Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-10 / 186. szám

1913., augusztus 10. DÉLMAGYARORSZÁG T. te művét. Ha, mint Nákőfalván és másutt, a panasztok Mldabták, nem sokat törődött vele. Ahol ellenben megtűrték imaignk 'között, ott ugyancsak megnőtt a taraija. Orendi lapjának azon kijelentésére, hogy a délvidéki svábság „elmaradott", igy vála­szol: — Mi (svábok) miniden tudományos pá­lyán erősebben vagyunk képviselve, mint a szászak; bizonyára azért, mart a mi (íliőgy magyar, magátél értetődőnek tartja) közép­iskoláink sokkal jobbak, mint a szászokéi. Ebbe az energikus tollharoba beleszólt most a Der Freimütige utolsó számában a délvidéki hazafias sváb intelligenciának egyik legkiválóbb tagja, Muth Gáspár dr., temes­vári ügyvéd i's. Az egész sváb intelligencia szócsöve ő, mikor igy ir: „Bár azt gondo­lom, hogy a mi népünk elég intelligens ah­hoz, hogy idegen individuumok heccelésemek és izgatásainak föl ne üljön, de, miként a ma­gánéletben is minden tisztességes ember kö­telességének tartom, hogy a hamisjátékoso­kat és méregkeverőket leálcázza, azonkép­pen kötelességemnek ismerem, hogy a ha­zaellenes áramlatokat leleplezzem és leálcáz­zam." Majd szembeállítja Blaskovics kano­nok közgazdasági és népjóléti tevékenysé­gét Orendiével, akinek egész működése abban merül ki, hogy néhány jóhiszemű sváb pa­rasztot egy zászló alá tereljen az irredenta és hazaellenes románakkal a saját hazájuk ellen és „a magyarok ,ellen" jelszóval. Igaza van abban is Muth dr.-nak, hogy a svábság nem .szorul a szászok segítségé­re. Törődjenek ök önmagukkal. Elég ok er­re, hogy napról-napra siklik ki a föld a lá­buk alól és oláh kézre jut, holott Délma­gyarországon a svábságot illetően ép fordít­va áll a dolog. Ha a szászok zászlóvivőket akarnak küldeni, küldjenek olyanokat, akik az erkölcsöt, hazaszeretetet, a hűséget a népjogok és a haza iránt hirdetik., — Elleniben azokat, akik idegenből ide­genből idegen pénzzel a zsebükben azért jön­nek, ihogy (bennünket pártokra asszanak, a gyermekeket a szüleiktől, a testvéreket egy­mástól eliidegenifcsék, azokat az urakat nem­csak az ügyészségnek, hanem nekünk ma­gunknak is korbácscsal kell oda kergetnünk, ahonnan liidökeriilitielk. Ismertettem az egész tollharcot azért, hogy egyrészt rámutassak arra a pánger­mán aknamunkára, mely a svábság között folyik, másrészt, hogy olvasóközönségünk lássa azt a bátor, férfias küzdelmet, melyet a sváb intelligencia hazafiságból, a magyar ha­za iránti törhetetlen hűséggel és szeretettel folytat Orendi és lapja ellen. Lapunk csak kötelességét teljesiti Délmagyarországgal és annak magyarérzésü svábságával szemben, mikor erre a derék küzdelemre fölhívja a ma­gyarság figyelmét. Fölemelő, hogy a sváb­ság ilyen bátran sikra száll, de lesújtó, hogy erre egyáltalán szükség van. Itt a legfőbb ideje, hogy energikus és hathatós törvé^jy alkottassék az ilyen, nemzetiségi izgatások ellen. Addig, mig — nem késő! Harkányi min sztert képviselőnek vá­asztottók. Nagyszentmiklósról jelentik : Ma reggel nyolc órakor Hauser Károly báró vá­lasztási elnök megnyitotta a választást. A választókerülethez tartozó községek válasz­tói zászlók alatt már korán reggel rendkívül nagy számban vonultak föl a nagyszentmik­lósi községháza elé, hol a választás lefolyt. Mintegy 1300—1500 választó vonult föl lel­kesen éltetve Harkányi János bárót. Miután kilenc óráig ujabb jelöltet nem jelentettek be, Hauser Károly báró választási elnök 9 óra 15 perckor a városháza erkélyéről Harkányi' János bárót a kerület megválasztott ország­gyűlési képviselőjének jelentette ki. A man­dátumot 250 tagu küldöttség fogja a kereske­delmi miniszternek Budapesten átnyújtani. A záróra-törvény és a szegedi kereskedők. — Három nyilatkozat. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi keres­kedővilágot rendkívül közelről érdeklő leirat érkezett ma a város -hatóságához a kereske­delmi minisztertől. A leirat elsősorban ér­tesiti a várost, hogy a záróráról szóló tör­vény Budapesten, Újpesten, és több budapest­környéki községben életbe lépett, majd föl­hívja a hatóságot arra, hogy a záróratör­vényt a törvényhatósági bizottság által alko­tandó szabályrendelet utján Szegedre is ter­jessze ki. A miniszter leirata igy szól: Az üzleti záróráról szóló 1913. évi XXXVI. t.-c. végrehajtása tárgyában fenti szám alatt egyidejűleg kiadott rendeletemet tudomásul vétel végett Címnek mellékelten megküldöm. A törvény hatálya ugyan egyelőre csak Budapest székesfővárosra, Újpest rendezett tanácsú városra, továbbá Rákospalota, Er­zsébetfalva, Kispest és Pestszentlőrinc köz­ségekre terjed ki. Tekintettel azonban a tör­vény 8. paragrafusának arra a rendelkezé­sére, mely szerint szabályrendelettel a tör­vény hatálya oly városokra és községekre is kiterjeszthető, melyekre a törvény egyelőre még ,nem érvényesül; tekintettel továbbá ar­ra, hogy a törvény rendelkezéseinek ily ér­vényesítése nemcsak az üzleti alkalmazot­taknak önmagában is fontos védelmére szol­gál, hanem szolgálja maguknak az üzlettu­lajdonosoknak is az érdekét, midőn a ver­seny egyenlőségének szem előtt tartásával megóvni kivánja azokat az üzlet tulhosszu ideig tartó nyitvatartásának hátrányaitól; tekintettel végül arra, hogy épen ezért igen kívánatos, hogy a szabályrendelet alkotása jogával elsősorban a fejlettek kereskedelem­mel biró törvényhatósági joggal fölrulházott városok minél terjedtebb mérvben éljenek: a szabályrendelet alkotás módozatai iránt va­ló tájékozódás céljából ta rendeletnek további dok egy jó boltot itt. De igy most... kop­lalunk ! — És ráadásul nincs cigarettám! — mormogta a férj újra kedvetlenebbül. De ak­kor egyszerre megállt hirtelen és a felesé­gére mosolygott. Szinte elpirosodva, kicsit bűntudatosan ugyan, de azért megmondta az ötletét. — Te, kicsim! Nincs más hátra, mint... megpróbálni... — Mit? Hogy a hamis pénzzel?... — Mért nézel ugy rám? Gyerek! Azt hiszed, bolondok leszünk. Emlékbe tartsuk? Mindenki ugy tesz azzal, igyekszik túladni rajta, ha hozzájnt. — No igen! ,Ha van egyéb pénz is nála, amivel fizessen, Iha észreveszik. De igy!... — Ép ez az érdekes benne! Hogy fog­nak mulatni otthon, ha megirod. Csák igy ér valamit a tréfa, ezt meg kell csinálnod! — Hogy én? ... Most már ő komolyodott el egy kicsit, rejtett kis asszonyi méltatlankodással. hogy a társa nem akar vállalni helyette valami kellemetlent. S tán érezte a cigarettákat a háttérben, mint főmotivuimot; amit a visz­szajáró aprópénzből venni akarna. Makacs­kodva mondta: — Miért nem mégy be te? — Én már megkaptam a magamét. De nem, ez más! Nem lelhet kellemetlenséged, ha észreveszik, szépen kijösz, hogy nem tud­tad. S a hus mégis asszonydolog. És te olyan ügyes vagy. — Gyerünk ketten. — Feltűnő volna. Kicsit alkudoztak még, aztán rászánta magát; megindult szinte vadásziihlettel, játé­kosan, hazárdosan, közönyös nyugalmat te­tetve, mint a csinytevő gyerek. Az ura má­sik sarkon várt rá óvatos távolban. A boltajtócska megcsendült és egy kis szomszédfülkéből kilépett a szék gazdája. Barnapiros, kövéres, bogárszemü fiatal férfi, amilyennek a mészárost festik a gyerekek képeskönyvében. Tán szunyókált odabenn az imént, mert bámészan áll meg a vevő előtt és nagy szemekkel az arcába néz... Igen, az asszony köszönése hangjában lehetett valami szokatlan, kis izgalomtól foj­tott friss, szeleskedő, eleven, valami félre­érteni-vaió; vagy mert az egész urinőcske olyas volt a szalagcsokros (kalapban, bodros, szőke hajával, violás, .nagy szemével, pirosra rágcsált kis szájával, mint egy szép, — egy szép virágszál. Milyen is, — barackiák vi­rága, mikor kis bolond szél (fuj közte tavasz­kor és pereg és minden csupa jószág. Egy mészárszék gazdája is gondolhat néha ilyes­mit!... Mert hogy gyümölcsvirág a jóter­| més virága, — és lám, — ez is helyre kis menyecske. Ilyenkor szépek az asszonyok, mert jó étvágygyal esznek ... (De ilyen szamárságokat, Putovics ur, ejnye!) S hogy ezt mind végig győzi nézni és gondolni, mig egy ismeretlen kis nagysága 'félkiló bélszint kér a pult előtt, lágy zümmögésü szivigvágó, szép beszédhangon. És hogy a szemét, mely szinte nedvesen csillog, de azért huncutkás kicsit, folyton a férfi arcán tartja. Közben új­ra beszél, fejét fontoskodva ingatja hozzá. — Félkilót igen. Kilója forint negyven? Óh, rettentő, hogy drágul. Nézze, az Arér.a­uto'i most is egy-huszért veszem/Komolyan mondom! — Igy letisztítva? — kockáztatja meg a férfi és nagyot szel a jégről levett, friss sza­gú, vérpiros húsból. „Tetszetős kis személy ez!" vallja be önmagának is, amíg a faggyút tisztogatja, aztán kitör belőle az önkényteleri hódolat. — Hát fizesse akkor nálam is egy-huszá­val, — na! Én se legyek rosszabb. Megröstelli, amit mondott, mintha él­áru'ta volna magát. Kint már esteledik, me­leg, nagyvárosi alkonyat, villanylámpák gyúlnak, az utcalárma nyújtottabb, zenésebb. Egy közel kávéházban cigánybanda cinco­gása kezdődik. Lám! Hogy egy perc alatt mi minden járhat az ember eszében? S a vá­sárló újra szóbafog, látszik, készakarva. a Corsó-kávéházban :: zene esté|yt Kóczé Antal és fiai —

Next

/
Oldalképek
Tartalom