Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-09 / 185. szám

2. /yffw-Miw. a.aatniRnnmii m. i. •< ... n . •<<«.. a béke kedvéért, ami miatt aztán nem tud majd békén maradni, hanem állandóan készül ujabb háborúra, viszont az erősebb fél olyat ne harácsoljon magához, amit igazán megtartani aligha lesz majd ereje. Ugy látszik, hogy az orosz-francia intrika, amely elejétől fogva azon volt, hogy a balkáni háborúban a mi monarchiánk szenvedjen vereséget, most abban mesterkedik, hogy a bukaresti bókét elvonja a nagyhatalmak utólagos , felülvizsgálása elől. Szinte azt kell hinnünk, hogy a megállapodások túlságosan az entente-érdekkörnek kedveznek, a mi monarchiánk számára túlságosan kedvezőtlenek s az egész mindenestül olyan erőltetett, hogy nyomban utána uj háborús bonyodalmak fognának következni. Különben nem értenök a sietséget, amellyel Franciaország kijelenti, hogy ő a maga részéről lemond a szuperrevizió jogáról és helyesnek tartja, hogy a balkáni népek saját dolgába senki más ne beszéljen bele. : A mi monarchiánk örülne legjobban, ha felülvizsgáló jogával élvén, azt mondhatná: jó és helyes s nincs ellene ellenvetésem, hogy a bukaresti megegyezés megerősödjék bukaresti békévé. 9Bs.g.SBBcaaa;>aa:aaaaaEaaBaBBBBaaaBBaaaBBasaaBaaa«aaae Vád az angol kabinet ellen. Berlinből jelentik: A Vossíische Zeitung jelenti Londonból: Nemrég letartóztattak itt egy aszszonyt, akinek a Piccadiliy városrészben elegánsan berendezett lakása volt és aki Írásbeli megrendelésre kiskorú leányokat megismertetett öregebb urakkal. A rendőrség meg is találta az erre vonatkozó levelezést és az asszony naplóját. Csodálatos módon azonban egyiket sem (használták föl bizonyító anyagnak. Parlamenti körökben makacsul tartja magát az a hir, hogy ha az ügyet teljesen föltárnák, kínosan kompromittálnák a kabinét tagjait. — Vezess bennünket! — mondották neki. Erre vezette őket... Egyetértően követték mindnyájan. Bíztak benne. Fárasztó ut volt az! Sötétség terpeszkedett, lépten-nyomon elnyeléssel fenyegetett a mocsár és a fák hatallmas falként zárták el az utat. Ágaik kigyó'k módjára fonódtak össze, gyökerek bújtak ki mindenütt és minden lépésnek vár és verejték volt az ára. Így mendegélték .sokáig. . . Az erdő egyre sűrűbb lett és az erejük ,pedig folyton fogyott. Erre zúgolódni 'kezdtek Danko ellen és azt mondták, ihogy hiába vezeti őket ő, az iíju, a tapasztalatlan. De ő mégis előijárt, bátran és vidáman. Egyszerre csak megdördül az ég az erdő fölött és a fák nyomasztóan és fenyegetően suttogni kezdtek. Olyan sötétség támadt, mintha a világ kezdete óta valamennyi sötét hatalom egyesült volna. A kis emberek tovább mentek a nagy fák alatt, á" villám ijesztő fényénél; a hajladozó óriási fák dühösen recsegtek, ropoglak és a villám fényében mintha csontos hosszú karjaikat a sötétség elől menekülő emberek felé nyújtogatnák, mintha esdekelve kérnék őket, hogy csak fogódzanák beléjük . . . Az ut (fárasztó volt és a 'kimerült emberek elvesztették a bátorságukat. De szégyellik beismerni gyöngeségüket és dühükben, haragjukban Dan'konak rontottak, aki előttük járt. Szemrehányást tettek neki, hogy nem ért a vezetésükhöz. Így tettek: megáll- i tak és az erdő diadalmas zugásánál, bor- j rongató sötétség közepette, fölindultán ítél- • kczni kezdtek Danko fölött: , í DELM AQYARORSZÁQ _____ Felhőszakadás és romboló zivatar. — Az időjárás borzalmai. — (Saját tudósítónktól.) Az egész országon végigszáguldott immár a romboló időjárás, — részletekben tette koldussá a magyar vidékeket. Ilyen szerencsétlen esztendeje kevés volt a magyarságnak, mint az idei. Nem tekintve a háborús időik csöndes és állandó pusztítását, az időjárás is ugyancsak ránk szakadt. Az árvizveszedelem ugy, ahogy elmúlt. Erdély és az ország északkeleti része felőli, de az abnormális időjárás az ország más részein okoz uj pusztulást. Két napon át olyan hatalmas felhőszakadás, majd erős esőzés sújtott le Felsőmagyarországra, aminőre évtizedek óta nem volt példa. A felülről szakadó viz óriási károkat okozott, a felhőszakadás zivatarának villáma házakat gyújtott és embereket sújtott agyon. Megdöbbentők azok a jelentések, melyek a felhősza'kadás-sujtotta vidékékről érkeznek. Csupa pusztulás, ,uj nyomorúság. Micsoda uj veszedelmet hoz még ez a rettenetes nyári időjárás? Az időjárás rombolásairól ezek a jelentések érkeztek: (A miskolci pusztulás.) Miskolcz, augusztus 8. Félelmetes, pusztító vihar dult végig a városon a .csütörtökre virradó éjszakán. Egész éjjeli folyton zúgott, tombolt a rettentő Ítéletidő, amilyen csak az 1878. évi augusztus 31-én éjszaka pusztított a környéken és a városra zúdította a romboló nagy árvizet, mely egy részét rombaáöntötte, elsöpörte a városnak. A tegnap éjszakai folytonos felhőszakadásból rengeteg viz zuhogott le a Bükkhegységbői a völgykatilanba, melyben a város épült. A sekélyvizű Szinva-patakban, amely a Bülkkhegységből Diósgyőrön, a vasgyártelepen és a várost kettészelve kanyarog a Sajóba, két méter magasra emelkedett a szédítő sebességgel rohanó iszapos áradat. 1913. augusztus 9. (-Árviz.) Miskolc, .atugmisztiiis 8. A szakadó nagy eső inegdaigasztoltta a. patakokat és kiöntött a hogy ék vizeinek levezetésére szolgáló árkidkból is. A Sziiniva patak, amely a HuikikböL 'kanyarog Diósgyőrön, a vasg-yáiibelepen és Miskolcon kimásztál a Sajóba, folyóvá növekedett. A hegy Okiról lerohanó rengeteg- vízár nem fórt el a pata/k ímeidrében, kiöntött és elborította a földeket az iszapos ár, amely elsodort mindent, ami útjába akadt. Gyökerestől tépett ki fáikat, szénát, buzalkemsztekel, kutyaólak megfuladst állatokat, sertéseiket hozott magával' a városiba rohanó vizán. A Szinva a városban is oly magasan lett tele viizzel, hegy ailig két ujnyi (kellett még és a városban is fciönt. A pincelakásdkiba is behatolt a viz. A tegnapi felhőszakadás nagy pusztlitást vitt végbe Miskolcon és a környékén. A megdagadt Szinva pabalk(ból a mlslkiok'ii pi'ncelakásdkiba is behatolt a. viz. A város felső részén elvitt a viz egy hidat és a Kallónál átszakította a gátat. Itt két házat el elmosott az ár. A Győri kapuiban leivő raagy árok, amelyben a Juikóvölgyiben összegyűlő viz szokott lefolyni a Szinva medrébe, egészen megtelt vízzel. A felgyülemlett víz (behatolt az udvarokba s egészen elszigetelté a Kőporos felé eső (házsort, a házakból csak /a viizben 'lubickolva jöhettek ki az eimiberefc. Diósgyőrön is nagy volt az ijedelem. Ber zi János házába beleütött a villáim. A Majiát városrészen Jelenkó Rózsi nevű négy éves kisleányt elvitt a vízár. A vasluti pályatestet különösen a kossá—miskolci vonalon tönkretette a nagy viz. Fürész (Ferenc miíejkcilicii űjfeitviazetífhs>•lyettes közölte, (hogy Forrókucs és Gairadna között a vonalom a megáradt iBelIus patak mintegy háromszáz méter