Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-30 / 201. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám- 305, ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24 - félévre . . K !legyedévre K 6 — egy hónapra K 2-­Egyss száas sri lé liíéf. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész éwe . K2»- félérre . K 14.— negyedévre K 7 — egy ttónapra K 2-40 szésa ára lé BtSéx, Kiadéhivatel Kárász-utca 0. TÉTEFÍMMIÉM: 305. Szeged, 1913. II. évfolyam 201. szám Szombat, augusztus 30. Pax. Palotát avattak, hatalmas, pompás palotát, amely remeke az épitőmüvészet­tiek, de remeke a kultura legmagasabb fo­kának, a legnemesebb emberi törekvések­nek. A palota homlokára ezt az egyetlen szót irjá'k: Pax! És ennél a szónál álljunk meg egy pillanatra s szálljunk magunkba. Béke. Em­berek békéje, nemzetek, népek nagy nyu­galma, fenséges, isteni: pax. Gyönyörű el­képzelés. De nem is egyéb, elképzelés. Az emberi elme utópisztikus elképzelése, olyan, mint az abszolút boldogság, mely sehol a világon nem található. Vagy talán akad a világon olyan ember, aki abszo­lút boldognak mondja magát. Ezt az em­bert bizonyára ritkaságként mutogatnák a muzeumokban s a panoptikumokban. Ilyen ritkasága még a Britis'h-Muzeumnak sincs. Az államok, a nemzetek élete pedig az egyedek élete után igazodik. Amig tehát az egyedeknek ambíciói, magasra 'törő vá­gyai, illúziói, törekvései vannak, addig a nemzeteknek is lesznek nagy céljai, nagy vágyai. Mind mások rovására. Idegen nem­zetek kárára. Ebből pedig mindig háború lesz. Másként el sem képzelhető. A hágai bőkepálotát a legnemesebb emberi célok megvalósítására szánták. A kultura legmagasabb fokának jelképezésé­re. Annak szimbolizálására, hogy az em­berek lelkéből kihaltak a rut ösztönök, a tö­meggyilkosságra való vágyak, állati hajla­mok, szóval minden, ami az embert állattá és nem nemesen gondolkodó emberré te­szik. Hogy a nagy, gazdagitó, boldogító nyugalom szállta meg a világot, megvaló­sult a világszabadság, már nincsenek rosz­szak, nincsenek kapzsink, csak jók, becsü­letesek, emberszeretők vannak. Az egész világ nemessé vált. Ez a palota az ember­szeretet palotája lesz, a krisztusi szeretet palotája, a jók, a fenköltek tündöklő épü­lete. És egészen bizonyos, hogy a hágai bé­kapolata leleplezésénél jelen lesznek az összes nemzetek képviselői. Ott lesznek azok a neves férfiak, akiknek szavuk van népeik intencióinak irányításában, akik tudnak és akarnak vezetni, mert olyan ké­pességekkel áldotta meg őket a sors, ame­lyek följogosítják őket arra, hogy ember­társaik vezérei legyenek. Ott lesznek a nagy és kis nemzetek, a nagy kulturával rendelkezők s az elmaradottak. A gazda­gok és a szegények. Mindenki ott lesz. Ta­lán még a nagy ágyúgyárak, a robbanó­szerek gyártói is képviseltetik magukat, mert hisz azok már gazdagok s telik nekik erre a luxusra is. Soha jobb időt nem is választhattak volna a nemzeteik békepalotájának fölava­tására, mint a mait. Ma még füstölnek a Balkán rombadöntött, felpörkölt házai, ma még ott feküsznek a foszladozó holttestek a mezők porában, ma még sirnak az anyák, odahallatszik az apák zokogása is. Ma még vérrel van boritva a föld számos pontja, itt a bolgár, a szerb, a görög, a török, ott a müveit angol, amerikai, német, francia gyilkol az emberszeretet szent nevében. Mert hisz ez a gyarmati politikánk hazug jelszava. Mi nem gyilkolunk sehol sem, csak önmagunkat marjuk. Az Alkoholellenes Ligának és a szo­ciálistáknak pompás plakátjaik vannak az alkoholizmustól való elrettentésre. Elijesz­tő, borzalmas képek ezek, minden faluba elküldték azok, akik meg akarják menteni embertársaikat ettől a gyilkos szenvedély­től. A hágai békepalota fölavatásán jelen­levőknek el kellett volna küldeni a Balkán fotográfiáit. A lerombolt falvak képeit, az elpusztított vidékek szomorú fotográfiáit. Egy-egy példányt azokból a szerencsétlen nyomorékokból, akiknek kezét-lábát vitte el a gyilkos golyó. Plakátokat kellene készíteni! És véde­ni a háborútól a nemzeteket, mint az alko­holtól azokat, akilket már beteggé tett a szenvedély. Három kérdés. Irta : TMstoj Leó. Egyszer egy király azt gondolta magá­ban, hogy a világon többé nem akadhatna semmisem, ami balul sikerülne neki, hogy­ha három dolgot tudna: először az időt, mi­kor kell valamit elvégezni, másodszor, hogy kivel társuljon s kit kerüljön az emberek kö­zött és harmadszor — mint fődolgot: melyik a legfontosabb minden tennivaló közül. És miután a király mindezt meghányta-vetette magában, birodalmában közhírré tétette, hogy gazdagon megajándékozza azt, aki megtanítja, miképen tálalhatja meg min­den cselekvésnek kellő idejét, miképen tud­hatná meg, kire van leginkább szüksége va­lami elvégzésénél és végül, hogy lehetne csalhatatlanul fölismerni valamennyi tenni­való közül melyik a legfontosabb. És jöttek a királyhoz tudós férfiak és kérdéseire nagyon különbözőképen válaszol­tak. Az első kérdésre egyesek csupán azzal válaszoltak, bogy valaminek elvégzésére a kellő időt akkor találja meg az ember, ha ^^^^^^ Iskola öltönyök, jóelőre programot készít életének minden napjára, hónapjára és évére és ahhoz aztán szigorúan tartja magát. Azt mondták, hogy csak eképpen lehet minden tennivalót kellő időben elvégezni. Mások azt mondották, hogy lehetetlen előre meghatározni, miit kell min­den időben elvégezni, nem szabad hát henye szórakozásokkal az időt fecsérelni, az ember­nek mindenkor ügyelni kell a dotlgok fejlő­désére s ennek megfelelően azt kell csele­kedni, ami éppen szükségesnek mutatkozik. Ismét mások azt mondták, hogy a király, ha a dolgok fejlődését bármilyen figyelem­mel kiséri is, mint egyes, ember mégis kép­telen mindenkor helyesen eldönteni, hogy minden pillanatban mit keli cselekednie, (ha­nem szükség volna a bölcs férfiak tanácsá­nak fölállítására, akiknek a fölismerése alap­ján kell aztán eldönteni, mi a tennivaló eb­ben, vagy abban az időben. Ismét mások azt mondták, 'hogy vannak esetek, amikor nincs idő a tanácsadók megkérdezésére, hanem tüstént döntenie kell az embernek, vájjon itt van-e a kellő idő valamilyen vállalkozáshoz, vagy nincs. Csakhogy ezt voltaképpen csa'k akkor tudhatja az ember, ha akad valaki, aki élőre tudja, mi fog történni. Ezt pedig csak a varázslök tudhatják. Aziért a varázs­lóktól kell megkérdezni, mi'kor érkezett el a kéllő ideje minden egyes vállalkozásnak. Ép ilyen eltérően hangzottak a válaszok a másik kérdésre is. Egyesek azt mond­ták, hogy a királynak leginkább a miniszte­rekre ós más államférfiakra van szüksége; mások azt mondták, hogy a papok a leg­szükségesebb férfiak; ismét mások az orvo­sokat mondták a legfontosabbaknak és ismét mások a harcosokat jelentették ki a leg­szükségesebb .embereknek. A harmadik kérdésre, hogy mi a leg­fontosabb tennivaló, egyesek azzal válaszol­tak, hogy a világon a tudományok a legfon­tosabbak; mások azt mondták, hogy a legfon­tosabb a harc művészete; ismét mások sze­mében az isten tisztelése látszott a legfonto­sabbnak. Minthogy mindegyik válasz másmilyen volt, a király egyiket sem fogadta el és sen­kinek sem adta ki a jutalmat. És igy, hogy jobb feleleteket kapjon a kérdéseire, elhatá­rozta, hogy megkérdez egy remetét, ki mesz­sze földön nagy bölcsesség hírében állott. A remete erdőben élt, amelyet sosem hagyott el és csak egyszerű emberéket foga­dott magánál. Ezért a király egyszerű kön­töst öltött magára, a kiséretet, mielőtt a re­NEUMANN ML felöltők, cosiümök Kérjen árjegyzéket. cs. és kir. udvari és kamarai szállítónál fink és leánykák íi^l^i; szeged, Kápásae-utca 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom