Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-12 / 187. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24 - félévre . . K 12— negyedévre K 6 — egy hónapra K 2— Egyes száM áre M Sdér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28-- félévre . . K 14.aegyedévre K T— egybóuapraK 240 Egy«s száss ára II Sílár. Kiadóhivatal Kárász-utca » Telefonszám: 305. Szeged, 1913. II. évfolyam 187. szám. Kedd, augusztus 12. Ki kezdje? A honvéd hadbíróság fölmentette Gerő Vilmos századost, az ítélet igy jogerős. Ebből kétségtelenül kiderül, hogy a százados >a katonai szabályok szerint jogosan használta fegyvereit azon az emlékezetes képviselőházi ülésen. Az ellenzéki lapok fölhasználják ezt az alkalmat arra, hogy vadul támadják a fölmentett századost. Ez a támadás végtelenül jellemző. Mert, ha ebből az alkalomból a honvéd had'biróságot támadnák, vagy az érvényben levő katonai szabályokat és törvényeket, ezt még valahogy meg tudnók érteni. Ez az ügy igen alkalmas bizonyos régi vélemények fölelevenitésére. Hogy kétféle becsület van, hogy kétféle törvény van, hogy a hadsereg állam az államban, hogy a katona nem arra való, hogy polgárokat, pláne szuverén képviselőket támadjon. Szóba lehetett volna hozni a katonai büntető eljárás titkosságát is, tekintet nélkül arra, hogy épen az ellenzék volt az, mely a modern nyilvánosságon, a vád- és védelem egyenjogúságán alapuló uj perrendtartást megobstruálta. Ezek mind közkeletű, kézenfekvő és könynyen alkalmazható vélemények lettek volna. , ők azonban nem merülnek el a kérdés érdemébe se imélyen, se felszínesen és megelégszenek avval, hogy Gerő százados t személye ellen rohannak ki. Ez igy célta- . lan erőpazarlás. Mert a százados aktiv f katona és rá nézve nem lehet egyéb fontos, minthogy eljárását a katonai birói és becsületügyi hatóságok szalválják. Ha ez megtörtént, egészen közömbös ránézve, hogy a katonaságon kivül álló akár politikai körök is hogy vélekednek felőle. Mi magyarázza meg ezeket a támadásokat? Egy furcsa spekuláció. Ők arra spekulálnak, hogy a katonai befolyásos körökben Gerő százados személyét „kényelmetlenné" teszik. Ugy gondolkoznak: a hadsereg végre is megunja, hogy Gerő százados személyében az egész hadsereget bántsák. Haragjuk azután a kormány és a többség ellen fordul, mint akinek ezt a kellemetlenséget köszönhetik, amiért egy katonailag szervezett parlamenti őrséggel ezt a kellemetlenséget lehetővé tette. A számitásuk az, hogy a hadsereget valami kész ellentétbe hozzák a kormánynyal és a parlamenti többséggel. íme egy példa. A „Magyarország" a Gerő fölmentésének első hirére azon hevenyében pár sornyi kommentárt ír. Ebben kifejezést ad annak, hogy feszült érdeklődéssel várja ezek után a mentelmi bizottság határozatát. Hogyan? Attól a mentelmi bizottságtól várja a „reparálást", amelyet az egész ellenzék bojkottált, melybe tagokat nem jelölt és amellyel semmi közösséget nem vállal? Akik az egész parlament működését törvénytelennek, alkotmányellenesnek hirdetik, most egyszerre egy bizottság döntésébe helyezik várakozásukat? Persze, mert most azt remélik, hogy a mentelmi bizottság kaparja ki számukra a sült gesztenyét. A munkapárti mentelmi bizottság tegye meg nekik azt a szívességet, hogy szálljon szembe a honvédbiróság Ítéletével és csinálja meg a konfliktust a hadsereggel. Egész jámbor kivánság. ők maguk óvatosak és a háttérben lesik mesterkedésük következményeit. Mi azonban nem vagyunk olyan óvatosak. Mi nem habozunk kijelenteni, hogy a honvédbiróság jogerős Ítéletével végleg el van döntve az a kérdés, hogy Gerő százados a katonai szabályok szerint helyesen járt-e el, de igenis nyitva maradt az a kérdés: helyes-e, hogy a parlamentben, a képviselőház tanácskozó termében katonailag szervezett katonai szabályok szerint működő őrség teljesítsen szolgálatot? Ha az ellenék ezen a téren veszi föl a vitát, ugy a sikeres vitatkozásnak hálás kilátásai nyílnak meg előtte. \ De nem veszi föl. ő csak handabandázik, intrikál és idegen segítségekre spekulál. Miért? Mert teljesen tisztában van vele, hogy a katonailag szervezett parlamenti őrség megteremtése kivételes okoknak, kivételes helyzeteknek eszköze és eredménye volt és -ha megkezdik a vitát a parlamenti őrség felett, lehetetlen elkerülni a A bucsu. Irta: Scossa Dezsőné. — Klárika, siess hamar! Ne légy lusta, ha elkésel, itthon maradsz. Álmosan tekintett maga körül Klárika s Bella nővére mosolygós szemeivél találkozott. — Igen, igen, már 6 óra. Tudod, hogy mamácska nem szereti, ha nem vagyunk pontosak. • i Egy-kettő ugrott föl a kis szöszke Klárika s hízelegve simult Belláihoz, alig egy évvel idősebb nővéréhez, hogy legyen segítségére, mert fél, ihogy nem tud elkészülni. Bella készséggel teljesítette kívánságát s fél óra múlva mindketten az ebédlőben várták szülőiket, hogy a 8 órai vonattal nagybátyjukhoz, Nedeczky Tóni bácsihoz menjenek búcsúra. , v i i • U1 • Hetek óta készültek erre a nagy eseményre s a leányszoba fehér falai között, egyébbről sem beszélgettek, mint a várvavárt búcsúról. Mindfji évben valami akadály jött közbe, ugy, hogy ép a búcsúra nem mehettek Tóni bácsihoz, pedig mind a ketten akkor voltak igazán boldogok, ha Tóni bácsinál mennél több időt tölthettek. Végtelen'ii! szerették nagybátyjukat s lelkesültek a vadregényes, hegyektől koszorúzott faluért, a mélynek hófehér temploma, szerintük szebb volt az esztergomi balilikánál s ezüst csengésű harangját mindig meghatottan hallgatták. Még Csáky Jenő, Bella vőlegénye, a sokat utazott világfi is beismerte, hogy ritkán hallott szebb harangszót, mint a báródit. S most meglátják a hires báródi búcsút, amelyről: oly sok szépet beszélt az öreg Bórka, Tóni bácsi gazdasszonya. Végre ütött az indulás órája. Előállott a Pista kocsis, hogy az állomásra röpit'se őket s fél óra múlva már útban voltakBáróű felé. Szebbnél szebb vidéken robogott át a vonat és másáéi órai utazás után megérkeztek Tóni bácsihoz. Az állomáson az öreg Pali kocsis várta a vendégeket, mert innen is onnan is összejött vagy 3 kocsira való. Volt azután kacagás, kiabálás, amikor kisült, hogy nem férnek föl a kocsira. Ugy oldották meg a kérdést, hogy az asszonynépséget, gyerekeket fölpakkoiták a kocsira, a férfiak meg gyalog indultak az árnyékos erdei utón — amelyet ellepett a környékbeli búcsúsok tömege -a .faluba. .Csak Jenővel tettek kivételt, — mert ő semmi áron. se maradt volna el kis menyasszonya mellől. Az asszonyok hamarosan összeismerkedtek. különösen Bella és Klárika örültek, hogv két hasonkoru társnőt fedeztek föl a vendégek között. .Tármy Ducit és Mérey Margitot. Megérkezve, pompás reggeli várta a vendégeket s azután mindannyian a templomba mentek, hogy a körmenetben részt legyenek. Klárika alig ismert rá, az ő csöndes, meghitt istenházára, amely tele volt a hivők százával s az oltárkép, amelyet máskor egyegy csokor virággal diszitett a kegyelet, ma a rózsák ezrei koszorúzták. Csodálatos szép látvány volt a virággal telehintett, gyertyáktól megvilágított oltár, előtte a hófehér ruhás leányok serege, az ünnepi ruhába öltözött nép s köztük a fehér ihaju Várady esperes-plébános, aki Tóni bácsi iránti barátságból a mai dísz-misét celebrálta. Meghatóbb, szebb képet ennél képzelni se lehetett. Igazi áhítat sugárzott az arcokról s teljes lélekkel, odaadással imádkoztak. S mikor a szószéken megjelent Tóni bácsi, nem maradt szem szárazon, oly szívhez szólón beszélt, az ő behízelgő, lágy csengésű hangján hiveihez. Klárika ugy elérzékenyült, hogy csak akkor nyerte vissza vidámságát, mikor a körmenet után, a templom körüli sátrakat tekintették meg s Szeréna egy nagv mézeskalács szivet vett a számára, ezzel a fölirással: „Szerencse kisérjen sirig Ezt óhajtom holtomig." Persze nagy derültséget okozott a keserves rimek olvasása. Belluska meg egy óriási szivet kapott Jenőtől. Két csókolódzó galamb egv karikagyűrűn ült. Egész csinosan nézett ki s Belluska igen meg volt elégedve a bucsufiával. Csak Margit boszankodott. mert a huncut Bella egv mézeskalács-huszárral ajándékozta meg (mert Szeréna megsúgta, hogv Margit titokban egy ihuszárbadnagyért epeke diik), Margit pirulva fenyegette meg Szeré-