Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-24 / 196. szám

Szerkesztőség Kárász-utca f. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24- tftiévra . . K 12— negyedévre K 6-— egyhénepiuK 2— Egyes száei éra M Wér. j •• ii u wum ELŐFIZETÉS: ÁR VIDÉKEN egéeséyie . KJ2— félévre . .KKnegyedérre K T— egy hónapraK 240 wám ára IS már. Kii I Kárász-utca «. Telefon-szám: 305. Szeged, 1913. II. évfolyam 196. szám Vasárnap, augusztus 24. Diák-nyomor. Mert közölről -érint bennünket és mert — szeptember közeledvén —- aktuális is nagyon, foglalkozni kell vele. Sok minden nyomor között ez egyike a legkeservesebbeknek és a legszomorubbaknak. Hol van az egyetemeken az a vig élet, melynek Bukovay Absencius volt a karrikaturája! Hol vannak azok az idők, amikor túlnyomó részben csak urficskák jártak a felsőbb iskolákba, hogy megszerezzék azt a diplomát, melyet otthon már készen várt valamilyen jó és biztos hivatal: szolgabiróság, árviztársulati mérnökség és más efféle. Akkoriban igaz, vig élet volt az egyetemi élet, az urficskáknak pénzük is volt, idejük is bőven. Azzal a diplomával nem kellett nagyon sietni, az állást amúgy is egészen bizonyos fönntartották nekik, ha kellett, egy évig, két évig, vagy három évig is. A megye, ,a rokonság, sógorság, komaság várta, amig az úrfi végre is leteszi a vizsgát, legfeljebb időnként, nyári szünidő alatt tréfásan megkorholták: — Hallod-e te Bandi! Mi lesz jnár azzal a vizsgával? Ne kurizálj annyit a pesti menyecskéknek és -ne hozz szégyent az apád fejére! Amire a Bandi azt felelte: — Ne busulj bátyám! Az apám is hat év alatt végezte az egyetemet! Most más idők járják. Most is igen sok az olyan egyetemi hallgató, aki négy év helyett hat ,és még több év -alatt végzi az egyetemet, de nem uri passzióból, nem léhaság, lumpolás és pesti menyecskék miatt, hanem sokkal szomorúbb és megrázobb okokból: a nyomor miatt. Az egyetemen js elszaporodtak a szegény fiuk, teljes joggal, mert hiszen ugy-e bár, absurdum és gazság volna az, ha valakit elzárnának a diplomaszerzéstől és a tudományos pálya elvégzésétől, csak azért, mert szegény és mert nincsen pénze? Emellett Pest hihetetlenül megdrágult azóta, hogy itt .a Bukovay Absenciusok voltak a tipikus diákok. Húsz-harminc évvel ezelőtt Bukovay Absencius még tizenöt-husz forintért kapott egy olyan szobát, amelyben uri barátait is fogadhatta, erkéllyel a Dunapartra, ma -már ezért a pénzért még a bútorozott szobáknak előléptetett cselédszobákat sem kapja meg ,az ember, pedig ezekbe -a szobákba a konyhán keresztül keü járni és a szegény diák még azt is kénytelen elszenvedni, hogy folytonosan konyhaillatot érez, mikor néki magának üres a gyomra. És az a szegény diák kénytelen azután nézni, hogy megéljen, a drágább szoba s a drágább élelem költségeit maga kénytelen előteremteni: leckéket ad, irodákban dolgozik, az egyetemre, még ha meg is van benne a jószámdék, csak nagy ritkán, egyéb kötelességétől lopva tud eljutni. Ezért történik meg az, hogy hat és még több évig elhúzódik az ő számára az egyetem négy esztendeje. Pár év előtt statisztikát csináltak az egyetemen a diákok megélhetési viszonyairól. Maguk ,az egyetemi hallgatók mérték föl a maguk nyomorúságát. És a beérkezett válaszokból az derült ki, hogy a diákság legnagyobb része havi harmincforintokböl él: ebből fizet lakást, kosztot, ebből veszi meg a könyveit, ebből rakja félre a vizsgadijat. És alig akad diák, kivéve a szüleiháznál lakó boldogokat, vagy azokat, akiknek tehetős szülei voltak, aki ne kényszerült volna arra, hogy irodában, vagy