Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-08 / 157. szám

JL , dolog. Bennünket csak az a probléma izgat, fog-e ez a kereskedő keresni ezeken a képes­levelező lapokon. Ha igen, meg tudjuk bocsá­tani az egész pártalakitást, vagy pártátala­kitást. Mert tessék elhinni, a nemzet, a dol­gozó munkásság és polgárság szempontjából sokkal íontosabb, hogy egy kereskedő reu­zálni tudjon, mint 100,000 frázis. Az éber csősz tragikus története. — Kutyának nézte a barátját, rálőtt és ezért halálra Ítélte magát. — (Saját tudósitónktól.) Nem mindennapi eset történt szombat délután Urbán István, szegény, családos alsótanyai csősszel. Egy kis ártatlan tévedés miatt, amely végered­ményben nem is járt valami nagy szerencsét­lenséggel, meg kellett halnia Urbánnalk. Még pedig annyira dogmaelleneseni balt meg, hogy nem is juthat sdhase a- menyekbe, mert önkezűleg, illetve egy kötél segélyével oltotta ki saját, tragikumában komikus életét. Urbán István rendes szokásálhoz és kö­telességéhez biven, szombat délután a Szeged város tulajdonát képező „Körös" erdőben csőszköd ött. Urbán, azonban nem volt olyan közönséges csősz, aki csak rfurkós bottal jár és zálogba kalapokat vesz, hanem ő városi erdőőr volt, amely hivatás nem pusztán ti­tulus dolgában különbözik a csősztől, hanem abbain is, hogy az erdőőr nem bottal, Ihaneim töltött fegyverrel jár. Szegény Urbánnak is két csövű Lancaster-fegyver lógott a vállán és épen ez okozta vesztét. A Körös-erdő, mely a Horgos közelében lévő királyhalmi kapitányságban van, az utóbbi időben bosszantó nevezetességre tett szert, az erdők krónikájában. Mig más tisz­tességes erdőben éjen,te farkasok, oroszlánok és hiénák sivítanak meg üvöltenek, addig a város tulajdonát ké'pező Körös-erdőben, ahol mint mondottuk, Urbán tett fontos erdőőri szolgálatokat, közönséges kóbor kutyák tar­tottak éjente diszharmonikus koncerteket. Természetesen Urbán Istvánt szörnyen bán­totta az, hogy ,a város .erdője, közönséges kutya találkahellyé sülyedt és elhatározta, hogy a kutyákat hatósági önkénnyel kilakol­tatja onnan. Ezen törte a fejét szombat délután is, amikor Rádiós Mihály horgosi gazdálkodó, kinek a Körös-erdő mellett van a gyümölcsö­se, arra haladt, épen és a kilakoltatás módját megvitatandó, szóba ereszkedett Ürbánal. Az erdőőr jóbarátságban volt R,adics gazdával és gyakran szokott elbeszélgetni vele az erdő­szélén, amely Radics gyümölcsösének is ha­tárvonala volt. Szombaton a kutya-ügyet, vet­ték napirendre. Urbán elpanaszolta, hogy nem tud már mit kitalálni, hogy a kóbor ku­tyákat elriassza az erdőből. Radics erre azt a tanácsot adta az erdőőrnek,, 'hogy ha ku­tyát jláit, löjjön rá mindég söréttél. Vrjiy eltalálja .a kutyát és az megdöglik vagy pe­dig ugy megriasztja, hogy elmegy a kedve annak még egyszer az erdőbe menni. Rádiósnak egyszerű, de formális dilema­ja nagyon megtetszett Urbánnak, megköszön­te a jó tanácsot és aztán elvált a gazdától. Azonnal kutya-vadászatra indult; levette fegyverét a válláról és lassan, óvatosan tar­tott az erdő éjszaki része felé. Jó darabig haladt egy nyugodtan és a legkisebb zajt sem észlelte a csöndes erdőben, amikor egyszerre csak látta, hogy az erdő szélén, a cserjések mellett mozgolódik valami. Urbán figyelni DÉLMAGYARORSZÁG kezdett erősen és csakhamar az alakot is ki­vette, melynek nagysága egy jókora kutyáé­hoz volt hasonló. A derék csősz ekkor már nem tanakodott sokat, hanem a tanácshoz bi­ven, célba vette a mozgolódó alakot és rálőtt. A hatás váratlan volt. A cserjésből a lö­vésre, rettenetes sikoltás hangzott el. Urbán rémülten rohant oda és legnagyobb kétségbe­esésére a cserjés mellett lévő gyümölcsfa alatt, Radics Mihályt látta a földön fetren­geni, téresen Urbán erre azt sem mondta, hogy „beiöllegzett", inem is vizsgálta meg barátját, hanem egyenesen haza sietett. Be­ment az erdőőri lakba és azt mondotta fele­ségének és gyermekeinek, —akik számszerint öten vannak, — hogy éjfélig nem megy ha­za; aztán otthon hagyta a puskáját és he­lyette elvitt egy darab, jó erős, kötelet ós az erdőin n egy magas bükk fára felakasztot­ta magát. A családja csak várta, várta és mivel még vasárnap reggel se tért haza, keresésére indultak. Meg is találták a magas bükk-fán holtan. Azonnal jelentést tettek a rendőrség­nek, amely kétségtelenül megállapította az öngyilkosságot. A megsérült Radics pedig, aki az erdő­ből, — minek utána hamarosan feltápászko­dott a földről, — a saját lábán ment hazi Horgosra, következőképen adta elő a történ­teket: — • Én amikor elváltam Urbán tói, végig mentem az erdőszélén és a barack-fákról kézd tem szedni a gyümölcsöt. A cserjés mellett sok gyümölcs volt a földön, mire én lehajol­tam és a földről szedtem a gyümölcsöt a ko­sárba. Ekkor ért a lövés. Egy két-perere el­vesztettem az eszméletemet, de később ma­gamhoz tértem ós az ijedtségen kivül érez­tem, hogy semmi bajom sincs. Radics Mihályt, Császár Ignác dr. ke­rületi orvos megvizsgál:a és megállapította, hogy csak könnyen sérült meg -a fején és a jobb karján. A sörétek a fejét súrolták csak és emiatt lett véres az arca. Radics mikor megtudta, hogy az erdőőr felakasztotta ma gát, nagyon elszomorodni és megfogadta, hogy többet nem ad senkinek sem jó tanácsot. • oiiaiBiiiaiaaiiaiiiiiaiiiiiaaaiiBíjMsiisiainiissii A gyomai választás. A gyomai kerület munkapárti jelöltje Perényi Zsigmond báró belügyi államtitkár vasárnap délelőtt tartotta programbeszédét a városháza udvarán, mint­egy kétezer főnyi közönség előtt. A munka­párti jelölt Tisza Istvánról, mint az ország megmentőjéről beszélt, majd kiterjeszkedett -a közigazgatás államosításának kérdésére. .Lehetséges — úgymond — hogy néhány vár­megyében jó közigazgatás van. Békésmegyé­ben például jó ia közigazgatás, de bizonyos, hogy az 1886-iki törvénycikk rossz és már el­avult. Hive a tisztviselők gyors előléptetésé­nek. Legfőbb ideje, hogy a közigazgatás re­formáltassék, mert az állapotok tarthatatla­nok. Amig a ifelebbezés folytán egy ügy a minisztériumok elé kerül ós onnan vissza­jut, már rég idejét multa. Szükségesnek tart­ja a községi jegyzők államosítását. A közsé­gi jegyzők vállairól le kell venni a nagy ter­heket. Legyen a községi jegyző igazi gon­dozója és lelkes atyja a népnek. Járuljunk a községi jegyzők anyagi helyzetének javításá­hoz. Perényi beszédét a gyűlésen megjelent ellenzékiek többször közbekiáltásokkal zavar­ták, mire egyik szolgabíró eréiysen figyel­meztette a. beszéd zavaróit, és csönd is lett. Perényi beszéde után Lukács György or­szággyűlési képviselő beszélt és kritizálta az ellenzék magatartását. A gyűlés ezután min­den különösebb incidens nélkül ént véget. A fiiggetlenisógi párt. hivatalos jelöltet nem állított. Gerő Ede dr. budapesti ügyvéd 1913. julius 8. küzd a függetlenségi lobogó alatt, ide .csekély ötszáz szavazatna