magukat a rettenetes füstön. A kétségbeesés legborzasztóbb pillanatait élte át a szobájában benszorult alpolgármester és a napidíjas. A nagy pánik közepette a tűzoltóknak éppen csak annyi idejük volt, hogy tolólétrájukat az alpolgármester szobájának ablakához támaszthatták. Ezen az alpolgái mester leereszkedett, a napidijasnak pedig ezalatt mentőponyvát feszitettek ki, hogy beleugorjék. Séhwaigernek azonban nem volt bátorsága hozzá. A következő percben az iszonyú izgalom hatása alatt elvesztette eszméletét és eltűnt a második emeleti ablakból. Ekkor egy tűzoltó ihalálmegvető bátorsággal az alpolgármester szobájának ablakából átugrott annak a szobának a párkányára, ahol a napidíjas feküdt eszméletlenül. A tolólétrát most odatámasztották s ezen a tűzoltó Scihwaigerrel leereszkedett. Késő 'éjjel jelentik Újvidékről, hogy a városháza délután négy óra óta még mindig ég, legnagyobb részben már le is égett. A tűzoltók kétségbeesett munkát végeznek, de nem tudnak megbirkózni a tűzzel. POGAK szájpadlás nélkül. Az általam készített * rágásra kitűnően használható a valódi fogaktól fel nem ismerhető, az eredeti fogakat teljesen pótolják. Készítek továbbá arany koronákat és levehető arany hidakat jutányos árak mellett. Vidékiek 12 óra alatt lesznek kielégitve. Bármilyen javitást 4 óra alatt készítek. B ART A ÁGOSTON fogtechnikus Kigyó-utca 1. sz. SZEGED. Megnyílt az első leánygimnázium. — A reménykedő Szeged és a szerencsés Kolozsvár. — (Saját tudósítónktól.) Szeged volt az első a vidéki városok sorában, amely a leánygimnázium érdekében kezdeményező lépéseket tett. Körülbelül két évvel ezelőtt kezdett foglalkozni a tanács a leánygimnázium eszméjével, mert ugyanakkor merült föl a kultuszminisztériumban is az állami felsőbb leányiskolák leánygimnáziumokká való fejlesztésének a terve. A tanács a mult év tavaszán egyik ülésében elhatározta, hogy föliratot terjeszt a kultuszminiszterhez, amelyben a szegedi állami felsőbb leányiskolának leánygimnáziummá való fejlesztését kéri. A fölirat el is ment, a kapott válaszban azonban nem volt köszönet. Azt írták ugyanis a kultuszminisztériumból, hogy a szegedi tankerületben nem akadna annyi jelentkező, a mennyiért külön leánygimnáziumot fölállítani érdemes volna. Erre a tanács adatokkal igazolta, hogy jelentkező nagyon is bőven volna, mire a terv, legalább a látszat szerint, kedvezőbb útra terelődött. Lázár Qyörgy dr. polgármester valahányszor városi ügyekiben Budapesten járt, sohasem mulasztotta el a leánygimnázium ügyének megsürgetését. A nyár elején aztán rendkivül biztató Ígéretet kapott a polgármester. A kultuszminisztériumban állítólag kijelentették 'előtte, hogy amint a felsőbb leányiskolák leánygimnáziumokká való fejlesztésének ideje 'elérkezik, Szeged lesz az első vidéki város, ahol megnyitják a leánygimnáziumot. A tavasszal még abban, a hitben volt a város, hogy ez év őszén megnyílik a leánygimnázium, később aztán megelégedett azzal az Ígérettel, hogy az uj intézetet 1914., de legkésőbb 1915. év őszén nyitják meg. Az okát ennek a halogatásnak abban kereste a tanács, hogy a leánygimnáziumok terve még nem jutott el a megérettség stádiumába. Hogy mennyire eljutott, bizonyítja ezt az a szerény kis cikk, amely tegnap jelent meg az egyik kolozsvári lapban és a kolozsvári leánygimnázium ünnepélyes megnyitásáról közöl tudósítást. Íme: Az állami felsőbb leányiskola ós ia vele kapcsolatosan létesített leánygimnázium évinyitó ünnepe tegnap délelőtt törtónt meg. A növendékeik nyolc órakor, az igazgató és tanártestület ve zetésével templomiba vonulták istentiszteletre s azután visszatértek az iLnézetbe, ahol Mársits Rozina igazgató üdvözölte a szülőket és növendékeiket s 'megnyitotta az uj iskolai évet. Beszédében (komoly munkára és kitartásra hívta fel a lányokat s buzdította őket, hogy igyekezaenak legjobb erejük szerint teljesíteni kötelességeiket. Örömmel említette meg, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter ez év junius 25-én kelt 107.533. számú rendeletével, a közszükségnek és közóhajnak megfelelően, az iskolát leánygimnáziummal bővítette ki s a leánygimnázium V. osztálya meg is nyilik 36 tanulóval. Hálával emlékezett meg az iskola életéiben korszakot jelentő haladás ©lősegiitőlről: Jankovich Béla miniszterről, Kolozsvár városáról, az egyetem bölcseleti, természettudományi ós orvosok karáról, a középi-kolaii tanáregyesületről, a helyi s a budapesti lapokról, amelyek az intézet felállítását közvetve és közvetlenül mind elősegítették. Szóval: Kolozsváron van már leánygimnázium. Szegedre nézve ez csak annyiban sajnálatos, hogy nem mi jutottunk hozzá először, noha Szegeden kétszer 36 jelentkező is akadna. Kolozsvár szerencséje azonban még nem jelenti azt, hogy a leánygimnáziumhoz fűzött reményeinkről végkép le kell mondanunk. A kultuszminisztérium ugyanis nemcsak Kolozsváron, hanem azonkívül még négy-öt vidéki városban fejleszti át a felsőbb leányiskolát leánygimnáziummá s ezek között egy-két éven belül bizonyára Szeged is föltétlenül sorra kerül.