Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-06 / 156. szám

1913. julius 10. DÉLMAGYARORSZÁG 2. 9 hetetlei^, Ihogy a függetlenségi elem 67?-es pártba lépjen. Csak helyeselni tudom azt, ha azok a hatvanhetesek, akik Tiszával nem ér­tenek egyet, külön pártban tömörülnek. A választójogi blokkot azonban .kívánatosnak tartom magam is, de ez nem jelent uj alaku­lást, itt csupán arról van szó, hogy a függet­lenségi párt a választójog kérdésében az egy évvel ezelőtt elfoglalt álláspontja alapján — szívesen belemegy a választójogi blokkba. Hangsúlyozom ismét: de csak akkor, ha az egy év előtti megállapodásunk sértetlen ma­rad. Végezetül kijelentette Justh Gyula, hogy ő már egy esztendő óta nem beszélt An­drássyyal politikáról. Jellemző Justh nyilat­kozata. Mert igazán a függetlenségiek nél­kül dolgozik majd Andrássy és az uj pártja, ellenben az a kérdés, vájjon mi lesz a függet­lenségi párttal? Hol a gyomai ellenzék ? A jövő hét keddjén, nyolcadikán, lesz Gyomán a válasz­tás, de az ellenzéknek még ma sincs jelöltje. A függetlenségi érzelmű kerületet a munka­párt könnyű szerrel elhódíthatja magának. A kerületben az ellenzéki szavazópolgárokat na­gyon elkedvetlenítette, hogy nem akadt al­kalmas jelölt és hogy az ellenzék alig törő­dik valamit a választással, mig a munkapárt az "utolsó napokban! leírősen agjtál Perényi Zsigmond báró érdekében. Tegnap már ugy volt, hegy Buza Barna vállalja a jelöltséget, mára azonban ez a hir is valótlannak bizo­nyult és Buza, kit függetlenségiek lelkese­déssel várták, meg sem érkezeti Igy most még mindig Gerő -Ernő idr. budapesti ügyvéd a függetlenségi jelölt, akinek azonban nincs meg a reménye arra, hogy komolyabb ered­ményeket tu-djon elérni. A munkapárt jelölt, Perényi Zsigmond belügyi államtitkár, teg­nap délután Gyomára érkezett, albol iliivei rendkívüli lelkesedéssel fogadták. Az állam­titkár ma megkezdte körútját a kerületben, este Endrődön volt pártvacs-ora, ahol Perényi elmondta programját. köt . . . Az élet igy ment simán, események nélkül. Télen tüzeltünk, nyáron óriássá ne­veltük a sárgatököket. Most már nincs sem­mi .. . semmi . . . Amig az öreg ur beszélt, fejét mellére csüggesztette és hangja mindig halkabb lett. — Most már nagyon öreg is vagyok... mormogta lassan. Senkim és semmim nincs. — Az életem elmúlt. Utánam nem jön senki. Boldogtalan voltam. A szék karjára ejtette ősz fejét és na­gyot hallgatott. Az ismeretlen egy pillanatig még várt, hogy tán szólani fog. De az öreg ur hallgatott. Az ismeretlen csöndesen föl­emelkedett és az egyhangúan ketyegő kakuk­kos órához lépett. Megállította a mutatóját, mielőtt az óra nyolcat ütött volna. Aztán el­oltotta az asztalon álló lámpát és lassú lépé­sekkel lement az ambitus lépcsőjén, majd -el­hagyta a házat. Csiga, a rémlusta inas egy félóra múlva megjelent az ambituson, hogy vacsorázni hiv­ja urát, de hiába költögette. Kocsink lassan haladt a lejtős ország­úton, az unghi berkek zúgtak a hegyoldalok­ban és a roskadt, vén udvarház elmaradt mö­göttük; a történetét útitársam mesélte el -és hozzátette, hogy az az esti látogató bizonyo­san a halál volt. A D. M. K. E. körül. — A 10-ik közgyűlés. — (Saját tudósítónktól.) A DMKE julius 6-án, vasárnap tartja Szegeden ezidei köz­gyűlését. Bizonyos kegyelettel és nem cse­kély várakozással tekintettünk e nap élé, mert a DMKE immár betöltötte működésének első dec-enniumát s igy azt óhajtanok, hogy mi­nél szebb és minél nagyobb eredményekről számoljon be működés-ének óriási — tiz vár­megyére kiterjedő, — területéről, ahol annyi, de annyi a kultura terén a teendő. Itt fogjuk megtudni, hogy hol ál­litott föl népinternátusokat, magyar ifjúsági egyesületeket az aradi, bihari, krassói és te­ímesi román, magyar olvasóköröket a békési, pestmegyei, torontáli német és tót népkönyv­tárakat, magyar dalköröket, a bácskai, bán­sági szerb területeken, hány ezer koronát ál­doz a Szegedre, Hódmezővásárhelyre, Szol­nokra a magyar nyelv elsajátítása céljából -a nyári nagy szünidőkben elhelyezett s ónként jelentkező nem magyaraj-ku tanulók telepí­tésére, hány ezret a magyar nyelvi társalgó tanfolyamokat létesítő és munkáló hazafias tanitók jutalmazására, hány ezret költ a má­gyar iskolába járó szegény tanulók felruhá­zására és tankönyvekkel való ellátására, hi­szen mindez alapszabályszerü föladatai kö­zé tartozik. És ugyancsak anna-k intézkedé­sei alapján megtudni óhajtanok, hogy mi tör­tént a magyar ipar és kereskedelem fejlődé­sének elősegítése, a kivándorlás, a telepíté­sek, a magyar színészet terjesztése stb. te­kintetében, hiszen mindezeket a kérdéseket állandóan felszínen kell tartani és a kultur tevékenységnek hálás tényezői is. Ugy óhajtanok, hogy a DMKE minden nagygyűlése országos ünnep legyen, amikor a Szegedre özönlő délvidékiek okulására a DMKE székházának csarnokaiban gazdasági, népipari kiállítás is tartassák, a DMKE szék­városában, mint az egész Délvidék természet szerint való fővárosában, a kulturintézetek megtekintése mellett népünnep és színházá­ban díszelőadás legyen, országos hir-ü szó­nokok tartsanak ünnepi beszédeket és mutas­sanak rá a testvéri és érzelemben egyesülő kulturmunka fényes eredményeire és tényék­kel igazolják be, hogy a DMKE célja és ren­deltetése csak -az, hogy a magyar nyelvet, mint államnyelvet terjessze s ezzel a nép legalsóbb rétegeinek boldogulását elősegítse, meg az, hogy a magyar nemzeti műveltség terjedését, fejlődését előmozdítsa s ezzel pél­dát mutasson. Sajátságos, hogy a DMKE működésé­ről egész évben semmit, de semmit se le­het hallani, csak ilyenkor, mikor közgyűlés készül, jelenik meg néhány sornyi hir a la­pok hasábjain. Pedig hát egy kultúregyesü­let -minden ténykedésének a nagy nyilvá­nosság előtt kell lefolynia, már csak azért is, hogy iaz egyesület minden tagja állandóan tájékozva legyen afelől, hogy mi .történik az egyesület -munkája körében, hogy fölemel­hesse szavát, ha kifogása van és ajánlhassa ismerőseinek, barátainak :az egyesület támo­gatását, ha azt érdemesnek találja. Igy ter­jed az egyesület ismerete, igy válik népsze­rűvé s igy számithat gyarapodásra. Alig érdeklődik valaki aZ ügyek iránt és igy sajátságos, hogy a -DMKE tagj'ai közül hogy mi történik az egyesület életében s igy érthető az az izgalom is, amit a DMKE-éről legutóbb megjelent hírlapi közlemények kel­tettek. Sajátságos, hogy mindenki Panamát kiáltott, anélkül, hogy tudta volna, miről van szó s a vezetőség nem vett fáradságot ma­gának, hogy megnyugtass* ts fölvilágosítsa a közvéleményt, aminek az eredménye az lett, hogy a nemzetiségi vidékek hírlapjai ma­ró gúnnyal mutattak reá az egyesületre és metsző kíméletlenséggel birálták le annak te­vékenységét. Pedig az egész -csak annyi volt, hogy a magyarság legnagyobb átka, a viszálykodás, a visszavonás tálált utat és szolgáltatott ada­tokat olyan vizsgálat megtartására, amely nem derített ki semmi terhelőt arra, aki el­len tulajdonképen irányult, ellenben kiderí­tette, hogy az egyesületnek központi veze­tősége mai szervezetében, illetve szervezet­lenségében legjobb indulata és szándéka mel­lett sem fejthet ki olyan agilis és teljes mun­kásságot az egyesület irányításában, amint kívánatos volna. Holott az egyesület boldo­gulása csak ugy remélhető, ha sziklaszilárd összetartással munkálkodik minden tényező mindaddig, amig célját el nem éri. Vagy nem visszás helyzet-e az, hogy a főtitkár Buda­pesten, ;a titkár Budapesten lakik, a helyettes főtitkár az internátus igazgatója, akinek vál­laira 200 bennlakóra való felügyelés neheze­dik, teljesen magára van hagyatva. Mondani sem kell, hogy kiszámíthatatlan káros hatásuk van ezeknek a zavaroknak, a melyek a DMKE működését megbénítják és amelyek az egyesület barátait is lassankint elidegenítik attól, ugy, hogy ha sürgős és gyökeres orvoslás nem következik be, a pusz­tulás feltartóztathatlannak látszik. Hogy még mi minden idézte elő ezt az állapotot, 'könnyű rámutatni. A DMKE ma semmi egyebet nem tart fenn, mint Szege­den és Makón egy-egy internátust és a cirkvenciai gyermekszanatóriumot. A sza­badkaiak amiatt elégületlenek, hogy a DMKE részéről ott egy internátus létesítését ígér­ték, de ez ügyben semmi sem történt, meg amiatt, Ihogy a DMKE cimét visélő nőipar­iskolával senki sem törődik az egyesület ré­széről. A zomboriak amiatt panaszkodnak, hogy a DMKE kulturházat igért nekik, de a kultuszminisztérium annak fölállítását Sza­badkán tervezi. Ebben az ügyben is teljes a tájékozatlanság, holott a vármegye 50,000 koronát szavazott meg erre a célra. Az újvi­dékieknek másfajta személyi sérelmeik van­nak. Vannak, akik a belügyminiszter vizs­gálata alapján megállapittatni kérik az ügy­vezető-alelnök, a főtitkár, a titkár, a szám­vevő és az internátusi igazgató javadalmazá­sát és mindennemű járulékait, mert e rész­ben állítólag közgyűlési határozatok nélkül olyan túllépések mutatkoznak, amelyek jo­gosulttá teszik a személyi kiadások túlten­gésére irányuló panaszokat. E részben a költségvetés megnyugtató Telefon 1203. ez. Legolcsóbb kárpitos* írnak beszerzési forrása. Dus választék kész diván, ottomán, matracok, gar­nitúrák, gyermekágyak stb. Javítások jótállással {J szakszerűen eszközöltetnek. Tisztelettel • » • e :: kárpitos-üzlet Kossuth Lajos-sugárut 6. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom