Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-17 / 191. szám

r» | ifeenés mutatkozott. Julius hónapfiaji egyenes • 2. oldal. SZEGEDI SPORT 1913. augusztus 171 ben a TTC ellen mutatott múlt he­ti formáját kijátsza, ugy biztosan megnyeri a meccset. Semmi okunk, hogy az ellenkezőt feltételezzük, A SzAK ismeri ellenfelének tudá­sát és mert tudja azt is, hogy vidé­ki csapatok általában komolyab­ban veszik a barátságos mérkőzé­seket is, minden bizonnyal min­dent el fog követni, hogy a népsze­rű vörös-fekete színeknek ujabb értékes diadalt szerezzen. Biró Gerő (KAC) lesz. Ngiri fiuk. játékára kiváncsiak Szegeden. Az egyik jobbszélsőt, a másik balszélsőt játszik. Hir sze­rint utóbbi a jobbik. Fényes talen­tum. Azelőtt mindketten az AAÜ főerősségei voltak. Haller balfedezet az ATE egyik legkitűnőbb futballistája. Olyan jó­nak tartják, hogy az aradvidéki vá­logatottak összeállításánál már szóba sem jött. Murányi jobbháivédet játszik a SzAK ellen. Működött már a jobb­szélső és legutóbb d centerfedezet helyén. Mindenütt kitűnő. Már az AAC színeiben is feltűnt fútba 11-te­hetségnek. Megsemmisítették a nagyvá­radi ezüstlabda-küzdelmet. Az elmúlt évnek egyik legszebb sport­eseménye volt a Bihari Vívó Klub által rendezett ezüstlabda-ver­seny, amelynek gyönyörű diját, egy hatalmas ezüstlabdát, báró Baich Péter huszárfőhadnagy, a BVK akkori elnöke adományozta. Az ország vidéki városainak leg- ' erősebb futballcsapatai mérkőztek akkor a Rédey-kerti pályán és az ezüstlabdát a győztes Nagyváradi Atlétikai Klub nyerte el, a Szege­di Atlétikai Klub elől. A Magyar Labdarugó Szövetség, amely fö­iu'ivizsgálat alá vette az ezüstlab­da-verseny mérkőzését, most ér­kezett le az apellálhatatlati dön­tés Fráter Pál dr ügyvédhez, a MLSz nagyváradi képviselőjéhez, hogy az ezüüabda-vers-cny ered menyét megsemmisíti ts uj ver­seny tartására utasítja a versenyt rendező BVK-ot. A NAK győzel­me ezzel a döntéssel végképpen megsemmisíttetett. A BVK vá­lasztmánya ez év szeptember ha­vában fogja megtartani az uj ezüstlabda-versenyt, melyre meg­hívja az ország összes vidéki fut­ball-csapatait. Valószínű, hogy Szegedről egyik futballklub sem vesz részt ebben a versenyben. SzAK II. Újvidéken játszik az UTK 1. eben. Mivel a csapatban Reich és Müller is szerepelnek, re­mélhetőleg győzelemmel térnek haza. Életre való eszmét valósit meg a bankszövetség. A birói di­jakat ezentúl nem a tagegyesüle­tek fizetik ki a bíráknak, hanem maga a szövetség — a birói jelen­tés ellenében. A. M. L. Sz. figyel­mébe ajánljuk ezt a reformot. A birói jelentésekkel sok haj volt idáig, mert a legtöbbször későn vette őket kézhez a szövetség, a mely még a bajnokság állását sem tudta a bírák hanyagsága miatt hivatalosan megállapítani. A bankszövetség eszméjének az át­vétele rendet teremtene a M. L. Sz. ügyvitelében is. Angol trénerek Németor­szágban. A német labdarugó szö­vetség elhatározta a frankfurti kongresszuson, hogy négy angol trénert szerződtet a német csapa­tok olympiai kiképzésére. A tré­nerek észak, közép, dél és kelet­Németországban fognak működni. A szövetség már megbízást is adott az egyik, most Angliában időző elnökségi tagjának, hogy tárgyaljon az arra alkalmas és megbízható trénerekkel. Futball és egyebek. Egy öreg nénike kritizál: „Ugyan már mi szép van ebben az irtó nagy rugdalkozásban?! Hisz1 olyan vadul esnek egymás­nak, hogy mindig azt hiszem: no, most, most vége! De ott is hagy­ja'akárhány a fogát, ha ugyan na­gyobb baja nem esik. Es már mi­revaló is folyvást, egyre csak rúgni? Az úszás, azt értem, az ember legalább bele nem fuliad a vízbe, de rúgni ! Mikor kell rúg­ni? ez csak nem szép!" Haj, kedves nénémasszony, kend okosan és jól beszél; ki­mondja azt, amit sok férfiember is gondol- magában, de én mégis azt tartom, hogy asszonybeszéd ez, jólelkű, szelid asszonyoké, akik a szivükkel gondolkoznak. Sajnálja ugy-e ezeket a jóké­pű, derék fiukat? mert lehet, hogy magának is van fia -és az már csak igazán nem volna szép, ha merő bolond játékból tán kiütnék a fogát. Igaz, hogy veszély mindenütt van, baj is mindenütt érhet, de mi­nek azt még keresni? Hát ez az, ez az, amit megér­teni nehéz, kivált egy fiáért resz­kető, csendes, jó öregasszonynak. Pedig lehet, hogy a fiának, aki díjnok, avagy szabó, nem lenne görbe a háta és pipaszár a lába, ha néhanapján ö is futballoznék. Mert irtó nagy bölcsesség rejlik ám ebben a vadnak látszó rugdal­kozásban és a felnőttek többi já­tékféléjében, mindabban, amit mi sportnak nevezünk. Nem hiba, hogy az angolok ta­lálták ki e szót, a létért való harc­nak modern mesterei, akiknek fa­ja ma ura a világnak. Mert amikor mi „sportolunk", bizony nem a klasszikus görögöket követjük, a kiknél a testgyakp.rlai, a verseny öncél volt. Az angol ember szava nem ment által a köztudatba ugy, ahogyan ő értelmezi. Amikor az angol nem dolgozik (pedig sokat szeret dolgozni, hi­szen ő tartja azt: az idő pénz), nos, amikor az angol nem dolgo­zik, akkor ugy pihen, hogy ját­szik. Futballt, vagy . egyebet, úszik is, evez is, viv is, de ezt mind csak játéknak mondja, sport­nak, amit időtöltésből iiz. A ko­moly életcél, az más: ott a sok gyár, a sok gyarmat, oda keil a munka. Ez a kis testgyakorlat csak jéták. Nap-nap után hosszú órákat szentel e célnak a számító, a ta­karékos angol, a jó gazda, aki az elröppenő időt is értékeli. Nemüe valószínű, hogy jól kamatoztatja idejét? Tudja ő, hogy a ma, a munka­felosztás kora valami rettenetes egyoldalúságot teremt. A suszter cipőt készít, az ügyvéd pöröket, mindenki valamit, sőt annak is többnyire csak valami részéi és ezt egy egész életen átal. Figyel­münk, gondolkodásunk, izmainak ereje egyre, mindig csak egyre irányul. Pedig az élet khaotikus, küzdelmekkel teli, bonyolultabb, mint valaha s m'i félszegül állunk benne, mert csak egyhez értünk. Ezt a riagy egyoldaluságoi kell valahogy kiegyenlíteni; erre való a sport. Mert belefáradt az agya a számolásba, a háta a görnyedt ülésbe; fásult, dohos lenne a lel­ke a sok egyforma munkától, ha ez a kis játék nem volna. De ilyen­kor ledob minden gondot; pihent, elernyedt izmok újra feszülnek, fölfrissül a test s jól esik az a gon­dolat, hogy most nincs nagyobb cél a világon, mint a labdát beröpi­teni az ellenség kapuján. Minden játék — tudjuk — szárnypróbálgatás; előkészület az igazi, a komoly életre, az erők ját­szi (mérkőzése. Mit tanul a futballista? Vagyunk együtt egy csapat; amott a másik, azt Te kell győzni; ez a cél. Küzdelmünk céltudatos. És most minden akaratomat erre irányitom; semmiség, tréfa, já­ték, de én mégis ugy akarok, mint ha ettől függne az életem; mert győzni csak ugy tudok, ha aka­rok. Figyelek az .ellenségre, fi­gyelek a partneremre, minden pil­lanat dönthet. Akár az életben. De bár-milyen erős és ügyes vagyok

Next

/
Oldalképek
Tartalom