egyebütt dolgozzék és igy teremtse elő a napi szükségeset. És most ezeknek a diákoknak, a szegények legszegényebbjeinek, az intelligens proletároknak házuk lesz Budapesten! Nem is egy, hanem két házuk: a főváros jóvoltából két diák-szálló, amelyiknek mindegyikében száz és száz diák kap lakást. Az egyik szálló a Lágymányoson épül föl, a Műegyetem közelében, a másik pedig valahol a Belvárosban, közel a központi Árkádiában. — Eric Lyall. — Árkádiában pompázik a nárcisz, Mig minket a komor tél tart igában, — Oh, bár lehetnék szép Árkádiában, Rideg decemberem tavaszra váltni!... Árkádiában egyre zeng az ének, A szellő lágy s a kék ég mindig az; — Ide sietnek a szerelmes lelkek A Imaikkal s ez álom mind — igaz ... Kik álmodozva szerte itt bolyongtok: Csupán egy álmot hagyjatok nekünk, — Mert a szivünk nehéz s köny-ázott arccal, Reményt veszítve, annyit szenvedünk!... ZSOLDOS BENŐ. Róza palotát talál. Irta: Bródy Sándor. Róza már délután- háromkor -elindult, hegy rendes kávéházában, a rendes uzsonnán /megjelenjen. Boszus volt, nem alhatott ebéd után, mert a gyermekes ruhásszekrénye a közös hálószobában és a dada — bonne. szobalány, házvezetőnő egy személyben Iskola öltönyök, feSimik, cosfOmők m — minden pillanatban nyikorogtatta az ajtót, hol egy kis nadrágért, hoi ingért, vagy éppen pelenkáért jött be, még pedig olyan zajjal, ahogy csak a kis bérű parasztcselédek szoktak. Róza többször figyelmeztette, hogy letöri a lábát, félálmában föl is mondott néki, de csakhamar visszavonta, belátta, hogy mindez a gyermekek érdekében történt. Különben is, ámbár még csak -május közepe, olyan meleg volt a lakásban, hogy egészen be kellett sötétíteni, hogy existálni lehessen. A vízvezeték csapjait mindenütt megeresztették, az -urak — az ur, az úrnő, a három gyenmek és a fcüilön szobában a kosztos — igen hiányos öltözetben járkáltak iföl ,s alá, a mi. miatt a -cselédek erősen méltatlankodtak. — Ezek a vacakok, vehetnének magukra valami vackot! — mondá a szolgáló, aki szákácsnénak neveztetett. — Hozzák be a ruhámat! — kiáltott ki közéjük az asszony. — Melyiket? — Azt a fekete vacckot! — szólt Róza asszony. Egyetlen utcai ruhájának szólt a legmélyebb megvetés e pesti kifejezése. A ruha téli volt, de -egy blousezal tavaszositották. A -mennyire a nehéz — préselt virágú — -alj engedte magát. Nem lehetett tudni, ez a divatból kiment, az idényből kimaradt szoknya volt-e szotmoru, vagy az asszony, aki magára vette, -azaz, hogy rántotta. Amikor rajta volt, gyöngédtélen kézzel végig húzott rajta. A szoknya szomorúan és keményen susogott, végre is selyem és uj volt valamikor. Az öltözködés során a cipő következett. Szintén téli volt még, fűzős, imagasszáru, hegyes, magas sarka befelé fordult. Csak aszszonyok tudnak járni ily kényelmetlen, meleg és csúf cipőkben, amelyeket gyakorta ki sem tisztittatnak. Egész napon kínlódnak benne és folyton tele vannak aggodalommal, hogy :ki ne íássék. Róza utálattal nézett végig ezen a cipőn, egy használt vizes törülközővel mégis megtörülte a lábbeli lakk orrocskáját. Valami keveset nekividámodott, amikor a kalapra Ikerült a sor, mert azt nem régen vette és tavaszi, sőt már valóságosan nyári volt. Egy kicsinyt rné-g meg is előzte az idényt és a divatot, chrisantemumokból állította össze a masamód és a szalmáját mintha cukorból fouták volna. Szép, gyengéd, ünnepi és érzéki kalap volt, a nő fehér húsa, fekete feje egyszerre NEUMANN M. Kérjen árjegyzéket. cs. és kir. udvari és kamarai szállítónál fink és leánykák részére kaphatók Szeged, Kárász-utca 5