Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-20 / 193. szám

2. DÉLJVLAQYARORSZÁQ 1913. augusztus 19 a legprimitívebb parlamenti elvekbe ütköznék. Látnivaló ebből, hogy az ellenzék részéről a törvényhozásban való békés együttműködésre formulázott föltételei részint lehetetlenek, részint a kormány és a munkapárt oly leálázásával jártak, hogy azokat az önérzetes munkapárt el nem fogadhatta. És miután az ellenzék minden árnyalata a törvényhozásban, de különösen az ülésszak elején a Ház tisztikarának és a bizottságok választásában való részvétel végett a munkapárt által újból levélileg íölszólittattak, — az eziránti levelek fölbontatlanul küldettek vissza. Erre a munkapárt minden további kísérletet abba hagyott. Lássa az ellenzék, miképen tudja elfoglalt álláspontját saját lelkiismeretével és választói iránti kötelességével összeegyeztetni. Az ellenzék távolmaradása azonban nem akadályozta meg, ,hogy a képviselőház törvényhozó működését folytassa és valóban az utolsó év lefolyása alatt hoszszu sora a fontos, az ország érdekeire nagy kihatással biró törvényjavaslatok lettek letárgyalva, melyek azután törvényerőre is emelkedtek, ugy, hogy az előző években az obstrukció által okozott mulasztások nagyrészt helyre hozattak. Francia tánr-dás. Parisból jelentik: A Temps ismét 'bizonyságot tesz a monarchia ellenes magatartásáról, amennyiben orosz forrástól jelenti, iliagy Ausztria és Magyarország a hármas szövetségben a legutolsó helyre szorult Olaszország javára, amely Német országgal egyetértésben a többi hatalmaknál mértékadó lett a hármas szövetség politikájára vonatkozóan. Ezért a változásért a belül került csinos legényt, elfutja amúgy is rózsás arcát az iindiulat tüze. Jóska a kocsit készíti. Amaz odaköszön Kozáknak. — Adjon Isten Imre bácsi! Hát mire végzi? — Pipálgatok! Mondok, igy könnyebben telik az idő. — Hát eljöttél? — El ám! — Aztán volna kedved, hogy beállj 'hozzánk? — Ha egyességre jutunk! Amint igy alkudozik Kozák Imre a béresnek Ígérkező Vőneki Illéssel, kitoppan Vitus is. Látm-lám, csak gyorsam föl tudott kászálódni. Hiúiba nő! búzta a kíváncsiság. Egészen belepirosodott a sietésbe. Vagy talán nem is abba? Vőneki Illésnek megakad a szeme a csinos menyecskén. — Adjon Isten! — köszön neki és beletekint az asszony mosolygós szemébe. Jóska fakó arccal szemléli a kocsi mellől. Még meg is állapodik a gyeplő fölrakásával, annyira elbámul, Ihogy azok összetekintenek. — Mért nem sietsz? — ripakodik rá a gazda. — Leáldozik, mire elindultok, ha ilyen unámosan kászálódsz .... Jóska elhallgatja a feddő szót, de a képe lángba borul. Siet! Telefon 5.5. felelősség a bécsi tofitügyministztarkimot térbéli, aimfelyinetk külügyi politikája soha sem irányult az egészre, hanem mindig kis ügyekkel foglalkozott. Mégis behozzák Szegedre a vízórákat. — A következetlen város és a következetes miniszter. — (Saját tudósétónktól.) Másfél év óta foglalkoztatja a vizóra-kérdés a város hatóságát s egyben a közönséget, de mindeddig se jobbra, se balra nem dőlt el, fölállitják-e csakugyan a vízórákat, vagy más uton-módon segítenek az évről-évre megujuló vizmizériákon. Az oka ennék a hosszas huzavonának az a következetlenség, amelyet a törvényhatósági bizottság ebben a kérdésben tanúsított. A tanács elejétől kezdve a vizórák kötelező beállítása mellett foglalt álást, hangoztatván, 'hogy a vízhiányon egyedül a vizórákkal lehet segíteni, mert a közönség pazarolja a vizet. A. múlt év őszén aztán a közgyűlés elé került a vizóra-rendszert pártoló tanácsi javaslat. Egy kisebb csoport ugyan a javaslat elvetését kivánta, a többség azonban leszavazta őket s elvben kimondotta a vízórák kötelező beállítását. Megbizta továbbá a közgyűlés a tanácsot, hogy a vízóra beállítására vonatkozó terveket és költségvetést dolgoztassa ki és ha .készen lesznek, terjessze be ismét a közgyűlés elé. A mérnökség hónapokon keresztül dolgozott a vizóra tervein és költségvetésén, bemutatta ezeket a műszaki bizottságnak is, amely több ízben ülésezett ebben az ügyben, mig végre megállapodott a kirovandó vízdíjak összegében. Időközben aztán több tekintélyes városatya kezdeményezésére akció indult a vizóra-rendszer ellen, mert sokan ugy vélekedtek, hogy a Vizóra nemcsak hogy nem fog segiteni az eddigi bajokon, de még inkább tetézi majd azokat. Azt ajánlották a kezdeményező városatyák, hogy tiszai vizmütelepet létesitsen a város, esetleg furas— Készen vagyok! — No, üljetek föl! — mondja Kozák a feleségének. — Nézzétek körül a szőlőt, hátha lopják a kajszit. Vitus föl is lépett könnyű mozdulattal a 'hátsó lépcsőn. Jóska habozott. — Eridj te is! — parancsolta Kozák. — Inkább talán gazdüraim menne, majd én helyt állnék a jószágoknál? — Látod, Ihogy nem mehetek! Jósika felült és dübörögve gördült ki az udvarból a sárgára festett kasos kocsi. Miikor meg beérték a szőlők közé, az akáoos útra, Vitus hirtelenül megszólalt. — Jóska! . . . — Mit akarsz? — Odia üllők melléd! . . . — Gyere! . . . Vitus, a Kozák felesége, mint a lapda, ugy perdült föl ,az ülésből. Gyorsan rávetette az ülésre az egyik pokrócot, hogy ne lásséik. A kocsi szőlők közt haladt. A nyári nap melege meglhervasztotta az akác levelét. Kellemes, altató illat áradt a lankadó levelekből. A kocsi nyikorogva, szinte sírva haladt a mély homokon. A keskeny ut szélébe ültetett sürü akácsor árnyékba boritotta őket. Innen is, onnan is hallott egy-egy rigó éles füttye. A lombók közül helyenként kikandikált a pirosló nyári selymes-alma. son még egy artézi kutat, mert nem ott van a hiba, hogy a lakók pazarolják a vizet, hanem ott, hogy kevés a viz. A tanács szakértő bizottságot is küldött ki a szolnoki tiszai vizmütelep tanulmányozására, a bizottság azonban azzal tért vissza, hogy a szolnoki vizmütelep korántsem elégíti ki azokat az igényeket, amilyeneket Szeged közönsége várna egy ilyen telep fölállításától. Azonkívül közegészségügyi szempontokból sem kifogás tatan a szolnoki vizimütelep. A tanács tehát megmaradt a vízórák mellett és ez év tavaszán egy teljes részletességgel kidolgozott vizóra-javaslatot terjesztett a közgyűlés elé. A hangulat ekkorára már olyan erősen alakult ki a vizóra-rendszer ellen, hogy a tanácsi javaslat bukását bizonyosnak lehetett tekinteni. Pedig a tanács következetes volt, mert a közgyűlés megbízásának tett eleget, amikor a részletes javaslatot a törvényhatósági bizottság elé vitte érdemleges határozathozatal céljából. Azoinikivül a tanács, mint egyik legerősebb indokra, arra is hivatkozhatott, hogy a közgyűlés által első ízben megszavazott vizóra-javaslatot a belügyminiszter is ellátta jóváhagyásával. Mégis, másodízben maga a közgyűlés szavazta le azt a vizóra-javaslatot, amelyet csak hónapokkal ezelőtt üdvösnek és helyesnek tartott. Most aztán a miniszter előtt fekszik a határozat, de a miniszter aligha fog hozzájárulni. Sőt, mint hírét terjesztik a városházán, állítólag már döntött is a vizóra-kérdésben, még pedig ugy, hogy — amint az előrelátható volt — egyszerűen ráparancsolta a városra a vízórák kötelező beállítását. És ez ellen nem lehet appelláta, mert a .miniszter, igenis következetes volt önmagához, mert elejétől kezdve a vizóra-rendszer mellett foglalt állást, a közgyűlés azonban egyszerűen gyerekjátékot űzött ebből az egész kérdésből. Előbb megszavazta a dolgot, azután néhány hónappal később még harcot is indított ellene. Mondani is fölösleges, 'hogy az ilyen játék erősen' a közgyűlés komolyságának a rovására megy és fölöttébb alkalmas arra, hogy a .közgyűlésnek, mint hangadó s szankcionáló fórumnak a hitelét megingassa. Szép itt minden, Vitus oda simul Jóskához. Illenek egymáshoz. Mint rózsa a rózsához. Fiatalok, életerősek. Vágy lobog a szemük sugarában. — Látod, igy szalkitanak el egymástól. — Igy! . . . Köll a huszár a császárnak. Vitus elkomolyodik. — Nekem is köll esz . . . Hirtelen földerül az arca, mintha napsugár szökkent volna rá. Oda fordul Jóskához. Szembe néz vele. — Ugy-e, akkor is eljössz hozzánk, ha a huszárruhát fölveszed? — El . . . — Jó! . . . Várlak . . . Jóska .hangja kissé hidegen, tompán hangzott. Vihar dúlt belsejében. — Vitus . . . — Mondjad, — törleszkedett hozzá kedveskedve. — Igaz maradsz hozzám? . . . Vitus megütközött. ' — Miért kérdőd? . . . — Hát csak! . . . Az ut kanyarodott. Az akácok elmaradtak. Nyilt közre értek. Csak imitt-amott terpeszkedett a szőlőszélekben egy-egy terebélyes diófa. Az ut mentén, az árokparton vadvirágok pompáztak. Változatos, tarka színűek. Vitus azokat nézte. Jóska a .lovakkal foglalta le magát. Csapdosta, csipdeste a ráKizárólag helybeli, hirne- * a A elsö kézbö1 csakis 32 Eflycsült ves asztalosmesterek által Möasz,a,osok Butorraktárában 1111 Tffll^ffl ST (Szeged' Tisza Lai°s-körút 19 szám keszitett, elismert jomino- IBII I BJ B JJ|% alatt, Kertész pékkel szemben) kapségű és bámulatos olcsó wHI ¥1 W hatók; esetleg részletfizetésre is.