Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-27 / 198. szám

1913. augusztus 27. DELMAGYARORSZÁG 3. urak inkább a magas politikával és a személyes gyűlölséggel foglalkoznak, mint azzal, hogy mint kellene a magyar fajt szaporítani. Majd egyszer, később, ha a statisztika rideg számai megdönthetetlenül fogják igazolni pusztulásunkat, majd akkor talán észbe kapunk mi is, ha ugyan már v nem lesz késő. Beszélgetés Herczeg Ferenccel a koalíció peréről. (Sajdít udósitónktól.) Mig az ellenzéki vezérek a legképtelenebb sherlockholmesi fortéllyal keresik, kavarják a botrányokat, hogy parlamenti harc helyett panamavádakkal gyanúsítsák a nemzeti munkapártot és a kormányt, hogy pert forszirozzanak ki rágalmaik ellen, azalatt azokat a súlyos vádaK-at, melyek a koalíciós kormány sötét múltjáról lebbentik föl a fátyolt, néma hallgatással, kitérő nyilatkozatokkal igyekeznek elleplezni a közvélemény előtt. Mit sem törődve azzal, hogy a kormány és a munkapárt ellen koholt rágalmakkal a magyar nemzet hírnevét, anyagi és erkölcsi presztízsét hurcolják meg a külföld előtt, egymásután eregetik föl a gyűlölet és botrányhajhászás papiros sárkányait. És bármint provokálják is megtorlásra a koalíciós kormány országrontó, a nemzet vagyonát elherdáló gazdálkodását ismerő munkapártot, ezek a támadások, az ország hirnevének megóvása érdekében ameddig csak lehet, igazán elismerést érdemlő türelemmel elhallgatja a munkapárt a koalíciós kormány közismert bünlajstromát. Nem csoda azonban, ha a féket nem ismerő gyűlöletes harcban elragadja a szenvedély a nemzeti munkapárt olyan illusztris harcosát, mint Herczeg Ferenc. Emlékezetes, hogy mikor az aradi választási harc tüzében Széchenyi Aladár gróf nem átallotta programbeszédében a Lukács—Désy-perre célozva azt mondani, hogy „Lukács László a tolvaj, Héderváry az orgazda és Tisza Istaz más. maga kivétel, maga drága, drága ... galambon! Odalépett, közel az asszonyhoz és föléje hajolt. Az asszony lehunyta a szemét. — Beszéljen, beszéljen, — mondta — hogy tud maga beszélni, maga svindler, mintha könyvből olvasná, mintha betanulta vo'ina. Beszéljen, beszéljen maga . . . — Beszélek, drágám, de .nem . . . magát nem tudom, nem akarom becsapni. Beszélek, de tudja meg, hogy igen . . . igaza van . . . tényleg könyvből mondok minden szót, tényleg betanultam az egészet, ezi mondom el minden este, minden asszonynak, ezt mondtam a rnult esztendőben Herbóiénak is és ezt fogom holnap is mondani neki. De őszintén, meggyőződésből, érzéssel, szívből magának mondom először. Magának. Mert maga drága, magát igazán szeretem, szeretem, mint magánember, a saját szivemmel, magát nem hivatalból szeretem, nem vezényszóra, magát imádom azzal a privát szerelemmel, amellyel künn a pusztán eljegyzi magának a legény a leányt. Mert maga, az más . . . Maradj itt. Te . . . te drága, drága . . . galambom! Fs forrón, vadul szájon csókolta az aszszonyt." Az asszony még mindig lehunyva tartotta a szemét, most egy pillanatra fölnyitottál Jó, erős a lova? — kérdezte halkan. — A határban nincs erősebb. — Akkor hát . . . A szolgabíró boldogan fölordított. Fölkapta az asszonyt a karjába, mint egy gyereket és megforgatta a levegőben', azután visszatette a székre: — Egy óra múlva itt vagyok! — Várlak! ván a fölbujtó", erre az erőshangu programbeszédre reflektálva, Herczeg Ferenc egyebek közt a következőket mondotta: — És azok az urak, akik a koalíció ide- I jén a kormányon ültek, Széchenyi gróf leg- j jobb barátai, most a barátai közt keresse a j tolvajt, az orgazdát és fölbujtót. Azt hiszem, hogy mind szabadlábon járnak. Erre a talán erős, de igazságának tudatában elmondott vádra, mint a sebzett oroszlánok riadtak föl az első napokban a koalíciós kormány tagjai és a tettesei. Apponyi Albert és Andrássy Gyula gróf fenhangon fenyegetőzte, hogy Herczeg Ferenc ellen megteszik a bűnvádi följelentést. Azóta hetek, hónapok teltek el és az ellenzéki Catók, akik a legterrorisztikusabb erőszakkal szeretnének olyan tiszta intakt államférfiúi, mint Tisza István gróf botránypörök megindítására birni, egyáltalában nem sietnek, hogy a maguk politikai intáktságainak megvédésére megindítsák fenyegetésük szerint Herczeg Ferenc ellen, aki érthető felháborodásában szemükbe vágta az igazságot. t i Csürik-csavarják, halogatják, elodázzák fenyegetésük beváltását. Ugy látszik, csak vádlók szeretnek lenni a bíróság előtt és nem vádlottak. Eleinte ravasz kitéréssel ugy nyilatkozott Andrássy Gyula gróf, hogyha megnevezi Herczeg Ferenc azt, akire megjegyzését értette, akkor az illető meg fogja tenni ellene a följelentést. Herczeg Ferenc nyilatkozata körül többféle kommentár jelent meg, de maga Herczeg Ferenc nem nyilatkozott ezideig a tekintetben, hogy a vádját kire értette. Eltelt pár hét, azután megjelent a mosakodó kommüniké, hogy a koalíciós kormány tagjainak nem volt alkalmuk együttesen tanácskozni a kérdésben, .azonban különkülön folytak megbeszélések, hogy Herczeg Ferenc aradi kijelentéséért egyedül Andrássy Gyula gróf tesz bűnvádi följelentést. Erre az ösztökélésre azonban nem reagált Andrássy Gyula gróf, aki az ő hivatalos lapjában, a Magyar Hirlap-ban siet kijelenteni, hogy az a hir, mintha ő pert indítana Herczeg Ferenc ellen, nem felel meg a valóságnak. Künn, a kertajtó előtt feszes szalutálással fogadta a szolgabírót a huszárja. — Hány sürgöny van még nálad? — kérdezte: , — Még kettő — felelte a huszár. A szolgabíró egy pillanatig gondolkozott: — Hja, igaz... a másik Herbóinak •megy. Ezzel gyorsan kikapta a huszár kezéből az egyik blankettát (már ki volt töltve) és idegesen fölé irta a cimet: Szemere, Budapest, József-utca 3. Egy koronát .nyomott "a huszár kezébe és ezt mondta: — Siess, fél óra múlva a 13-as kapu előtt légy. Imiét az ötödik villa. Még egy sürgönyt fogsz föladni, aztán mehetsz a fenébe! A huszár szalutált, a szolgabíró pedig mosolyogva elindult a 13-as számú felé, ahol már várta Herbóiné. Csönd volt, csak a levelek zizegtek, a tücskök csiripeltek és messze, az állomás felől utolsót füttyentett a pesti vonat. * Még el sem telt az óra, a szolgabíró nyugodtan lépett ki a 13-as villából. Megcímezte az utolsó sürgönyt Herbóinak is Budapestre, közbejött akadályok miatt csak holnap és a többit, átadta a huszárnak és ezzel nyugodtan visszaindult az 5-ös villához. Közben, mint, aki jól végezte a dolgát, még egy szivart is elszitt. Boldog volt és megelégedett, üt aszszonyt könyvelt el a mai napon, akikre, családostól, a jövő szezonra .nyugodtan számithat a kis fürdő. Szegény, kis magyar fürdő, egy villasorral, egy uszodával és egy lankadatlan csurgó savanyuvizforrással. Az uszoda előtt rövid sétány, három pad, hat fiatal ákác — és a szolgabíró. Tulajdonkénen ő volt az egész fürdő. 