Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-30 / 201. szám

DELMAGYARORSZÁO 19Í3. augusztus 30. azt akarta bizonyítani, (hogy Gárgyúnnó végrendelkezése nem lehet érvényes, mert a nagy beteg asszonynak már nem volt meg a teljes elhatározó képessége, inakor a végrendeletet csinálta. Az ügyet már a szegedi törvényszék is tárgyalta és Vastagnének, meg bárom nővérének a keresetét elutasította. Ezek fölebbezése folytán a szegedi tábla elé került az ügy, ahol jelenleg tárgyalásra vár. Eközben történt, ihogy Vastag Ferenc, a kinek tizenegy kis gyereke van, elvesztette a javadalmi hivatalnál az állását és a sok tagból álló család hajléktalanul a legnagyobb nyomorba jutott. Mihályovicsné még egyezkedni sem akart nővérével, dacára annak, hogy ez fiataláblb korában tizenhárom évig 'dolgozott az örökhagyó Gángyánélknál, a nélkül, hogy munkájáért valaha is egy fillért kapott volna. Vastagné — amint előad ja — ennetk dacára, mikor a legnagyobb nyomorban volt és épen akkor született meg tizenegyedik gyermeke, elküldött nővéréhez és kis támogatást kért tőle. Nővére krumplit és egy üveg bort küldött neki, de olyan üzenet kíséretében, hogy a szegény asszony bárom napig sirt a „támogatás" után. Vastag ekkor tehetetlenségének tudatában öngyilkos akart lenni és fölmetszette az ereit, de szegény embernek, szegény a szerencséje, még meghalni sem sikerült neki, mert tettét idejekorán észrevették és életben maradt. A boldogtalan család mégis éhein pusztult volna, ha a legválságosabb időben Zombory Gyula törvényszéki hivatalnok, aki régebb idő óta ösmerte Vastagot, meg nem könyörül rajta. Mint már megírtuk, Zombory Gyula, aki a Somogyi-utca 19. szám alatt vett ki lakást, összekülönbözött a ház tulajdonosával, özvegy Erdélyi Ignácnéval, aki kifogást tett az ellen, hogy Zombory nővérének a kis lányát vendégül látta lakásába. Zombory, bogy a háziasszony jogtalan beavatkozását megbőszül ja, lakásából egy íVobját ingyen átengedett Vastagóknak, akik a tizenegy gyerekkel néhány hónappal ezelőtt he is költöztek Erdélyiné házába. Erdélyiné azonban nem az az asszony, aki nyugodtan eltűri, hogy házában gyerekek is merjenek lakni. Először is küakoltatási pört indított a szerencsétlen család ellen, amely nagynehezen hajlékhoz jutott, azután pedig fölbiztatta házmesterét Király Antalt, hogy szekírozza ki a házból Vastagékat. Király — mint az lelkiismeretes házmesterhez illik, meg is kezdte privát kilaikoltatási igyekezetét. Vastagék gyerekeit mindég bezavarta az uidvarról és a legdurvább üzeneteket küldözgette a gyerekekkel a szülőknek. Vastagék azonban szívesen tűrtek mindent, csakhogy. legyen hol a fejüket lehajtani. A kilákoltatási pör azonban, amelyet Erdélyiné indított, tegnap került tárgyalásra a szegedi járásbíróság előtt. A bíróság néhány tanú meghallgatása után, — akik azt vallották, hogy a gyerekek a házban folyton lármáztak, — helyt adott Erdélyiné köreimének és vastagék ellen a kilakoltatási eljárást elrendelte. Holnap kell elhagyni Vastaigéknak a Somogyi-utcai lakást, aihol Zombory Gyula jóvoltából még enni is kaptak hónapokig. Vastag Ferenc, amikor tegnap értesült erről, valósággal kétségbeesett. Egy krajcár pénz nélkül állott nagy családjával, újból az utcára taszítva. Már tegnap este. búskomoran ült odahaza a lakásán, ma pedig korán reggel elment hazulról lakás után nézni. Délután félhatkor vetődött csak isimét haza és hat órakor dühöngeni kezdett. Valószínű azonban, hogy elmezavara csak pillanatnyi és ha a közkórháziban kipiheni magát és .megnyugszik, akkor hamarosan kiengedik a kórházból. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET. Színházi műsor: HÉTFŐ: Cigány primás, operett, KEDD: Kaméliás hölgy. SZERDA: Cigánybáró. GSÜTÖBTÖK: Leányvásár, operett. PÉNTEK: Sárga liliom, SZOMBAT: Sztrájkol a gólya. (Bemutató.) ri A szintigyi-bizottság. (Saját tudósitónktól.) A szinügyi bizottság szervezéséről írott mai cikkünkhöz kevés hozzátenni1 valónk van. Bizonyos oldalról ugyanis ugy akarják föltüntetni, mintha a Délmagyar ország mai és augusztus 23-iki számában megjelent cikkek között elvi eltérés lenne. Bár mi a komoly vitát akkor tartjuk érdemesnek, sőt lehetőnek is, ha a belekapcsolódó tárgyilagosság minden rabulisztikát kizár belőle, annak a közérdekű ügynek szolgálatáért, melynek érdekében cikkünk íródott, néhány percre kiálu'nik erre a birokversenyre. Augusztus 23-án is azt irtuk meg, amit ma. A szinügyi bizottságot ujjá kell szervezni, még pedig nem ugy, mint azok óhajtják, akik a város színházával, mint sajátukkal szeretnének rendelkezni, hanem azon az egyetlen lehető módon, mely garanciát nyújt arra, hogy a közgyűlés és a szinügyi bizottság között a kontaktus megteremtődik és további botrányoknak lehetőleg eleje vétetik. Ez pedig csak ugy tehetséges, ha Wimmer Fülöp indítványa megvalósul. Aki augusztus 23-iki cikkünkből ennél a pontnál mást olvas ki, az már az olvasásnál sokat gondolhatott arra, hogy ne most próbáljunk meg tárgyilagosak lenni'. i Sürgettük augusztus 23-án a szinügyi bizottság reorganizálását és hangsúlyozottan emlékeztettük a tanácsot egy olyan kötelességére, amelyet már régóta teljesítenie keltett volna. Ilyen kötelességmulasztásokból állottak elő utóbb ép szinházi kérdésekben kényszerhelyzetek. Sajátságos, mindig a város közönségének rovására. Kezdjük unni ezt a bújósdit és nem fogjuk engedni többé, hogy a szinház 24 órára is kivétessék azoknak rendelkezési joga alól, akiket megillet. Wimmer idejében megtette indítványát, ha a tanács is idejében vi'szi keresztül a közigazgatás különböző retortáin, ma már egybe lehetne állítva az uj szervezetű szinügyi bizottság. Hogy pedig Wimmer iuditványát nem lett volna szabad a sublót fiókjába dugni, még az sem tagadhatja, aki érdektelenségével és azzal dicsekszik, hogy színházi kérdésékben fejét a tárgyilagosság babérja övezi. A tanácsnak ebből a mulasztásából állott elő az a helyzet, hogy az igazgató a várostól busásan támogatott szinházbán megkezdi működését és nincs egyetlen fórum, amelynek legalább hivatása lenne, hogy közvetlenül és nyomban orvosolja a közönség eminens sérelmeit. Ezt tettük 'szóvá augusztus 23-án és ezt az álláspontunkat csak megerősitettük ma, amikor Balassa Ármin dr. indítványa fölött — mint sok más inditvány fölött, — jogos és közérdekű kritikát gyakoroltunk. A szinügyi bizottságra szükség van, de csak uj szervezetében. És abból, hogy a tanács megfeledkezett kötelességének idejében való teljesítéséről, nem az következik, hogy — ha csak provizórikusan is — állítsuk viszsza a régi, áldatlan helyzetet, hanem az, hogy a tanács Wimmer indítványának sorsát rövidesen juttassa dűlőre és addig is maga vegye kezébe a szinház ellenőrzésének feletősséggel teljes föladdtát. Mindenesetre örömmel látjuk, hogy már az indítványozó ur is csak ideiglenesen akarja régi szervezetévél életre kelteni a szitu ügyi bizottságot, bár nem értjük, hogy miért fut ugy e kétes dicsőség után ép ő, aki kétszeri lemondásával a közel múltban a ini álláspontunk mellett tett tanúságot. Mi a provizóriumnak is ellenségei vagyunk, Balassa dr. ma barátja lett. Járjon elő tehát jó példával, legyen következetes és vonja vissza indítványát. * Disz'etiskola. Praktikus intézmény nyílik meg október elsején Berlinben az államilag szubvencionált disztetakadémia. Az iskolában tanítani fogják mindazokat a tudomásokat s technikai eljárásokat, amire egy szinházi rendezőnek szüksége léhet; nevezetesen a dekorációk tervezését, a világitó-technikát, a kosztümök rajzolását. A tanitási, amelyre mint vendégek, laikusok is megjelenhetnek, a legjobb kezekben van. Elsőrendű színészek és szakemberek vezetik az iskolát. * Primadonnák, művészek állás nélkül. •Most megint megkezdődik egy szinházi esztendő, most megint koszorú fonódik állástalan színészekből ós nőkből, akik még tavaly 'kegyeltjei, bálványozottjai voltak a publikumnak és ma ott állanak, bogy vagy az •eleijén kezdik a pályájukat, vagy végleg abbahagyják, hacsak valami váratlan szerencse vissza nem ragadja őket, ahová mór fölemelkedtek. A Szinészegyesület lelkifurdalás nélkül avatja fel a fiatalokat, a kevésbé' tehetségeseket és rászahaditja őket az országra. Kinek kell elismert primadönna, aki magas árat száb a művészetéért, mikor mindig akadnak hölgyek, akik azon a címen, ihogy ők fiatalok, reménybeli tehetségek, a legkisebb gázsival is boldogok. Kinek kell pompás apaszinész, akii rá is öregedett már erre a mesterségére, amikor jó egy köpcös fiatal is, aki szakállt ragaszt és vánkost rak a mellénye alá. Nyolcvan—százhúsz ikoronáért havonta. íme a szomorú névsor, a hiába pályázóké. Az idén és már régebben lamaradóttaké. Egytől-egyig kitűnő művészek. Primadonnák és szubrettek: Felhő Rózsi, aki legutóbb Temesváron működött, Szilasy iBtel (Debrecen), Albert Erzsii (Győr), Lányai Piroska (Nagyvárad), gróf Csákyné Barna Manci (Kassa), Ernyei Aurélia (Pécs), Parlaghy Kornélia (Miskolc), Rádó Anna ('Szeged). Hidy Irén (Szakmar), Batizfalvy Elza (Miskolc), Antal Erzsi (Kolozsvár). Drámai színésznők: Zöldi Vilma (Sopron), Harmel Aranka (Kolozsvár). Szinósizek: Pilisy Lajos (Sopron), Pintér Imre (Budapest), Asszonyi László (Budapest), Sáfrány Vilmos (Budapest), Góthy Kálmán (Temesvár), Bérezy Gyula (Debrecen), Mihályi Ernő (Pozsony)Hidvéghy Ernő (Kolozsvár), Iványi Antal (Szeged) és még számosan. * Shaw-bemutató a Furgszlnházban. Hétfőn mutatják be a bécsi .Haflbiirg-fTheaterben a Pygmaliont, iShawnak ezt — a bemutató előtt is érdekessé vált —• különös darabját. Bemard Sobaw egészen száműzte a darabból a szerelmet, a drámai konfliktusok leggyakoribb mozgatóját és az egész cselekmény, mondhatni a hanghordás jelentősége körül bonyolódik. A darab hősnője egy kis virágárus leány, aki egy nagyvilági hölgy előkelő hanghordozását óhajtja elsajátítani.