hosszúságban elmosta a pályát, annyira, hogy éjjel egy órától a vonatok még átszállással sem közlekédlhetneik. Az üziletvezetőség miniden törekvés© odairányult, ihogy mihelyst csak Lehet, átszállással bonyolítsák le a forgalmat. Kassa és Miskolc között megakaldt a forgalom, mert, a Cserhát felől lefolyó viizek Halmai mellett lemosták a pályatestet és a vasiuti hidat. Valószínűleg Sátoraljaújhely felé fogják lebonyolítani a kassai főágaimat. A miskolci pályaudvaron nagy tömegekben álilanalk a Tátrába imckrló -utasok s egy részük már viszsza is fordult. — Te vagy a megrontónk, — mondták neki, — Elvezettél bennünket, erőnket kimerítetted és ezért most halj meg! A hirtelen villámlás, recsegő dörgés mintha meger ősitette volna az Ítéletet — Ti mondtátok: „Vezess bennünket!" és én vezettelek benneteket, — szólt Danko, aki meztelen mellel állt velük szembe. Nekem volt bátorságom arra, hogy vezesselek benneteket, ezért tettem. Hát ti? Mit tettetek, hogy segítsetek magatokon? Ti mentetek és nincs elég bátorságtok hosszabb útra. Ti csak mentetek, mentetek, mint a birkanyáj. — Haljon meg! Meg ke'll halnia! — üvöltötték. _ És a szél süvített, kíséretet zúgott az üvöltés mellé s -a .villám meg-megszaikitotta a sötétséget. Danko (megnézte azokat, akik miatt ezt a fáradságot magára vállalta és látta, hogy — vadállatok. Sokan vették körül, de az arcukból inern látszott nemes'lelkiiség és kíméletre nem számíthatott. Föllobbant szivében az a vágy, hogy bárcsak megmenthetné és könnyű uton vezethetné ki őket. És a szeméből szikrákat szórt ez a hatalmas tüz. ; És hirtelen .föllszakitotta kezével a mellét, tépte dobogó szivét és magasan tartotta a feje fölé. Olyan fényesen világítóit, mint J a nap, még fényesebben és az erdő elnémult,megvilágítva az ember szeretednek ettől a hatalmas fáklyájától; a sötétség eloszlott a, fénytől és borzongva <tünt el az erdő mélyére a gyilkos mocsárba. A megdöbbent em- : lenek kővémaredten álltak. •» — Menjünk hát tovább! — szólt Danko és rohant előre; magasra tartotta lobogó szivét, 'megvilágítva -nekik az utat. Mint valami varázslatnak engedve követték. Az erdő ismét zúgni kezdett és csodálkozva bólingattak a lombok, de :a zugásukat elnyomta a sok siető ember lépteinek a rengése. Valamennyien gyorsan és bátran mentők, mert vonzotta, ragadta őket magával az égő sziv csodálatos színjátéka. S az erdő hirtelen széjjelnyitott előttük és sűrűje hatiga tagon elmaradt mögöttük. Danko és az emberek valamennyien napsugár-tengerben és tiszta, üde levegőben fürödtek. A zivatar mögöttük maradt az erdőben; itt sütött a nap, lélegzett a mező, csillogott a harmatos fü, (mint ezer és ezer gyémánt s a folyó ragyogott, mint a folyékony arany. Este lett és .a lenyugvó napfényben a folyó olyan vörösnek látszott, imiint a vér, amely Danko fölsz'akitott melléből patakzott forró sugarakban ... A haldokló Danko a tágas pusztaságra nézett, elégedett pillantást vetett a körülötte elterülő országiba és büszkén, boldogan mosolygott. Azután 'összerogyott, meghalt. A megszabadított reményteljes emberek nem .vették észre ia halálát és nem látták, hogy Danko holtteste mellett ,az ő bátor szive még mindig lángol. Csak egy figyelő ember vette észre és mert megijedt, rálépett a büszke .szívre. A sziv szikrákban pattogott széjjel és — kialudt. i Ezek azok-.a kék szikrák a pusztán, amelyeket minden zivatar előtt látunk . . .