0 volt az a híd, mely a fürdőplakát A Délmagyarország tudósítójának alkalma volt Herczeg Ferenccel legutóbbi szilasi időzése alkalmával a koalíciós kormány perére vonatkozólag beszélgetést folytatni. Herczeg Ferenc a következőket mondotta: — A koalíciós kormány fenyegetéseire vonatkozólag nem tartom szükségesnek a nyilatkozást. Annyi tény, hogy beszédemet ellenzéki körök értelméből kicsavarták és egészen elferditve adták vissza, nem ugy, mint ahogy elmondottam. Pedig az ellenzéki vezérek előtt Aradon ott volt a gyorsírói följegyzés, abból kiokoskodhattak volna. Ha megindítják a rágalmazási pert, résen leszek. Jellemző arra nézve, hogy mennyire intakt és szeplőtlen lehet a koalíció múltja az, hogy mikor Budapestre érkeztem, egész sereg kereskedő és vállalkozó keresett föl és előadták, hogyha majd a tolvajokra és az orgazdákra tett kijelentésemért felelősségre vonnak, tanúvallomásaikat és bizonyítékaikat a legnagyobb készséggel fogják rendelkezésemre bocsátani. Sőt annyira mentek, hogy még az aktákat is készek voltak rendelkezésemre bocsátani, amelyek a koalíciós kormány üzleteit megvilágítják. Ezek a tanukkal és okiratokkal bizonyítható ügyek részint birtokvásárlásnál, részint dohánybeváltásnál az államkincstárt megröviditő üzletekre vonatkoznak. — Nem hiszem, nem is óhajtom, hogy pör legyen. Eleget meghurcolták már a magyar kormányzás tisztességét, jó .hírnevét a külföld e'lőtt a legutóbbi politikai pör alkalmával a rövidlátó, csak a maga gyülölsége tüzében a nemzet érdekeit nem látó ellenzék. Én nem szeretném példájukat követni, bármennyire föl vagyok fegyverkezve bizonyítékokkal, amelyekből kiviláglana az az igazság, hogy sokkal súlyosabbak azok a kártevések, amelyéket a koalíciós kormány okozott az országnak, mint azok az alaptalan vádak, amelyeket telhetetlen dühükben ők koholtak az ország békéjét, nyugalmát és a parlament rendjét helyreállító kormány ellen. Ha nem provokálják az ellenzékiek a sajtópert, én nem fogok a .részletekbe bocsátkozni, ha muszáj, igazomnak férfias tudatával fogok a bíróság elé állni. ígéreteiről a valósághoz vezetett, ő volt az „árnyas sétányok", ő volt a rozoga fauszodában a „modern komfort" és ő volt a savanyuvizforrásban a „gyógyta.rtalom", sőt az is, ami a savanyu. Mert alapjában a szolgabíró nagyon savanyu és morózus ember volt. Kicsit belefáradt és beleunt már az „üzletbe". Már nem volt fiatal ember, amikor ez a fürdő rászakadt, ez volt az egyetlen öröksége és ebből akarta a fiatalsága bűneit és az adósságait rendezni. Nagyon nehéz dolog volt, de hát mit tegyen? . . . Előbb hangzatos plakátokat festetett, azután pedig befestette a halántékán csomózó ősz hajszálakat, de érezte, hogy már nem sokáig birja. Az uszoda alatt korhadtak a gerendák, apály idején kifogyott a viz, a forrás is fenyegető magatartást tanúsított, ő pedig ... a jobb lábát kikezdte a reuma. Még mosolygott, udvarolt, hódított, duhajkodott, de érezte, hogy már nem tart sokáig. A kis fürdő felett — hallotta már — megkondult a halál harangja. Most lassan benyitott a kertbe és halkan ment végig a keskeny uton. Inkább aludni szeretelt volna, mint most végigjátszani ezt a kalandos éjszakát és arra is gondolt, hogy még — maga sem tudta hogyan? — Herbiónéhoz is vissza kell mennie. A bokornál, mely mögött a kis tisztáson hagyta az asszonyt, hirtelen megállt. Furcsa hangzavar szűrődött a füléhez. Megállt és figyelt. A felhők mögü! a hold maréknyi sápadt fényt szórt a tisztásra, ahol az asszony egy idegen férfi karjai között lelkendezett. — Ilyen meglepetés, ilyen meglepetés! — mondogatta, — hogy eljöttél értem! Milyen jó vagy te. És én ... éppen sürgönyöztettem, hogy csak holnapután megyek haza. Tudod, ez a bolondos szolgabíró — szegény fiu — rávett, hogy maradjak még egy napig, még egy napig, hogy aztán rávegyen a jövő