ha számitható. A munka­párti jelölt imponáló győzelme bizonyosra ve­hető. Perényi támogatására busz képviselő érkezett Gyomára, mig az ellenzék nem érke­zett Gyomára, miig az ellenzék nem küldött segítségét. H I R E K. A generális fia. (Saját tudósitónktól.) A mult héten te­mették Janky Lajos nyugalmazott szegedi generaiist. Az öreg 78 éves volt és magas ko­ra dacára még pár évvel ezelőtt is csodás energiával élt hivatásának exponált állásá­ban. Ekkor aztán meghalt egy fia. A generális egyszerre megroppant. Ez minden átmenet nélkül következett be. Délceg alakja meg­görbült. az arca beesett s idegrendszere meg­bomlott. Akkor láttam a generálist, amikor nála ez a szomorú változás szinte tegnaprót­mára bekövetkezett. 1008. januárjában volt ez, a fia tragikus halálát követő második napon. Akkor temet­ték el őt Nagyváradról. A fia tragikuma idézte elő az ő tragédiá­ját. , , A fia: Janky György, tüzérjhadnagy volt és Lúgoson szolgált az ottani tábori ágyú ez­rednél. Szolgálatának második esztendejében Nagyváradra vezényelték az ekvitációba. Hu szonhárom éves. lőhetett ekkor. Egy izben a Bémer-téren föltűnt nekem egy fiatal tüzértiszt, akinek a balsaeme fekete kendővel volt bekötve. Amikor egészen közel voltam hozzá, felismertem, Janiky György volt. Sok esz téridő után akkor találkoztam ve­le először ós utoljára. Néliány nap múlva már a nekrológját írtam meg. Januári délutánon garzon .lakása tükre elé ült s szolgálati pisz­tolyával. főbe lőtte magát. Nyomban meg­halt, Előbb irt egy pár sort hozzátartozóihoz, de tette okairól hallgatott. Az egész levelet azért irta, hogy temetésén a zenekar egy nó­tát játszón. Azt, hogy . . . Csak egy kis lány van a világon . . . Ebből a kívánságából lehetett arra követ­keztetni, ihogy szerelmes volt. Sokan cáfol­ták ezt. Az ő tragikumának titkairól alig fogja már valaki a fátyolt föllebbenteni. 'Mert ismertem őt, mert nagyra becsültem em­beri kvalitásait, érdekelt szomorú sorsa s ezért magam kíséreltem meg önmagamnak megmagyarázni tragikus elpusztulásának okát, S fölelevenedett emlékemben ifjúsá­gunknak egy-egy epizódja. Ugy véltem s ma is ugy gondolom, hogy épp a mult inagyon jelentéktelennek látszó eseményei azok, 'ame­lyek rávilágítanak az ő tragédiájára s egy­ben azokra a tragédiákra, amelyek A kis hadnagy halála eimmel oly .gyakran változa­tossá teszik a napilapok hírrovatát. Alig tíz esztendeje, ihogy a kismorvaor­szági városban együtt nevelkedtünk. Ö két évvel idősebb volt nálam. Bár magasabb év­folyam beíiek nem igen érintkeznek fiatal baj­társaikkal,, köztiünk, magyarok között, nem volt ez az élesen elválasztó kontraszt s több időt töltöttünk egymás társaságában. Jankyt különben is már éveik óta ismertem. Szerettük és nagyrabeesültük őt, mert megmaradt ma­gyarnak s magyar mivolta dacára a legkivá­lóbb növendékek egyike volt. A hatalmas épületet körülövező parkot magas kőfal vette körül. A park mögött misz­tikusan el kerítve volt a temető. Mi, akik még csak akkor kerültünk a morva városba, so­káig nieui tudtuk, hogy mi is az a még maga­sabb kőfallal elkerített hely, amelynek feke­tére mázolt szárnyas kapuja soha nyitva nin­csen s ahonnan csak a megnyúlt fák koronái látszanak ki. Egy esetre emlékszem, amikor a ikiapu nyitva volt: halottak napján. Ha jól emlékszem, csak akkor tudtam meg, hogy a misztikus hely — temető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom