Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-09 / 185. szám

2. /yffw-Miw. a.aatniRnnmii m. i. •< ... n . •<<«.. a béke kedvéért, ami miatt aztán nem tud majd békén maradni, hanem állandóan ké­szül ujabb háborúra, viszont az erősebb fél olyat ne harácsoljon magához, amit igazán megtartani aligha lesz majd ereje. Ugy látszik, hogy az orosz-francia intrika, amely elejétől fogva azon volt, hogy a balkáni háborúban a mi monarchiánk szen­vedjen vereséget, most abban mesterke­dik, hogy a bukaresti bókét elvonja a nagyhatalmak utólagos , felülvizsgálása elől. Szinte azt kell hinnünk, hogy a meg­állapodások túlságosan az entente-érdek­körnek kedveznek, a mi monarchiánk szá­mára túlságosan kedvezőtlenek s az egész mindenestül olyan erőltetett, hogy nyom­ban utána uj háborús bonyodalmak fogná­nak következni. Különben nem értenök a sietséget, amellyel Franciaország kijelen­ti, hogy ő a maga részéről lemond a szu­perrevizió jogáról és helyesnek tartja, hogy a balkáni népek saját dolgába senki más ne beszéljen bele. : A mi monarchiánk örülne legjobban, ha felülvizsgáló jogával élvén, azt mond­hatná: jó és helyes s nincs ellene ellenve­tésem, hogy a bukaresti megegyezés meg­erősödjék bukaresti békévé. 9Bs.g.SBBcaaa;>aa:aaaaaEaaBaBBBBaaaBBaaaBBasaaBaaa«aaae Vád az angol kabinet ellen. Berlinből jelentik: A Vossíische Zeitung jelenti Lon­donból: Nemrég letartóztattak itt egy asz­szonyt, akinek a Piccadiliy városrészben elegánsan berendezett lakása volt és aki Írásbeli megrendelésre kiskorú leányokat megismertetett öregebb urakkal. A rendőrség meg is találta az erre vonatkozó levelezést és az asszony naplóját. Csodálatos módon azonban egyiket sem (használták föl bizo­nyító anyagnak. Parlamenti körökben ma­kacsul tartja magát az a hir, hogy ha az ügyet teljesen föltárnák, kínosan kompromit­tálnák a kabinét tagjait. — Vezess bennünket! — mondották neki. Erre vezette őket... Egyetértően követték mindnyájan. Bíz­tak benne. Fárasztó ut volt az! Sötétség ter­peszkedett, lépten-nyomon elnyeléssel fenye­getett a mocsár és a fák hatallmas falként zárták el az utat. Ágaik kigyó'k módjára fo­nódtak össze, gyökerek bújtak ki mindenütt és minden lépésnek vár és verejték volt az ára. Így mendegélték .sokáig. . . Az erdő egyre sűrűbb lett és az erejük ,pedig folyton fogyott. Erre zúgolódni 'kezdtek Danko ellen és azt mondták, ihogy hiába vezeti őket ő, az iíju, a tapasztalatlan. De ő mégis előijárt, bátran és vidáman. Egyszerre csak megdördül az ég az er­dő fölött és a fák nyomasztóan és fenyege­tően suttogni kezdtek. Olyan sötétség tá­madt, mintha a világ kezdete óta valamennyi sötét hatalom egyesült volna. A kis emberek tovább mentek a nagy fák alatt, á" villám ijesztő fényénél; a hajladozó óriási fák dü­hösen recsegtek, ropoglak és a villám fényé­ben mintha csontos hosszú karjaikat a sö­tétség elől menekülő emberek felé nyújto­gatnák, mintha esdekelve kérnék őket, hogy csak fogódzanák beléjük . . . Az ut (fárasztó volt és a 'kimerült embe­rek elvesztették a bátorságukat. De szégyel­lik beismerni gyöngeségüket és dühükben, haragjukban Dan'konak rontottak, aki előt­tük járt. Szemrehányást tettek neki, hogy nem ért a vezetésükhöz. Így tettek: megáll- i tak és az erdő diadalmas zugásánál, bor- j rongató sötétség közepette, fölindultán ítél- • kczni kezdtek Danko fölött: , í DELM AQYARORSZÁQ _____ Felhőszakadás és romboló zivatar. — Az időjárás borzalmai. — (Saját tudósítónktól.) Az egész orszá­gon végigszáguldott immár a romboló idő­járás, — részletekben tette koldussá a ma­gyar vidékeket. Ilyen szerencsétlen eszten­deje kevés volt a magyarságnak, mint az idei. Nem tekintve a háborús időik csöndes és állandó pusztítását, az időjárás is ugyan­csak ránk szakadt. Az árvizveszedelem ugy, ahogy elmúlt. Erdély és az ország északke­leti része felőli, de az abnormális időjárás az ország más részein okoz uj pusztulást. Két napon át olyan hatalmas felhőszakadás, majd erős esőzés sújtott le Felsőmagyarországra, aminőre évtizedek óta nem volt példa. A fe­lülről szakadó viz óriási károkat okozott, a felhőszakadás zivatarának villáma házakat gyújtott és embereket sújtott agyon. Meg­döbbentők azok a jelentések, melyek a fel­hősza'kadás-sujtotta vidékékről érkeznek. Csupa pusztulás, ,uj nyomorúság. Micsoda uj veszedelmet hoz még ez a rettenetes nyá­ri időjárás? Az időjárás rombolásairól ezek a jelen­tések érkeztek: (A miskolci pusztulás.) Miskolcz, augusztus 8. Félelmetes, pusz­tító vihar dult végig a városon a .csütörtökre virradó éjszakán. Egész éjjeli folyton zúgott, tombolt a rettentő Ítéletidő, amilyen csak az 1878. évi augusztus 31-én éjszaka pusztított a környéken és a városra zúdította a rom­boló nagy árvizet, mely egy részét romba­áöntötte, elsöpörte a városnak. A tegnap éj­szakai folytonos felhőszakadásból rengeteg viz zuhogott le a Bükkhegységbői a völgy­katilanba, melyben a város épült. A sekély­vizű Szinva-patakban, amely a Bülkkhegy­ségből Diósgyőrön, a vasgyártelepen és a várost kettészelve kanyarog a Sajóba, két méter magasra emelkedett a szédítő sebes­séggel rohanó iszapos áradat. 1913. augusztus 9. (-Árviz.) Miskolc, .atugmisztiiis 8. A szakadó nagy eső inegdaigasztoltta a. patakokat és kiöntött a hogy ék vizeinek levezetésére szolgáló árkidk­ból is. A Sziiniva patak, amely a HuikikböL 'ka­nyarog Diósgyőrön, a vasg-yáiibelepen és Mis­kolcon kimásztál a Sajóba, folyóvá növeke­dett. A hegy Okiról lerohanó rengeteg- vízár nem fórt el a pata/k ímeidrében, kiöntött és el­borította a földeket az iszapos ár, amely el­sodort mindent, ami útjába akadt. Gyökeres­től tépett ki fáikat, szénát, buzalkemsztekel, kutyaólak megfuladst állatokat, sertéseiket ho­zott magával' a városiba rohanó vizán. A Szin­va a városban is oly magasan lett tele viiz­zel, hegy ailig két ujnyi (kellett még és a vá­rosban is fciönt. A pincelakásdkiba is behatolt a viz. A tegnapi felhőszakadás nagy pusztli­tást vitt végbe Miskolcon és a környékén. A megdagadt Szinva pabalk(ból a mlslkiok'ii pi'nce­lakásdkiba is behatolt a. viz. A város felső ré­szén elvitt a viz egy hidat és a Kallónál át­szakította a gátat. Itt két házat el elmosott az ár. A Győri kapuiban leivő raagy árok, amely­ben a Juikóvölgyiben összegyűlő viz szokott lefolyni a Szinva medrébe, egészen megtelt vízzel. A felgyülemlett víz (behatolt az udva­rokba s egészen elszigetelté a Kőporos felé eső (házsort, a házakból csak /a viizben 'lubic­kolva jöhettek ki az eimiberefc. Diósgyőrön is nagy volt az ijedelem. Ber zi János házába beleütött a villáim. A Maj­iát városrészen Jelenkó Rózsi nevű négy éves kisleányt elvitt a vízár. A vasluti pályatestet különösen a kossá—miskolci vonalon tönkre­tette a nagy viz. Fürész (Ferenc miíejkcilicii űjfeitviazetífhs>­•lyettes közölte, (hogy Forrókucs és Gairadna között a vonalom a megáradt iBelIus patak mintegy háromszáz méter hosszúságban el­mosta a pályát, annyira, hogy éjjel egy órától a vonatok még átszállással sem közlekédlhet­neik. Az üziletvezetőség miniden törekvés© odairányult, ihogy mihelyst csak Lehet, átszál­lással bonyolítsák le a forgalmat. Kassa és Miskolc között megakaldt a forgalom, mert, a Cserhát felől lefolyó viizek Halmai mellett lemosták a pályatestet és a vasiuti hidat. Va­lószínűleg Sátoraljaújhely felé fogják lebo­nyolítani a kassai főágaimat. A miskolci pá­lyaudvaron nagy tömegekben álilanalk a Tátrába imckrló -utasok s egy részük már visz­sza is fordult. — Te vagy a megrontónk, — mondták neki, — Elvezettél bennünket, erőnket kime­rítetted és ezért most halj meg! A hirtelen villámlás, recsegő dörgés mintha meger ősitette volna az Ítéletet — Ti mondtátok: „Vezess bennünket!" és én vezettelek benneteket, — szólt Danko, aki meztelen mellel állt velük szembe. Ne­kem volt bátorságom arra, hogy vezesselek benneteket, ezért tettem. Hát ti? Mit tette­tek, hogy segítsetek magatokon? Ti mente­tek és nincs elég bátorságtok hosszabb útra. Ti csak mentetek, mentetek, mint a birka­nyáj. — Haljon meg! Meg ke'll halnia! — üvöltötték. _ És a szél süvített, kíséretet zúgott az üvöltés mellé s -a .villám meg-megszaikitotta a sötétséget. Danko (megnézte azokat, akik miatt ezt a fáradságot magára vállalta és látta, hogy — vadállatok. Sokan vették kö­rül, de az arcukból inern látszott nemes'lelkii­ség és kíméletre nem számíthatott. Föllob­bant szivében az a vágy, hogy bárcsak meg­menthetné és könnyű uton vezethetné ki őket. És a szeméből szikrákat szórt ez a ha­talmas tüz. ; És hirtelen .föllszakitotta kezével a mel­lét, tépte dobogó szivét és magasan tartotta a feje fölé. Olyan fényesen világítóit, mint J a nap, még fényesebben és az erdő elnémult,­megvilágítva az ember szeretednek ettől a ha­talmas fáklyájától; a sötétség eloszlott a, fénytől és borzongva <tünt el az erdő mélyé­re a gyilkos mocsárba. A megdöbbent em- : lenek kővémaredten álltak. •» — Menjünk hát tovább! — szólt Danko és rohant előre; magasra tartotta lobogó szi­vét, 'megvilágítva -nekik az utat. Mint valami varázslatnak engedve kö­vették. Az erdő ismét zúgni kezdett és cso­dálkozva bólingattak a lombok, de :a zugá­sukat elnyomta a sok siető ember lépteinek a rengése. Valamennyien gyorsan és bátran mentők, mert vonzotta, ragadta őket magá­val az égő sziv csodálatos színjátéka. S az erdő hirtelen széjjelnyitott előttük és sűrűje hatiga tagon elmaradt mögöttük. Danko és az emberek valamennyien napsu­gár-tengerben és tiszta, üde levegőben füröd­tek. A zivatar mögöttük maradt az erdőben; itt sütött a nap, lélegzett a mező, csillogott a harmatos fü, (mint ezer és ezer gyémánt s a folyó ragyogott, mint a folyékony arany. Este lett és .a lenyugvó napfényben a folyó olyan vörösnek látszott, imiint a vér, amely Danko fölsz'akitott melléből patakzott forró sugarakban ... A haldokló Danko a tágas pusztaságra nézett, elégedett pillantást vetett a körülöt­te elterülő országiba és büszkén, boldogan mosolygott. Azután 'összerogyott, meghalt. A megszabadított reményteljes emberek nem .vették észre ia halálát és nem látták, hogy Danko holtteste mellett ,az ő bátor szi­ve még mindig lángol. Csak egy figyelő em­ber vette észre és mert megijedt, rálépett a büszke .szívre. A sziv szikrákban pattogott széjjel és — kialudt. i Ezek azok-.a kék szikrák a pusztán, ame­lyeket minden zivatar előtt látunk . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom